Vörös Kutya Vezér

Bouchard érezte, hogyan növekszik a feszültség. Száznyolc kilométernyire voltak, de gyorsan közeledtek a dél-koreai partokhoz. A célpont alig huszonhét kilométernyire volt a szárazföld belsejében, így ha az észak-koreaiak tenni akarnak valamit, akkor hamarosan hozzá kell látniuk. Oldalra pillantott: A többi tizenegy Kandúr kifogástalan kötelékben repült. Elől-hátul napfény villant a fülkéken. Az F-18-asok tartották az ütemet.

– Vörös Kutya, itt Razzia. – Bouchard összerezzent. Nem számított a tengerészet csapásellenőrzőjének váratlan adására. -Több mumus három egy zéró irányból, százhúsz kilométerre, negyvenes szint. Vége. – Az E-2C radar éppen most jelezte az ellenséges gépeket, amelyek kiröppentek Korea fűrészes hegyei közül. Bouchard gyorsan döntött, megnyomta a mikrofon gombját. Biztos, hogy az észak-koreaiak pontosan tudják, hol vannak. Semmi oka rejtőzködni. – Vörös Kutya kötelék, itt Vörös Kutya Vezér. Gyújtsátok be a masinákat, kapjuk el őket!

Az F-14-eseken forogni kezdenek majd az erős radarok, hogy AIM-54C Főnix rakétáik maximális hatótávolságának határán befogják az ellenséget. Az F- 8-asok csöndben maradnak, remélhetőleg odalopakodhatnak anélkül, hogy észrevennék őket a közeledő észak-koreaiak.

Mögötte Esteban kapcsolgatta a Kandúr AWG-9~es radarjának beindításához szükséges gombokat, majd képernyője fölé hajolt, a felbukkanó információkat tanulmányozva.

– Dugó, két csoport mumust látok. Az elsőben huszonegyen vannak, a tíz mérfölddel mögöttük jövőben húszan. – Vettem. Válassz ki két gépet a vezető csoportból! – Az elsü-tőbillentyűre illesztette hüvelykujját. A kísérő csoport minden Kandúrja két Főnix rakétát hozott, biztos, ami biztos alapon.

– Közelítés!