HARMADIK FEJEZET
„Szinte biztos vagyok benne, hogy a lövész, aki Jonuil Duchslayáért és Noor Hassanért jött, ma este majdnem lelőtt engem. A jó oldalon áll, hiszen a gyermekeket védelmezi, de kilencvenkilenc százalékos biztonsággal tudom, hogy ma, a sötétben csak kevésen múlott, hogy nem húzta meg a ravaszt, és nem vetett véget az életemnek.
Lehet, hogy ezért vagyok képtelen kiverni őt a fejemből.”
Ashaya Aleine személyes, titkosított naplójának részlete
Ashaya lefeküdt a döntött vizsgálóasztalra, és tekintetét a plafonra szegezte. A látása még éles volt ugyan, de az ujjai már lebénultak, és most az alkarja zsibbadt, miközben a szíve erőlködött, hogy tartani tudja a szabályos ritmust.
Könnyű az embereknek és az alakváltóknak, gondolta magában, miközben a mentál orvosok előkészítették a felszerelést, és elmagyarázták neki a procedúrát. Ezernyi lehetőségük van arra, hogy megrendezzék a saját halálukat. Elég, ha lelöknek egy kocsit a szakadékba, a szőnyegen hagynak egy vértócsát, vagy csak egy búcsúlevelet, majd eltűnnek a tömegben.
A mentálokat azonban a Mentálhálóhoz kötötte a köldökzsinór, ami életben tartotta őket, s ami ugyanakkor rabláncként is működött. Egy mentál hiába lökte le az autóját a szakadékba, senki sem tartotta őt halottnak, amíg a hálón látták elméjének fénylő csillagát. Még a kómában fekvő mentálok is kapcsolódtak a Mentálhálóhoz, a testük küzdött, hogy ezt a köteléket megtartsa.
Ashaya érezte, hogy a szíve egyre szabálytalanabbul rebeg, a látása pedig homályosodik. A méreg egyre csak terjedt a testében, akár egy rosszindulatú rákos burjánzás. Csakhogy ez a burjánzás meg is menthette az életét. Mert ha jól működik, akkor a kómánál is mélyebb öntudatlanságba taszítja őt.
Néhányan ezt az állapotot hibernációnak neveznék, bár a szó szoros értelmében nem volt az. Hibernáció során az oxigén továbbra is kering a testben, csak olyan lassan, hogy a személy halottnak tűnik. Ashayának azonban nem volt elég, hogy halottnak tűnjön. Egy időre valóban halottnak is kellett lennie, ezt pedig egyetlen módon érhette csak el: krionikus felfüggesztéssel.
Ebben a felfüggesztett állapotban a test szó szerint leállt. Minden része minden tekintetben megszűnt működni. Az agy is. Márpedig működő agy nélkül a mentális kapcsolat is megszakadt. Egyszerű terv volt, attól eltekintve, hogy bár viszonylag könnyű volt valakit a krionikus felfüggesztés állapotába juttatni, mind ez idáig egyetlen mentált, alakváltót vagy embert sem sikerült feléleszteni abból. Már ha a végleges vegetatív állapotot nem tekintjük sikernek.
Ashaya sem fedezte fel a megoldást az évszázados kérdésre, és nem talált biztos módszert arra, hogy valakit felébresszenek a felfüggesztett testműködés után. Ehelyett inkább fogta a krionika alapelveit, és más, elvont módon alkalmazta őket. Nem fagypont alatti hőmérséklettel lassította megállásig a szív- és agyműködését, hanem egy veszélyes ausztráliai kullancs bénulást okozó mérgét használta alapként. A képességét alkalmazva addig módosította az anyagot, minden lépéssel egy kicsit változtatva annak szerkezetén, míg megalkotta a tökéletes mérget. A vegyületet, ami minden testműködését leállítja, így az agyát is, megszakítva a mentális kapcsolatot a Mentálhálóval. Ha minden a terv szerint halad, Ashaya tíz órával később felébred. Ha mégsem… nos, ezt a kockázatot vállalnia kellett.
A valódi veszély ébredés után leselkedett rá. Az agya ugyanis ösztönösen fogja keresni a kapcsolatot a Mentálhálóval, és ha nem talál ilyet, újat létesít. Ezt a nő semmiképpen sem tudta megakadályozni. Sőt, valószínűleg eszméletlen lesz még, amikor ez történik, egy mentál számára ugyanis a mentális visszacsatolás fontosabb, mint a lélegzetvétel. Az új rákapcsolódás utáni néhány pillanatban lesz a legsérülékenyebb. Ha ekkor a szövetségesei nem tudják megvédeni őt, bizonyosan újra fogságba esik.
Szúrást érzett a könyökén. Lenézett, de nem látott ott semmit. Az orvosi személyzet egyre hangosabban kezdte kérdezgetni őt, és igyekeztek telepatikus kapcsolatot is létesíteni vele, ezeket azonban színlelt zavarodottsággal hárította. Az elméje tiszta volt és jól működött, pedig a légzése már kezdett gyengülni, és a szeme lecsukódott. De még ilyenkor is tudatában volt annak, hogy talán minden igyekezete hiábavaló lesz. Ahhoz, hogy a terve működjön, az kellett, hogy a testét valahová máshová szállítsák.
A Mentálháló teljesen éteri képződmény volt ugyan, de voltak térbeli vonásai. Az Európában lakó mentálok más területet foglaltak el benne, mint például a Fülöp-szigeteken élők. Ha a teste elég messzire kerül az utolsó ismert helyétől, akkor az elméje olyan területen próbál majd meg kapcsolatot létesíteni a hálóval, amit Ming tanácsnok emberei nem tartanak teljes megfigyelés alatt. Persze amikor Ashaya teljesen visszanyeri a tudatát, a mentális kapcsolat megpróbál majd visszatérni arra a területre, ahová valójában tartozik, de ha minden a terv szerint halad, nem lesz… csak akkor, ha…
A tudós elméje elhomályosodott, már nem boldogult az elvont, mentális fogalmakkal. Ashaya rájött, hogy már nem érzi a testét, nem érzi, ahogy a levegő ki-be áramlik a tüdejében. Lehet, hogy ebben a pillanatban pánikba esett volna, és meg is törte volna az Elcsendesedést, de ehhez már túl késő volt.
Ashaya Aleine meghalt.
*
A kanadai Sziklás-hegységben Amara kezéből kiesett egy lombik. Ezernyi apró, éles szilánkra csattant, de a nő ezt már nem hallotta meg. Az elméjében tökéletes, kibírhatatlan üresség visszhangzott, amikor Ashaya megszűnt létezni. Ne!
Üvegcserepek vájtak a tenyerébe és az oldalába, Amara pedig ráébredt, hogy a padlóra rogyott. Feltűnt neki, milyen vörös a vére.
Dorian a DarkRiver falka gyógyítója, Tamsyn házának egyik szobájában lefektette Keenant egy ágyra. Az eredeti terv szerint a fiút a farkas alakváltó falka központjába, a Sierra Nevada hegység mélyében megbúvó odúba vitték volna, de most, hogy a fiú a Csillagok hálójára csatlakozott, Judd azt javasolta, maradjon közelebb a DarkRiverhez.
Így került Dorian is Tammy házába, ami egyórányi autóútra volt San Franciscótól, egy kihalt út végén. A ház háta mögött sűűr erdő kezdődött, de a hely közel sem volt olyan biztonságos, mint a SnowDancer odú.
-
Itt nagyobb az esélye, hogy rátalálnak! – A férfiban lakó leopárdnak egyáltalán nem tetszett, hogy Keenan ennyire elérhető helyen van.Tammy gyengéd kezével meleg takaróba burkolta a kis védencüket.
-
Talin el akarta vinni őt magával Clayhez, mert az ő házukat nehezebb megtalálni, de Sascha nem engedte meg.
-
Sascha nem engedte?! – A kiugrott mentál, a DarkRiver alfájának, Lucasnak a párja imádta és óvta a gyerekeket.
-
Nem tudjuk, mi mindenre képes a fiú – emlékeztette Doriant Tamsyn –, és Jon és Noor is ott él Talinnal. Jonnak valószínűleg semmi baja nem eshet, de nem biztos, hogy Noor meg tudja magát védeni. Előfordulhat, hogy Keenan akaratán kívül is mentálisan befolyásolja a kislányt.
Dorian bólintott, a leopárd énje meghunyászkodott. Az ő dolga volt, hogy Keenanre vigyázzon, de a kis Noorért is felelős volt.
-
Értem. – Az alakváltók elméjét kőkemény természetes pajzs védte, de a kislány, bár az ereiben csörgedezett ugyan némi mentál vér, azért nagyon is sérülékeny ember volt. – És a te fiaid?
-
Egy kis időre elküldöm őket a nagyszüleikhez. – Hátrasimította az öntudatlan Keenan homlokából a hajtincseket. – Szegény kicsikém, annyira védtelen. Hogy lehet egy ilyen gyereket bántani?! – A hangja veszélyesen közel volt ahhoz, hogy vad legyen.A férfi mellé lépett, és átkarolta.
-
Ne aggódj! Most már vigyázunk rá.
-
Én biztosan kibelezek mindenkit, aki még egyszer ártani próbál neki. – A gyógyító Dorian álla alá fúrta a fejét, és hagyta, hogy a férfi megnyugtassa. – Nem tudom, ki az az Ashaya Aleine, de az biztos, hogy ezzel a gyerekkel jót tett, amikor elraboltatta.Dorian szíve nagyot dobbant.Az imént mentettem meg két ártatlan gyermek életét. Nem fog lelőni.
-
Sascha úton van már? – kérdezte, tudomást sem véve a felvillanó emlékképről. Ennél azonban sokkal nehezebben szabadult az elméjébe égett képtől: az éjszakai égbolt előtt álló, rideg idegen sziluettjétől.
-
Bármelyik pilla… – egyszerre hallották meg a zajt, a felhajtón közeledő autó hangját. – Ez biztosan ő lesz.
-
Remélem, tud majd segíteni a gyereknek. – Ez nem volt hiú ábránd. Tamsyn gyógyító volt ugyan, de leginkább az alakváltó leopárdok gyógyításával foglalkozott. Sascha azonban P-mentál volt, egy pszichikus, aki képes volt begyógyítani a lélek sebeit.
Tammy elhúzódott a férfitól, és köszönetképpen egy puszit nyomott az arcára.
-
Sascha azt mondta, a fiú hozzád kapcsolódott. Ez hogy lehet?
Ezen már Dorian is gondolkozott. Felemelte a kezét, és megmutatta a tenyerén lévő sebet. A vágás már majdnem begyógyult.
-
A vérrel megpecsételt eskü komoly dolog, én pedig megígértem neki, hogy minden rendben lesz. Lehet, hogy amikor a vérem keveredett az övével, lehetőséget kapott arra, hogy válasszon, hová társul. – Keenan pedig úgy döntött, megbízik Dorianben. Erre a bizalomra a férfi és a leopárd is mindenáron rá akart szolgálni.
Abban a pillanatban lépett a szobába Sascha. A fekete bársony alapon fehér csillagokkal tarkított mintájú kardinálisszeme tele volt aggodalommal.
-
Ennél nekem sincs jobb ötletem – szólt, majd a gyermekhez lépett,és végigsimított a szemöldökén. – A fiú valóban kapcsolódik a Csillagok hálójához, de csak rajtad keresztül – mondta Doriannak. – Te létfontosságú vagy a számára.
Dorianben még tovább erősödött a fiú iránt érzett védelmező ösztön. A katonának ez volt talán az egyetlen gyengéje: a kiszolgáltatottak, akik maguk képtelenek voltak megküzdeni a rájuk támadó szörnyekkel.
-
Meg fog rémülni, amikor felébred. – Még mindig érezte a tenyerében a félelmét leplezni igyekvő kisfiú remegő, finom csontjait.
-
Egy ideig még biztosan aludni fog. – Tammy kiment a szobából, hogy összecsomagoljon a kölykei utazására, Sascha pedig aggódva nézett a katonára. – Nem akarsz futni egyet az erdőben? Nehéz nap volt a mai. – A pillantásából tisztán és érthetően ki lehetett olvasni a kérdést.
-
Ne aggódj, Sascha, kedvesem! – A férfi elmosolyodott a korholó pillantás láttán, amit a megszólításért kapott, de pontosan tudta, hogy a nő kedveli őt. – A mai lövések miatt nem lesznek álmatlan éjszakáim. Azok a szemetek túszként tartottak fogva egy gyereket. – A bensőjében a leopárd felmordult, amikor eszébe jutott Keenan véres csuklójának képe.
Úgy tűnt, Sascha elégedett volt a válasszal, mert a figyelmét újra a fiú felé fordította.
-
Most már biztonságban lesz – szólalt meg, de a hangja elakadt, Dorian pedig azon tűőn dött, vajon milyen érzelmeket észlelt a mentál nő a gyerek körül. – Vigyáznak rá.
-
Hála az anyjának – jegyezte meg Dorian, miközben újra eszébe jutott Ashaya Aleine, a nő, akit csak árnyalakként látott egyszer, két hónappal azelőtt, de akit azóta sem tudott kiverni a fejéből. – Mit gondolsz, meg tud szökni?
-
Kétlem. – Sascha a kezébe zárta a fiú kezét. – Abból, amit Judd elmondott, a tanácsnak szüksége van rá. Márpedig a tanács általában megkapja, amit akar.
-
Azt hiszem, te alábecsülöd őt. – Dorian felidézte a nő fagyos hangját, és eszébe jutott az is, milyen mély benyomást tett rá. Mintha valaki két ököllel gyomorszájon vágott volna. Ha…
A benne lakozó leopárd felmordult, amikor Dorian félbehagyta a gondolatot, de a férfi emberi természete nem volt hajlandó továbbképzelni azt.
-
Eddig három gyereket sikerült kimentenie a halálos veszélyből: Jont, Noort, és most Keenant. – A nőből úgy áradt a hidegség, hogy Dorian bőre szinte megfagyott, de az biztos, hogy nagyon okos is volt.Sascha bólintott.
-
Az a baj, hogy fogalmunk sincs, miért tette. Szeretném azt hinni,hogy a fia iránt érzett szeretetből, de mindketten tudjuk jól, hogy a Mentálhálón az anyák nem védelmezik a gyermekeiket.
Dorian ezzel teljesen egyetértett. Ashaya mentál volt, a mentáloknak pedig nem voltak érzelmeik. De akkor miért használhatta fel a tanács túszként Keenant, hogy ezzel zsarolják az anyját? Ez egy rejtély volt, Dorian pedig rajongott a rejtélyekért. De a Mentálhálón élő mentálokat, akik az Elcsendesedés érzéketlen istenét imádták, gyűlölte.
Az olyanokat, mint Ashaya Aleine.
A vére fekete, dühöngő szökőárként kezdett tombolni. Jól ismerte már ezt az érzést. Egy Elcsendesedésben élő mentál, egy kardinális telekinetikus, Santano Enrique tanácsnok mészárolta le Dorian húgát. Vászonként használta fel a testét, amire a beteges fantáziáit festhette. Dorian puszta kézzel tépte szét a gyilkos testét, de ez sem csendesítette az állati szívében tomboló dühöt és az ember lelkének keserves szenvedését.
Kylie teste még meleg volt, amikor ő odaért.
-
Dorian! – A fájdalom és a harag ködét Sascha hangja szakította fel. – Ne csináld!
Ne büntesd magad egy szörnyeteg tetteiért, és ne hagyd, hogy téged is elpusztítson! A mentál ezt mondogatta neki az Enrique kivégzését követő hónapokban, és Dorian igyekezett is megfogadni a tanácsát. Egy ideig azt hitte, úrrá tud lenni a dühén, de az csak visszahúzódott… Most pedig teljes erővel újra feltört a lelkében, amikor Dorian meglátta Keenan csuklóján a véres sebet, és amikor eszébe jutott Ashaya Aleine jeges hangja.
A férfi felállt.
-
Mégiscsak elmegyek futni – jelentette ki. – Vigyázz a fiúra!
Sascha minden képessége hiábavaló volt, Dorian bűntudatát nem tudta enyhíteni. A férfi ugyanis nem csak a mentálokat gyűlölte. Úgy érezte, ő hagyta cserben Kylie-t, ő nem védte meg a kishúgát. Ha ezzel vissza tudta volna hozni őt az életbe, Dorian habozás nélkül felvágta volna az ereit, még a saját szívét is kitépte volna.
De ezt nem tehette meg. Ezért inkább megtanult együtt élni a gyásszal és a bűntudattal, olyannyira, hogy még a falkatársaival is elhitette, hogy egyre jobban van. Talán még saját magának is sikerült ezt bemesélnie. Egészen addig, amíg meg nem pillantotta őt.
Majdnem kapásból agyonlőtte Ashaya Aleine-t.
Nem azért, mert a nő gonosz volt. Nem is azért, mert talán veszélyt jelentett rájuk nézve. Egyetlen okból eresztett majdnem golyót a nőbe, méghozzá azért, mert abban a pillanatban, hogy megérezte az illatát, a farka kőkeményen felágaskodott. A váratlan és utálatos reakció hatására felöklendezte magában a tomboló, dühös bűntudatot, az érzés pedig egyre erősebben kezdte szorítani a torkát, perzselte a szívét. Nem akart mást, csak megsemmisíteni az okot, ami miatt ilyen szörnyű módon elárulta Kylie emlékét.
Hogy ő egy Elcsendesedetthez vonzódjon?
Az ajka szoros, feszült mosolyra húzódott. Előbb vágná le a golyóit, mint hogy ezt megengedje magának.