Különleges Játékos

- Úgy terveztem, hogy az emlékiratok ezen fejezetében Marinersnek fogom nevezni a Seadogsot, de a szövegszerkesztő program, amit Valerie-től kaptam, a jelek szerint elhatározta, hogy nem tűri meg a dokumentumban a Mariner szót.
- A baseball-tevékenységbázis programokat hívják statszoftoknak. Minden tekintetben ugyanolyanok, mint a szokásos tevékenységbázisok, kivéve, hogy egy kis személyiségmintát is hordoznak magukban ugyanúgy, mint például a Hamletet játszó színészek némelyikénél, akik a tevékenységbázison tárolt adatok segítségével akarják megtudni, hogyan játszotta régen ez vagy az a színész a szerepet. A futtatott Hamlettől függően lehetsz akár Gibson, Branagh vagy Olivier.
- A szokásos elegáns viselet. A magam részérol jobban kedvelem a Gucci-Puma cipőket (Öreg Farkas tiltakozása ellenére), de a csapat szerződésében foglaltak szerint ezeket a csukákat ingyen kapjuk, ezért hajlandó vagyok beledugni a lábam.
- Természetesen volt olyan idoszak, amikor a metahumánokat nem engedték baseballt játszani, de ezek az előítéletek gyorsan megszűntek, amikor az emberek rájöttek, hogy a tündék nagyszerű dobók, és ha egy ork állja el az utad, nem olyan könnyen rohansz át rajta. A törpék és a trollok természetesen nem játszhattak a méreteik miatt, de volt saját őszi és tavaszi ligájuk, ami jelentős közönséget vonzott.
- Ez alól kivételt képeznek a New York-i szereplések.
- Igazából Val mondta, hogy legalább ennyit megtanulhatnék, és a túlélésem szempontjából úgy ítéltem meg, nem jó, ha magamra haragítom a dekást.  Ezt a nevet választották nekem a játékhoz, mert eléggé hasonlít a valódira ahhoz, hogy hallgassak rá, és mert könnyen fel lehetett írni a mez hátára.
- Raven azt mondta, Arthur C. Clarké volt, egy öreg fószer, aki még valamikor a papír és a tinta idejében írogatott.
- Valójában soha nem mutattam meg neki, milyen jól tudok köpni. Még képes lett volna beültetni a nyelvébe valami kibercuccot, amitől úgy köpött volna mérget, akár egy kobra (ha eddig még nem tette meg!).