4

    Visszamentem a Fenrishez, és beütöttem az indítókódot. A mentőautó szirénájának vijjogására válaszként Öreg Farkas diadalmasan üvöltött fel a fejemben. Kikanyarodtam a járda mellől, és besoroltam a forgalomba, mielőtt a DocWagon mentő villogó fényekkel befordult volna a sarkon. A sikátor felé tartott, ahová Boniface zuhant, én pedig nyugodtan hajtottam végig az Ötödik sugárúton.
    A Robertsszel való találkozás után egyszerre voltam dühös és zavart. Reménykedtem benne: ha elmagyarázom neki, hogy a kölykök nem kérik a segítségét, és biztosítom arról, hogy majd mi gondoskodunk róluk, sikerül eltérítenem a szándékától. Raven más alkalommal már sikeresen szerelt le így önjelölt jótevőket, akik belenyugodtak, hogy az árnyakban élő emberek képesek gondoskodni magukról.
   
    Egészen addig reménykedtem küldetésem sikerében, amíg Roberts fel nem tette a kulcskérdést: „Hisz ön Istenben?" Ismertem más igehirdetőket, és eddigi tapasztalataim alapján mindegyikük képes volt a racionális gondolkodásra és egy probléma logikai úton való megközelítésére. Azonban amikor a beszélgetés valami számukra ismeretlen témára terelődött, amiben nem volt tapasztalatuk, és nem tudtak tényeket felsorakoztatni az érvelésük mellett, akkor Robertshez hasonlóan a hit pajzsa mögé menekültek. Számukra és Roberts számára is a végső menedék mindig a következő volt: „Talán nem értünk hozzá, de ez is része Isten tervének, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a véghezvitele érdekében, különben a Sátán győz."
    Hajlandó lettem volna rábólintani Roberts azon állítására, mely szerint 2011-ben, a mágia visszatérésekor a Sátán átvette az uralmat a földön. Az eretnekség bélyegét kockáztatva azt is elismertem, hogy a mágia megjelenése az emberek nagy többségének életében gyakorlatilag semmiféle változást nem hozott. Persze, a mágikus hatalommal bíró szerencsés kevesek karriert csinálhattak a képességükkel, de a világiak ebből mit sem érzékeltek. A gazdaságot még mindig az óriáscégek irányították, és ugyancsak az ő kezükben volt a mágikusan aktív személyek jó része.
     Csak most vettem észre, hogy mentális párbeszédem több kellemetlen következménnyel is járt. Először is, az agyam egyik része azon morfondírozott, hogy vissza kellene menni, és lekopasztani a Roberts gomblyukába tűzött szegfűt egy kilenc milliméteres fűnyíróval. Rájöttem, hogy az agyamnak ezt a részét Öreg Farkas irányítja, ezért gyorsan visszatömködtem a Gyilkos Kutyát a kis dobozába. Arra is felfigyeltem, hogy dél felé tartok, a Pusztulat irányába, és tudtam, hogy addig nem fogom magam jól érezni, amíg meg nem bizonyosodom róla, hogy a kölykök biztonságban vannak. Bár Roberts nagyon komolyan vallásos fickónak tűnt, az álarcként magán viselt színpadiasság kényelmetlen érzéssel töltött el.
    Ráadásul arra is rá kellett jönnöm, hogy éhes vagyok. Végignéztem az utcán, és leparkoltam a Fenrisszel egy Dominion pizzéria közelében. A helyről még fegyveres kísérettel sem voltak hajlandók házhoz szállítni a Pusztulatba, ezért bementem, és rendeltem öt pizzát köztük két vegetáriánust is, hátha Kyrie nem tartozik a húsevők közé. Várakozás közben betelefonáltam a központba. Valkűr Valerie vette fel, és azonnal adta Ravent.
- Hogy ment, Farkas?
- Megtudtam, hogy Roberts testőre nem tanult meg repülni feleltem fintorogva, és beharaptam az alsó ajkam egy pillanatra. Roberts megérti az aggodalmunkat, de azt mondja, a kölyköket az erőfeszítései középpontjába helyezte, hogy ezzel bátorítsa nyáját a rászorulók megsegítésére. Őszintének hangzott, de valami legbelül nagyon nem kedveli a fickót, én pedig egyetértek vele.
    Raven feltett néhány célirányos kérdést, én pedig a tőlem telhető legnagyobb részletességgel beszámoltam neki a találkozóról. Szemlátomást nagyon érdekelte a Biblia, illetve a benne lévő felirat és a jelek, de csak egy rövid pillantást vetettem rá, így nem tudtam érdemi információval szolgálni. Megígértem neki, hogy amikor visszatérek a főhadiszállásra, megpróbálom felidézni és lerajzolni a jeleket, de előbb viszek egy kis harapnivalót a kölyköknek.
- Jó ötlet, Farkas. Valerie előásott néhány érdekes információt Robertsről, de egyelőre még semmi igazán terhelőt nem találtunk. Ráállítom erre a Tinára és Andrew Cole-ra. Talán mire visszaérsz, már lesz valami a kezünkben.
- Remek. Igyekezni fogok.
    Bontottam a vonalat, és meglepve vettem észre, hogy időközben elkészült a rendelésem. Kivittem a pizzákat a Fenrishez, és betettem a dobozokat az utasülésre. Mire kihajtottam az útra, a gyomrom már olyan vadul morgott, hogy még Öreg Farkas is elsárgulhatott az irigységtől.
    Lopakodó Kölyök bizonyára megkérdőjelezte volna annak bölcsességét, hogy a Fenrist a Pusztulat közelébe viszem egy tengeri mérföldön belül, de neki minden játékautónak minősült, ami nem volt alaposan felpáncélozva, és nem hordozott legalább egy .50-es kaliberű géppuskát. Leparkoltam az időleges otthonomként szolgáló lepusztult kégli előtt, és „bénítás"-ra állítottam a lopásgátló rendszert. Bal kezemben a pizzásdobozokat egyensúlyoztam, a jobbal pedig kopogtattam a viharvert épület ajtaján.
    Kyrie nyitott ajtót, de a dobozok felett csak olyan kis rész látszott ki az arcomból, hogy nem ismert meg.
- Rossz helyen jár. Mi nem rendeltünk pizzát.
    Lejjebb eresztettem a dobozokat, és rávigyorogtam.
- Semmi gond, ez a Dominion új szolgáltatása. Csak ledobjuk a pizzát, ti pedig annyit fizettek, amennyit megesztek. Ti vagytok a tesztalanyok.
    Felnevetett, és első alkalommal láttam az arcán igazi örömöt.
- Gyakrabban mosolyogj így, Kyrie, és szerintem sikerül meggyőznöd a Dominiont, hogy bőven megéri kiterjeszteni a szolgáltatást. Sötét szemében pajkos fény villant.
- Biztos vagyok benne, hogy a Dominion szívesen kötne velem szerződést. Gyakran eszünk pizzát, és a legtöbbször pont az övékét. Hátralépett az ajtóból. Gyere be, mielőtt a szomszédok kiszagolják a kaját.
    Albionba a konyha felé félúton botlottunk bele, és azonnal a kezébe is nyomtam a legfelső dobozt. Sine egy vödör vizet löttyintett a mosogatóban ázó szappanos tányérokra és poharakra, azután megtörölte a kezét, és elvett tőlem egy dobozt. Egy széles suhintással a földre söpörte az asztalon felhalmozódott régi papírtányérokat és styrofoam szójaburger csomagolásokat. Ezzel azonban kiváltott egy helytelenítő szemöldökráncolást Kyrie-ból, ezért a következő mozdulata már sokkal óvatosabb és csendesebb volt.
    Cooper csattogó léptekkel jött fel az alagsorból, és becsukta maga mögött az ajtót. Mosolyogva nézett rám. Olyan szertartásossággal nyújtottam át neki egy dobozt, ahogy a város kormányzója tüntetne ki egy polgárt valamilyen medállal, és a mosolya még inkább kiszélesedett, láthatóvá vált az összes foga. Letelepedett egy székre Sine mellé, és elkezdte felbontani a dobozt.
    Kyrie-nak is jutott egy doboz, az utolsó pedig megmaradt nekem.
- Lássatok hozzá! Raven ritkán gondoskodik a munkaadói élelmezéséről, de amikor mégis, akkor kiváló a kaja.
    Kyrie elmosolyodott, és szégyenlősen hajtotta le a fejét. Mondani akart valamit, de Cooper meglepett kiáltása beléfojtotta a szót.
- Ez nem is pizza!
- Dehogynem, Cooper. Egyenesen a Dominionból hoztam. Edd csak meg, hogy nagy és erős légy, mint Jimmy Mackelroy!
    A kisfiú makacsul rázta a fejét, és csípőre tette apró, ökölbe szorított kezét.
- Nem, ez nem pizza. Semmi pizza anyag nincs rajta. Rám nézett, alsó ajkát elszántan tolta előre.
    Összevontam a szemöldököm, és zavartan néztem Kyrie-ra.
- Pizzaanyag?
    A lány elpirult.
- Nem akarod tudni. Az ételvásárlásaink többségét a kukákból intézzük. Letette saját pizzáját a konyhaszekrényre, és leguggolt Cooper mellé. Figyelj, Coop, ez különleges pizza, ezért nincs rajta a szokásos dolog. Legalább nem kell lekapargatnod, látod?
    Cooper szemében óvatos fény villant.
- Különleges?
    Kyrie határozottan bólintott.
- Igen, születésnapi pizza. Ma van Farkas születésnapja, és megosztja velünk a születésnapi pizzáját.
    Cooper arcán elektromos neonfénnyel gyúlt ki az izgatottság.
- Tényleg? Születésnapod van?
- Aha kacsintottam rá. Ezért tűztem ki a szegfűt is. Most pedig edd a pizzád, hogy jól érezzem magam a születésnapomon, rendben?
   Kyrie mellém lépett, és szemügyre vette a zakómat.
- Szegfű. Meglátogattad Robertset, igaz?
- Bizony. A pizzám után nyúltam, de aggodalmas hangja kiverte a fejemből az éhséget. Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy nyugalmat szeretnétek, de nem hiszem, hogy vette az üzenetet. A testőrének viszont még fel kell épülnie a hitpróba viszontagságaiból, így talán nyertünk egy kis időt. Ne aggódj, minden rendben lesz. Magamhoz akartam húzni, hogy megnyugtassam, de elhátrált előlem, és rögtön tudtam, hogy miért. Egy ölelés elfogadása gyengeséget jelentene, amit nem engedhetett meg magának. Albion saját magát tekintette a kis csapat vezetőjének, és valószínűleg ő határozott sok mindenben, de valójában Kyrie tartotta össze őket napról napra. Ha lehetőséget ad a fiúnak, akkor az keserűsége és haragja miatt a romlásba fogja vezetni őket.
    Cooper lezökkent a székéről, odajött hozzánk, és megfogta a lány kezét.
- Ne aggódj, Kylie! Falkas és Halse megvéd minket. Igélem. Mintha ez a bejelentés mindent helyretett volna a világban, nyugodtan visszamászott a székre, és még több pizzaszószt kent szét az arcán.
- Halse? kérdeztem halkan.
    Kyrie megnyalta az ajkát.
- Amikor begyűjtő útra indulunk, néha itt kell hagynunk Coopert. Harsé az ő képzeletbeli barátja. Azt mondja, Harsé vigyáz a házra, és megnyugtatja őt, ezért nem akarunk beleszólni. Fiatalkorában mindenkinek van ilyen barátja. Majd kinövi.
- Vagy műérzet forgatókönyvet ír belőle, és meggazdagszik rajta. Figyelj, Raven vár engem a főhadiszálláson, hogy együtt kitaláljuk, mi legyen a következő lépésünk. Még körülnézek a környéken, hogy minden rendben van-e, azután el kell mennem. Összeborítottam két pizzadarabot, és tisztelegtem vele a társaságnak. Kösz, hogy segítettetek leküzdeni a születésnapi pizzámat. Később találkozunk.
   
    Abban a másodpercben, ahogy kiléptem a kölyköknek otthont adó épületegyüttesből, éreztem, hogy baj van. Öreg Farkas figyelmeztetően morgott elmém hátsó zugában, és a tarkómon minden szál szőr az égnek meredt. A Pusztulat még a legbékésebb időszakaiban is törvény nélküli harci zóna volt, ahol a legjavíthatatlanabb gazfickóktól eltekintve senki sem érezte biztonságban magát. Ezúttal azonban kimondottan ellenségesnek és rosszindulatúnak tűnt a környék.
    Haraptam egy nagyot a pizzából, és lassan rágva a tésztát elindultam a háztömb körül. Magamba nyúltam, és kértem Öreg Farkast, hogy adja kölcsön éles érzékszerveit. így is tett, ám a pizzán lévő hagyma gyorsan megszüntette mindazt az előnyt, amit a vén ragadozó emberfeletti szaglása nyújtott. Azonban éjszakai látása segített áthatolni az árnyakon, hallásával pedig mindent észleltem a falakban élő patkányok motozásától kezdve, az utca túloldalán az egyik emeleti lakásból érkező, szenvedélyesen elsuttogott hazugságokig. Határozottan hallottam valamit, ami eltért a szokásostól. Nedves, tompa cuppanással kezdődött, mint amilyet egy cipő ad ki, ha kihúzzák a sárból. Ezzel párhuzamosan a kövön végighúzott sörösüveg reszelős kaparása és fémes csörgés hallatszott, mintha acéllánccal csapkodnának egy jelzőtáblát. Azonban ezekkel együtt, ugyanilyen tisztán más zajok is eljutottak a fülembe.
    Két dologgal tisztában voltam. Ha megpróbáltam volna felhívni valaki más figyelmét ezekre a hangokra egy olyan emberét, aki nem rendelkezik hiperérzékekkel -, biztosan buggyantnak néz. A zajoknak nem volt ritmusuk, nem ismétlődtek szabályosan, így képtelenség volt őket beazonosítani. Az egész lehetett volna akár a képzeletem játéka is, de egyedi érzékelésemet figyelembe véve nem vehettem ilyen könnyen semmibe a jelenséget.
   Rám vadászott.
    Ehhez a következtetéshez a tapasztalatom segített hozzá. Életem során a legjobbak jártak a nyomomban. A Telihold Mészárlás idején a tünde hercegek lovagjai eredtek utánam. Mielőtt átállt volna hozzánk, Lopakodó Kölyök tett meg minden tőle telhetőt, hogy a trófeámmal díszítse fel a falát. A gyomromban csomóként koncentrálóérzés minden alkalommal azt súgta, hogy valaki lejjebb sorolt magánál saját táplálékláncán, és ez az elképzelés egyáltalán nem tetszett.
    Nagyot nyeltem, és a pizza lecsúszott a nemrég még a gyomromként funkcionáló csomóba.
   A hang irányába fordultam, de semmit nem láttam a két épület között feltornyozott hulladékhalmokat vizsgálva. Eldobtam a pizza maradékát, és előhúztam a Vipert. Lekuporodtam egy kiégett Ford Americar kasztnija mögé, és ekkor valami csípős, keserű bűz egy csapásra kifújta az orromból a hagyma és a szegfű illatát. Bárki vagy bármi is koslatott utánam, furcsa elképzelései lehettek a személyes higiéniáról.
    A fedezék mögötti várakozás bosszantotta Öreg Farkast. Ne lapulj itt gyáva féregként, Hosszúagyar! Engedd, hogy segítsek neked! Elpusztítom ezt a valamit, ami ránk vadászik. Engedd át őt nekem!
    Megráztam a fejem. Bár a szag időközben olyan erőssé vált, hogy minden mást elnyomott, én megpróbáltam mögé látni. Meghallottam egy másik hangot is: futó léptek dobogását. Valaki hátulról közeledett. Megperdültem, és az utolsó pillanatban félrekaptam a Vipert.
   Cooper megtorpant, és gyermeki szemében ártatlan felháborodással nézett rám.
- Mistel Farkas? Nyelnem kellett.
- Cooper! Mit keresel te itt?
    Mosolya felfedte a szája sarkában megragadt paradicsomszószfoltokat. Átnyújtott egy újságpapírba csomagolt, zsinórral átkötött csomagot.
- Születésnapi ajándék!
    Hangja mintha mágikus erőt hordozott volna, mert a fenyegetettség érzése egy csapásra elenyészett. Visszacsúsztattam a Vipert a hónaljtokba, és átvettem az apró toll vastagságú ajándékot. Óvatosan lefejtettem róla a madzagot.
- Te csomagoltad be?
    Büszkén bólintott.
- Kiváló munkát végeztél, Cooper. Hohó, mi lehet ez? Már a csomagolás közben pontosan tudtam, mit tanok a kezemben. A vékony tárgy egy hitelkártya volt. Ezeket a tárgyakat kétféle kivitelben gyártották. A személyi vagy számla hitelkártyába egy mikrochipet építettek, amelyet a hitelek és tartozások nyilvántartására kódoltak. Ugyanolyan kényelmes megoldás volt, mint a készpénz, és ráadásul nem kellett fejben tartani, hogy valamelyik céges bankó érvényes-e az adott hónapban.
   A másik típus az úgynevezett hitelesített kártya volt. Ennél egy előre meghatározott összeget égettek a chipbe. Amikor ezt az összeget átutalták egy bankszámlára vagy egy személyi hitelkártyára, a chip elolvadt. Bizonyos cégek hatalmas tömegben állították elő őket a jelentéktelenebb kiadások fedezésére, de ezeken a kártyákon rendszerint csak kisebb összegeket helyeztek el. A hitelesített kártya legfőbb előnye az volt, hogy komolyabb összegeket is át lehetett vele utalni anélkül, hogy azonnal lenyomozhatóvá vált volna. A hitelesített kártyák voltaképpen apró, jelzés nélküli számlák voltak, kényelmes csomagolásban.
    A Coopertől kapott hitelkártya ketté volt törve. Az eszközt használhatatlanná tevő rongálódás egyenetlen szélű volt, így gyaníthatóan véletlen baleset következtében történt. Alaposan megnéztem mindkét felét, de nem találtam rajta színjelzést. Cooper várakozásteljes pillantással nézett rám.
- Nagyon köszönöm, Cooper.
    A kisfiú halk suttogással felelte:
- A többiek a hosszabbakat kelesik, ezélt úgy gondoltam, én adok neked két lövidet. Összecsapta a tenyerét. Te és Halse vigyáztok Iánk.
    Összekócoltam szőke üstökét.
- Ahogy mondod. De most Harsé fog figyelni rátok egy darabig, mert nekem beszélnem kell Ravennel. Még egyszer köszönöm az ajándékot.
    A fiú boldogan rohant vissza az árnyak közé. Egyenesen arrafelé tartott, amerről korábban a hangokat hallottam, de mielőtt figyelmeztethettem volna, már el is tűnt. Öreg Farkas fülén keresztül hallottam, ahogy boldogan csacsog magában, és magam elé képzeltem pizzától maszatos képét.
    Beültem a Fenrisbe, tettem még egy gyors kört a környéken, azután magára hagytam a Pusztulatot, hogy vigyázzon az övéire.