5

    Valerie gondterhelt arckifejezése csak két dolgot jelenthetett. Vagy a Seadogs veszített már megint, vagy pedig nem sikerült elegendő adatot összegyűjtenie a jó Roberts tiszteletesről.
- Mennyi az eredmény?
    Megvonta a vállát.
- Egy-null Roberts javára. Komorsága még sötétebb színben tüntette fel kávébarna arcbőrét, de ez csak még inkább kiemelte a szemében égő azúrkék tüzet.
   Raven jött le a lépcsőn, és bátorító mosolyt küldött Val felé.
- Ezt én nem mondanám, Val. Rengeteg adatot gyűjtöttél össze a valaha Seattle-ben élt Andrew Cole-okról. Meglobogtatta a kezében tartott nyomtatott papírlapokat. A kölykökről már majdnem teljes az anyag, ráadásul Roberts magánbirodalmáról is átfogó képet kaptunk. Amint a többi keresőprogramod is befejezi a munkát, biztosan a kezünkben lesz minden, amire szükségünk van.
    Val ismét vállat vont.
- Tudom, de valami nem stimmel Roberts anyagával. Érzem, hogy meghamisították.
- Mycroft? kérdeztem. Egy menő dekás volt, akit ismertem. Valerie elhúzta csinos orrát.
- Nem, ha Mycroft lett volna, szikével boncolom fel a munkáját. Ehhez viszont egy láncfűrészre van szükségem. Ha találgatnom kéne, azt mondanám, hogy egy átmásoló programon futó kormányzati álcázóval van dolgunk.
    Raven felkapta a fejét.
- Feltéve, hogy igazad van, mennyire volna nehéz Robertsnek rájönnie, hogy a kormány a számláin keresztül követi nyomon a tevékenységét?
- Nem annyira problémás a dolog. Val félig lehunyt szemmel gondolkodott. Jack ki tudná szúrni, és talán az Üvegtarantula is. Elvileg fél tucat másik dekás az agglomerációban, de a prédikátor hálózata ennél sokkal kiterjedtebb. Dallasból vagy New Yorkból is hozathatott dekásokat, hogy ellenőrizzék az átutalásait.
    A doki elgondolkodva bólintott.
- Farkas, sikerült odakint megtudnod valamit a gyerekekről? Helyet foglaltam az egyik szék karfáján.
- Nem, nem túl sokat. Az ételeik nagy részét guberálják, de azt hiszem, ezt eddig is tudtuk. Kihúztam a gomblyukamból a szegfűt, és a szemetesbe dobtam. Egy pillanat, mégis van itt valami. Benyúltam a zsebembe, és előhúztam a törött hitelkártya mindkét felét. Ezt Coopertől kaptam születésnapi ajándékként.
    Raven elvette tőlem a két darabot, és összeillesztette őket. Benyálazta mutatóujja hegyét, és eltávolította vele a rárakódott sár egy részét, hogy láthatóvá tegye a színjelzést. Egy pillanatig mozdulatlanul meredt a kártyára, majd Valhoz fordult:
- Kereszthivatkozásokat kérek Andrew Cole-ról és a Kensington Industriesról. Újabb hosszú másodpercig tanulmányozta a kártyát.
- Tizenöt évnél régebbi adatokat ellenőrizz, egészen 2005-ig! Ha találtál egyezést, meg kéne keresned, kik laktak a kölykök mostani lakásában Colé halálának időpontjában. Sőt, a ház összes lakójának neve érdekel. Kezdd a Lone Star adatbázisokkal!
    Mire Raven újra rám nézett, sikerült felkaparnom az államat a padlóról.
- Mit keresel?
- Korábban már átnéztem a Colé adatokat, és mintha emlékeznék rá, hogy az egyik Colé a Kensington Industriesnek dolgozott. A hitelkártya színkódját ez a cég használta 2005 és 2035 között, mielőtt beolvadt volna a Seader-Kruppba.
    Bólintottam.
- A Kensington pénzügyi gondokkal küzdött, a Seader-Krupp pedig fehér lovon érkező lovagként bevágtatott, mielőtt a Beatrice-Revlon felvásárolhatta volna őket, igaz?
    Raven elmosolyodott.
- Meglep, milyen tájékozott vagy Seattle üzleti életében, Farkas.
    Nem válaszoltam. Nem akartam elmondani, hogy ez volt az alap. története az egyik filmnek, amit egy alkalommal a triden láttam.
- Hazafutás, Doki! Valerie elragadtatott, baseballos felkiáltása megmentett attól, hogy Raven esetleg alaposabban is letesztelje is. méreteimet a cégvilág területén. Andrew Colé, felesége Tina; Colé elhunyt 2034. március 14-én. A cég könyvelő és számlázó részlegén dolgozott, megvádolták 500 000 nujen elsikkasztásával hitelesített kártyákon. Tina tavaly halt meg, de a Kensington tiszta lapot adott neki, mert egyetlen tisztázatlan eredetű nujent sem költött az évek folyamán. Halála után a biztosító a Kensington/Seader-Kruppnak fizetett.
- És a ház lakói?
- Thomas Harrison élt ott 2033. júniusától 2034. márciusáig. A ház a jelentések szerint elhagyatottá vált a körzetben lezajlott éhséglázadások után. A hivatalokban ASC-1 besorolást kapott, de senki nem pályázott rá, így gyakorlatilag még mindig a város tulajdonában van. Harrison kispályás szélhámosként tengette napjait. Megperdült a székével. Ennek a tagnak hosszabb a priusza, mint Mackelroy nyerő ütéseinek a listája!
    Kettőt pislogtam.
- Akartok fogadni, hogy Harrison volt az ismeretlen társ, akit a jó tiszteletes szerint elragadott a Sátán?
    Raven bólintott.
- A férje halála után eljátszották Tina Cole-lal a Bibliás trükköt. Nem vette tőlük meg a könyvet, viszont bevallotta ennek a két áldott embernek, hogy a férje sikkasztott a társaságtól.
- Ahogy mondod, doki. Aggódott a férje lelki üdvéért, ezért Harrisodnék felajánlották neki, hogy névtelenül visszajuttatják a hitelkártyákat a Kensingtonhoz. így Andrew megbocsátást nyer, és a jó hírén sem esik folt. Harrison és Roberts tehát szereztek 500 000 nujent, de Harrison lelépett a pénzzel?
- Kétlem csóválta a fejét Raven. Tizenhat év alatt simán elverte volna az egészet, és ha Roberts karrierjét is figyelembe veszem, biztosan visszajött volna megzsarolni egykori társát. Nem, Harrison halott. Roberts ölte meg, amikor megmondta neki, hogy elrejtette a szajrét.
- Nem tudlak követni.
    Raven karba fonta a kezét.
- A Biblia, amit Roberts magánál tart, a Tina Colé féle átverésből maradt. Ha jól sejtem, Harrison a Bibliában rejtette el a hitelkártyák rejtekhelyének leírását. A szimbólumok, amiket a borító belső oldalán láttál, a megoldást tartalmazó kódok lehettek. A ragasztó végül elengedett, a titokra fény derült, és Roberts megfejtette az írást. Gondolkodóba estem.
   
- Én jártam az irodájában. Mit számít 500 000 nujen egy ilyen fickónak?
- Csavart labda... egy pillanat, kettő is! jelentette be Val a számítógép képernyőjére nézve. Ami a kérdésedet illeti, Farkas, 500 000 nujen arra elegendő, hogy elhagyd Seattle-t, és kényelmes életet élhess bárhol. A kormány zárolta Roberts összes bankszámláját, amíg le nem folytatják a nyomozást Roberts tervezett vidámparkjával és hitközpontjával kapcsolatban.
- Mi van még?
- Második csavart labda: Roberts a legfrissebb adatok szerint igényt jelentett be az ASC-l-es házra. Talált egy bírót, aki egy fantommeghallgatás során kinevezte őt a gyerekek felügyelőjévé, így szabadon kiköltöztetheti őket saját ingatlanjából. A Lone Star már úton van a ház felé, hogy érvényt szerezzen a tulajdonos jogainak.
    Raven zsebre vágta a hitelkártya darabjait.
- Val, helyezz el egy ASC-1 ellenigényt arra az ingatlanra. Kivett egy lapot a kezében tartott papírok közül. Ha sikerül, ezt a nevet csempészd be az adattárba. Ha nem, akkor maradjon az én nevem, és majd később megküzdünk velük. Farkas, indulás!
   
    A Fenris két fekete gumicsíkot hagyott maga után a garázs talaján, és utána szinte minden kanyarban, ahogy a ház felé száguldottunk. Nem csak egyszerűen áthágtam a sebességkorlátozási szabályokat, egyenesen a porba tiportam őket. Az Ősiek bandájának néhány tagjában megállt az ütő, amikor az ő területükön keresztül rövidítettem le az utat, de a tünde motorosok felhagytak az üldözéssel, amikor látták, hogy most semmi hangulatom velük játszadozni.
    Az utolsó kanyart széles ívben, a fékpedálra taposva vettem be, és pontosan a járda mellett álltam meg, a ház előtti lámpa fénykörének szélén. Valamivel előbbre egy Lone Star autót láttam; a sofőrülés ajtaja nyitva volt, a tetején villogott a kék fény. Mögötte Roberts tiszteletes állt limuzinjának fedezékében.
    A Lone Star zsaru ránk nézett, amikor feltartott kézzel kiszálltunk az autóból.
- Üljön vissza a kocsijába, Farkas, és húzza el innen a csíkot! Van nekünk itt elég bajunk maga nélkül is.
- Ezt nevezem én hálának, Harry Braxen. Lassan leeresztettem a kezem, és egy gyors csípőmozdulattal becsuktam az ajtót. Megnyugodhat, Dr. Raven segíteni akar ezeknek a gyerekeknek.
    Az ork zsaru a homlokát ráncolta.
- Raven, magát is ugyanolyan könnyen bevihetem, mint a kölyköket. Ez a hely most már Robertsé, és a gyerekeket az ő felügyelete alá helyezték. Felemelte a hangját, hogy a házban is jól lehessen hallani. Ha nem jönnek ki, a pisztolyommal kopogtatok be, azután bilincsben hozom ki őket.
    Raven felemelte a kezét, hogy visszatartsa a gyerekeket, majd a másikat is, hogy megnyugtassa Braxent.
- Braxen közrendőr, semmi szükség erőszakra. Szerintem, ha megnézi a fedélzeti számítógépét, látni fogja, hogy a tiszteletes igénye erre az ingatlanra egyelőre nem egyértelmű.
    Ez az apró információmorzsa éles kiáltást csalt elő Robertsből.
- Távozz tőlem, Sátán! Határozott léptekkel jött előre, úgy tartva maga előtt Bibliáját, akár egy kardot. Ravent tekintette fő ellenfelének, de azért vigyázott, hogy a rendőrségi cirkáló közte és a doki között maradjon. Beavatkozol az Isten nevében végzett jó cselekedetbe!
    Raven felemelte a fejét, szája sarka gúnyos mosolyra húzódott.
- Nem is tudtam, hogy az ?Isten" a ?mohóság" szinonimája, Lawrence Roberts. Tina Colé biztosan megdöbbenne, ha tudná, hogyan élt vissza a bizalmával.
    Abban a fél másodpercben, amikor Roberts tekintete Raven szeméről az enyémre siklott, egyértelművé vált számomra, hogy a doki jól rakta össze a darabkákat. A tiszteletes tiltakozásra nyitotta a száját, de egy vérfagyasztó üvöltés a torkára forrasztotta a szót. A bejárati ajtón Cooper rontott ki, és Braxen pisztollyal a kezében lekuporodott a rendőrségi járgány ajtajának fedezékébe.
   A ház felől az a valami közeledett, amit nem is olyan régen már volt szerencsém hallani és érezni. Az alaktalan, humánra alig emlékeztető massza torz kentaurként rontott előre. A földből, szemétből és kavicsokból formált, kavargó kúpon többkarú, ormótlan torzó ült. A törzs tetején valami fejre emlékeztető dolgot fedeztem fel, és amikor a massza egy darabja lecsöppent, mintha a csontot is megpillantottam volna.
    Öreg Farkas kihívó üvöltésétől majd szétrobbant a fejem. Előrántottam a Vipert, és egy golyót küldtem a töltényűrbe, de a lényen nem fedeztem fel olyan pontot, amelyik sebezhetőbbnek tűnt volna a többinél. Cooper ijedt tekintettel nézett rám.
- Falkas, ne! kiáltotta, majd a szörnyetegre pillantva megismételte: Halse, ne!
    A lény egyenesen Roberts felé tartott. A melle környékén buborékok törtek a felszínre, és pattantak szét, mintha a kreatúra beszélni próbált volna, de abban a pillanatban elhalkult, ahogy Roberts felemelte a Bibliát, és valamit kiáltott. Azonban tovább közeledett felé, és talán még egy kicsit fel is gyorsult. A jó tiszteletes végül hozzávágta a könyvet magasan fölé ment majd sarkon fordult, és a limója felé rohant. Harse azonnal irányt változtatott, pontosan követte a mozgását, bár semmit nem fedeztem fel rajta, ami akár a leghalványabban is szemre emlékeztetett volna.
    A lény csípő, égető szagán keresztül megcsapta az orromat Roberts szegfűjének illata, és máris tudtam, hogyan képes őt követni a szörnyeteg. A virág után ment. Korábban az én zakómban is volt egy, és azonnal a nyomomba is eredt, amíg Cooper ki nem jelentette, hogy a barátja vagyok. És most Roberts volt a célpont.
    Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy figyelmeztetem, de aztán elvetettem az ötletet. Bármi is történjék, Roberts saját maga idézte elő a bajt. Itt volt az ideje, hogy a pénzváltót kiűzzék a templomból.
    Roberts értelmetlen fohászokat üvöltözve menekült a szörnyeteg elől. Jobbra-balra kitérve rohant, megpróbálta lerázni üldözőjét, de nem járt sikerrel. Harsé úgy követte, akár a legjobb cyberbekk a bithordozót a cyberball nevű játékban, és minden egyes kanyar után közelebb került prédájához. A lény sáros, olajos csíkot húzva maga után elvágta a tiszteletes útját a limuzintól.
   Braxen rám nézett; kezében úgy remegett a pisztoly, mint egy porceláncsésze földrengés idején. Tanácstalanul fordultam Ravenhez, de a doki csak a fejét rázta. A Cooper köré gyűlő gyerekekre pillantott, majd vissza Robertsre. A tekintete azt súgta, akkor sem állítaná meg Harse-et, ha tudná.
   A tiszteletes felhagyott a meneküléssel, és térdre rogyott. Szorosra zárt szemmel, kezét összeszorítva, vadul imádkozott. Nem emlékszem pontosan, milyen szavakat kiabált, talán mert teljesen egybefolyt a beszéde, de bevallotta minden bűnét, és megígérte, hogy többé soha nem vétkezik. Én ugyan nem vagyok szakmabeli, de véleményem szerint a felsorolt bűnökből kitelt volna néhány emberöltőnyi börtönbüntetés.
   Isten bocsánatáért könyörgött, és Harsé megadta neki a feloldozást.
    A lény úgy rontott neki, akár egy földcsuszamlás a völgyben álló háznak. Az egyik pillanatban még láttam Robertset, a következőben viszont már elborította a gőzölgő iszap. A tiszteletes tántorogva talpra állt, aztán újra elzuhant, ahogy a lába gyakorlatilag kiolvadt alóla. A szörnyeteg savas érintése lemarta Roberts húsát, és elemésztette ruháit. Üvölteni próbált, de csak sáros hányadék jött ki a száján. Arccal előre a földre zuhant, Harsé pedig átláthatatlan szeméthalommal burkolta be testét. A csápszerű karok elenyésztek, semmivé foszlottak, és a kocsonyás tömeg mozdulatlanná dermedt. Egy apró portölcsér távolodott el pörögve a halomtól mintha Harsé lelkét vitte volna.
    Braxen lassan előbújt cirkálója mögül, a kölykök pedig elhagyták a bejárat menedékét. Cooper megpróbált előrerohanni, de Sine visszatartotta. Még egy utolsó pillantást vetettem az apró dombra, megborzongtam, és visszatettem a pisztolyom a tokjába. Öreg Farkas még egy utolsó, harcra hívó vakkantást hallatott, majd ő is elvonult a barlangjába.
   Harry hátratolta a sapkáját.
- Mi az ördög volt ez?
- Talán igazságszolgáltatás? Raven fél térdre ereszkedve nézegette Roberts elhajított Bibliáját. Ez, valamint Roberts utolsó „vallomása" arra utal, hogy ő ölte meg partnerét, Thomas Harrisont a hitelkártyák miatt. A tiszteletes a ház alagsorában ásta el társa testét. A szellem egészen addig nyugton maradt, amíg Roberts érdeklődni nem kezdett a hely iránt. Régi barátja iránt érzett gyűlölete elég erős volt ahhoz, hogy új testet alkosson magának a közelben fellelhető hulladékból.
- Halse szokott nekem hozni mindenfélét szipogott Cooper. Odasétáltam, és letérdeltem mellé.
- Ne szomorkodj, Cooper! Harsé Harrison eddig védelmezett téged. Most elment, de legalább boldog. Te is azt szeretnéd, hogy boldog legyen, nem?
- De igen.
- Helyes. Lassan felálltam. Nos, Braxen, azt hiszem, figyelmen kívül hagyhatja Roberts igényét erre a helyre.
    Az ork a homlokát ráncolta.
- Attól tartok, nem tehetem, Kies. Ez az igény most már Roberts hagyatékának részét képezi.
    Raven felkapta és a hóna alá dugta a Bibliát.
- Biztos úr, szerintem az ingatlanra bejelentett ellenigényt érvényesnek fogja találni. Elvégre Kyrie elég ideje él itt ahhoz, hogy jogosan támaszthasson igényt a lakásra.
    Kyrie mozdulatlanná dermedt.
- Ügyes próbálkozás, Raven csóválta a fejét Braxen -, csakhogy ő RASZ-talan, így nem lehet a lakás tulajdonosa, bármennyi ideje is él benne.
    Raven megfordult, és Kyrie-ra nézett.
- Végeztem egy kis kutatást, Salacia. Lehet, hogy megpróbáltál elszökni a családod elől, de attól még legális személy maradsz. A lakás a letelepedési törvény értelmében téged illet. Illetéket és adót kell utána fizetned, de ezt követően korlátozás nélkül a tiéd.
- Ne habozz, Kyrie! mondtam, és a zsarura néztem. Harry, mennyit taksál ez a hely?
    Az ork megvonta a vállát.
- Szerintem olyan tíz lepedőt.
    Kyrie szája tátva maradt.
- Honnan szerezzek tízezer nujent?
    Raven odadobta neki a bibliát.
- A fedlap belső felén lévő kód elárulja, hol van elrejtve a Koshiyama Insurance Combine ötszázezer nujenje hitelesített kártyákon. A szokásos nyomravezetői díj tizenöt százalék, abból kényelmesen kifizetheted a házat, és megvehetsz magadnak mindent, amit Roberts ígérgetett.
    Sine felkapta és megölelte Coopert. A kisfiú megfordult a karjában, és arcon csókolta Kyrie-t.
- Ez most mál a te házad!
- Igen, Cooper... a miénk.
- Csodás, fogd a házat, és légy vele boldog! jegyezte meg keserűen Albion. Én viszont húzok innen.
- Tessék? Kyrie sértett tekintete monoszálas korbácsként vágott végig rajtam.
- Van RASZ-od. Senkiben nem bízunk, aki legális. Rácsapott Sine hátára. Gyerünk, Sine! Most már övé a ház, mehetünk.
    Sine a fejét rázta.
- Én maradok.
- Nagyszerű. Remélem, itt rohadtok meg mindannyian! Azzal megfordult, hogy távozzon, de egyenesen belém rohant.
- Beszélni akarok veled az irodámban. Megfogtam hátulról a nyakát, és magam után húztam az utcára. A hajadhoz használt lakk beszivárgott az agyadba is, vagy mi van?
    Mogorván nézett rám, amikor elengedtem.
- Kyrie legális. Senkiben nem bízok, akinek van RASZ-a.
- Gondolkodj egy pillanatig, oké? A ház felé mutattam, ahol Kyrie és a többiek a Biblia ragasztós oldalát böngészték. Mióta ismered, végig volt RASZ-a, csak úgy tett, mintha nem lenne. Szerinted miért tett így?
- Mert ha megmondta volna az igazat, elzavarjuk.
- Figyelj egy kicsit! Ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy bármikor elmehetne Tirbe, és segítséget kapna az ott élő tündéktől. Neki nincs szüksége rád, neked viszont szükséged van rá. Coopernek és Sine-nak is szükségük van rá. Kyrie azért van még mindig itt, mert nem akarja, hogy a csapat szétszóródjon.
   Albion a földre köpött.
- Az az ő baja.
- Nehéz lesz nekik nélküled. Te tartod mozgásban a dolgokat, te vagy a vezetőjük.
    Albion összefonta karját csont és bőr melle előtt.
- Csodálatos, ezután majd valaki más osztja ki nekik a hiányzó seggbe rúgásokat, nem én. Már itt sem vagyok. Azzal megfordult, és eltűnt a sötétben.
    Visszaballagtam a többiekhez. Kyrie reménykedve nézett fel rám, de csak a fejemet ráztam.
- Sajnálom.
    Cooper nagyokat pislogva fordult felém.
- Albion visszajön?
- Nem tudom, Cooper. Kedveden mosolyt erőltettem az arcomra. Imádkozz, és talán visszatér.