Epilógus

Másnap Han a Mos Eisley-i kikötő katlanforróságú utcáit rótta, és magában átkozódott, amiért valami szellős öltözék helyett a koszos fehér ingét és a jó öreg, viharvert fekete pilótadzsekijét vette fel. Tíz percet sem töltött az utcán, és máris három különböző lény lépett oda hozzá, és mindegyik arra figyelmeztette, hogy Greedo vadászik rá.

Han bólintott, és mindegyik informátornak megköszönte a szívességet, amit egy-egy odavetett pénzérmével is kifejezett. Sosem árt, ha az ember ápolja a kapcsolatait...

A déli napsütés kínzó volt az emberi szemnek, ezért Han egyfolytában hunyorgott. Elég sok errefelé a birodalmi rohamosztagos, gondolta, amikor már a sokadik katona trappolt el mellette. Csak tudnám, miért?

A lézerkarabélyaik látványa Fettre és az elmúlt éjszakára emlékeztette. Miután a fejvadász magára hagyta, Hannak sikerült találnia egy bártulajdonost, aki némi pénz fejében a rendelkezésére bocsátotta a kommunikátorát.

A koréliai kínkeservesen rögzített egy üzenetet Renn Tharen számára. Nehezen találta meg a megfelelő szavakat, végül a következő változatnál maradt: "Uram, Han Solo vagyok. Tudom, hogy emlékszik rám. Rossz híreim vannak az ön számára, uram. Bria halott. Mindazonáltal bátran halt meg. Büszke lehet rá, uram. Azt akarta, hogy a halála esetén valaki értesítse önt, uram, hogy ne kelljen kétségek között élnie. Sajnálom... tudom, mennyire szerette magát. Nagyon sajnálom..."

Sóhajtott egy nagyot, és magában, szótlanul búcsút vett Bria Tharentől. Nyugodj békében, Bria, gondolta. Ég veled, kedvesem...

Aztán emlékeztette magát, hogy Bria a múlt része. Nincs értelme a fájdalmas emlékeken rágódni. Most a jelenre kell koncentrálnom...

Az biztos, hogy ma beszélnie kell Jabbával. És valamilyen munkát kell találnia. Bármilyen munkát...

Tudta, hogy Csubakka valószínűleg Chalmun kantinjában tölti az időt. Chalmun valami távoli rokona volt Csubakkának, bár ez igaz volt még a fél Kashyyykra is.

A kantin felé vette az irányt. Chalmunnál még most, délidőben is telt ház szokott lenni. Han a bejárat felé közeledve már messziről meghallotta a kiszűrődő jizzdallamokat.

Odabent sötét és viszonylag hűvös volt. Han vett egy mély lélegzetet, és legalább egytucatnyi pia bűzét érezte szerte a galaxisból. Lesétált a lépcsőkön, és odabólintott Wuhernek, a komor és ronda csaposnak. Wuher a fejével jobb felé bökött, mire Han ösztönösen is odanézett. Csubakkát látta közeledni határozott léptekkel.

A vuki szemmel láthatóan nagyon izgatott és elégedett volt valami miatt. Megállt Han előtt, és halk mordulások és vonyítások formájában tárgyalni kezdett a társával.

Han oldalra fordította a fejét, és a vuki válla mellett szemügyre vette a bárban ácsorgó két férfit.

– Egy fuvar? – kérdezte. – No, ez is jobb a semminél! Szép munka volt, Csubi! Ők azok? Az öregember a jawa köntösben, meg az a farmer kinézetű kölyök?

Csubi bólintott, és megjegyezte, hogy az öregember lehet, hogy ártalmatlannak látszik, de épp az imént fékezte meg igen hatékonyan dr. Evazant és Ponda Babát – ráadásul egy módfelett furcsa fegyverrel.

Han elgondolkozva füttyentett egyet.

– Azt mondod, egy fénykardot húzott elő? Nem hittem volna, hogy még vannak ilyenek. Rendben, megbeszélem velük a részleteket. Vidd őket ahhoz az üres bokszhoz, egy percen belül én is ott vagyok!

Miközben a vuki elkísérte a potenciális ügyfeleiket a sarokasztalhoz, Han sietve váltott pár szót Chalmunnal. Remek. Nyomát sem látták Greedónak...

Aztán utat törve a kantin vendégei között elindult Csubakka, az öregember és a fiú felé...

ÍGY KEZDŐDÖTT...