5

Ébredés után el kellett gondolkodnom rajta, hogy a reinkarnáció talán mégis igaz lehet.
    Úgy éreztem magam, mintha új testet kaptam volna. A legrosszabbtól tartva nyitottam ki a szemem, és Raven főhadiszállásának egyik ágyán találtam magam. Megpróbáltam egy szabályos lélegzetet venni, de valami összeszorította a mellkasomat. Felemeltem a takarót, és megláttam a rengeteg kötést. Az orrom alá oxigénadagoló csövet rögzítettek, a jobb karomba döfött infúziós tűn keresztül pedig valami folyadék szivárgott a szervezetembe egy műanyag tasakból.
- Tiszta volt, Farkas.
    Eleresztettem a takarót, és megláttam az ajtóban álló Ravent. Magasabb és izmosabb is volt nálam, de nem az a szteroidokon hizlalt, mutáns fajta. Egyszerűen csak egy nagyra nőtt, megtermett fickó volt egy indián Herkules a feje búbjától a lábujja hegyéig. Ezt a képet tette teljessé a rézszínű bőr, a hosszú, fekete haj és a magasan ülő pofacsont.
   A képet csak két apróság zavarta meg. Tünde fülének csúcsa kikandikált a haja alól, más jel nem is utalt fajára. Az ilyen testfelépítésű tündék nagyon ritkák voltak, Raven pedig ezek között is egyedi példánynak számított. Erről talán a szeme tehetett.
    Valahogy mindig átlátott vele rajtam. Két sötét obszidiánkő volt, de szüntelenül csillogott bennük valami vidám fény. Legjobban talán úgy fogalmazhatnám meg, hogy ebben a szempárban állandóan ott fénylett egy kis aurora borealis. Ezek a fények vörösek és kékek voltak, és előszeretettel gondoltam azt, hogy Raven gondolataival párhuzamban csillognak, ami a doki gyors észjárására utalt. Bólintottam és rávigyorogtam.
- Te tetted helyre a bordáimat?
    Karba fonta a kezét, és nekidőlt az ajtófélfának.
- A golyó szilánkokra tört körülbelül tizenkét centiméternyi bordát, és átlyuggatta a tüdődet. Sokkot kaptál, és nem volt stabil az állapotod, ezért úgy döntöttem, nem nyitom fel a mellkasodat. Nem volt választásom. Mágiával foltoztam be a tüdődet, és tapasztottam vissza a csontszilánkokat. A jelek szerint még maradt benned némi folyadék. Raven sötét szemében színes fény villant. A természetes gyógyulási folyamatod nagyon gyors. Néhány nap múlva sokkal jobban fogod érezni magad.
    Rajtam kívül Raven az egyeden élő ember, aki mindent tud Öreg Farkasról, és a regenerálódási sebességemre tett utalás arról árulkodott, hogy Öreg Farkas is teljes gőzzel dolgozott. Nemsokára teljesen meggyógyítalak, Hosszúagyar. Nincs szükségem a segítségére.
    Lelöktem magamról a takarót, a lepedőt a testem köré csavartam, és felültem. A szoba forgott körülöttem, de mielőtt összeestem volna, megkapaszkodtam az ágy végében.
- Fel kell kelnem, doki. Tudom, ki ölte meg Albiont. És azt is tudom, miért. Sietnem kell, különben még több ember hal meg. Keze a vállamra nehezedett.
- Valerie lenyomozta a tartózkodási helyedet, miután a Fenris jelezte nekünk a lopási kísérletet. Miközben én megpróbáltalak telefonon elérni, ő megtudta, hogy Selene Reece-szel vacsoráztál. A klub megpróbálta eltüntetni a találkozó minden nyomát, de őt nem lehet ilyen könnyen megtéveszteni. Reece eltűnt, és most valahol rejtőzködik. Van időnk, amíg felgyógyulsz.
- Nem, nem csak róla van szó ráztam meg hevesen a fejem. Mindegyikük benne van. Felváltva vadásznak. Felemeltem a fejem, és a szemébe néztem. Még a Lone Starnál is van emberük. Szükségem van a segítségedre.
    Meg mernék esküdni rá, hogy Raven átnézett a szememen, és valamiféle néma kommunikációt folytatott Öreg Farkassal. Éreztem, hogy a Farkas szellem életenergiája szétomlik a tagjaimban. A doki megfogta a jobb kezem, és kihúzta belőle a tűt.
- Bármit kívánhatsz, barátom.
- Csodás. Először is ruha kéne, azután erősítés. Elmosolyodtam Öreg Farkas üvöltése hallatán. Most mi indulunk vadászatra.
   
    Raven telefonált segítségért. Tarkot és Lopakodót nem lehetett elérni, de Elektra Tomot, valamint Cikket és Cakkot igen. Miután felszerelkeztem egy testpáncéllal és megbízható MP-9-esemmel'   31, biztos voltam benne, hogy ennyien akár az egész világgal szembeszállhatunk. Tom vezette Raven Rollsát, mellette foglalt helyet ,yas" Mike Morrissey. Társa, „Tigris" Jackson hátul ült velem és Ravennel. A mogorva szamuráj még jobban elkomorodott, amikor őt és cimboráját folyamatosan csak Cikknek és Cakknak neveztem. Raven egyetértett a tervvel, amit ismertettem vele, miközben az éjszakában suhantunk.
- Rendben, Farkas. Mr. Jackson és Mr. Morrissey elhelyezkednek a lépcső tetején, Tom pedig a főbejáratot biztosítja. A klub igazgatótanácsáról mi ketten gondoskodunk. A doki bólintott, én pedig kibiztosítottam az MP-9-est. Te fogsz beszélni.
- Oké. A velem szemben ülő megtermett, fekete bicskásra néztem. Kérdés?
    Cakk bólintott.
- Ez egy vadászklub, valószínűleg teli van fegyverekkel. Ha kicsúsznak a kezünkből a dolgok, nyugodtan átrendezhetjük a kócerájt? Mielőtt jóváhagyóan bólinthattam volna, Raven megrázta a fejét.
- Nagyon remélem, hogy nem kerül sor lövöldözésre. Mint Farkas beszámolójából kiderült, csak arra van bizonyítékunk, hogy az egyik tag megölt valakit. Az igazgatóság tudomására kell hoznunk, hogy az új prédájukra sosem lesz vadászidény kiírva Seattle-ben. Rám nézett. Igaz, Farkas?
    Összeráncoltam a homlokom, ami mosolyt csalt Cakk arcára, majd végül bólintottam. Csak azért egyeztem bele, mert a szándékos gyilkolászás nem az én asztalom. Selene-t szó nélkül ledurrantottam volna, de nem tudhattam, hogy a klub tagságából hányan szálltak rá a társadalom számkivetettjeire. A tagság kigyomlálásával csak a saját fejünkre hoznánk bajt, és abból nem is igazán származna káruk. Ami igazán ártana nekik és Valerie éppen ezen dolgozott a Mátrixban -, ha sikerülne leakasztani egy csinos kis „tanácsadói díjat" a számlájukról, amiben természetesen benne lenne az öltönyöm tönkretételének ellentételezése is.
    Tom leparkolt a járda mellett, Mike pedig lefoglalta az ajtónállót. Amikor elmentünk mellette, rákacsintottam. Fekete bőrdzsekimmel, farmerommal és bakancsommal nem igazán a helyhez öltöztem. Az MP-9-es legalább valóban stílusos volt, ezért is mutattam meg jelentőségteljesen a teremszolgának.
- Az igazgatótanáccsal van találkozóm. Itt vannak? Bólintott, és kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de egyetlen szót sem tudott szólni. Elvettem a nyakkendője csomójába nyomott fegyvercsövet, mire nagyot nyelt, hogy megbizonyosodjon torka épségéről.
- Most nem mehet be. Igazgatósági ülés van.
- Mindig is igazgatónak képzeltem magam vakkantottam. Amikor elléptem mellette, megpróbált visszatartani. Tompa csattanást hallottam, majd utána egy sóhajt. Hátranéztem a vállam felett; Tigris éppen eltette a gumibotját, és elindult felfelé a lépcsőn. Elektro Tom elhelyezkedett az asztalnál, és az AK-97-esével sakkban tartotta az elkábított tagot.
    Cikk és Cakk elfoglalták helyüket a lépcső tetején, mi pedig Ravennel beljebb hatoltunk az épületbe. Egyetlen rúgással kiszakítottam a tokjából az ülésterem ajtaját, és bátran besétáltam a szoba közepére. Nem feledkeztem meg a csapóajtóról, és a folyosóról beszűrődő gyér fény segítségével gondosan kikerültem az árulkodó körvonalat. Köröskörül mindenfelé kíváncsian előrehajló árnyakat láttam.
- Elnézést a zavarásért, kedves Fivérek és Nővérek, de még nem volt alkalmam megköszönni irányomban mutatott vendégszeretetüket. Óvatosan meghajoltam, de még így is félbe kellett hagynom a mozdulatot, amikor fájdalom nyilallt a bordáimba. Amikor vacsorameghívást kaptam, egy pillanatig sem gondoltam, hogy a figyelem középpontjába kerülhetek.
   A Nagymester fekete unikornisa felvillant, amikor a férfi megszólalt:
- Mit akar tőlünk, Mr. Kies?
- Azon gondolkodom, hogyan szerezhetnék vértincset egy magához hasonló krómszoborról. Kíváncsian felvontam a szemöldököm. Ha kinyírom magát, én is kapok egy helyet az igazgatótanácsban, és esetleg pont a maga csúf álarca fog vigyorogni mögöttem a falon?
    Medve Testvér megsértődhetett a hangnem miatt.
- Magának nincs joga itt lenni. Azonnal tűnjön el!
    Ráemeltem az MP-9-est. Egyetlen lövést adtam le; a golyó a feje felett suhant el, áthaladt a szék magasított támlájának két szárnya között, és szétrobbantotta a medvefejet.
- A francba, ez magasra sikerült. Ez a mellékhatása, ha mellbe lövik az embert.
- Az ön kísérlete a humorizálásra egyáltalán nem szórakoztató, Mr. Kies. A Nagymester hátradőlt a székében. Ám meg tudom érteni a dühét. Ötvenezer nujennel esetleg kifejezésre juttathatnánk, mennyire sajnáljuk az esetet?
- Ötven lepedő első részletnek nem is olyan rossz, de felkínálok maguknak egy másik lehetőséget. Hanyagul megvontam a vállam.
- Egyszeri ajánlat: odaadják a pénzt, és lefújják az összes vadászatot.
- A klub irányelvei nem tartoznak önre. A Nagymester előrehajolt. Ha háborúval fenyeget minket, könnyen a vesztes oldalon találhatja magát.
    Raven mellém lépett.
- Valóban?
    A Nagymester lassan bólintott, és a többi árny csendben egyetértett vele.
- Rendelkezünk az elpusztításukhoz szükséges fegyverekkel, pénzzel és hatalommal. Önök nem számítanak. Senki sem figyel fel rá, ha meghalnak. Gazdaggá tesszük magukat, és meghagyjuk az életüket. Ne kísértsék a szerencséjüket!
- A szerencse nem szerepel ebben az egyenletben. Raven határozottan rázta meg a fejét. Nem beszélt hangosan, hangja mégis betöltötte az egész szobát. Maguk vadászok, akik büszkék rá, hogy legyőzték a Föld legveszedelmesebb élőlényeit. Tanulmányozzák a prédájukat, azután követik, és megölik. A doki szeme felvillant. Ezúttal azonban ostobaságot követnek el, és a rendelkezésükre álló erőforrások sem fogják meghozni maguknak a győzelmet.
- Úgy gondolja?
- Úgy. RASZ-talanokra vadásznak, mert rájuk senki sem figyel. A város árnyaiban olcsó az élet, és ezt maguk is tudják. Azt hiszik, ez sérthetetlenné teszi önöket, mivel a prédával senki sem törődik.
- Vádaskodni próbál? kapta fel a fejét a Nagymester. Azok az emberek nem számítanak. Semmit sem jelentenek. Mi tudjuk, és azok az alantas szörnyetegek is tudják. Az életük értéktelen.
    Láttam már, hová akar kilyukadni Raven, aki egy bólintással jelezte, hogy folytassam a harcot.
- Igaza van, az életük értéktelen. Ami azt jelenti, hogy adhatunk nekik egy fegyvert, ötven nujent és egy fényképet magáról. Nézze, van egy dolog, ami nem a maguk oldalán áll: a létszámfölény. Ők jóval többen vannak maguknál, és még ha a biztonsági rendszerük elég jó is ahhoz, hogy a támadások hatvan vagy hetven százalékát átvészeljék, önök rövidesen akkor is szitává lesznek lőve. Halkan kuncogtam. És ha rájönnek, hogy kik vadásznak rájuk, még pénzt sem kell adnunk nekik. Ha megmutatjuk nekik a célpontot, még ők fizetnek nekünk.
    A tagságot a legkisebb mértékben sem derítette fel a bazookával felszerelt Bambik hordájának gondolata.
- Doki, szerinted visszafelé találunk egy éjszaka is nyitva tartó nyomtató szolgálatot, ahol sokszorosíthatjuk a vadászengedélyeket?
- A Rolls telefonján beindíthatjuk a dolgokat.
    A Nagymester fészkelődött a székén.
- Ha ezek a vadászatok, amelyekre utalnak és amelyeket természetesen nem ismerünk el abbamaradnak, akkor...
- És ha az áldozatok hozzátartozói megfelelő mértékű kárpótlást kapnak tette hozzá Raven.
- Természetesen. Tehát ha ez megtörténik, akkor a továbbiakban nem fog okot látni a cselekvésre?
    Raven bólintott.
- Holnap reggel megtalálják a számítógépeiken a kárpótolandó személyek nevét és a pontos összegeket. Ha elfogadják az ajánlatot, megfontolom, hogy lezártnak tekintsem az ügyet.
- Megegyeztünk.
    Raven rám nézett.
- Megfelel ez neked, Farkas?
- Egy dolgot kivéve igen, megfelel. A Nagymester felé fordultam.
- Amikor legközelebb látja Kígyó Nővért, mondja meg neki, hogy még lóg egy randival. Megbillentettem az MP-9-es csövét. Ajánlott viselet: golyóálló mellény.
   
    Miközben visszafelé sétáltunk a folyosón, és a lépcsőnél felszedtük Cikket és Cakkot, megpróbáltam kitalálni, hogyan bukkanhatnék Selene Reece nyomára. A pénzével és a klubon keresztül rendelkezésére álló kapcsolatokkal gyakorlatilag a világ bármely szegletében elrejtőzhetett. A mai nap után tudni fogja, hogy még élek, és biztosan még mélyebbre ássa magát.
    És ha ez még nem lenne elég, azzal is tisztában lesz, hogy a nyomában vagyok. A vadászatban való szakértelmét és képességeit figyelembe véve nem kétséges, hogy az eddigi legveszedelmesebb prédámmal állok szemben. Különös módon ez nem is zavart annyira, amennyire illett volna. A tény, hogy egyszer már sikerült megúsznom a találkozást, azt jelentette, hogy ő sem tévedhetetlen. Langyos eső fogadott minket, amikor kiléptünk a klubból. Ravenhez fordultam.
- Én nem követem el azt a hibát, amit o. Ha elkapom, megbizonyosodom róla, hogy valóban halott.
- Biztos vagyok benne, hogy ő is ezt tervezte veled, Farkas. Raven a Rolls melletti árnyak felé biccentett. De azt hiszem, nem volt rá lehetősége.
    Lopakodó kinyitotta a Rolls csomagtartóját, és beletett egy puskatartó tokot. Hús-vér kezével lecsapta a tetőt, majd visszalépett a járdára. Nem szólt egy szót sem olyan volt, mint egy húsból és krómból készült szobor.
- Selene Reece meghalt? A Gyilkológép bólintott.
- Hallottam pletykákat egy klubról, ahol sportból vadásznak emberekre. Úgy döntöttem, megéri rááldozni az ügyre némi szabadidőmet.
    Megborzongtam hideg, mechanikus beszámolójától.
- Tudtad, hogy tegnap este a klubba megyek. Időben rám találtál, és kinyírtad Selene-t.
- Háromszáz méter, .600-as nitro-expressz, éjszakai irányzék, állvány nélkül.
    Cakk elismerően füttyentett.
- Szép lövés.
   Nagyot nyeltem.
- Kösz az ingyen melót.
- Csak az amatőrök ölnek fizetségért. Felpattintotta mesterséges bal karjának egyik rejtett rekeszét, és kivett belőle egy fekete hajtinccsel átkötött, kék selyemzacskót. Én profi vagyok.
    Az anyagon keresztül kitapintottam néhány pénzérmét a visszajárót a tíz nujenből, amit taxira adtam Lopakodónak két nappal ezelőtt. A szamuráj attól a pillanattól kezdve tudta, mi fog történni, hogy rápillantott Albion holttestére. Ezért kért tőlem pénzt, és ezért követett végig egy őrangyal, türelmesen várakozva... Felsandítottam rá.
- Én voltam a csalid?
- Nem, te voltál a kuncsaftom.
    A bordámból sugárzó fájdalmat figyelmen kívül hagyva bólintottam. Kibontottam a zacskót, és a tenyerembe ráztam a pénzérméket. A trófeát visszaadtam Lopakodónak, de ő csak a fejét rázta. Az egyik vízelvezetőbe dobtam Selene hajtincsét, és miközben az eső a csatornanyílás felé sodorta a fürtöt, rájöttem, hogy teljesen mindegy, mekkora vadásznak tartod magad, bármikor lehetsz préda valaki másnak a vadászatában.