ÖTVENEGYEDIK FEJEZET

„Ne aggódj értem, drága. Persze, hogy szeretnék alakot váltani, de már régóta nem vágyakozom a lehetetlen után. Úgy fogom fel, hogy a latensségem miatt van másik tehetségem: én vagyok a két falkában a legjobb lövész. Még az a mentál gyilkos, akit a párodnak nevezel, sem jobb nálam.”

Dorian Christensen és Brenna Kincaid egy SMS-beszélgetésének kivonata három hónappal ezelőttről

Egy gyors döntéssel átvetette a puskáját a vállán, a hátára, és felfelé mutatott. Ashaya szeme elkerekedett, de becsületére legyen mondva, azonnal átadta Keenant a férfinak, és mászni kezdett. Újra bemutatta a képességét, ami néhány héttel korábban megmentette az életét a hiúzoktól.

A férfi arca összerándult. Elképzelte, mit fog szólni Ashaya ehhez az új fejleményhez. A mentál már akkor is „meglehetősen megrökönyödött”, amikor egyik nap arra ébredt, hogy a fia a reggeli küzdősportedzése közben megpróbálja lemásolni Dorian mozdulatait. A férfi még most is majdnem elmosolyodott, amikor eszébe jutott, milyen elszántsággal rúgták az apró lábak a levegőt.

– Ezt még megbeszéljük.

A gyerek látszólag elégedett volt a válasszal, és csendben maradt, amíg másztak. Amikor Ashaya megült egy ágon néhány méterrel az előőz helyük felett, Dorian bólintott. Átadta neki a fiát, majd melléugrott, és úgy fordult, hogy a hátával védje őket.

Dorian hallotta, hogy Ashaya szíve idegesen kalapál, és érezte az izzadságának tiszta, friss illatát. A nő a hátának támaszkodott, és az őrszem meglepetésére egy puszit nyomott a tarkójára, közben pedig az övébe dugta a pisztolyt.

Az őrszem a veszély ellenére mosolyogva egy ággal lejjebb ereszkedett, és újra vadászni kezdett. Ezúttal minden egyes lövés után új helyet keresett, és ezzel szétzilálta a támadói harcvonalát.

A földről vér és hús szaga szállt fel. Majd megindult a golyózápor. Dorian minden egyes találata után a lövés helyét lövedékek lyuggatták. A katonák egyre gyorsabban reagáltak, végül az ötödik találat után a lövész karját súrolta egy lövedék. A férfi némán szitkozódott, és tudta, hogy gyorsabban kell mozognia. Még legalább hét perc, amíg az erősítés megérkezik.

Megnézte, mennyi lövedéke maradt, és ráébredt, hogy ha félre akar tenni belőle, akkor nem szedhet le több katonát. Vicsorogva mászni kezdett az ágakon, amíg meg nem találta a legjobb helyet, ahonnan védeni tudja Ashayát és Keenant. A vadászok gyorsabban közelítettek, amint észrevették, hogy már nem lő rájuk. Valószínűleg azt gondolták, megsérült, vagy meghalt.

Az első katonának, aki megpróbált felmászni a fára, Dorian szétlőtte az arcát. A többiek visszavonultak, és Dorian hallotta, hogy halkan beszélgetnek. Nem elég halkan. Végre hibáztak is.

A katonák engedelmeskedtek. Doriannek erőt kellett vennie magán, hogy ne káromkodjon. Élesítette az érzékeit, és várta, mit lépnek a támadói.

Néhány lövedék csapódott a fa törzsébe.

Akkor talán nem kellett volna tüzet nyitni rá és a fiunkra. Dorian a hang alapján bemérte, hol lehet a férfi, anélkül, hogy látta volna őt.

A férfi elnémult, amikor Dorian a lombon keresztül rálőtt, és eltalálta. A húsba csapódó golyó hangja közelről jött. A katonák körbevették a fát.

– Baszd meg! – ordított valaki. – Tűz!

A fa hirtelen háborús övezetté változott. Dorian gyorsan felmászott. A katonák még nem céloztak elég magasra, de nemsokára oda is eljutnak. Dorian a testével takarta el Ashayát, és szólni akart neki, hogy tovább kell mászniuk. Volt rá halvány esély, hogy át tudnak ugrani egy másik fára. De nem jutott odáig, mert ekkor ismerős szagot érzett meg a levegőben. A leopárd énje vicsorgott, de az ember elvigyorodott.

Ashaya kérdőn nézett rá.

A csata odalent gyorsan véget ért, de Dorian még óvatos volt. És jól is tette. Ez egyik vadász valahogy elkerülte az alakváltókat. Dorian bal felől érezte meg a szagát, és rájött, hogy a katona az egyik szomszédos fáról mászott át. Nem akarta megkockáztatni, hogy a lövedéke sallert kapjon, ezért némán, ahogyan a leopárd vadászik, becserkészte. A férfi csak egy suhanást hallott, mielőtt Dorian eltörte a nyakát. A teste az ágak között a földre hullt.

Néhány perc múlva füttyszó hallatszott.

Amikor az őrszem felért, Ashaya megkérdezte:

A nő elmosolyodott, de a fiát még mindig olyan erősen szorította, hogy a kezének csontjai élesen kirajzolódtak a bőre alatt. A gyerek kérlelőn nézett Dorianre. A férfi megcsókolta Ashayát, és a fiú felé nyújtotta a karját.

Keenan habozás nélkül átmászott hozzá.

Az őrszem igyekezett nem mosolyogni. Egy puszit nyomott Keenan feje búbjára.

Ashaya megrázta a fejét.

Ashaya megérintette Dorian arcát.

Dorian elgondolkozott, hogyan tudhatta Ashaya pontosan, mi az az egyetlen szó, amit hallani akart.

Furcsa módon ez jobban megnyugtatta az őrszemet, mint ezer szóvirág tette volna.

De erre még egy kicsit várni kellett. Miután beültette Ashayát és Keenant a tankba, Clay hatalmas autójába, Dorian Rina és Barker gondjaira bízta őket, és visszatért a támadás helyszínére.

Amint meglátta a farkasokat, azonnal megértette, miért voltak annyira zajosak. A fiúk hivatalosan már felnőttek voltak, de még nem régóta.

A farkas arca kicsit zöldes árnyalatú volt. Tai megvonta a vállát.

Dorian tudta, hogy a SnowDancer alfa majd gondját viseli a farkasoknak, ezért elküldte őket, hogy üljenek le jó messzire a mészárlás helyszínétől. Azok szó nélkül engedelmeskedtek, Dorian pedig a holttestekhez ment.

Dorian meglepődött, de azonnal meglátta, miért tette ezt a másik őrszem.

Ashayának jó egy napba telt, amíg össze tudta szedni a gondolatait, és beszélni tudott Doriannel a latensségéről. Megvárta, amíg Keenan aludni megy, Dorian pedig hazaér a Lucasszal, Hawke-kal, a SnowDancer alfával és még több más őrszemmel folytatott megbeszélése után.

Dorian a hátára fordult, és a nőre nézett.

Dorian megdermedt.

Dorian álmodni sem mert erről azóta, hogy az apja elmagyarázta neki, hogy ő más, mint a többiek. Ekkor kétéves volt.