Szabadulás Nalini Singh

Prev Next

TIZENKETTEDIK FEJEZET

„Ma, ébredéskor újra hallottam a lövész hangját a gondolataimban. Olyan érzéki ígéreteket suttogott, nehezemre esik elhinni, hogy ezek a saját elmém egy rejtett zugából törtek elő. Pedig biztosan így volt, hiszen a végén a férfi zsákmánynak szólított.

És azt mondta, meneküljek.”

Ashaya Aleine személyes, titkosított naplójának részlete

Fél órával azután, hogy Ashaya magához tért, két latexkesztyűt vett elő az elsősegélynyújtó-készletből, a kezére húzta, és nyitogatni kezdte Mercy konyhájának szekrényeit.

Ez nem túl udvarias dolog. – Dorian lassan elmorgott figyelmeztetése hallatán a nő ránézett a válla felett.

Az őrszem már vagy egy fél órája a számítógép biztonsági kódjaival szöszmötölt, ezalatt Ashayának elég ideje volt elpakolni, és kigondolni, mi legyen a következő lépése. Arra számított, hogy Dorian tovább fog faggatózni Amaráról, de a férfi eddig még egy szót sem szólt. Ez persze nem tévesztette meg Ashayát. Tudta, hogy a leopárdok az áldozat becserkészésének nagy mesterei.

Szükségem van néhány vegyszerre.

A férfi felvonta a szemöldökét.

Próbáld meg a mosogató alatt!

Ashaya ott meg is talált szinte mindent, amit keresett. Tudta, hogy Dorian kíváncsian figyeli. Megállt a konyha ajtajában, és keverni kezdte a vegyszereket a tálban, amit talált.

Megtennéd, hogy idehozod azt a világoskék tubust az elsősegélynyújtó-készletből? – Arra számított, hogy az őrszem vissza fogja utasítani, de Dorian egy macska gyorsaságával tért vissza hozzá.
Tessék.
Köszönöm. – A tiszta alkoholt a tálba öntötte.

Dorian közelebb lépett, és nekidőlt a konyhapultnak, karját a felső szintre fektette, míg a nő az alsó munkalapon dolgozott. Ashaya nem tudta nem észrevenni, hogy a férfi nagyon halvány szőkesége ellenére a bőre aranyló színű; látszott, hogy könnyen barnul.

Dorian a keverékre pillantott, és beleszagolt.

Savas, szúrós szaga van.

Abban a pillanatban ez a veszélyes alakváltó macskaszerűbbnek tűnt, mint valaha. Egyszer egy szomszédjának a macskája beosont Ashaya házába, ahol azelőtt lakott, hogy a tanács áttelepítette őt a laborba. Az az állat éppen ilyen érdeklődően figyelte a kísérleteit.

A mentál nem tudta biztosan, mit jelenthet, hogy a férfi már egy ideje nem viselkedik agresszívan vele, ezért hát úgy döntött, a mentálok gyakorlatiasságára támaszkodik.

Meglepődnél, ha tudnád, milyen erősek igazából a háztartásban használatos vegyszerek, főként, ha megfelelő módon vegyítjük őket. – Óvatosan megrázta a tálat, és látta, hogy a keverék már marni kezdte a belsejét. – Ezt majd kifizetem Mercynek.
Ne aggódj – mormolta Dorian –, nem volt drága. Érzem a szagán, milyen maró ez a kotyvalék. Azta!

A kiáltás hallatára a nő lepillantott. A vegyülete bugyborékolni kezdett.

Nagyon jó. – Felemelte, és óvatosan a fürdőszobába vitte a tálat. Beletette a mosdókagylóba, majd elővett a zsebéből egy zsebkendőbe csavart csipet.
Kölcsönkérhetem az órádat?

Dorian lecsatolta azt a csuklójáról és átnyújtotta a nőnek. Egy pillanat múlva rémülten felkiáltott, amikor meglátta, hogy Ashaya kibontja, és egyetlen mozdulattal a fortyogó lébe dobja a csipet.

Te jó ég! – Dorian megmarkolta a nő karját, a fedetlen bőrét, hiszen a mentál azóta letusolt és egy rövidujjú pólót vett fel. – Mit csinálsz?!

A nő magára erőltette a mentálok érzéketlenségét, annak ellenére, hogy a szíve hevesen vert.

Huszonnégy órával a menekülésem előtt védőréteggel vontam be a csipet, ami ellenáll a gyomorsavam oldó hatásának. – Erre vitte fel a mérget, végül az egészet egy könnyen lebomló anyaggal vonta be, ami semlegesítődött, amikor érintkezésbe lépett a nyálával. – így az most nem működik, fel kell oldanom az anyagot, hogy hozzáférjek az adatokhoz.

Dorian közelebb húzódott hozzá, de nem engedte el a nő karját. A hüvelykujja szórakozottan simogatni kezdte a bőrét. Ashaya alig értette meg a férfi következő szavait, a figyelmét annyira lekötötte ez az erősen bensőséges, közvetlen érintés. Ami igazából teljesen hétköznapi alakváltó és emberi gesztus volt. Ő azonban mentál volt, akit így még soha senki nem érintett meg.

Honnan tudod, mikor lesz kész?

A nő megfogta az apró csipeszt, amit a csomagjának kozmetikai felszerelése között talált.

– Eressz el! – Amint a férfi megtette, Ashaya kivette a főzetből a csipet, és egy puha törülközőre fektette. – Az órádon figyeltem az időt – magyarázta. – Az oldat maradéka egy percen belül elpárolog, a nedvesség nem károsítja a szerkezetet.

Dorian egyetlen szó nélkül otthagyta.

A nő a gyors távozást a macska hóbortjának tudta be, és a csipre összpontosított, ami tele volt olyan adattal, ami miatt a tanács ölni is képes volt. És nem minden az Implantátum-protokollról szólt. Most már csak elég sokáig életben kellett maradnia ahhoz, hogy… Felkapta a fejét, amikor érezte, hogy Dorian vad energiája átcsap rajta, átjárja a testét. Lepillantott, a férfi kezére.

Más kultúrákban is udvariatlanságnak számít, ha más tulajdonával visszaélnek – jegyezte meg, és próbált nem belegondolni, mit jelent, hogy ennyire érzékenyen reagál a férfi közelségére.
Hoppá! – A férfi rámosolygott, de volt ebben valami más is, valami új… pajkos játékosság. – Tessék. – Átadta a mentálnak a számítógépet, amit eddig jóformán kisajátított.
A sármod velem szemben hatástalan. – Ez hazugság volt. A férfi bája, a haragja, az ellenségessége mind hatással volt a személyiségének olyan rétegére, ami a tizenhetedik születésnapja, a néhány elveszett óra óta egyszer sem került napvilágra.

Dorian ránevetett.
Ugyan már, Aleine doktornő! Csak látni akarom, müködik-e az a csip! Ha akarod, még szépen is kérem.
A kíváncsiságod nagyon jellemző a macskákra. – Nagyon kevés időt szentelt az alakváltók tanulmányozásának, és most felkészületlenül érte, hogy Dorian ennyire nem emberi. – Leopárd alakban is vannak emberi vonásaid?

A sárm gyorsan leolvadt a férfi arcáról, és kifejezéstelen ábrázatot hagyott maga után.

– Fogalmam sincs. Nem tudok alakot váltani.

A nő a számítógépe hátlapját csúsztatta le éppen a helyéről, de most megdermedt.

Ez nem normális.

Dorian pislogott egyet, majd felkacagott. Ez a reakció is teljesen váratlanul érte a nőt, aki már csak túl későn ébredt rá, hogy a nyers kijelentését a férfi sértésnek is veheti.

Hát igen, ez vagyok én – válaszolt Dorian, és a nevetés új ráncokat rajzolt az arcára, a szépből ellenállhatatlanná varázsolva őt. – Egy abnormális szörnyeteg.

Ashaya nem értette ezt a férfit. Tudta, hogy ezen könnyen tudna változtatni, nem kellene mást tennie, mint feltárni az elméjének érzelmi központját, megtörni az Elcsendesedést, és elfogadni az érzelmeket. Persze, a kondicionálásába fájdalomgátakat építettek, amik ezt megakadályozták, de Ashaya képességei passzívak voltak, és a tudományos ösztöne azt súgta, hogy a fájdalom ezekhez kapcsolódott: minél aktívabb volt egy képesség, annál erősebb a kín. Valószínűleg a Tk, az agresszív Tp és az X megjelölésű mentálok szenvedtek a legjobban.

Az ő esetében ez különben sem jelentett sokat, a fájdalom számára elhanyagolható lett volna, ha érzékeli egyáltalán. Hiszen az ő elméjében a fékek már régen elenyésztek. Egyetlen döntés kellett volna csak ahhoz, hogy a tudós lepattintsa magáról a fennmaradó bilincseket. Akkor valóban anya lehetett volna, és nem csak névleg. Akkor az előtte álló leopárdot is megérthette volna.

Olyan könnyű lett volna.

Mégis lehetetlen.

Hosszú éveken keresztül elszántan küzdött azért, hogy megőrizze az Elcsendesedést, és erre megvolt az oka. Olyan nagy sikerrel járt, hogy még Ming LeBont is meg tudta téveszteni. Sőt, egy ideig még saját magát is, amíg…

Egy kéz haladt el az orra előtt. A nő pislogott.

Elnézést kérek – mondta, és igyekezett visszaépíteni a hazugságbólépült falakat, amik miatt még életben volt. – Néha elkalandozom.

Dorian zavarbaejtően áthatóan figyelte őt, és Ashaya azon gondolkozott, vajon mit láthat. De csak ennyit mondott:

Cseréld ki a csipet!

Így tett, majd visszacsúsztatta a készülék hátlapját. Dorian megfogta a számítógépet, amíg Ashaya levette a kesztyűit, majd visszaadta neki. Ashaya pedig néhány másodpercig az üres képernyőre meredt. Ha hibázott, akkor a játék véget ér, mielőtt elkezdődött volna. Kulcsfontosságú volt, hogy legyen bizonyítéka, anélkül a tanács eltaposta volna őt, akár egy bogarat.

Add ide! – A férfi türelmetlenül kivette a nő kezéből a készüléket, és beütötte a jelszót.

A képernyőn olvashatatlan sebességgel kezdtek peregni a fájlok nevei.

Hogy az a…! – füttyentett Dorian. – Úgy látom, mégiscsak tudod, mit csinálsz. Nem csak szexi, de okos is.

Az elismerő füttyentés felrázta a nőt a merengésből.
Eddig az volt a benyomásom, hogy meg akarsz ölni, és nem a testi adottságaim érdekelnek.

A férfi foga megcsillant, amikor kissé vad mosolyt villantott a nő felé.

A kettő nem zárja ki egymást.

Hibátlan logikai következtetés. És teljességgel érthetetlen Ashaya számára. Ezért a nő úgy döntött, a figyelmét inkább olyasvalamire tereli, amit fel tud fogni.

A gépen lévő információ egy részét el kell juttatnom a médiához. – Ezzel megszegi ugyan a Zie Zennek tett ígéretét, de számára Keenan volt az elsődleges. Biztonságban akarta őt tudni, és ha kellett, ehhez hazudni, csalni, még gyilkolni is képes volt.

Dorian kikapcsolta a számítógépet, és lustán a nőre emelte a tekintetét. A pillantása azonban egy cseppet sem finomította a hangjában lévő, acélos élt.

Nos, amíg te szundikáltál, én azt hallottam, hogy neked most el kellene tűnnöd.

Ashaya ugyanabból a jeges ridegségből merített erőt, amivel a tanácsnokokat is meg tudta téveszteni, és állta a férfi pillantását.

Azon vagyok, hogy mások elvárásai ne befolyásolják a tetteimet.
Szóval inkább egy céltáblát ragasztasz a hátadra. – A férfi visszaadta neki a készüléket, a hangjából eltűnt minden kedvesség, és megjelent a Dorianben rejlő ragadozó. – Téged tényleg egyáltalán nem érdekel, hogy mi lesz a fiaddal, igaz?

Hirtelen éles fájdalom hasított a nő elméjének egy mélyen bújó részébe, ahol eddig az őt Keenannel összekötő kapcsolata rejlett, és most csak egy tátongó űr maradt. Az érzés brutális ereje annyira váratlanul érte őt, hogy Ashaya egyszerre elveszítette a kemény munkával megtartott nyugalmát.

Ez az egyetlen módja annak, hogy megvédjem őt. – A kisbabáját, a drága gyermekét.

Dorian énjének leopárd fele azonnal észrevette a nő páncélján a rést, és már rá is ugrott. Ashaya végre valahára hibázott!

Az előbb azt mondtad, Keenan nem számít. Hogy ő csak egy árucikk.

Egyetlen pillanat múlva Dorian már látta is, ahogy a nő igyekszik összeszedni magát.

Ne! – Megragadta a karját. – Ezt nem csinálhatod! – Vele nem. Ha egyszer őt túszul ejtette ez a nem kívánatos vonzódás Ashaya iránt, akkor a nőnek is be kellett szállnia a játékba. – Nem rejtőzhetsz el az Elcsendesedés mögé!
És mégis mit gondolsz, hogyan fogsz kényszeríteni erre? – vágott vissza rezzenéstelen arccal a nő. – Engem tanácsnokok fenyegettek már. Miből gondolod, hogy te olyat tudsz tenni velem, amit ők ne tennének meg? Amit ne tettek volna már meg?

A szóáradat meglepte Doriant.

Ne merészelj engem azokhoz a szemetekhez hasonlítani!
A te szemedben is ott a gyűlölet, amikor rám nézel – jött a csendes, de könyörtelen válasz. – Még akkor is ott marad, amikor el akarsz bűvölni. Az erőszak ott vibrál a felszín alatt. Valamiért végtelenül ellenséges vagy velem szemben.

Dorian összeszorította a fogát.
A célkeresztemben voltál két hónappal ezelőtt. Megölhettelek volna, de nem lőttem. – Ez akkor tudatos döntés volt. A lelkének az a része, amelyik életben akarta tudni a nőt, győzött a mesterlövész hideg számításával szemben, ami pedig veszélyforrásnak értékelte őt.
Amíg el nem árulod a DarkRivert, én sohasem fogok kezet emelnirád.

A nő Dorian kezére pillantott, amivel a karját markolta.

Fájdalmat okozok neked most? – kérdezte, amikor a nő nem szólalt meg. – Te utaltál rá, most válaszolj a rohadt kérdésemre! – Tudta, hogy ezzel átlép egy bizonyos határt, de még közelebb lépett a nőhöz, hogy Ashaya melle minden lélegzetvételre a mellkasához ért. – Most okozok neked fájdalmat?
Nem – válaszolt halkan Ashaya. – De nem kellene sok hozzá, hogy úrrá legyen rajtad a gyilkos düh.

Dorian eleresztette őt. Annyira haragos volt, hogy a leopárd énje az ember hangszalagjain keresztül is ordítani akart. Ettől a férfi hangja vadállati lett, amikor megszólalt.

Egy fajtársad, egy tanácsnok ölte meg a kishúgomat. Enrique tökéletes mentál volt, tökéletes benne az Elcsendesedés. – Gúnyosan felkacagott. – Szóval, igen. A te szavaiddal élve: ellenségesen viselkedem veled, és az Elcsendesedéssel, ami téged irányít.

A nő megdermedt, akár egy prédaállat a ragadozó előtt.

Ez csak még jobban dühítette a leopárdot. A teste remegett az érzelmei erős viharában, miközben kisietett a fürdőszobából a nappaliba. Távol kellett kerülnie a nőőt l, mielőtt valami megbocsáthatatlant tesz. Mert ennek a nőnek, aki valamilyen megmagyarázhatatlan okból úgy vonzotta őt, mint éjjeli lepkét a tűz, fogalma sem volt, hogyan kell bánnia a Dorianben ketrecbe zárt leopárddal. Mindegy, hogy jó vagy rossz, testi vagy érzelmi, de az alakváltóknak szükségük volt valamilyen kapcsolatra.

Dorian pedig tudta, hogy neki a többieknél is jobban kellett ez. Helyrejött ugyan a húga halálának kínja után, de a gyilkosság és az azt követő véres leszámolás örökre megváltoztatta őt. Sötétség vert tanyát a lelkében, valami dühös gonoszság, amit csak a férfi akaratereje tartott sakkban.

És ez a sötétség most belekeveredett a vad vágyba, amit Ashaya iránt érzett. Dorian pedig egyáltalán nem örült ennek az indulatnak, az erőszakos éhségnek, amit átjárt az önmaga iránt érzett dühe: a harag, ami elöntötte, mert az ellenséghez vonzódott, éppen a fő ellensége, a tanács egy kutatójához.

Soha életében egyetlen nőt sem lenne képes szexuálisan bántalmazni, de ott, a fürdőszobában veszélyesen közel járt ehhez. Gyűlölte, hogy Ashaya mellett képtelen uralkodni a saját testén, gyűlölte azt, akivé a nő mellett vált, gyűlölte, hogy a mentál a puszta jelenlétével képes volt lerántani róla a civilizált mázt, aminél többet a legtöbben nem is láttak belőle.

– Dorian.

A nő hangja dörzspapírként súrolta Dorian bőrét. Anélkül, hogy visszafordult volna felé, a férfi megpróbált visszamászni a vérgőzös sötétségből, megpróbálta megtalálni magában annak a férfinak a maradványait, aki azelőtt volt, hogy először meglátta Ashaya Aleine-t.

Megszervezek egy találkozót a kommunikációs szakértőinkkel, ők majd megoldják, hogy az üzeneted mindenhová eljusson. Bármire kaphatók vagyunk, ha azzal a tanácsot idegesíthetjük.
Köszönöm.

A hangja szokásos hidegségének mélyén Dorian megérezte a félelem, a rettegés suttogását. Ez majdnem visszataszította őt a sötétségbe, de a férfi küzdött, hogy megőrizze civilizált ember énjét.

Te félsz – jelentette ki, és végre szembefordult a nővel. – Rettegsz. Tőlem? – Várta, hogy a tudós hazudjon neki, hogy úgy tegyen, mintha tökéletesen az Elcsendesedésben élne.
Nem. Én csak… attól félek, hogy megtörik a kondicionálásom – mondta Ashaya a férfi szemébe nézve. – Hogy itt, a külvilágban megtörök, és érezni kezdek.

Dorian nem számított erre a válaszra, a meglepetés jeges víz volt a haragjának tüzére.

De hiszen te O-mentál vagy. A te képességeidet nem kell visszafojtani. Hacsak nem titkoltál el előlünk egy másik, aktív képességet.
Nem.
Akkor ez csak a döntésedtől függ. Nem akarsz kitörni az Elcsendesedésből?
Ez ésszerűtlen kérdés. – A nő ajkát csak racionális gondolatok hagyták el, de a leopárd az érzelmek leghalványabb rezdüléseit is megérezte a levegőben. – Ahhoz, hogy belássam a változás szükségességét, az kellene, hogy érezzek, és tudjam, mi a különbség aközött, ami most vagyok, és ami lehetnék.

Dorian felvonta az egyik szemöldökét. Megnyugtatta a tudat, hogy ezúttal a nő jött hozzá, ő kezdett el birkózni vele, még ha egyelőre csak intellektuális szinten is.

El akarsz borítani a szavakkal? Nem fog sikerülni. Konok egy állat vagyok, te pedig már beismerted, hogy félsz. Te bizony érzel. – De mennyit? És elég lesz-e ez valaha is ahhoz, hogy kielégítse a leopárd egyre hevesebb vágyát?

A nő megállt a szoba másik oldalán, mintha tudná, milyen veszélyes terepen jár.

Valóban nagyon intelligens vagy.
Bókokkal sok mindent elérhetsz nálam, de ezt a beszélgetést nem úszhatod meg. – Nem tetszett neki a köztük lévő távolság, ezért közelített a nőhöz, amíg olyan közel nem állt hozzá, hogy a kinyújtott karjával elérhette volna. – Te ismered a különbséget az Elcsendesedés és az érzelmekkel teli élet között, nem igaz, Ashaya? Sőt, mi több: szabadulni akarsz a ketrecből. – Ha a nő szakítana az Elcsendesedéssel, akkor talán Dorian bűntudata is enyhülne, talán újra tükörbe tudna nézni. – Tedd meg! – suttogta. – Törd meg az Elcsendesedést! Merd szeretni a fiadat! – Ez övön aluli ütés volt, és a férfi rögtön látta is a hatását a nő szemében.
Igazad van – szólt Ashaya fátyolos hangon. – Ismerem a különbséget, tudom, hogyan élek, és hogyan élhetnék. Azt is tudom, hogy a kondicionálásom nem működik tökéletesen. – Ebben a vallomásban nem volt sem hazugság, sem féligazság. – De mindez nem számít. Mert még most is, amikor választhatnék, én az Elcsendesedés mellett döntök… szabad akaratomból.

Prev Next