A Konsztantyin Dribinov fedélzete

– A tűzvezető egység követi a formáció vezérhajójának testét. Markov megcsóválta a fejét. – Egyszerűsítse a térképet! Válasszák ki a három legerősebb jelet, és azokra összpontosítsanak! Azok vagy a legközelebbi, vagy a legnagyobb hajók. Nekünk így is, úgy is megfelel. – Az asztal körül szorgoskodni kezdtek a tengerészek.

Markov megnézte az árammérőt. Még negyvennégy százalék energia maradt. Minden, amit valaha tanult, azt kiáltotta az agyában, hogy ez rossz, hogy bajban van.

Viszont belül volt a védőernyőn. A Dribinov most már akkor sem távozhatna, ha akarna. Kányszerítette magát, hogy lazítson. Éppen elég energia marad, hogy befejezze, amit elkezdett. Rátette a kezét az első tiszt vállára.

– Dmitrij, mondja meg a torpedósoknak, hogy jelentést kérek az újratöltésről! Kifelé valószínűleg utat kell lőnünk magunknak. – Az első tiszt bólintott, és a belső távközlés mikrofonja után nyúlt. – Nyomkövető egység, mennyi idő, amíg…

– A szonár hajócsavarok erősödő zaját jelenti. Úgy hangzik, mintha az alakzat gyorsítana.

– Mensikov elhallgatott, figyelt, folytatta. – A menetirány megváltozott. – Újabb szünet. – Két hadihajó, az Egyes és a Hármas Célpont iránya állandó, a jelek erősödnek.

Ha egy célpont nem tér ki sem jobbra, sem balra, és a jelei erősödnek, akkor az egyenesen feléjük tart. Egy ellenséges hajó még megteheti véletlenül, kettő nem. Valahogyan megtalálták a Dribinovot. Markov az asztalra csapott, és láncban adta ki parancsait.

– Csalit kibocsátani! Tűzvezető egység, felkészülni a gyors lövésre! Tüzet nyitunk az amerikai formáció közepére. Vészsebesség!

A Csillagkép fedélzete

– Tengernagy úr – jelentette zöld arccal a tengeralattjáró-elhárító tiszt -, az O'Brien és a Duncan lekéstek. Túl messze vannak, hogy észleljék szonárral.

Brown lenyelte a kikívánkozó káromkodást.

– Mondja meg nekik, lőjenek vakon! Nem hagyhatjuk zavartalanul grasszálni!

A tiszt továbbította a parancsot, azután egy pillanatra elhallgatott, és figyelte a beérkező új információt.

– Bravo hat valamit észlel az aktív hangbójáról, amelyet Bravo négy ejtett a vízbe.

Brown elégedetten bólintott. Ez is valami.

– Mikor ér fölébe a hatos?

A tiszt gyorsan számolni kezdett. – Három perc múlva, tengernagy úr!

Kérészéletű volt a megkönnyebbülés. Az a kurafi három perc alatt is képes lőni.

A Konsztantyin Dribinov fedélzete

– Torpedó a vízben! Hátul, balra! – Dobjanak ki újabb csalit! – parancsolta Markov az első tisztnek. – Vetőcsövek egytől hatig, tűz! Készüljenek a kitérésre!

Végtelenségnek tűnt az a tíz másodperc, amíg a hat torpedó elhagyta a tengeralattjárót. A Dribinov fedélzetén minden ember hallotta a nyíló-csukódó, nagynyomású légszelepek kondulását. Valahányszor kinyíltak, sűrített levegőt fújtak a esőbe, amely szó szerint kivágta a tengerbe a torpedót. Az elhasznált levegő visszakerült a hajótestbe. Markov és a legénység ásítozott, és nagyokat nyelt, hogy ellensúlyozza a fokozódó légnyomást. – A szonár jelenti, hogy a torpedó továbbra is közeledik, de balra tart.

Markov érezte, hogy lassabban ver a szíve. Ez a gyors irányváltás azt jelenti, hogy az amerikai torpedó nem közeledik tengeralattjárójához. Azt is jelenti, hogy valószínűleg melléjük megy. Abban a meggyőződésben, hogy feltételezése másodpercek múlva úgyis megerősítést nyer, inkább azzal foglalkozott, hogy megtervezze a menekülés útját, de Mensikov megint meg- zavarta egy rossz hírrel.

– A szonárkezelő jelenti, hogy újabb torpedó van a vízben. Messze van, de egyenesen erre tart.

Markov feszülten figyelt. A fiatal hadnagy reszkető kézzel bejelölte a térképen az új fenyegetést. Nem volt mit tenni. Még nem.

Az utolsó torpedó is elhagyta a csövet, és elzúgott az ellenséges formáció irányába. Most! Markov a kormányoshoz fordult. – Teljes fordulat jobbra! Tíz csomóra lassíts! – Gépiesen ránézett az akkumulátor feszültségjelzőjére. Harminckét százalék.

– Kapitány elvtárs, a szonár jelenti, hogy a második torpedó keresőfeje eltalált valamit, valószínűleg a tengerfeneket. – Elöl tompa morajlás hallatszott, ahogy az amerikai Mark-46 felrobbant a Sárga-tenger sarában. Markov elmosolyodott, és kicsit lazított, de nem túlságosan.

Ha ezek így nekiesnek, akkor talán ideje távozni. De nem angolosan. Már eldöntötte, hogy utat tör magának. Lehet, hogy az amerikaiak idő előtt fölfedezték a Dribinovot, de hamarosan rájönnek, hogy a tigris farkát kapták el. A térkép fölé hajolt, fejben számolta a szögeket és a távolságokat:

– Irány kettő, három, zéró. Nyomkövető egység, keressenek megoldást a közeledő hadihajók ellen!