HUSZONHATODIK FEJEZET
Amara szája mosolyra húzódott, amikor a laboratórium túlsó falán, a hatalmas kommunikátor képernyőn megjelent Ming LeBon arca. A labor valahol a Death Valleyben volt, Amarát azután helyezték át ide, hogy elmondta: meg tudja találni Ashayát, de csak akkor, ha fizikailag is a közelében van. Ez természetesen hazugság volt, de közelebb juttatta őt az ikertestvéréhez.
-
Tanácsnok. Remélem, eredményes volt a vadászat.
Ming ránézett a túl sötét, fekete szemével. Arcának egyik felét nagy, vörös anyajegy fedte. Valami pigmentációs probléma lehet, gondolta szenvtelenül Amara. Nagyon kevés dolog volt, ami iránt nem volt közönyös.
-
Nem – válaszolt Ming. – A koordináták, amiket megadott, nem voltak helyesek.
-
Tényleg? – adta az ártatlant Amara. – Pedig biztosan ott volt.
-
Találtunk arra utaló jeleket, hogy a környéken járt, de túl nagy területet kellett átvizsgálnunk.
-
Á, értem. – A nő elmosolyodott, és a tenyerét felfelé fordítva kitárta a karját. – Legközelebb majd igyekszem pontosabbat mondani.
-
Jobban szeretném, ha elmondaná, hogyan tudja egyáltalán megtalálni őt.
Amara felemelte az ujját, és figyelmeztetve meglengette, akár egy kisgyerekkel szemben.
-
Nem, nem, nem. Azzal megszegném a szabályokat.
-
Milyen szabályokat?
-
Jaj, tanácsnok, kérem, ne! – Tudatosan, szándékosan felkacagott. – Mindketten tudjuk, hogy az én fejemben valami nincs rendben. – Élvezte, hogy sértegetheti és megzavarhatja a rideg, számító férfit. – De ez nem befolyásolja a gondolkodásomat, szóval ne kezeljen úgy, mintha az IQ-m nem lenne több egy rehabilitálténál.
-
Elnézést kérek.
Amara tudta, hogy ezek a szavak semmit sem jelentenek. A férfi azért hagyott rá mindent, mert azt hitte, hogy ő el tudja neki készíteni az implantátumot, amivel az egész mentál faj felett uralkodhat. Lehet, hogy ezt a Mentál Tanáccsal is megosztotta volna. Lehet, hogy nem. Amarát ez nem érdekelte. – Ami pedig a kérdését illeti, úgy tudom Ashaya nyomát követni, hogy… – Színpadias sóhajtással félbehagyta a mondatot. – Jaj nekem, majdnem kicsúszott a számon. De butus vagyok!
Ming rámeredt, Amara pedig azon gondolkozott, vajon a tanácsnok meg akarja-e őt törni. Amikor azonban a mentál férfi megszólalt, a hangja egyáltalán nem olyan volt, mint amilyet Amara várt.
-
Önök ketten azonos génállományú egyedek. Egy méhben fejlődtek, és ugyanabban a környezetben nevelkedtek.
-
Amíg nekem menekülnöm nem kellett ön miatt. – Lebiggyesztette az ajkát. – Miért kellett engem rehabilitációra küldenie?!
-
Ön mégis – folytatta a férfi, mintha Amara meg sem szólalt volna – alapjában véve hibás, Ashaya pedig, a sajnálatos politikai nézeteitől eltekintve tökéletes mentál volt.
Amara azon tűnődött, vajon Ming valóban olyan vak volt-e, mint amilyennek tűnt. Vagy lehet, hogy az ikertestvérének ilyen tökéletes szintre sikerült fejlesztenie az álcáját? Nos, ha ez így van, akkor ez a játék nagyon, de nagyon izgalmasnak ígérkezett. Éljen!
-
Mi kész rejtély vagyunk. Mit gondol, meg fog vizsgálni minket, mielőtt kivégez?
-
Könnyedén beszél a halálról.
-
Nem vagyok bolond, Ming. Abban a pillanatban, hogy átadom a működő implantátumot, halott vagyok. És Ashaya is az.
-
Ez jó ok önnek arra, hogy elhúzza a munkálatokat.
-
Ez igaz – vonta meg a vállát Amara. – De számomra elég vonzó a halhatatlanság gondolata. Az implantátum sokáig működik majd, amikor mi már régen nem létezünk.
-
Akkor biztos abban, hogy teljesíteni tudja, amit vállalt? Amara felvonta a szemöldökét, és magában, némán nevetni kezdett. Mert volt egy titok, amit csak ő és Ashaya tudtak. Ming egy csapásra megfeledkezik majd az implantátumról, ha rájön, hogy létezik már valami sokkal jobb is annál.De ez egyelőre a hármójuk titka volt. Az övé, Ashayáé és Keenané.