HUSZONNYOLCADIK FEJEZET
„Dorian könnyen válik megszállottá. Aggódom emiatt. Ha visszatér a feneketlen, fekete mélységbe, ha a sötétséget választja, nem vagyok biztos abban, hogy még egyszer vissza tudjuk hozni.”
Részlet Sascha Duncan Tamsyn Ridernek küldött e-mailjéből
Ashaya ellenszegült Dorian parancsának. Tudta, hogy talán butaságot csinál, és feleslegesen kockáztat, de rájött, hogy nincs ereje magára hagyni a férfit. Az úton továbbhajtott másfél kilométert, felhúzta minden mentális pajzsát, hogy egy esetleges telepatikus letapogatás során láthatatlan legyen, és lehúzódott egy nagy fa árnyékába. A kocsi látható volt az útról, de ez ellen semmit sem tehetett.
Még tizenöt percig vár, gondolta magában. Ha Dorian addigra sem ér oda, akkor…
Ekkor valaki feltépte a vezető oldali ajtót.
-
Csússz át a másik ülésbe! – Dorian hangja feszült volt, a ruhája csupa vér.
Ashaya olyan gyorsan átmászott, amilyen gyorsan csak tudott, és egy perc múlva már úton voltak a kocsival.
-
Mit találtál?
-
Egy egész családot holtan. Gyilkosság és öngyilkosság áldozatait.
A nő nagyot nyelt.
-
Valaki megtörte az Elcsendesedést, és nem került ki ebből ép elmével. Hallottam, hogy történnek ilyesmik.
-
Megmondtam, hogy tűnj el innen! – Dorian éles kanyarral lefordult egy mellékútra. – Mégis mi a francot képzeltél, mit csinálsz?!
Ashaya elővigyázatlan volt, megtévesztette a férfi látszólagos nyugalma. Felkapta a fejét.
-
Azt gondoltam, talán segítségre lesz szük…
-
Őrszem vagyok! – vágott a nő szavába Dorian. – Ez azt jelenti, hogy tudok magamra vigyázni. Ellentétben azzal, amit gondolsz, nem vagyok nyomorék.
-
Én sohasem gondoltam…
-
Éppen ez az! Nem gondolkoztál! – A férfi haragja olyan metsző volt, a mentál úgy érezte, mintha pengét húztak volna végig a bőrén. – Abba sem gondoltál bele, mi lesz Keenannel, ha téged elkapnak vagy megölnek, ugye?!A bűntudat összeszorította a bensőjét.
-
Nem.
-
Te jó ég!
-
Ashaya érezte, hogy hiába akarja görcsösen elfojtani, az érzelmek kicsúsznak a kezéből, és kibontakoznak. Megpróbálta felgombolyítani a lebomlott fonalat, de hasztalan.
-
Te csak ne ítélkezz a fiam iránt táplált érzelmeim felett! – Keenan volt a gyenge pontja, ezt mind a ketten tudták.
-
Milyen érzelmek?
Ez a megjegyzés az elevenébe talált, de Ashaya tartotta magát. Tudta, hogy neki volt igaza, és nem hagyta, hogy a férfi annyira megfélemlítse, hogy ezt elhallgassa.
-
Aggódtam érted. A lány láttán az érzelmi reakcióid olyan erősek voltak, hogy féltem, nem jössz el, mielőtt a mentál csapat megérkezik. – A haragja és a bosszúvágya mind ott villogott az utolsó, acélkék pillantásában.
Dorian gyilkos pillantást vetett a nőre.
-
A te agyadat annyira kimosták, hogy még a saját érzelmeiddel sem vagy tisztában, de az enyémeket azért már meg tudod ítélni? Hát ez rohadt jó! – Megrázta a fejét. A selymes, aranyló haja szabadon lobbant.
A nő legszívesebben fájdalmat okozott volna a férfinak.
-
Legközelebb majd hagyom, hogy kövesd csak az önpusztító vágyaidat! – bökte ki az összeszorított fogai között. – Ez az én életemet is nagyban megkönnyítené.
*
Dorian egy óra múlva még mindig fortyogott dühében. Letusolt Tammy házában, és átöltözött a váltóruhába, amit mindig tartott a nőnél. Tamsyn volt a falka gyógyítója, a katonák elég gyakran estek be hozzá véresen, vagy még súlyosabb állapotban. Most pedig a hátát a hátsó ajtónak vetve állt, és figyelte, ahogy Ashaya és Keenan udvariasan ülnek egymással szemben a kerti piknikasztalnál.
-
Akarsz róla beszélni? – hallatszott a kedves női hang.
A férfi Tamsynra pillantott.
– Nem. De ezt már elmondtam Saschának is, mielőtt elment.
A gyógyító a férfi dereka köré fonta a karját, és nekitámaszkodott, amíg Dorian át nem karolta a vállát.
-
Mindig is rémesen makacs voltál. – Elmosolyodott. – Saschával pedig megbeszéltük, hogy felváltva próbálunk megfőzni téged. Én vagyok a támadás második hulláma.
-
Rohadt falka! – dörmögött Dorian. – Itt senki sem hallott még a magánéletről?Tamsyn felkacagott.
-
Szóval? Ashaya jól leplezi, de ha egy nő ennyire morcosan néz egy férfira, akkor az semmi jót nem jelent. Mit csináltál már megint?
-
Megszegett egy egyértelmű parancsot, és ezzel veszélybe sodorta magát. – A férfi figyelte, ahogy Keenan egy apró tárgyat vesz elő a zsebéből, és az asztalra teszi. Ashaya rögtön szorosan a két tenyerébe zárta azt.
-
Biztos vagy benne, hogy rá haragszol, és nem inkább amiatt vagy dühös, amit abban a házban láttál?
Doriannek eszébe jutottak a falként emelkedő vércseppek, és a házat betöltő, fémes bűz.
-
Amit ott láttam, az rémálom volt – vallotta be –, de mérges egyértelműen rá vagyok. – A benne lakó macska buzgón bólogatott.
-
De miért? – erősködött Tamsyn. – Nem tett mást, mint amit ebben a helyzetben bármelyik nő megtett volna egy férfiért, aki sokat számít neki.
Ashaya abban a pillanatban felpillantott, és Dorian még ilyen távolból is látta a szemében az elemi felismerést. A nő egy pillanattal később elkapta a tekintetét, de már késő volt, a baj megtörtént. Dorian teste összerándult, a haragja átváltozott valami teljesen mássá.
-
Könnyebb volt távol tartanom őt magamtól, amíg nem viselkedett ilyen rohadt emberien.
Tammy megölelte őt, a belőle áradó melegség a csontjáig átjárta az őrszemet.
-
Nem hiszem, hogy a macskád távol akarná őt tartani.
-
Éppen ez a baj. – Dorian elhúzódott a gyógyítótól. – Annyira akarom őt, hogy szinte felgyulladok belülről, és ezt egyszerűen nem tudom elfogadni. – Kezdettől fogva vágyott rá, de ez a vágy most már a szívébe is kezdte bevenni magát.
-
Csak azért, mert mentál…Dorian egy kézlegyintéssel leintette Tamsynt.
-
Nem erről van szó. A tanácsnak dolgozott, érted? Hogyan egyeztethetem össze Kylie emlékével azt, hogy így érzek egy nő iránt, aki részt vett a halálát okozó szervezet munkájában?!
-
Ashayának semmi köze nem volt Enriquéhez.Dorian leopárd énje fújni kezdett a név hallatán.
-
De ismerte a tanács titkait, és közvetlenül Mingnek dolgozott!
-
Sületlenségeket beszélsz. – Tammy összevonta a szemöldökét, és karba fűzte a kezét. – Ennek semmi értelme. Sascha egy tanácsnok lánya, és tudom, az elején fel akartad tépni a torkát, de most már imádod őt. Faith a tanácsnak adott jóslatokat, de rá sohasem reagáltál így. Ashaya miért lenne rosszabb náluk?
Dorian nem fedhette fel a nő titkát, nem beszélhetett az ikertestvéréről, aki több volt, mint sérült.
-
Felejtsd el!Tammy szeme elkerekedett.
-
Atyaég, Dorian, nem csak kéjvágyról van szó, igaz? Ő fontos lett neked. Kezdesz beleszeretni!
Tammy téved, gondolta Dorian, és kinézett az udvarra. Az igazság az volt, hogy már bele is szeretett.
Abba sem gondoltál bele, mi lesz Keenannel, ha téged elkapnak vagy megölnek, ugye?!
Igazság szerint Ashaya egyáltalán nem gondolkozott. Ösztönösen cselekedett. Váratlanul rohanta meg a vágy, hogy megvédje Doriant, méghozzá olyan erővel, hogy azonnal megtántorította.
Nem mintha még sohasem viselkedett volna ésszerűtlenül. Sőt, már hozzászokott ahhoz, hogy Keenannel és Amarával kapcsolatosan így viselkedik. De ők vér voltak az ő véréből, és láthatatlan mentális kötelékekkel kapcsolódtak hozzá. Valahogy érthetőnek tűnt, hogy ha róluk van szó, nem cselekszik tökéletesen logikusan.
De aznap egy olyan férfi miatt viselkedett értelmetlenül, aki semmilyen módon nem kötődött hozzá. Nem törődött a saját biztonságával, ami pedig egy mentál számára mindig az elsődleges szempont. Nem törődött azzal, mi ésszerű, és nem törődött a többi kötelességével sem. Semmi mással, csak azzal, hogy megbizonyosodjon arról, Dorian épségben kijut onnan.
Most pedig a kertben ült a fiával szemben, és a bűntudat helyét, amit kezdetben érzett, valami mély béke érzése vette át. Azzal ugyanis, amit művelt, visszavonhatatlan lépést tett előre. Egy lépést kifelé, az Elcsendesedésnek még a látszatából is. A Mentálhálón továbbra is védte az elméjét, de magában az Elcsendesedés legutolsó foszlányát is ledobta magáról.
Gyere csak, Amara, suttogta. Fejezzük ezt be! Mert Doriannek igaza volt. Nem élhette tovább ezt a félholt életet.
-
Anyuci? – Keenan apró, komoly ábrázattal, kérdőn nézett fel rá. – Hol vagy?
-
Itt vagyok. – Ashaya felállt, megkerülte az asztalt, karjába vette a fiát, és már semmit sem titkolt el abból, amit érzett. – Szeretlek, kicsikém. Szeretlek.A kisfiú a legédesebb mosolyával ráragyogott.
-
Tudom.
-
Ashaya szíve is megszakadt a gyermek magabiztosságának hallatán. Ekkor nézett fel, és meglátta a közeledő Doriant. A teste megfeszült, a szíve zakatolni kezdett, az elméje pedig szinte megvadult a primitív, érzéki vágytól. Félő volt, hogy a sóvárgása rabszolgává teszi őt.
Dorian először Keenanhez fordult.
-
Tammy sütött sütit.
A kisfiú azonnal fészkelődni kezdett az anyja karjában, hogy tegye le.
-
Szeretem a sütit!
Ashaya leeresztette őt a földre, és figyelte, ahogy beszalad a házba.
-
Tamsyn döntött már a kölykeiről?
-
A kicsik még ma este hazajönnek. Sascha biztos benne, hogyKeenan nem árt nekik, de amikor nem vagy itt, a biztonság kedvéért ő és Faith felváltva figyelnek rá.
Ashaya bólintott. Megértette az óvatosság okát. Keenan erős telepata volt, a leopárdkölykök karmai pedig élesek voltak.
-
Azt szeretném, ha Keenannek lennének barátai. – Ha élhetné az életét.
Dorian közelebb lépett hozzá, és a piknikasztalhoz szorította.
-
Mit adott neked?
-
Semmi közöd hozzá! – Ashaya még nem felejtette el, milyen indulatos volt nemrég Dorian, és hogy szándékosan védekező pozícióba kényszerítette, hogy mentegetőznie kelljen. Túl sokáig tartott, amíg Ashaya kiismerte ezt a macskatrükköt, de most, hogy már tisztában volt vele, azon gondolkodott, vajon a férfi milyen titkokat őriz. Nem mintha Dorian valaha is felfedte volna ezeket előtte. Ez a gondolat pedig erőt adott neki, hogy megacélozza a következő szavait: – Menj innen!
A férfi azonban ahelyett, hogy engedelmeskedett volna, két kezével megtámaszkodott a piknikasztalon, a nő két oldalán, így bezárta őt oda.
-
A konyhából idelátni, szóval viselkedj jól! – A szeme úgy csillogott, hogy az az utolsó szavainak bűnösen érzéki jelentést adott.
Ashaya érezte, hogy elpirul. Eddig nem is tudta, hogy képes ilyen érzelmi reakcióra. Ráébredt, hogy Dorian nagyon veszélyes hím, ha eldönti, hogy kedves lesz.
-
Az előbb még ordítoztál velem. Most miért vagy ilyen kedves?
-
Mert vágyom rád – jelentette ki nyersen. – Dönthetek, vagy továbbra is megpróbálom elfojtani a vágyamat azzal, hogy dühös leszek rád, vagy… – Félbehagyta a mondatot, de a szeme táncoló, kék lánggá változott a nő szeme láttára.
-
Vagy? – kérdezett rá a nő, pedig tudta, hogy nem kellene. Mégsem tudott ellenállni.
-
Vagy kielégíthetem a vágyam.Ashaya nyelt egyet.
-
Mit gondolsz, melyik lehetőséget választottam? – kérdezte selymes hangon suttogva. Ashaya idegvégződései beleremegtek.
-
Az első változatot? – Ashaya hangja valamitől fátyolos, rekedtes lett.
Dorian hozzásimult, kemény, izmos combja Ashaya combjának feszült, tekintete az ajkára vándorolt.
-
Nem talált. De semmi baj, csak finoman büntetlek meg érte… most az egyszer.