NEGYVENKILENCEDIK FEJEZET
Shoshanna az asztal felett a férjére meredt.
-
Miért tetted ezt? Elhatároztuk, hogy a többséghez csatlakozunk.
-
Aleine veszélyes volt.
-
Mégis miért? – A számítógépe képernyőjén futó felvételre pillantott. – Igaz, hogy a tettei az Iprotokoll végét jelentették, de a halála még nagyobb kárt okozott volna. – Shoshanna nem szerette, ha keresztbe tesznek neki, de a tetteit a hűvös intellektusa irányította. – Majdnem mártírt csináltál belőle. – Jobb, hogy életben maradt, és így a saját sírját áshatta meg. – A felvételen egyértelműen látszik, hogy megtörte az Elcsendesedést. Ezzel elhanyagolhatóra csökkent az esélye annak, hogy a lázadók vezérévé válik.Henry arca kifejezéstelen maradt.
-
Ezzel a ténnyel akkor még nem voltam tisztában.
-
Ez a merénylet akkor is nagy politikai zűrzavart okozott – folytatta a nő. – Erőszak? Ráadásul egy olyan mentál műve, aki szemmel láthatóan az elit katonáink közé tartozik? – A Mentál Tanács hatalma az Elcsendesedésen alapult. Az Elcsendesedésen, ami elvileg minden
erőszakot eltörölt a fajuk körében. – Ezzel aláástad…
-
Az adott pillanatban ez volt a helyes döntés – vágott a szavába Henry. – Nem hagyhatjuk, hogy az alakváltók mindig kifogjanak rajtunk.Shoshanna általában egyet is értett volna ezzel. De most…
-
Hát nem érted, mit tettél?! Most már nem ölhetjük meg őt! Ha Aleine-nek valami baja esne, az rögtön megerősítené minden egyes állítását, és fegyvert adna a lázadók kezébe.
-
Szerencsétlen fordulat – jelentette ki Henry, és az ablakhoz lépett. – De ezt már nem tartom fontos dolognak többé.
A nő nem értette, miért viselkedik így Henry. A képessége a skálán 9,5-es erősségű volt ugyan, de kettejük közül mindig ő volt a gyengébb, az alárendelt. A nő hozott meg minden fontos döntést, például azt is, hogy beültettetik az elméjükbe az implantátumot, amit Ashaya az Iprotokoll számára prototípusként elkészített. Amíg ezt el kellett távolítaniuk, a kettejük elméje gyakorlatilag egy volt, de még akkor is Shoshanna volt az uralkodó.
– Magyarázd el nekem az érveidet! – szólította fel Henryt a nő.
A férfi szembefordult vele.
-
Miért tennék ilyet?
-
Mert mi egy csapatban játszunk, Henry.
-
Amikor neked ez érdekedben áll, kedves feleségem. – A becéző szót gúnyosan mondta, érzelmektől teljesen mentesen.
Shoshanna rámeredt, és csak most, túl későn ébredt rá arra, hogy a férfi mostanában nem volt önmaga.
-
A viselkedésed nincs összhangban az ismert lélektani profiloddal.
-
Lehet, hogy csak a pszichém egy eddig szunnyadó részét használom most.
A nő hallgatta Henry hanglejtését és beszédének ritmusát, közben alaposan megfigyelte a testtartását is.
-
A bal feledet előnyben részesíted mostanában.
Ez annyira apró és elhanyagolható hiba volt, hogy senki sem vette volna észre, aki nem ismeri Henryt olyan régen, mint Shoshanna.
-
Azt akarod mondani, hogy károsodott az elmém?
A nő ekkor kapcsolt.
-
Eltávolíttattuk az implantátumokat, mielőtt azok meghibásodtak, de lehet, hogy a tiéd még az idegpályáidhoz kapcsolódva elromlott. – Magában megjegyezte, hogy ellenőriztetnie kell az agyát, nem károsodott-e.
-
Mi mindent meg nem tennél, hogy megtartsd a hatalmat! – Ez egy kijelentés volt, nem kérdés. – Az implantátum mindössze felnyitotta a szemem. Én a bábos szeretek lenni, nem a bábu.
-
Henry, egyértelmű, hogy az elméd nem működik megfelelően.
-
Még ha ez igaz is – szólt halkan a férfi –, mit tennél ellene?
-
Beutaltathatlak a központba.
-
Milyen alapon? Elmondod, hogy lopott implantátumokat ültettettünk a fejünkbe, hogy így ragadjuk magunkhoz a hatalmat, és tegyük szolgáinkká a tanács többi tagját?
Shoshanna erre nem tudott mit mondani, mert Henrynek igaza volt. Nem áldozott volna fel mindent, amit eddig elért, csak azért, hogy megszabaduljon tőle.
-
Neked orvosi segítségre van szükséged.
-
Nem, Shoshanna, nem hiszem. A merénylettel pedig ne is próbálkozz, minden trükködet ismerem. Össze voltam kapcsolódva az elméddel, emlékszel? – Ezzel kisétált a szobából.
Össze voltam kapcsolódva az elméddel, emlékszel? Igen, Henry bent volt az elméjében. De Shoshanna akkor biztos volt benne, hogy ő irányít. Most úgy tűnt, elszámította magát. Henry igazi telepata volt, ő pedig nem tudhatta, hogy a férfi mit szedett ki az elméjéből, vagy mit ültetett belé. Ahogyan azt sem tudta, mennyire sérült meg Henry idegrendszere, és a férfi vajon mit fog tenni most, hogy az eddigi korlátai már nem szabályozzák a tetteit.