Köszönetnyilvánítás

Nem egészen két évvel ezelőtt a Bantam megkért arra, hogy írjam meg Han Solo életének tíz évvel a Csillagok háborúja előtt játszódó történetét. A rám váró feladat nagysága büszkeséggel és némi félelemmel töltött el.

És most... túl vagyok rajta. Magam is alig hiszem el. Két évig a Star Wars univerzumban "éltem"; újra meg újra megnéztem a filmeket, elolvastam a megfelelő háttérirodalmat, írótársaim regényeit, beszéltem a Star Wars-rajongókkal a találkozókon, az online fórumokon és a dedikálások alkalmával. A Star Wars szó szerint része lett az életemnek.

Furcsa most búcsút venni mindettől, legalábbis ami a közeli jövőt illeti. Tervezem, hogy visszatérek az Avon számára írt fantasy trilógiámhoz, amit ezeknek a Han Solo-regényeknek a kedvéért szakítottam félbe (köszönet Johnnak és mindkét Jennifernek!). Ugyanakkor nehéz szívvel hagyom hátra azt a világot, amelyet olyannyira megszerettem. Újonnan szerzett barátaim szerencsére segíteni fognak megőrizni Mr. Lucas univerzumának közelségét.

Egyre növekszik azon embereknek a száma, akik segítettek nekem a könyvek megírásában. A Lázadás hajnalával kemény fába vágtam a fejszémet. Szinte kötelességemnek éreztem Han Solo történetét úgy megírni, hogy azzal méltó módon alapozzam meg a Csillagok háborúja-beli szereplését – ez pedig nem volt könnyű feladat. Ez a regény sem készülhetett volna el a barátaim segítsége nélkül. Igyekeztem hűen követni a Star Wars világegyetem időrendiségét. Ha mégis maradtak volna hibák, azok az én bűneim. Végül szeretnék köszönetet mondani a következő embereknek:

Mindenekelőtt kedves barátomnak, a fegyverek avatott szakértőjének, Steve Osmanskinak. Steve és a felesége, Mary voltak az én legstabilabb támaszaim. Nélkülük most nem tartanék itt.

Michael Capobiancónak, kedvesemnek, barátomnak és társamnak. Mint mindig, Michael segített át a nehézségeken és vette észre a logikai bukfenceket, még mielőtt azok igazi galibát okozhattak volna. Bátran kijelenthetem, hogy jelen pillanatban kevesen tudnak nálunk többet a huttokról. Büszke vagyok erre a kiváltságra.

Rich Handleynek, Craig Robert Careynek (a vukik megteremtőjének!), Mike Beidlernek és Pablo Hidalgónak a megszámlálhatatlan értékes tanácsért. Köszönöm, srácok!

Peternek, Paulnak, Ericnek és Timnek a West End Gamestől.

Rob Brownnak és Curtis Saxtonnak a Millennium Falcont, a "galaxis leggyorsabb ócskavasát" érintő információkért.

R. Lee Brownnak az Echo Stationtől és Peet Janes-nek a Dark Horse Comicstól.

Szerkesztőmnek, az utánozhatatlan Pat LoBruttónak, akinek tartozom egy kiadós lasagnevacsorával. Továbbá Tom Dupreenek, amiért engem választott a projektre. A Star Wars szerkesztőségi hivatalát glédában tartó Evelyn Caintónak, akiben mindig megértő hallgatóságra találtam.

Sue Rostoninak a Lucasfilm licencügyi hivatalából, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy igazodni tudjak a "hivatalos" Star Wars univerzumhoz.

Star Wars-írótársaimnak, akik létrehozták azt az anyagot, amiből én is "kölcsönvettem" ezt-azt a Lázadás hajnalához: L. Neil Smith-nek, Brian Daleynek, Kevin J. Andersonnak, Kristine Kathryn Rusch-nek, Steve Perrynek, Mike Stackpole-nak, Timothy Zahnnak, Rebecca Moestának és Michael E Kube-MacDowellnek.

A Star Ladiesnek és az online barátaimnak, akik tanácsokkal láttak el, és érdeklődve követték nyomon Han Solo kalandjait. Tudjátok ti, hogy kikről van szó.

Cathy Cathersnek, Chris Petesciának, Roseann Caputónak, Glenn Thibertnek, Linda Jean Weldonnak, Timnek és Aaronnak.

Drew Struzannak, aki megtervezte és elkészítette ezeket a nagyszerű könyvborítókat. Mindegyiket imádom!

És természetesen George Lucasnak, aki elindította ezt az egészet. Köszönöm, Mr. Lucas, a megtisztelő lehetőséget.

Az Erő legyen mindőtökkel...