Táncterem

Ő szelíd, nyájas és jó.

Scuderi

A szép Cristierna eközben gyorsan közeledett Kolosvárhoz. Mihelyt a határokba lépett, azonnal tapasztalá azon lovagi szellem mutatkozását, mely akkor, távol léte mellett is Európa műveltebb tartományaitól, sehol otthonosabb nem volt, mint Erdélyben. Magyar őszinte szívesség tevé e lovagi tisztelkedéseket a szépnem iránt még érdekesbekké. Minden helységben, minden nyughelyen újabb meglepetések várták a fejedelmi hölgyet, kinek szelíd erkölcsétől s már hírében ismert szépségétől jóltevő következményeket jóslottak az erdélyiek a nyers, habozó s túlságig változékony Zsigmondra. Megérkeztének estéjén egész Kolosvár ki volt világítva; több sorokban fénylettek az akkori kisebb ablakokból a mécsesek, s néhol a világítónak szeszélye kiáltó színekre mázolt képekben vagy a történet jelességére célzó írásokkal kívánta örömét kifejezni.

A fejedelmi csarnok minden teremei s szobái pompásan ki valának bútorozva, s a szem mindenütt nehéz selyem- s bársonyszöveteken nyugvék. Arannyal áttört kárpitok, aranyozott székek, acéltükrök, török szőnyegek voltak mindenütt láthatók, s a falak kamukáin sárkányok s griffek bámultak ezer vegyületben a nézőkre.

Erdélynek völgyeiből ide gyűltek a tehetősb családok, s vetekedve kívánták az óhajtott fejedelemasszonynak rövid ott mulatását kellemessé tenni.

Nagy körtisztelkedés előzé meg a pompás vacsorát, melynek alkalmával Erdélynek hölgyei mutattak be Cristiernának. Ezek közt volt Gyulafiné, a szép Mikola Margit; s első megjelenése azon kellemes benyomást idézé elő a Cristierna szemeiben, melyet Margit sehol sem hibázott el megtenni. A fejedelmi nő középmagasságú, finom termetű hölgy volt, arcéle nemes, római; fürtjei selyemsimák s világosszőkék, szemei gyönyörű vágásúak s égszínűek valának. Egész tartásában feltűnt azon nyugodt önbizalom s szerénység, mely nem ereszkedik le máshoz, de azt emeli gyöngéd figyelemmel föl magához. Mindenkivel szólott, a férfiakkal többnyire latinul, mely nyelven ha nem is tökéletesen, de igen csinosan beszélt; a nőkkel franciául, használván néha azon szavakat, melyeket útjában a magyar nyelvből sajátjává tőn.

Elvégződvén így azon körtisztelkedés elfogadása, mely egyes kérdésekben s rövid feleletekben áll: a fejedelmi nő Mikola Margittal, Kornis Gáspárral, Keresztúrival s másokkal beszélgetett. Valami oly szelíd és hódító volt egész alakján elöntve, hogy ezen első megjelenéskor soknak megnyerte szívét, még azoknak is, kik a fejedelemnek más nőt óhajtottak Olaszhonból. Az akkoron számos olaszok Zsigmond udvarában nemzetöknek egész műveltebb hódolásával kívánták a fejedelemasszonynak kegyét sajátságokká tenni, kinek azonban kiválólag nyájasb maga alkalmazása az erdélyiek iránt feltűnő volt.

Abafi ezen ünnepen nem volt jelen. Sokan úgy vélték, hogy vagy átall a fejedelem előtt megjelenni, kinek neheztelése még emlékében van, vagy nem akarja magát újabb tőröknek kitenni s ily nevezetes alkalommal ezáltal figyelmet gerjeszteni.

Margitnak mindjárt feltűnt távolléte, s Bethlen Farkastól tudakolá őt, ki maga sem tuda egyebet mondani, mint hogy néhány nappal ezelőtt vadászaton látta barátját épen s egészségesen.

Báthori azon közidőt, melyet a szép Cristierna másokkali beszélgetéssel töltött el, használni kívánván, Margithoz közeledett, s az est nagyobb részét velei társalkodással töltötte. Lehet, hogy a lelkes nő ezen alkalmat használta a fejedelmet Olivér iránt megengesztelni; annyi bizonyos, hogy Bethlentől - kit Zsigmond, bátorságaért s azon regényes szellemért, mely őt oly érdekessé tette, szenvedhetett - tudakolá hollétét.

Bethlen újra erősíté, hogy őt a vadászaton látta.

- Örülök - mond a fejedelem nyájas mosollyal -, ha leventéink edzik erejöket s bátorságukat; lehet, hogy rövid napon komolyabb alkalom fogja azt szükségessé tenni, mint vadászat.

- Erdélynek fiai - viszonzá Bethlen azon szép, férfias tartással, melyben kecs és méltóság párosultak - örülni fognak, ha nagyságod őket csatákra vezetendi, s bizonyos vagyok benne, hogy Abafi barátom nem lesz az utolsók egyike, ki a Báthori-ház és Erdély java mellett fegyvert fog.

- Igen akarjuk - szól Báthori nevetve -, hogy igazat mondjon kegyed. Inkább szeretjük őt - folytatá gúnymosollyal - buzogánnyal kezében, mint szónokszéken látni, hol nemigen látszik helyén lenni.

Bethlen csöndesen állt a fejedelem előtt, s úgy látszék, hogy felelni akar; de ez folytatá:

- Holnap, reménylem, hogy a lovagi Bethlen nem fog hibázni a sorompók közt. Jeles kelevézhajítók vannak vendégeink között: a fiatal Zamojszki, s amott ki Kornisnéval beszél, Szápia Kázmér; ezektől a babért elragadni igen szép volna.

- Nagyságos uram - felelt Bethlen -, a kelevézjátékra be vagyok írva, s az egyik csapat vezérségével tisztele meg.

Báthori jóváhagyólag intett fejével. - Sajnálom - jegyzé meg bosszúsággal arckifejezésében -, hogy a nemes játékból ki kell maradnom, nem a legjobban érzem magamat, s Bucella minden hevesebb mozgást eltiltott. - Ezzel nyájas főhajtás után a közel álló Lugosihoz fordult a fejedelem.

A teremnek egyik oszlopa mellett a szép Zsombori Juditot látjuk, deli tagjain szalmaszín bársonyváll s szoknya foly le gazdag ezüsthímzéssel, s egy remek művű párta, drágakövektől s gyöngyöktől csillogva, őt valamivel magasbnak láttatja, mint aminő valóban. Ő ezen este közfigyelmet gerjesztett. Mellette állt Bánfi János, magas, halavány ifjú, szép, magyaros vonásokkal s nagy barna szemekkel. Diószín dolmánya az akkoron divatos, nehéz selyemkamukából volt, arany törökös levelekkel áttörve; aranyozott, vert ezüst, kék kövekkel gazdagon terhelt készület pótlá ki a zsinórozást, s öltözete egyjét tevé azon apáról fiúra szálló díszöltözetek közül, melyek minden időben szépek maradnak. Violaszín nadrág zsinórozás nélkül s zöld egyszerű topánka egészíték ki öltözetét.

Beszélgetésök tárgya Cristierna volt. - Úgy látszik - mond Bánfi fél suttogó hangon -, hogy a mi kedves fejedelemnénk nem oly vidám s boldog, mint új nő közönségesen szokott lenni; amint hallom, a fejedelem maga is nem azon szorgalmas előző, ki ily szelíd teremtéssel el tudná távol honát felejtetni.

- Fejedelmek - mond Judit részvevő tekintetet vetve Cristiernára - nem olynemű férjek, mint más emberek. Őket titkos érdekek, családi viszonyok vezetik nőjeik karjai közé; s várhatni-e Zsigmondtól, ki virágról virágra száll, kit minden szép hölgyi szem rövid lobbanásba hoz, hogy példás férj legyen?

Bánfi gondolkozni látszott.

- Margit - mond kis szünet után - még most is érővé teszi azon hatalmát, melynek Báthori mindig hódolni látszott.

- Hibázik, Bánfi, ha ezt hiszi Margitról; nincs nő, ki kevésbé számító lenne, mint ő. Azon felsőség, melyet gyakorolni látszatik, önkénytelen, s lehet észrevenni, hogy ő a fejedelmet sohasem keresi, sőt közelítését oly természeti egykedvűséggel fogadja, mely őt minden gyanútól felmenti; ő más iránt is ilyen.

- Az tagadhatatlan - viszonzá Bánfi -, ő mindig nyájas; maga a szép fejedelemasszony is, amint látszik, igen örömest mulat vele.

- Én - mond Judit - nem a legjobb napokat jóslom Cristiernának, egész lénye különböző a fejedelmétől; nemigen remélhetni köztök valaha azon gyöngéd viszonyt, kölcsönös bizodalmat s engedékenységet, mely egyedül képes házasokat boldogítni. A fejedelem változékony fog maradni végig; s azt hiszem, egynek azon hölgyek közül, kiket meg szokott különböztetni, nem sokba kerülne őt angyali hölgyétől elidegenítni.

- Ez - mond Bánfi egy finom mosollyal - alkalmasint közbenjárás nélkül is meg fog történni: ha igaz, amit hallok.

- S az volna? - szól Judit, reá függesztve tekintetét.

- Egy gyöngéd titok, melyről nem örömest szólok, főként hölgy előtt - mond Bánfi jelentő arckifejezéssel. - A viszony köztök aligha valaha több leend, mint testvéri.

- Úgy megkímélem a közléstől - felel Judit, hirtelen közbeszólva s könnyű pirulattal a föld felé. - Csáki Gizellát - folytatá, el akarván fordítni a beszélgetés tárgyát - holnap fogják a fejedelemnének bemutatni.

- Egészen egészséges tehát?

- Igen, kissé halvány még, de szép; oly szép, minél szebb nem lehet! A fejedelemné néhány hölgyet óhajt az elsőbb családokból maga körül; aligha Gizella ki fogja kerülhetni választását, pedig ő nem örömest válna meg a Mikola-háztól; Margitban ott testvért, barátnét s anyát lelt egyszerre.

- S Gyulafiné is, úgy hiszem, nehezen tudná őt nélkülözni, bár vigasztalhatlan nem maradna... Abafi sokszor van a Mikola-háznál, s Margit az ő szemeiben a hölgyek elsője.

- Magam is azt hivém - jegyzé meg Judit -, hogy azon tisztelet, mellyel Abafi iránta viseltetik, nincs egészen szerelem híjával; de később meggyőződtem arról, hogy Abafi valóban nem érzi azon gyöngéd indulat hatalmát Margit iránt.

- Ó - mond Bánfi -, a szerelem egy Proteus, ezer alakba öltözik; s megvallom, mindig veszedelmesbnek hiszem, ha kezdete lassú, s más alakot vesz fel, mint például tisztelet vagy barátság. Azon neme a hirtelen szerelemnek, mely pillanat munkája, sokszor hirtelen is lobog el.

- Az igazi szerelem - mond Judit némi magasztaltsággal -, legyen évek vagy pillanat műve, egy és örök!... s ha szűnik... nem volt soha szerelem!

Többen közeledtek e pillanatban az érdekes párhoz. A beszélgetés közönséges lőn: a fejedelemasszony útjáról, a holnapi lovagjátékokról, a terem eddig ismeretlen fényű s ízlésű bútorairól s díszítményeiről folyt a beszéd változtatva. Itt-ott a szögletekben fontosb érdekek s országos viszonyok jövének szóba. A mellékteremben megzendült a hanga, s egyenként a fiatalság a gazdagon világított mellékosztályokba vonult.

A fiatal Zamojszki, a Báthori-háznak rokona (mert bátyjának neje Báthori Gizella volt), a fejedelemnéhez járult, s őt lassú lengyelre szólítá fel.

Keleti öltözete még emelé az érdekes leventének termetét. Majd bokáig érő, redőkbe szedett s derekához gazdag hímzésű pánttal szorított kurtkája a legszebb hófehér selyemszövetből volt, mellén sűrű, apró aranygombocskákkal; ezen fölül volt az úgynevezett lengyel kontus öltve, s ennek hasított ujjai hátralógtak vállai mögött; a felső öltözet égszín bársony volt, s gyöngéd hattyútorok folyá körül. Kezében tartá könnyű süvegét égszín bársonyból, keskeny hattyútorok prémzettel, melynek lekonyuló teteje négyszegű volt.

A fejedelmi nőnek deli tagjait almaszín selyemkamuka öltözet gyönyörű hímzésekkel folyá körül; a főkötőjébe szúrt boglárok gyémántoktól ragyogtak, s hófehér nyakát nagy keleti gyöngyök számos sorai keríték.

Ezen első párt követék a fejedelem Mikola Margittal s többen különböző öltözetben, melyek közt feltűnők voltak még azon német lovagok, kik a fejedelemasszony kíséretében érkeztek Kolosvárra, s kik között Zobel s Tattenbach közfigyelmet gerjesztének, mint több tornákban győzedelmeikről nevezetes lovagok.

Bucella, az orvos, egyszerű, fekete, olasz öltözetében; Bazili, egy olasz festő s több idegenek adának a jelenetnek részint árnyat, részint tarkaságot.