Szabadulás Nalini Singh

Prev Next

NEGYVENNEGYEDIK FEJEZET

„Ashaya Aleine veszélyt jelent a Mentálhálóra nézve. Mivel úgy tűnik, a többi tanácsnok sokkal jobban aggódik a saját politikai pozíciójáért, mint az Elcsendesedés tisztaságának megőrzéséért, nekem magamnak kell megbüntetnem Aleine-t az árulásáért. Egy ilyen bűnért pedig egyetlenegy fajta büntetés jár: halál.”

Henry Scott tanácsnok titkosított személyes fájljaiból

Sascha néhány perccel azután érkezett, hogy Ashaya és Dorian elindult.

Nem akarok bemenni. – A nő habozott a növényzettel körülvett ajtó előtt.

Lucas ölelése megnyugtatóan ismerős volt.
Mi a baj? – kérdezte az alfa.
A rossz, ami belőle árad… már fájdalmas. – Sascha dörzsölni kezdte a mellkasát, hogy enyhítse az érzést. – Ugyanakkor rengeteg vágyat is érzek benne.
Hiányzik neki az ikertestvére?
Lehet. – A nő ráharapott az ajkára. – Azóta, hogy kiugrottam a Mentálhálóról, megtanultam, hogy semmi sem fekete vagy fehér. De, Lucas, nem vagyok benne biztos, hogy el tudom fogadni, hogy valami ennyire szürke. – A lélegzete egyre szaporább lett, a mellkasa elszorult.
Gyere! – A fák felé fordította a mentált. – Menjünk sétálni! Clay és Jamie majd vigyáznak a nőre. – Leeresztette a kezét, és az ujjait a párja ujjai köré kulcsolta, miközben befelé haladtak a szürke erdőben. – Itt jó lesz. – A nő egy fa masszív törzsének támaszkodott, az alfa pedig megállt előtte, két tenyerét Sascha feje mellett megtámasztotta a kérgen.
Kiscica! – szólt. A szempillái buján sűűr ek és hosszúak voltak a villogó zöld szeme felett. – Sascha, látom, ha nem figyelsz.

Bármilyen feszült is volt, Sascha ettől elmosolyodott.
Arra gondoltam éppen, milyen szép szempilláid vannak.
Én pedig arra gondolok, hogy te ki akarod kerülni ezt a problémát.– A szavai a kemény alfa megnyilatkozásai voltak, de az ajka mosolyra húzódott.

Sascha felsóhajtott, az ujját a párja farmerjának övbújtatójába akasztotta.

Éreztem már gonoszságot régebben is. Santano Enrique volt a legrettenetesebb lény, akinek valaha a közelében jártam. Éreztem már rosszat is: azt, ami a SnowDancer árulóval történt. Ő nem volt gonosz, csak velejéig rothadt. – A homloka ráncba szaladt, miközben gondolkodott, hogyan fejezhetné ki magát a legjobban. – És mivel Nikita az anyám, hozzászoktam már a különösen rideg mentálokhoz is, akik az Elcsendesedésben élnek, de nem szociopaták.
Amara Aleine más? – Lucas a nő feje mellett az alkarjára támaszkodott, így védelmező burkot vont Sascha köré.

A mentál elmerült benne, tudta, hogy ez Lucas ösztönös gesztusa volt. Az alfa a lelke legmélyéig tele volt védelmező ösztönökkel, és Sascha tisztában volt azzal, hogy meg kell küzdenie ezzel a jellemvonásával, ha valamennyire is meg akarja őrizni a szabadságát, de néha olyan tökéletes érzés volt rábízni magát, hogy bármit megadott volna érte cserébe.

Igen – válaszolt, és az ujjával végigsimított a férfi ingének finom anyagán. – Összegyűröm a ruhád.
Tényleg? – Egy csók, egy pajkos nyalás a lány összezárt ajkának vonalán. – Csináld még egy kicsit, hogy biztosan lássam, mire gondolsz.

A nő felnevetett.

Te macska! – De az ő macskája volt. – Amara – kezdte, és erőt merített a kettejüket összekötő párzási kapcsolat szépségéből – furcsán, bántóan üres. Mindenkinek van egy érzelmi lenyomata, egy íz vagy szag, ha tetszik. Még az újszülötteknek is, közvetlenül a születésük utántól. Emlékszel, ott voltam Anu szülésénél? – Az emléktől a szíve eltelt csodálattal vegyes örömmel. Megrémült, amikor elhívták az eseményre, de az élmény végül perzselő örömmel töltötte el. – De Amara… ő ilyen szempontból tiszta lap, de mégsem. Hogyan magyarázzam el?

Lucas fogalmazta meg azt, amit Saschának nem sikerült.
Nincs benne gonoszság, de jóság sem, sőt a jóságnak még csak a reménye sem.

Sascha úgy gondolta, a leopárd néha jobban megértette őt, mint ő saját magát.

Igen, ez az. És most be kell mennem hozzá, meg kell néznem, hogy jobb útra tudjuk-e terelni őt. – Dorian kedvéért. És Ashayáért is. Nemcsak azért, mert ő Dorianhez tartozott, vagy mert megmentett három ártatlan gyermeket, hanem mert ő adta vissza Saschának a Mentálhálón élő anyákba vetett hitét. Ashaya szerette a fiát, és sohasem lenne képes megtagadni őt úgy, ahogyan Nikita megtagadta Saschát. És ezzel egy kicsit begyógyította a sebet, amit az anyja ejtett Sascha szívén. – Ha a Sötételme uralkodik Amarán, akkor talán lehetetlen megváltoztatni őt. És még ha sikerül is, ő már sohasem lesz… jó.
De legalább nem lesz ennyire szörnyeteg. – Lucas arcára mély redőket vájt az aggodalom. – Ha választhattam volna, biztosan nem olyan nőt keresek Dorian mellé, aki ilyen nehéz csomaggal érkezik. Doriannek éppen elég szörnyűségben volt már része.

Sascha gyomrát is szorongatta az aggodalom, de most megrázta a fejét.

Faith szerint vannak dolgok, amik kőbe vannak vésve.

Lucas zöld szeme sötétebb lett, amikor megcsókolta a párját. – Igen, vannak ilyenek.

*

Dorian egész úton egy szót sem szólt, mert tudta, hogyha kinyitja a száját, valami olyanért ordítana a nővel, amiről márpedig tudta, hogy a mentálnak azt meg kellett tennie. Nem az ő hibája volt, hogy a népe nem veszi komolyan, ha nem tűnik rohadt rideg robotnak. Ahogyan nem a leopárd hibája volt, hogy a nő elidegenedését visszautasításnak értelmezte.

Leállította a kocsit egy föld alatti parkolóban, az apró tévéállomás alatt, amit ezúttal használni akartak. Dorian várt, hogy a nő megszólaljon, és amikor ez megtörtént, a férfi minden jó szándéka elszállt.

Tudod, érzem. – A nő rideg hangja sértette a férfi így is gyenge önuralmát. – A haragodat.
És? Csodálkozol? – mordult rá. Nem számított, hogy Ashaya csak az adások idejére lesz érzéketlen. Minél tovább blokkolta a nő a párzási köteléket, Dorian annál esztelenebbül viselkedett. Mert ő nem ember volt, és nem mentál. Alakváltó volt, és az állat szíve nem mindig volt racionális.
A párzási kötelék – mondta a nő válasz helyett – folyamatosan húz engem, igyekszik leválasztani a Mentálhálóról. Félnem kellene, de nem félek. Mert menni akarok.

A férfi agya egy pillanatra kiürült.
- Akkor gyere! – szólt végül. – Elkaplak.

Ashaya ujjai végigsimítottak az arcán, olyan képtelenül puhán érintették, mint egy pillangó szárnyai.

El sem tudod képzelni, mennyire vágyom rá, hogy átadjam magam ennek a vonzásnak. Az életemet is odaadnám, ha megtehetném. De…

A férfi a két tenyere közé fogta a nő arcát, és a homlokát az ő homlokára hajtotta.

De mi, Ashaya? Értem, hogy szereted Amarát, de hogy hagyhatod, hogy börtönbe zárjon?!
Akárhogy is, Dorian, én arra születtem, hogy az őrzője legyek. Néha annyira fojtogat ez a kötelesség – mondta, és közben a pajzsának egy darabja lepattant, mögötte látszott a nyers belső –, hogy a legszívesebben ordítva elmenekülnék. De tudom, hogyha eleresztem, ha magára hagyom, azzal a halálos ítéletét írom alá.
Azért, mert megpróbálna megölni engem? – kérdezte a férfi. A figyelmét egy pillanatra elvonta egy másik, sötétített üvegű autó a parkolóban. Az nem a falkához tartozott.

Ashaya következő szavai azonban kiverték a fejéből a gyanús kocsi gondját.

Mindketten tudjuk, hogy ki nyerne – suttogta a nő a férfi ajka mellett, a jég egy pillanatra leolvadt róla.
A pokolba is, Shaya! Nehogy azt mondd, hogy azért küzdesz a párosodási kötelék ellen, mert engem akarsz megvédeni! – Makacs csend. – A franc! – Dorian állat énje egyáltalán nem örült ennek. – Én DarkRiver őrszem vagyok, édesem. Mi annyira kemények vagyunk, hogy még a Mentál Tanács is tart tőlünk. Amarával csak elbírok már!

A nő végigsimított a férfi borostás állán, és dorgálón a fejét rázta.– És mi lenne veled, ha megölnél még egy húgot?A férfi egy dermedt pillanatig nem kapott levegőt.

Atyaég! – Dorian megremegett, a gyomra felfordult a gondolattól. Egészen addig, amíg nem volt hajlandó így nézni a dolgot, képtelen volt észrevenni azt, ami végig ott volt, az orra előtt. – Bassza meg!

Sascha Amarával szemben ült. A fogvatartói megengedték a mentál tudósnak, hogy letusoljon, és nem kötötték meg újra a kezét és a lábát. Lucas a főbejárat mellett várt, odakint, Jamie a hátsó ajtónál. Clay és Dezi a környéken őrjáratoztak. Sascha azonban egyáltalán nem volt védtelen. Voltak alacsony szintű telekinetikus és telepatikus képességei, amiket megtanult támadásra használni, és az elmúlt évben nem egy délutánt töltött azzal, hogy leizzadt, és hagyta, hogy az alfa ordítson vele, miközben önvédelmet tanult. És persze ő is ordítozott egy kicsit, ezt be kellett vallania. A végeredmény az volt, hogy Amara nem jutott volna messzire, még ha meg is támadta volna őt.

Abban a pillanatban Ashaya ikertestvére azonban tökéletesen elégedettnek tűnt.

A titokzatos P-mentálok egyike – dörmögte őszinte csodálkozással.
Úgy festesz, mint bárki más.
Mást vártál?
Egy hullát vártam. Senki sem marad életben a Mentálhálón kívül.

Sascha feszülten elmosolyodott.
Honnan tudtad, hogy mi a besorolásom?
Hallottam pletykákat a Mentálhálón. Nem mintha te nagyon rejtegetted volna, hogy ki vagy.
Valóban nem. – Valami nagyon nem volt rendjén Amarával, de félelmetes volt, hogy a felszínen mennyire épnek tűnt. – Miért jöttél Ashaya után?
Ő az enyém. – Egyértelmű, biztos kijelentés.

Sascha meglátta a repedést, amin beférkőzhetett.
Nem tudnád őt bántani. – Amara hallgatott, mintha a kérdés túl ostoba lett volna ahhoz, hogy válaszra méltassa. Ő a tiéd, szóval, ha bántod, az neked fáj – vonta le a következtetést Sascha.

Amara szemében halvány érdeklődés csillant.
Elég okos vagy.

Te pedig tökéletesen nárcisztikus, gondolta Sascha.
Dorian Ashayáé. Ha az alakváltót bántod, azzal Ashayának okozol fájdalmat.

Amara üres tekintettel nézett rá.
Ő az enyém.

Sascha azon igyekezett, hogy az érzelem leghalványabb jelét is megérezze Amarában, de csak halk visszhangokat érzékelt, amikor Ashayáról volt szó. Nem tudta, mit kezdjen ezzel a nővel. A képessége az érzelmekről szólt, hogyan boldoguljon hát valakivel, akiben egy fikarcnyi érzelem sem volt? Erről röviden Judd-dal is beszélt, mielőtt ide indult.

Inkább neked kellene beszélned vele – javasolta a kommunikációs panel képernyőjén látszódó férfinak. – Te jobban értesz a képességeink sötét oldalához.
Sascha, én fel tudom tépni az elméjét, és meg tudom őt ölni. – Judd megvonta a vállát. – Válassz, melyiket kéred!
Nem tudnál beszélni vele? Te jobban megértenéd őt.

Judd elmosolyodott.
Sascha, tudom, hogy gonosz rohadék vagyok, de minden ellenkezőjel ellenére nekem vannak érzelmeim. Szóval nem tudok elcsevegni vele a szociopata dolgokról.

Sascha elpirult.
Sajnálom. Persze, tudom. A szerelem, amit Brenna iránt érzel… annyira gyönyörű, bárcsak te is úgy láthatnád, ahogyan én!
Látom én. – A mentál fétfi szeme felvillant. – A szakmai véleményemre vagy kíváncsi? Amara Aleine-nek meg kell halnia. Tiszta szerencse, hogy passzív képességekkel született, mert ha erős telepata vagy telekinetikus lett volna, újabb Enriquét tisztelhetnénk benne. – Elgondolkozott. – Ezt tudni iszonyú szar lehet Doriannek.

Hát ezért ült most Sascha szemben egy nővel, akinek az ürességétől undorodott.

Mi a terved? – kérdezte. – Mit teszel, miután megölted Doriant?
Visszatérek a kísérleteimhez, Ashaya pedig folytatja a saját munkáját.

Sascha meglátta az intelligencia villanását a nő szemében, és tudta, hogy Amara is látja a válaszának hiányosságait.

Ez képtelenség. Amara nem térhet vissza a korábbi életéhez azokután, hogy nyíltan elárulta a tanácsot.
Ha visszavonja a kijelentéseit, akkor igen.
Ezt valóban elhiszed? – Sascha néma fenyegetést érzett, miközben beszélt, és eltűnődött, vajon miért fél ennyire. Amara nem ölt még meg senkit, és általánosságban egyáltalán nem tűnt erőszakosnak. Lehet, gondolta, hogy csak a képessége reagál rosszul olyasvalakire, aki szöges ellentéte az ő létezésének.
Mindketten tudjuk – folytatta Sascha, amikor a másik mentál nem szólalt meg hogy Ashaya túlságosan is ismert lett. A Mentál Tanács egy pillanat alatt rehabilitációra küldené, mert ha nem, akkor Ashaya maga köré vonzaná a lázadókat.
Akkor elrejtőzünk. – A tudós megvonta a vállát. – Úgy is folytathatjuk a munkánkat.
Ez igaz. De mit gondolsz, ez elég lesz Ashayának? Ő valóban ilyen magányos lény?

Amara Sascha szemébe nézett, mintha keresne ott valamit.
Te olyan vagy, mint én – szólt végül.
Nem is hasonlítok rád! – Sascha nem tudta leplezni a meglepetését.
Ellopod mások érzelmeit, mint egy vámpír vagy egy keselyű, és felhasználod azokat. Ezért tudsz ilyen jól tettetni bármit. De a lelked mélyén éppen olyan vagy, mint én.

Sascha szembe tudott nézni egy gyilkossal, aki bűntudat nélkül mészárolt le másokat, de Amara Aleine-nel nem bírt tovább beszélgetni. Nem akarta hallani a nő alattomos suttogását. Felállt, és kiment a házból.

A fák felé sietett, amikor Lucas utolérte.

– Én nem vagyok érzelemvámpír!

A párja egy pillanatig sem habozott a válasszal.

Nem, nem vagy az. Ő viszont egy szociopata, akire igazán nem kellene hallgatnod.
És nem tettetek semmit! – Megfordult, és ököllel Lucas mellére csapott. – Annyira nagyon szeretlek, hogy megszakad belé a szívem. Hogy érezhetném ezt, ha tettetném az érzelmeket?!
Még egyszer mondom – szólt rá Lucas, és a derekát átkarolva magához húzta Saschát –, hogy vedd figyelembe, kitől hallottad ezt!

Sascha kiabált még egy kicsit, kieresztette magából a dühöt, majd kimerülten a párja mellkasára rogyott.

Sikerült kiborítania.
A legjobbakkal is megesik.
Igen? Téged ki tud kikészíteni? – Lucas annyira erős volt, hogy Sascha néha aggódott is érte. Mindenkinek szüksége van egy kis lazításra, még egy alfának is, aki az egész falkájáért felel.
Az a rohadt farkas! A múlt héten ajándékot küldött neked.

Sascha elmosolyodott, amikor belegondolt, hogyan flörtöl vele Hawke. A SnowDancer alfa csak azért csinálta ezt, hogy Lucast bosszantsa.

Én nem kaptam semmilyen ajándékot. Mi volt az?
Honnan tudjam? Összetapostam, és behajítottam a legmélyebb szurdokba, amit találtam. Azután felhívtam Hawke-ot, és megkérdeztem, hogy van Sienna.

A nőből kipukkadt a nevetés.

De gonosz vagy! – Mindenki tudta, hogy a farkas alfát csak Sienna Lauren tudta teljesen kikészíteni, a mentál tini lány pedig, úgy tűnt, élete céljának választotta, hogy Hawke utolsó idegszálát is elnyűje. – Mit mondott?
Hogy Sienna a tizennyolcadik szülinapi buliját tervezi. – Lucas nevető hangjából Sascha pontosan el tudta képzelni, hogyan oszthatta meg vele Hawke ezt a kedves hírt.
Az nem csak fél év múlva lesz? – Sascha ráébredt, hogy elszámolta magát, mielőtt a férfi kijavíthatta volna. – Hát persze! Tizenhat éves volt, amikor kiugrott a hálóról, de ez hónapokkal azelőtt volt, hogy mi találkoztunk. – Elkerekedett a szeme. – Ez azt jelenti, hogy mi már majdnem másfél éve egy pár vagyunk!
Bizony. – Lassan és magabiztosan simogatni kezdte a nő hátát, a leopárd kényeztette a párját. – És azóta én vagy százszor majdnem megöltem Hawke-ot. Esküszöm, ha még egyszer édesemnek szólít, én belerúgok abba a szőrös farkasfenekébe!

A nő nevetett, de megértette, amit a párja el akart magyarázni. Mindenkinek volt érzékeny pontja. Az övé Amara Aleine volt. De ez most nem számított.

Tennem kell valamit. Ez rossz, nagyon rossz Doriannek. Már éppen kezdett visszatérni közénk. Amikor láttam, hogyan viselkedik Tallyvel, azt reméltem, hogy helyrejönnek a dolgok. –A latens őrszem imádta Clay párját, rendszeresen flörtölt vele. – De most ez?
El kell tennem Amarát láb alól? – kérdezett rá Lucas. A hangja kemény volt, egy alfáé.

Sascha már régóta a DarkRiver falka tagja volt, értette a hűség kötelékeit, de még most is meglepődött néha, milyen nyersen mentek a dolgok.

Vért ontanál miatta?
Ez nem kérdés, kiscica.

Nem, persze, hogy nem az, gondolta a nő.
Ez túl bonyolult, Lucas. Az ikrek még a Mentálhálón is nagyon közel állnak egymáshoz, általában néhány nap különbséggel halnak meg.
Ashaya Dorian párja. Ezt érzem. – Lucas arca csupa fény és sötétség volt, nyers erő és féltés vegyült rajta. – A nő életben marad, bármi is történjen. Dorian nem engedi majd el.
De lehet, hogy a trauma örökre megnyomorítja. – Sascha a fejét csóválta. – Nem, valami más megoldást kell kitalálnunk.

Lucas egy szót sem szólt, de Sascha tudta, mit gondol. Ebből a helyzetből nem volt olyan kiút, ami során senki sem sérült volna meg.

Prev Next