Hadi készületek

S megy mint lerontó zivatar,
A kis, de bátor had.

Vörösmarty

A fényes ünnepély elvégződött, s a számos, Kolosvárra gyűlt vendégek Fehérvárra siettek, hová a lakodalom nagyszerű pompájára valának hivatalosak. Ritka fénnyel ment az is véghez; végre az odagyűltek halkkal eloszlottak. Azok közt, kik Cristiernának fényes kíséretét képezék Fehérvárig, egy volt Abafi is. Ő majd mindennap látta Báthorinét, kinek első napjai is Erdélyben nem a legkellemesbek valának. Férje sohasem érzé iránta azon gyöngéd vonzódást, mely az életnek fűszere. Másoknak tanácsa, a hatalmas császárrali rokonság óhajtása s országos nézetek határozák őt e szövetségre.

Cristiernának, az erénnyel teljes hölgynek, mélyen sebzé szívét azon hidegség, mellyel a fiatal Zsigmond viselteték iránta; s ki őt mindig látta s közelében lehetett, bámulta azon vallási elszántságot, mellyel szótlan, panasz nélkül tűre egy idegenkedést, melyet meg nem érdemlett.

Azok közül, kiket a fejedelmi nőnek bájjal teljes nyájassága s szelídsége közelébe varázslott, Olivérünk egy volt a legszorgosabbak közül. Ő annyira nemesült s kiképzett lélekkel bírt már, hogy ezen érdekteljes hölgynek egészen föl tudá fogni lelkületét. Minden, amit Cristiernában látott, új volt előtte. A finom szellemi termet, az érdekes vonások s szenvedő, bágyadt tekintet szívét meghaták. Ő, amit iránta érzett, nem érezte soha. Margit még mindig az asszonyok elsője volt képzetében, ő most is hitte, hogy Margit mint hölgy sokkal föntebb fokán áll a tökélynek, mint Báthoriné; s mégis, minő különös az emberi szív! azon mély tisztelet, melyet e két lény iránt érzett, egészen különböző nemű volt. Egy tekintete Cristiernának édes hévvel szaladt végig minden idegein; egy nap, melyen őt nem látta, el vala veszve Abafi előtt. Első gondolata fölébredtekor ő, végső ő, s mindig - mindig csak ő volt. Érezte, értette a távolságot, mely örök ércfalat vona közte s azon angyal közt, kit imádott. Látta azon nemes, minden vádon felülemelkedett tisztaságot, mely a kitűnő hölgynek legszebb vonása volt. Ő, a nő, hogy szerethetett volna mást, mint férjét? A fejedelmi nő nem jöve itt kérdésbe; a nő egyedül, bárkié.

E hév, egészen regényes szenvedély nem maradt, nem is maradhatott észrevétlen Cristierna előtt. Ő abban lovagi udvariságot s mély ragaszkodást látott csak; s az ő oly sokszor ellenségesen illetett kedélyének s keserített szívének - távul azoktól, kiket szeretett, elszigetelve a világtól, melyben eddig élt, s hol szeretni s szerettetni megszokott - szerfelett kellemes volt azon érzés, melyet ily lovagnak szenvedélyes ragaszkodása idézett elő. Oly tökéletes volt Báthoriné, hogy szívéhez távulról sem férhetett azon gondolat, hogy ily nemes hódolatban, mely minden tolakodástól ment, vétkes gerjedelmet sejdíthessen: s azért szembetűnő volt kegyessége s nyájassága Olivér iránt.

Ha dolgai voltak, rá bízta azokat; ha valahová ment, kísérői sorában volt Abafi, kinek dicséretére mondhatjuk, hogy e nemes érzésből eredt s minden szenvedélytől ment figyelmét a legmélyebb alázattal fogadá; s ment volt azon tettetett szerénységtől, azon néha-néha kisugárzó hiúságtól, mely oly kitörő s egyszersmind oly visszataszító a kegyencekben. S mennyire el tudá magaviseletében a gyanú legtávolabb árnyát is tüntetni, s minő igénytelen s tiszta volt hódolása; szembetűnt abból is, hogy Báthori maga kezde vonzódni hozzá.

Ha az emberek legváltozóbbika, Báthori Zsigmond, ma gyűlölte azt, kit nemsokára szeretve különböztetett meg, senki sem csodálta; s annál természetesebb volt, hogy a fiatal, bátor fejedelemnek a férfias Abafi tetszett, ki, bár számos tetteit kárhoztatá, ráöröklött hűséggel ragaszkodék a Báthoriakhoz. Vadászataiban, testi gyakorlataiban ritkán mellőzé el Olivért a fejedelem; s ha voltak titkos kalandjai Zsigmondnak, melyeket vele nem tudata: ezt annak lehet tulajdonítani, hogy a gyanús Báthori benne félelmes vágytársat képzelt; s egyébiránt is volt valami Abafiban, mi tartózkodást idézett elő.

Megtörténik sokszor az életben, hogy aki egyenesen arra megyen ki: magát mindig tökéletesíteni, végletekre vetődik, kiköltözik a világból, magasztaltság teszi lelkét fellengzővé. Életének s indulatainak ily szakában volt most Abafi; regényes bájt érze lelkében, hogy ő titkon szeret s némán oly tökéletes lényt, kinek egész lelkét fel bírja fogni, s ki mégis örök távolban van tőle, ki őt nem szereti, nem sejti, nem érti, s kinek kegyességét azon pillanatban vesztené el, melyben szenvedélyitől el hagyná magát ragadtatni; mely amilyen tiszta, egészen szellemi, egészen nemes: oly vétkessé válnék, ha azt elárulná.

Nemsokára a fejedelemnek Fejérvárra érkezte után gyors készületek foglalák el egész Erdélyt. Az oláhországi s havasalföldi vajdák szövetségre léptek Báthorival, ki maga vállalván föl az egyesült seregek vezérségét, Erdélyben is nagyszámú hadakat gyűjtött. Deli Markó, egy nevezetes hajdúvezér, kit ismerünk már, s ki a határszéleken felsőségi jogot gyakorlott, s hol a török, hol az erdélyiek mellett tartott, meg vala nyerve vad csoportjával, s készült a fejedelemhez csatolni magát.

Száműzöttek Magyar- s Erdélyországból, számos hadnak edzett rácok több szerencsevadászokkal s kalandorokkal egyesültek seregében; mindig erdőkben, barlangokban s szabad ég alatt tanyázott, s kész volt mindent eltűrni, éhséget, szomjúságot, hideget, meleget; s ki bármi kis részben gyöngeséget árult el, száműzve volt köréből örökre.

Deli Markó szerette magát a szélek királyának s a barlangok arszlánának hívatni, s egy volt azon különös lények közül, kikben ritkán látott elegyéke van a legellenkezőbb indulatoknak, a rossznak s jónak. Határtalan hatalmat szeretett s tudott gyakorlani emberei közt, nem utált semmit úgy, mint ha más kívánta volna ezt fölötte gyakorlani. Kész volt ellenségével a legaljasabb kétszínséggel bánni, adott szavát, sőt esküjét megszegni; hadban kegyetlen, vérengző; kegyelmet csatában nem várhata tőle senki. De ha frigyesül adta magát valakihez, amit csak bizonyos s többnyire rövid időre teve: e rövid idő alatt nem volt hatalom, mely őt adott szavának másolására bírhatá. Megvolt azon banditái szavatartás és becsületérzet benne, mely emberismerő előtt örökös talány marad, s egy azon dolgok közül, melyek léteznek, de nem magyarázhatók. E vad, makacs férfiú, kit ellensége félt, frigyese gyűlölve keresett, alattvalója rettegve szeretett, lélek- és testben óriás, hatalmas önmaga, s hatalmat nem tűrő mástól: egy leányka kormánya alatt állt, ki őt ujja körül kerítheté, s ez a leányka Izidora volt, vagy Villám, mint őt álnévvel nevezek; mert a Deli Markó csapatjában mindenki köteles volt viszonyait, sőt nevét is feledni, s mindegyik álnevet viselt valamely tulajdonáról, mint például Villám azon sebességről, mellyel mindenütt váratlan jelent meg.

Abafi egy volt a legelsők közül, ki nem megvetendő zászlóaljjal sokasítá a fejedelmi hadakat Beszterce közelében, mely gyűlhelyül volt kitűzve.