A Csillagkép fedélzete

– Nem, George – válaszolta Brown tengernagy a kódolt adón -, elsüllyesztették, amint kiszálltak. Robbanótöltetek. Megjelöltük a helyet, de várnunk kell a kiemeléssel. Tél derekán járunk, és háborús övezetben vagyunk.

– Értem, Tom – csikorogta George Simons tengernagy, a Csendes-óceáni Erők főparancsnoka. – És a maga veszteségei? Végre tudja hajtani a feladatot?

– A legnagyobb mértékben, uram – vágta rá Brown. – A Duncan harcképtelen, de egy másik fregattal hazavontattatom. A San Bernardinóval sok embert veszítettünk, de a többiek ettől csak még buzgóbban szeretnének skalpot szerezni.

– Ez jó hír, Tom – mondta megkönnyebbülten Simons. – A jelentését továbbítani fogom értékelésre a vezérkari főnöknek. Addig is felhatalmazom, hogy megtegyen bármilyen szükségesnek látszó lépést a parancsnoksága alá tartozó hajóraj védelmére – egészen a nukleáris fegyver bevetéséig, amit nem engedélyezek. Világos?

– Tökéletesen, uram!

– Akkor rendben, tengernagy úr! A továbbiakban békén hagyom. Sok szerencsét.

– Köszönöm, uram ! – Néhány kattanás, halk zúgás; az összeköttetés a csendes-óceáni flotta hawaii főparancsnokságával megszakadt. Brown letette a kagylót, és hívta a törzsfőnökét.

– Jim! Azonnali hatállyal terjessze ki a felszíni és légi ellenőrzést háromszáz mérföldre! – Majd a Csillagkép repülőosztályának parancsnokához fordult: – Figyelik még a Kandúrjai az orosz AWACS gépet?

– Természetesen, tengernagy úr! – mondta csodálkozva a parancsnok.

– Akkor lőjék le!

– Igenis, uram! – A parancsnok fölkapott egy telefonkagylót, és parancsokat kezdett osztogatni a vadászgépeknek, amelyek, lustán köröztek az orosz radarmegfigyelő körül. A vezérlő felmorajlott.

– Simons tengernagy harci riadót rendelt el a Csendes-óceáni Flottánál – mondta Brown. Hadd fogalmazzak egészen világosan, uraim! Ha még egy, a mostanihoz hasonló incidens történik, akkor korlátlan offenzív hadműveleteket kezdünk a szovjet haditengerészet és légierő ellen. Ott püföljük a ruszkikat, ahol vannak.

A második koreai háború ebben a pillanatban eszkalálódott.

Január 15., a Szovjetunió északi csendes-óceáni partjai előtt

Petropavlovszk kikötője a Kamcsatka-félsziget keleti partján található, hétezer kilométerre Moszkvától, olyan messze, hogy kizárólag légi vagy vízi úton lehetséges az összeköttetés. Néptelen, sivár vidék, ugyanazon a szélességi körön, mint az Aleut-szigetek.

Ez a város a szovjet Csendes-óceáni Flotta tengeralattjáró-támaszpontja. Itt állomásozik csaknem minden ballisztikus rakétával fölszerelt tengeralattjáró, a legtöbb nukleáris támadó tengeralattjáró, a kisegítő hajók és számos egyéb vízi jármű.

Petropavlovszk egyike a kevés szovjet kikötőnek, amely egyenesen óceánra nyílik. A hajók így anélkül támadhatnak, hogy keskeny csatornákon vagy ellenséges szorosokon kellene áthaladniuk. És ez épp elegendő ok, hogy Moszkva fenntartsa, itt, a világ végén, méregdrágán és szörnyű időjárási viszonyok között is.