2

- Lopakodóval együtt visszahúzódtunk a sikátor belsejébe, amikor a hullaszállító megérkezett. A szakemberek betették Albion testét egy fekete, az esőtől nedvesen csillogó műanyagzsákba. Harry figyelte a műveletet, és a végén átnyújtott a sofőrnek egy kártyát. Miután végeztek, ő is visszaszállt az autójába, és villogó fényekkel követte a furgont. Lopakodóval egyedül maradtunk a sötétben.
    A szamurájhoz fordultam.
- Elment. Most már elmondhatod, amit tudsz, mert látom, majd meghalsz a vágytól, hogy megoszd velem.
    Lopakodó halk, monoton hangon felelt:
- Raven doki holnap éjjel érkezik vissza Tokióból. Mondjunk el neki mindent, és majd ő eldönti, mit tegyünk.
- Lopakodó, előbb hadd végezzek egy kis háttérmunkát! Arra a helyre mutattam, ahol az eső már csaknem elmosta Albion testének világosabb lenyomatát. A nyom kezd kihűlni.
- A gyilkos visszatér. A vörös fények Lopakodó szemében kitágultak, majd újra összehúzódtak. Passzióból öl.
- Tessék?
- Ez a kikapcsolódása. Lopakodó egy pillanatra rám nézett, majd elfordította a fejét, és bólintott. A lövedékek, amiket a Viperedhez használsz...
- Ezüst, megtöltve ezüstnitrát oldattal, hogy robbanjon is.
- Miért?
    Haboztam. Lopakodó Kölyök még nem volt a városban a Telihold Mészárlás idején, így azt sem tudhatta, mit műveltünk akkor Ravennel. A lövedékeket azért készítettem, mert abban a helyzetben jól jöttek, és azóta is használtam őket szükség esetére. A kérdésében azonban éreztem, hogy nem annyira a lövedékek történetére kíváncsi, inkább szeretné megérteni, milyen gondolatmenet állt a létrehozásuk mögött.
- Azért terveztem őket ilyenre, hogy minél nagyobb legyen a sokkhatás és a rombolóerő. A lövedékek ölésre valók, és én azt akartam, hogy az sajátjaim minél jobb munkát végezzenek. Lopakodó egy pillanatig az arcomat tanulmányozta, mielőtt válaszolt.
- Az Albionon használt lövedéket arra tervezték, hogy megölje a fiút. Az Ébredés előtt, mielőtt a mágia visszatért volna a világba, voltak emberek, akik íj és nyílvessző használatával tesztelték vadászszakértelmüket, hogy hozzászokjanak az erdei élethez. Lopakodó felemelte a kezét, mintha ábrázolni is akarná a mondandóját. Az íjak bizonytalan szerszámok. Mivel a nyílvesszők nem okoztak elég komoly sebesülést, elkezdődött a nyílhegyek kreatív továbbfejlesztése. Az egyik típusnak például három vagy négy spirális éle is volt, akár egy fúrófejnek. Véreztetőnek hívták, és arra tervezték, hogy az állat minél több belső szervét roncsolja, miközben a vadász számára széles vérnyomot hagy hátra.
    Öreg Farkas dühösen üvöltött a fejemben.
- Lopakodó, az előbb feszített rézhüvelyt említettél, kis súllyal és minimális lőportöltettel. Azt mondod, hogy Albiont egy véreztető ballisztikus megfelelőjével lőtték le?
- A seb nem volt halálos.
    Összevontam a szemöldököm.
- De attól még végzett vele.
- Nem. A puska bőven alkalmas lett volna rá, hogy legalább kétszáz méterről átlőjék vele valakinek a szemét. Albiont szándékosan csak megsebesítették.
- Akkor mi végzett vele?
- Saját vérében fulladt meg. Halálra hajszolták.
- Hajszolták?
    Lopakodó bólintott, és csodák csodája ez egyszer Öreg Farkas is egyetértett vele. A Farkas szellem kérés nélkül is rendelkezésemre bocsátotta fejlett érzékeit. Az éjszakai látás mindent sokkal kivehetőbbé tett a sikátorban, de Öreg Farkas nem ezt az érzékszervét akarta, hogy használjam. Orrcimpám megrezzent, és a rothadó szemét és a háromszor felhasznált radiátorfolyadék átható bűzén keresztül megéreztem valami éles szagot.
    Öreg Farkas kényszerített rá, hogy megízleljem. Egy hatalmas kutya, Hosszúagyar. Itt járt, és megjelölte a vadászterületét. Úgy tett, ahogy az ura parancsolta. Olyan, mint a Gyilkológép, akivel beszélgetsz.
- Egy kiberkutya kergette Albiont?
    Lopakodó bólintott.
- A lábkarmok megkaparták a falat itt, ahol felemelte a lábát.
- Egyedi puska, egyedi kutya. Ez a fickó rengeteg nujent ölt a hobbijába. Megráztam a fejem. Ha Braxen becslése helytálló volt, akkor már négy emberrel végzett. Valószínűleg nem fogja abbahagyni. .. ahogy te is mondtad, ez kedvtelésből öl.
- Egy műkedvelő. Lopakodó a szemembe nézett. A nyomába akarsz eredni még Raven visszatérése előtt?
    Az Albion halála miatt érzett bűntudat lassan rátelepedett a gondolataimra. Amikor utoljára láttam, nagyon dühös volt, és egyedül sétált el az éjszakában. Ez már hónapokkal ezelőtt volt, részben mégis úgy gondoltam, hogy én vagyok felelős a meggyilkolásáért. Persze tudtam, hogy ez badarság, de akkor is képtelen voltam magamtól elhessegetni az érzést.
- Ismertem őt. Ez személyes ügy.
    Lopakodó kinyújtotta króm bal kezét.
- Adj pénzt a taxira!
- Leteszlek Rávennél, mielőtt hozzákezdek.
- Adj tíz nujent!
   A zsebembe süllyesztettem a kezem. Ha a Guiness valamikor megvizsgálta volna, Lopakodó Kölyök a világrekordok adatchipjén legalább tíz kategóriában szerepel amelyek mind a Gyilkosság címszó alá lettek volna besorolva. Előhúztam egy hitelkártyát, és átnyújtottam neki.
- Látni akarom a számlát, és kérem a visszajárót.
    Lopakodó számláján több megoldatlan gyilkosság szerepelt, mint ahány imitátora Elvisnek volt, de ha nem okoztam neki néhány nehéz percet, egyenesen elviselhetetlenné vált.
    A hitelkártya eltűnt a zsebében.
- Farkas, ez a tag a halál játékát játssza.
    Bólintottam. Lopakodó ennél konkrétabban sosem mondta, hogy legyek óvatos. Rendszerint a „bölcseknek egyetlen szó is elég" iskola híve volt, ennél jobban nem törődött másokkal. Mivel legutóbb, amikor a testi épségem miatt aggódott, hátba lőtt a mordályával, a verbális üzenet valahogy sokkal barátságosabbnak tűnt.
- Értesítelek mindenről.
    Lopakodó egyetlen bólintás nélkül megfordult, és visszavonult a sikátor mélyére. Nem fordultam meg, hogy figyeljem a távozását, mert Öreg Farkas nagyon szerette volna kinevetni a szamuráj kibernyulas szökdécselését. Ez körülbelül annyira lett volna halálos dolog, mint napi húsz doboz nikotinrudat elszívni annyi ideig, ameddig élek plusz egy napig. A másik ok, amiért nem néztem utána az volt, hogy Lopakodó nagy valószínűséggel lenyűgöző karmait használta fel a Hetedikre való kijutáshoz, mégpedig egy épület falán keresztül. Nem lett volna túl szórakoztató véresre horzsolni az ökleimet, miközben Öreg Farkas megpróbálja bebizonyítani, hogy erre mi is képesek vagyunk.
    A Farkas szellem kölcsönadott érzékei felettébb hasznosnak bizonyultak, amikor az utca felé irányítottam őket. Miközben elindultam egy másik sikátor felé, amelyiknek a bejáratánál a Fenrisemet hagytam, halk szipogás ütötte meg a fülem. Az agglomerációban a könnyek egyáltalán nem számítanak ritkának, és már nem egy szamaritánusnak okozott alapos fejfájást, amikor azt hitte, hogy egy bajba jutott nőnek segít. Ebben az esetben azonban a zokogás nem egy hangchipről szólt, hanem a sikátor falánál kuporgó lány torkából.
    Az eső teljesen átáztatta a haját, fürtjei csapzott, a karjánál alig vékonyabb tincsekben lógtak vállára. Tiszta, műanyag esőkabátot viselt, amely valahol neonzöld rövidnadrágja és skót kockás zoknija között végződött. Nadrágjához színben passzoló blúza alól kivillant lapos hasa. Bordái tisztán látszottak. Amikor felnézett rám beesett, sírástól vörös szemével, leginkább egy, az anorexia veszélyeire figyelmeztető hirdetés modelljének látszott.
    Rámosolyogtam abban a reményben, hogy nem veszi fenyegetésnek.
- Mióta ismerted Albiont?
    Meglepetten összerezzent, amikor kimondtam a fiú nevét.
- Te ismerted őt?
    Bólintottam. Végignéztem az utcán, és felfedeztem egy gyorséttermet, ahol azelőtt már étkeztem, és sikerült is élve távoznom.
- Gyere, húzódjunk be az esőről! Kinyújtottam felé a kezem, de elhátrált előlem.
- Ne is számíts rá, haver! Lehet, hogy szomorú vagyok, de agyhalott még nem.
    Nyitott tenyérrel felemeltem mindkét kezem.
- Oké, rossz kezdés volt. A nevem Wolfgang Kies. Ismertem Albiont, és szeretném kideríteni, mi történt vele. Ha hajlandó vagy segíteni, megkönnyítenéd a dolgom.
    Gyanakodva nézett rám egy ideig, de végül bólintott.
- 'ké. Albie beszélt rólad. Cutty vagyok.
    Ismét a gyorsétterem táblájára mutattam, és ezúttal bólintott.
- Mióta voltatok együtt Albionnal, Cutty?
    Úgy vágott át az utcán, mint egy lökhárítócsókra vágyó zombi. Ügyet sem vetett a csikorgó gumikra, sem az utána kiáltott szidalmakra. Hagytam, hogy Öreg Farkas rámorduljon azokra, akik ellenem akarták fordítani a haragjukat, és ez segített elsimítani az ügyet. A Blanchard másik oldalán Cutty betért az étkezdébe, és úgy roskadt le az egyik boksz padjára, mint egy rongybaba, amit ólommal töltöttek meg.
    A felszolgálónő helytelenítően nézett rá, de rávillantottam a mindig készenlétben tartott „ez lesz a legjobb napod, kedvesem" mosolyomat, mire egy kicsit felengedett.
- Nekem szójakávét, neki pedig tejet és valami levest vagy hasonlót, oké?
    A nő durrantott egyet a rágógumijával, aztán megfordult, és odakiáltotta a rendelést a konyhában dolgozó orknak.
- Elérkezett a csevegés ideje. Tehát, mennyi ideje voltatok együtt Albionnal?
    Felkapta a fejét, barna szemében élénk fény csillant.
- Kábé egy hónapja. Kettőt pislantott, és összevonta a szemöldökét. Most október van, ugye?
- November, de ki számolja?
- Ó, akkor két hónapja.
- Oké, értem. Utoljára egy nagyon meleg júliusi éjszakán láttam Albiont, ami azt jelenti, hogy hat héttel a távozása után kerülhetett össze a lánnyal. Nyugodt volt akkor? Semmi problémát nem láttál?
- Minden rendben volt bólintott Cutty. Volt egy kis melója, tudod? Dekkeket rakott össze, mielőtt az emberek az orgazdákhoz vitték volna őket. Ez hozott neki némi elismertséget, tudod? Aztán kezdték egyre jobban megbecsülni a munkáját, és elég sok javítanivalót kapott.
- Aha, képben vagyok. De lehangoló volt ez a kép. Reménykedtem benne, hogy Albionnak sikerült bedolgoznia magát valami bandába vagy jobb helyre, mert ez erősen leszűkítené a nyomozási területet. Ha fel kell kutatnom minden feltört vagy lopott dekket, amit összebarkácsolt, még akkor is a gyilkosa után fogok kutatni, amikor Lopakodó Kölyök már rég elrozsdásodott.
    Megérkezett a rendelésünk, és Cutty olyan borzalommal nézett a kagylólevesre, mintha a pincérnő ott, az asztalunk mellett gargalizált volna vele. A tejre pedig olyan pillantást vetett, mintha a nő maga lenne Lucretia Borgia. Ezt azzal próbáltam kompenzálni, hogy úgy vettem át a szójakávés bögrét, mintha az maga lenne a Szent Grál, a pincérnő pedig a Madonna. A felszolgálónő azonban nyilvánvalóan egy teljesen másfajta Madonnának hitte magát, és rájöttem, hogy ha együtt írnánk zenét, azt legalább egy egyházi mérföld választaná el a gregorián kántálástól.
- Egyél, igyál! Szükséged van a tejre, hogy megerősödjenek a csontjaid, a leves pedig tesz rájuk egy kis húst. Öntöttem egy csepp tejet a szójakávémba, ettől hirtelen rátört a birtoklási vágy. Úgy tettem, mintha megsértődnék, ami valamiért elégedettséggel töltötte el, és végre enni kezdett. Albiqnnak nem volt semmiféle állandó munkája, ugye? Bármi, ami megfelelő jelöltté tette volna őt egy kiadós ólommérgezésre.
    Kurtán bólintott, miközben egy csepp kagylóleves csorgott le az állán.
- Mostanában néha beugrósként dolgozott az Északnyugati Parti Vadászklubban. Egy fickó vitte be oda, akinek valami javítást végzett. Az állandó munka nem volt összeegyeztethető a mellékesével, és ehhez nem kellett RASZ.
    Ez utóbbi tény úgy vonzhatta Albiont, mint tűz az éjszakai lepkét. A fiú vadul kitartott függetlensége mellett, és semmiféle kapcsolatba nem akart kerülni a hatóságokkal és a rendszerrel. A többi, árnyakban rejtőző emberhez hasonlóan ő is arra vágyott, hogy egyszer akkora sztár legyen, mint Maria Mercurial, de erre természetesen még Cuttynál is karcsúbb lett volna az esélye. Amit nem tudott amit mi, RASZ-talanok csak kevesen tudtunk hogy a társadalomnak sokkal könnyebb elpusztítania téged, mint felfigyelnie rád.
- Innen el lehet indulni. Nem emlékszel, ki adta neki a munkát? Nedves haja repkedett, úgy rázta a fejét. Legalábbis azt hiszem, a fejét rázhatta, mert nem sokat láttam belőle az arca elé emelt levesestányér pereme mellett. A tányér végül visszakerült az asztalra, és a műanyag esőkabát egyik ujja maszatosan távolodott el a szája elől.
- Nem emlékszem. A pult felé nézett, és a cukormázzal bevont fánkok láttán megnyalta az ajkát.
    Láttam már egy darab téglát is jobban figyelni a szavaimra, de ezt egyelőre betudtam az őt ért sokknak. A felszolgálónőnk visszatért, és hozta magával a fánkoskocsit is. Cutty kiválasztott magának két hatalmas, csokoládéval bevont süteményt, és miután én intettem, hogy nem kérek, a biztonság kedvéért egy harmadikra is lecsapott hátha meggondolom magam. Kifizettem a számlát, és adtam némi borravalót, miközben Cutty csaknem olyan mohón nézte az eltűnő hitelkártyát, mint az imént a fánkokat.
- Most, hogy Albion már nincs, miből fogod fenntartani magad? Üres tekintettel mosolygott rám.
- Ötven nujenért megteszek bármit, amit kérsz.
- Valóban?
   Komoran bólintott.
- Bármit.
- Szavadon foglak. Előhúztam soványka készpénztartalékomat (gondoltam, a bankókat könnyebben fel tudja használni, mint a hitelkártyát), és letettem elé két húszast, valamint egy tízest. Azt mondtad, bármit, igaz?
    Cutty megnyalta a csokoládés cukormázat; valószínűleg erotikus töltésűnek hitte a mozdulatot.
- Te fizetsz, zenész, te mondod meg, mit táncoljak.
- Helyes. Ha meg lettem volna áldva nekrofil hajlamokkal a csontváznők irányában, akkor biztosan ki tudtam volna találni valami igazán érdekes dolgot, amivel megszolgálhatja a pénzét. Azonban én ennél sokkal kegyetlenebb tervet forgattam a fejemben. Ezért az ötven nujenért itt maradsz, és megvársz egy Salacia nevű tünde lányt. Ő Albion barátja volt, mielőtt te megismerted volna... csak barátok voltak, nem szeretők. Mondj el neki mindent Albionról! Felálltam a padról. Maradj vele és Albion családjának többi tagjával, és mondd el mindenkinek, mi történt vele! Cutty felnézett rám, és hitetlenkedve megrázta a fejét.
- Albion mindig azt mondta, maga furcsa, de megbízható alak. Nem sok emberben bízott.
- Itt maradsz?
    Szomorúan bólintott.
- Salaciánál leszek. Ott megtalálsz, és elmondhatod, hogyan ért véget Albion története.
   
    Ott hagytam Cuttyt a gyorsétteremben, és visszamentem a Fenrishez. Bár Öreg Farkas nem rajongott a technikáért, a Fenrist még ő is kedvelte. Az alacsony építésű, karcsú, szögletes kivéve, ahol a fekete karosszéria a kerék köré idomult, illetve a hátsó lökhárítónál autó úgy nézett ki, akár egy éles szilánk, amelyik a horizontnál képes elérni az eget, és ott folytatni az útját.
    Mielőtt befordultam volna a sikátor sarkán, előszedtem a távirányítót a lopásgátló rendszer miatt. Mivel a környék nem tartozott a legrosszabbak közé, csak kábításra állítottam be a védelmet. Amikor megláttam az autót, megnyomtam a gombot, és halk csipogás jelezte a biztonsági rendszer kiiktatását. A járgány mögül két meglepett kölyök pattant fel, és szelelt el az utca másik vége felé.
    Nevetésük alapján arra következtettem, hogy mindössze valami apró csínytevésre készülődtek, de a biztonság kedvéért megvizsgáltam az autó hátulját. A földön két öreg patkány feküdt rángatózva azok a kövér fajták voltak, amelyek az utcai szeméten hizlalják fel magukat. A fiúk azzal szórakoztak, hogy elkapták az állatokat, és a Fenrishez csapdosták őket. Az áramütések félig már végeztek a patkányokkal, viszont a kölykök ebből megtanulták, hogy nem érdemes babrálni a kocsimat.
    A Fenris végigsuhant velem Seattle utcáin. A Raven által ráfújt különleges bevonat kevesebb fényt vert vissza, mint az esőáztatta, nedves utca. Ötletszerűen kanyarogtam, és közben folyamatosan figyeltem, nem követnek-e. Amikor megbizonyosodtam róla, hogy tiszta vagyok, elindultam Raven főhadiszállása felé, és az autó telefonján felhívtam Salaciát a Pusztulatban álló házban.
    Egy másik, szintén ott lakó kölyök vette fel a telefont. Sine megígérte, hogy szól Salaciának, és együtt elmennek Cuttyért.
- Rendben mondtam. De a lányt nagy sokk érte. Talán ti meg tudjátok tenni érte azt, amit egyikünk sem volt képes Albionért.
    Egyetértett, én pedig bontottam a vonalat, miközben bekormányoztam a Fenrist Raven föld alatti parkolójába. Az automata ajtó becsukódott és bezáródott mögöttem. Kiszálltam az autóból, és két gombnyomással (két csipogás) a legsúlyosabbra állítottam a védelmi rendszert. Aki elég ostoba ahhoz, hogy betörjön Raven házába, az megérdemli a legcsúnyább meglepetést.
   
    A garázsból egyenesen az alagsori számítógépszobába siettem. A falak és a csempék kórházi, fehér színe máskor sokkolóan hatott rám, de most az esős seattle-i este után szinte álomszerűen hatott a higiénikus környezet. Ugyanez volt elmondható a szoba egyetlen lakójáról is a Lopakodó Kölyökkel és Braxennel töltött este után. Valkűr Valerie karcsú ujjaival takarta el ásítását. Még mindig szinte sugárzott a boldogságtól a Jimmy Mackelroyjal, a Seattle Seadogs megasztárjávai lezajlott találkozó óta. Véleményem szerint ennek a sugárzásnak az lehetett a forrása, hogy segített Jimmynek átvészelni a bajnokságban elszenvedett vereség miatti traumát, ami még mindig klasszisokkal jobb volt, mint amikor előző évben egészen a tavaszi idénykezdésig szomorkodott. Bár a szíve már a játékosé volt, még mindig akadt egy kedves mosolya számomra, amit én természetesen viszonoztam.
- Jó reggelt, Miss Valkűr. Korán keltél, vagy későn fekszel? Nehéz szemhéja félig eltakarta kék szemét.
- Harminchat óra ébrenlét után ennek a kérdésnek már nincs jelentősége. Lenézett az asztalra és az optikai kábelre, amely rendszerint a füle mögötti adatjackhez csatlakozott. Újabb maratoni Dementia-Gete epizód. Maradtam volna még tovább is, de Lynn azt mondta, ki kell lépnie a játékból, hogy kipihenje magát a holnap esti randitokra. Komolyak a szándékai vele kapcsolatban, Mr. Kies?
- Az a randi ma lesz, Val, miután a nap felkelt. Ha Val bőre nem lett volna genetikailag sötétebb árnyalatú, most körülbelül olyan sápadt lett volna, mint Albion. Láttad már ebben a hónapban a napot?
- Ügyes kitérő manőver, Farkas vigyorgott, és elnyomott egy újabb ásítást. Te most a D-vitamin Termeléséért Bizottságtól jöttél, vagy csak kaptál egy munkát, ami meghaladja hiányos számítógépes ismereteidet?
- Hiányos? horkantottam, miközben levettem fekete bordzsekimet, és ráhajítottam a sarokban álló fehér bőrszékek egyikére. Tudod, tisztában vagyok vele, hogyan kell ezeket az izéket be és kikapcsolni. Még hogy hiányos!
- Igazad van bólogatott lelkesen Val. Szóval, mire van szükséged?
- Az Északnyugati Parti Vadászklub ma éjjel elveszítette az egyik alkalmazottját. Volt róla egy fájlod, amikor Roberts tiszteletes ügyében jártunk el. Emlékszel Albionra?
- Abban a fájlban gyakorlatilag semmi nem volt, Burkingman néhány viccén kívül. Az ÉPV-nek dolgozott?
- Tudomásom szerint. Az egyik tag ajánlotta be. Tudnom kell, ki volt az, és minden mást, amit ki tudsz deríteni róla.
- Ennyi az egész? Val a szemét forgatta. Nézd csak, elfogyott az italom...
    Kiöltöttem rá a nyelvem, de addigra fürge ujjai már a billentyűkön zongoráztak. Elhagytam a helyiséget, és felmentem a lépcsőn a földszintre. A konyhában magamhoz vettem két bögre kávét, és néhány, kevés információt tartalmazó morrantást váltottam Elektro Tómmal. Társam szeme egy Bookmanra tapadt, és mindent megtett azért, hogy feltöltsön néhány önsegélyező könyvet a szürkeállományába.
- Annié visszajött a városba, mi?
    Mordulás és bólintás.
    A könyvchipet tartalmazó tokra néztem.
- ?Minden, amit a katolikus iskolában tanítanak arról, hogyan értsem meg a nőket". Biztos vagy benne, hogy ez segíteni fog, Tom?
    Reménykedő mordulás és lelkes bólintás.
    Megvontam a vállam, és magammal vittem a két bögre szójakávét. Tom exfelesége körülbelül félévente látogatott el Seattle-be, akár magához tért Tom a legutóbbi találkozásuk óta, akár nem. Csodálkoztam a választott felkészítő anyagán, mivel Annié volt a legkevésbé apácaszerű nő, akivel valaha is találkoztam. De nem zárhattam ki a lehetőséget, hogy valahol odakint talált egy kolostort, ahol gondoskodtak a kétpólusú kicsapongással megáldott, makrobiotikusan táplált, politikailag korrekt, archeo-feminista, neo-retro splattermetal-rajongó egyedekről.
    Valerie szó nélkül megbocsátott nekem a késlekedésért, amikor átnyújtottam neki a gőzölgő csészét.
- Megvan az embered.
- Ennyire könnyű volt?
- Nem, drágám. Ennyire jó vagyok. Megrázta a fejét, vastag, barna copfja válltól vállig csapódott. Hogy mit lát benned Lynn?
- ő tudja, hogy mélyen legbelül én egy nagyon is érző fickó vagyok. Krokodilmosolyt villantottam rá, és nekidőltem egy számítógépállványnak. Ki a fickó?
- No. A neve Selene Reece. Harold Reece dédunokája. Harold médiamágnás volt az Ébredés előtt, és rengeteg pénzt hagyott mindenkire. Selene a család fekete báránya, egy unoka törvénytelen lánya, aki rengeteget drogozott abban az időben, amikor még azt gondolták, hogy az LSD védelmet nyújt a goblinizáció ellen. Bólintottam. Az orkok és a trollok általában már így születtek, de a lakosság egy apró hányadának szervezetében „szörnyeteg" gének lappangtak. Ezek általában kamaszkorban aktivizálódtak, és valamivel nagyobb szégyent hozhattak szerencsétlen áldozatukra, mint néhány pattanás és a mutáló hang. Általában az alanyok egész teste megváltozott, és teljesen normális, humán kölyökből orkká vagy valami még csúnyábbá változtak.
    Az ilyesmi nem volt szép látvány, és komoly mentális következményekkel járhatott. Számos ork létezett, akik nem vészelték át ép elmével az átalakulást. Ráadásul rengeteg szélhámos járta a világot, akik mindent rásóztak az emberekre a cukortablettától a fogadalmi gyertyáig azzal, hogy a tárgyak megvédik a gyerekeket az átalakulástól. Bár a kölykök rendszerint nem teljesen értették a problémát, a szüleik viszont igen, és szinte bármire képesek lettek volna, hogy elkerüljék a gyermekük „félresiklásával" együtt járó megszégyenülést.
- Ez a Reece ajánlotta be Albiont a klubba? Nehezen tudom elképzelni egy ilyen helyen Albiont a sündisznófrizurájával.
    Val megvonta a vállát, és beleszürcsölt a szójakávéba.
- Olcsó öröm az elitnek anélkül, hogy el kéne menniük a szegénynegyedbe. A klub számítógépe semmiféle feljegyzést nem tartalmaz erről a felvételről, de az egyenruháját elkészítő szabónak volt egy másolata a munkavállalási szerződésről. Támogatóként Selene Reece-t jelölték meg.
- Az nagyjából összeülik azzal, amit Cuttytól hallottam. Hol van most ez a Reece?
- Túl sokat vársz cserébe egy csésze szójakávéért. Elektro Tom fánkot is hozott volna nekem.
- Lógok neked eggyel. Szóval tudod, hol van most? Valerie bólintott.
- A klub beosztása szerint valahol a Yukonnál. Megnyert valami sorsolást, és elment jávorszarvasra vadászni. Legalább egy hétig nem jön vissza.
    Elég szélesen mosolyogtam ahhoz, hogy Valerie tudja, megint bajba kevertem magam, és azt szeretném kérni tőle, hogy segítsen ki.
- Vissza tudnál menni a rendszerükbe, hogy elrendezz nekem egy vacsorát vele ott, olyan este hat óra körül? Csináld úgy, mintha már előre megbeszéltük volna, csak neki közbejött a nyeremény és az utazás.
    Szigorúan nézett rám.
- Farkas, ma este Lynn-nel van találkozód.
- Tudom, tudom. A számítógép tetejére tettem a bögrémet. Legyen a vacsora hatkor! Én nyolckor találkozom Lynn-nel. Csak körül akarok nézni egy kicsit. Bemegyek, kijövök, ennyi az egész. Felderítést kell végeznem, hogy jelentést tudjak tenni a dokinak, amikor visszaér.
    Valerie mély lélegzetet vett, majd lassan kiengedte a levegőt.
- Rendben, de ha megvárakoztatod Lynnt, megbánod.
- Ez eszembe sem jutott, Val. Esküszöm.
- Helyes vigyorgott rám gonoszan. Mert ha mégis megteszed, gondoskodom róla, hogy a nyugati civilizáció összeomlásáig rajta legyél minden melegházi befektetési program forró listáján.