Lando erőltette a szemét, hátha meglátja a támadóikat, de eddig eggyel sem találkoztak. Megnyalta az ajkát. Tudta, hogy még így megkötözve is meg kell próbálkozniuk a meneküléssel, mielőtt Fett beterelné őket az egyik űrkompba. A kompban még annyi esélyük sem lesz, mint most. Titokban végigmérte Briát, azon morfondírozva, hogy a nő vajon képes lesz-e segíteni neki, ha megpróbálkozik valamivel.

Egy pillanatra elgondolkozott azon, vajon mi dolga van Boba Fettnek ezzel a csinos, fiatal nővel, aki nem lehetett sokkal több huszonöt évesnél. Nyilván nem egyszerű bárénekes, ennek kezdte számtalan apró jelét megfigyelni. A legtöbb ember a galaxis leghírhedtebb fejvadásza láttán egy kupac remegő protoplazmává változna. Bria szemmel láthatóan sokkal több, mint egy hétköznapi ember.

Befordultak a kompfedélzetre vezető folyosóra, és rögtön szembe találták magukat egy csapat vérszomjas támadóval. Lando és Bria szinte egyszerre torpant meg, amikor egypár méterre tőlük megpillantották a tucatnyi rikító, ízléstelen – és Lando szépérzékét mélyen sértő – ruhába öltözött alakot. Az emberek szinte görnyedeztek a csiricsáré ékszerek súlya alatt.

– Kalózok! – suttogta Bria.

Hirtelen összeállt Lando fejében a kép, egyszeriben rájött, mi történt a Queennel. Már ismerte ezt a trükköt. A kalózoknak úgy sikerült kirántani a hajót a hiperűrből, hogy a várható pályájának az útjába vontattak egy méretes aszteroidát, amelynek a gravitációs "árnyéka" beindította a luxusjárat automata vészjelzőit, azok pedig visszatérítették a Queent a valós térbe. Ötletes, vakmerő terv volt – és a végrehajtásához nagyméretű hajókra volt szükség. Nagy hajókra és egy belevaló vezérre. Most először Lando előtt megcsillant a remény szikrája. Csak ő lehet az! Senki más nem merne megtámadni egy ekkora utasszállító hajót...

– Azonnal vissza! – kiáltotta Boba Fett, mire a foglyai engedelmesen sarkon fordultak. Lando és Bria megpróbált futásnak eredni, de ha sétálni nehéz volt összekötözött kézzel, akkor a futás meg egyenesen a lehetetlenség határát súrolta. Minden egyes botlásánál felötlött Lando elméjében a kép, amint a földre zuhan, és Boba Fett nemes egyszerűséggel lelövi az ügyetlenségéért.

A két fogoly Boba Fett noszogatásától kísérve esetlen kocogásba kezdett. Ahogy elérték a folyosó következő kanyarulatát, Lando valami pirosat látott megvillanni a sarok mögött. Kalózok!

– Állj! – vakkantotta Fett; a sisak hangszórói által közvetített hangja kétszeresen is nyersnek tűnt.

A fejvadász gyorsan belökte Briát egy ajtómélyedésbe, Landót pedig élő pajzsként elé tolta.

– Ne mozdulj, Calrissian! – sziszegte, és kilépett a folyosó közepére.

Emberek közeledtek rohanvást, aztán többé-kevésbé egy időben a folyosó két ellentétes vége felől egy-egy csoportnyi kalóz jelent meg. Boba Fett – miután ellenőrizte a fegyverzetét – harcra készen megmerevedett. Hány kalózzal kell szembenéznie? Huszonöttel? Harminccal? Talán többel is... nyújtogatta a nyakát Lando.

A két csoport bizonytalanul közelebb araszolt. Lando ezen nem is csodálkozott. Ő sem szeretett volna az első lenni, aki rálő Boba Fettre – még ilyen arányok esetén sem. A fejvadász valószínűleg nagyon drágán adná az életét.

–Mi folyik itt? – harsant fel egy ismerős, és meglehetősen dörgő női hang az egyik kalózcsapat háta mögül. Lando örömében majdhogynem felkiáltott.

– Boba Fett, Barab feneketlen poklaira, mit keresel te itt?

– Egy vérdíjért jöttem – felelte a fejvadász. – Veled nincs dolgom, Renthal kapitány. Fogom az emberemet, egy űrkompot, és már megyek is.

Lando vett egy nagy lélegzetet, és felkiáltott:

– Drea! Én vagyok az... Lando! Hé, örülök, hogy lát... – Az előbb vett nagy lélegzet villámsebesen ki is szökött Lando tüdejéből, amikor Fett tett egy lépést hátra, és a sugárvetőjének a tusát mélyen belenyomta a szerencsejátékos gyomorszájába. Lando hörögve kétrét görnyedt.

A kalózok sorai lassacskán szétváltak, és Drea Renthal, a kalózkapitány, Lando egykori barátnője tűnt fel közöttük. Magas, testes, ám szép arcú nő volt, úgy negyvenöt éves lehetett. A haját a mostani divatnak megfelelően arany- és ezüstszínű csíkokkal díszítette. Lando még sosem látott az övénél hidegebb, acélosabb szürke szempárt. Szokás szerint a lehető legkevésbé egymáshoz illő ruhákat viselt – vöröscsíkos harisnyát, bordó, oldalt felvágott szoknyát, rózsaszín selyemblúzt és egy védőmellényt. Rövid, szálkás haját félig eltakarta egy túlméretes rohamsisak – amelybe a változatosság kedvéért hosszú, narancssárga madártollat tűzött.

Lando a fájdalmai ellenére megpróbált felegyenesedni. Szeretett volna inteni a nőnek, de hát a keze amúgy is hátra volt kötve. Mindamellett Fett a második engedetlenséget valószínűleg egy gyors és halálos lövéssel jutalmazná.

Renthal végigmérte a triót, majd megszólalt:

– Lando, nem is mondtad, hogy vérdíjat tűztek ki a fejedre.

Tulajdonképpen Lando fején tényleg volt néhány vérdíj, de csak a Központi Rendszerekben, itt a birodalmi területen egy sem.

– Nem rólam van szó, Drea – mondta erőlködő, elfúló hangon. – Én csak... rossz helyen voltam... rossz időben.

– Fett, igaz ez? – fordult vissza a kalózvezér a fejvadászhoz. – Nem Calrissianért jöttél?

A fejvadász várt egy pillanatig, aztán bólintott.

– Igaz. Van ugyan egy régi ügyem Calrissiannal, de az... más természetű.

– Ebben az esetben – töprengett el Drea Renthal –, a legjobb lenne, ha elengednéd, Fett. Lando... hogyléte... nem közömbös a számomra. Még a végén nem tudnék aludni, ha most csak úgy hagynálak elmenni. Tudod mit... engedd szabadon, és én adok neked egy űrkompot, nem foglak megállítani!

– Rendben van – bólintott ismét Boba Fett. Aztán anélkül, hogy megfordult volna, odaszólt Landónak. – Calrissian... tűnj el! Még találkozunk... egyszer.

Lando érezte, hogy Bria hátrébb húzódik, hogy legyen helye elaraszolni Fett háta mögött. A szerencsejátékos mindennél jobban szeretett volna biztonságba kerülni – Drea és a szedett-vedett kalózai menedékébe –, ehelyett azon kapta magát, hogy megszólal:

– Nem, Drea. Nem hagyhatom itt Lawal kisasszonyt. És te sem hagyhatod, hogy Fett elvigye.

Boba Fettet ritkán lehetett készületlenül érni, Lando Calrissian szavai hallatán azonban megrebbentek a szempillái. Sosem hitte volna, hogy ez a Calrissian több egy felfuvalkodott nyápicnál. A fejvadász rápillantott a férfira, és azon tűnődött, hogy vajon most is csak blöfföl-e, ahogy a kártyaasztaloknál szokott? A szerencsejátékos acélos tekintete azonban azt súgta neki, hogy ezúttal komolyan gondolja, amit mondott – nem fogja csak úgy elengedni Briát.

Fett tekintete visszatért Drea Renthalhoz. Vajon mennyire fontos neki Lando? A férfi nyilvánvalóan egy régi szeretője lehet. Renthal azonban racionális nő. Ha nem lett volna egyszerre könyörtelen és gyakorlatias, sosem emelkedett volna az egyik legnagyobb kalóz és kereskedőflotta vezéri pozíciójába. Talán fenékbe billenti Landót az esztelen kirohanása miatt – főleg, hogy egy másik nőről van szó!

Renthal azonban mélyen belenézett Calrissian szemébe, és felsóhajtott.

– Lando kedves, te nagyon cuki vagy és remek táncos, de azért mindennek van határa. Miért adnék én akár egy darab banthatrágyát is ezért a ringyóért? A legújabb barátnőd legalább?

– Nem – felelte Calrissian. – Nincs közöttünk semmi, Drea. Bria Han Solo barátnője. Ő pedig az életét kockáztatta azért, hogy megmentse a te Y-szárnyúidat és a Renthal's Fistet attól az átkozott Peacekeepertől a Nar Shaddaa-i csatában. Szerintem te tartozol neki.

Fett ismét csak meglepődött. Bria Tharen és Han Solo? Nyilvánvalóan régi ügy lehet, mert a nő ténykedését már jó egy éve szorosan figyeli, és ezalatt semmi kapcsolata nem volt Solóval.

– Bria? – pislogott egyet Renthal. – A neve Bria? Mint a Solo hajójáé? Ez az a Bria?

– Igen. Ez az a Bria – bólintott Calrissian.

Drea Renthal egy ízes káromkodás kíséretében elfintorodott.

– Lando... te aztán szereted megkavarni az életemet. Egyszer még szíjat hasítok a hátadból. De rendben... igazad van, a tartozás az tartozás. – Azzal belenyúlt a védőmellénye alá, és kihúzott egy tömött erszényt. – Ékszerek és kreditchipek – mondta. – Jóval többet émek, mint ötvenezer. Hagyd mindkettőjüket itt, és viheted a kompot. Nem akarok harcolni... de nem is hagyom, hogy magaddal vidd őket.

Boba Fett végignézett az összecsődült kalózokon, és az esélyeit latolgatta. Harminckét kalózzal kéne szembeszállnia – nem valami szép kilátás. A páncélja védelmében ő talán még meg is menekülne, Bria Tharen azonban egy szál ujjatlan estélyi ruhában mindenképpen megsebesülne, talán meg is halna a tűzharcban. A vérdíjat pedig csak akkor kapja meg, ha élve, sértetlenül szállítja le.

Aztán a felfegyverzett kalózokra tévedt a tekintete, majd Bria Tharenre. Aztán a legnagyobb meglepetésére az elégedettség apró szikrája gyulladt ki a lelkében. Bria Tharen legalább nem annak a degenerált, gyönyörtől csöpögő ylesiai főpap fejletlen kezei között fogja lassú, gyötrelmes halálát lelni. Legalábbis nem most.

Vett egy nagy lélegzetet.

– A nő feje százezer kreditet ér – jelentette ki.

– Ohohó! – pillantott Renthal Briára. – Kedvesem, a kashyyyki holt lelkek neveire, hát ezt mivel érdemelted ki? Rendben van, Fett, te vérszívó. – Odafordult az embereihez, és kinyújtott tenyerébe fogta a nyitott erszényt. – Gyerünk, pajtások. A Queen zsákmányából rám eső rész ötven százalékát kérem, most előre! Adakozzatok szépen!

A Renthal iránt érzett félelemmel vegyes tiszteletet jól jellemezte, hogy alig hallatszott zsörtölődés. A kalózok belenyúltak a zsebükbe, az erszényeikbe, és lassan összejött a kért összeg.

Drea megfordulva odadobta a dagadó erszényt a fejvadásznak. Fett elkapta, méregette egy kicsit a súlyát, aztán beletörődött az elkerülhetetlenbe. Renthal tényleg szép kis summával váltotta meg Bria Tharen vérdíját.

– Még találkozunk, Calrissian – biccentett oda Lando felé.

A kártyás szája széles vigyorra húzódott.

– Alig várom.

Boba Fett végül Bria szemébe nézett.

– Később, kedvesem, később.

A nő kihúzta magát, mire a fejvadász önkéntelenül is elámult a lélekjelenlétén.

– Remélem, soha. Ezentúl gyakrabban nézek a hátam mögé – mondta Bria.

Boba Fett odafordult Renthalhoz, és kinyújtotta a kezét.

– A dokkfedélzet arra van?

– Igen – felelte a kalózvezér. – Uraim, biztosítsunk békés, zavartalan áthaladást Fett úrnak a kompfedélzetig. Nem akarunk balhét, ugye?

A tömeg tiszteletteljesen széthúzódott a fejvadász léptei előtt.

Boba Fett komor méltósággal végighaladt a kalózok sorfala között. A kompfedélzeten sem ütközött semmiféle ellenállásba. Miután kiválasztott egy hajót, bemászott, ellenőrizte a műszereket, és a megfelelő szignált elküldve figyelte, ahogy a dokkfedélzet zsilipajtaja lassan kitárul. Néhány pillanat múlva a galaxis leghíresebb fejvadásza kiszáguldott az űr végtelenébe.

Egyedül...

Bria alig tudta követni az események felgyorsult sodrását. Az egyik pillanatban még egy fél kreditet nem adott volna az életéért, a következőben meg biztonságban ücsörgött a kalózkapitány zászlóshajójának, a Renthal's Vigilance egyik kompjának a fedélzetén. A Vigilance hatalmas hajó volt, Bria Marauder korvettjének legalább kétszerese. Drea Renthal még a Nar Shaddaa-i csata után zsákmányolta ezt a birodalmi Carrack osztályú könnyűcirkálót. A koréliai korvettel, a Renthal's Fisttel és a néhány századnyi Y-szárnyúval kiegészítve egészen tekintélyes flottát mondhatott a magáénak.

– Abban a percben, ahogy rájöttem, hogy kalózok csáklyáztak meg bennünket, tudtam, hogy csakis Drea bandájáról lehet szó – mondta Briának Lando, amikor a kalózok űrkompokon átszállították őket a zászlóshajóra. Renthal közben nekiállt végigjárni a Queent zsákmány után kutatva. – Már korábban is láttam, hogy eljátssza ezt a trükköt az aszteroida gravitációs mezejével. Csak Dreának van meg a szükséges tűzereje, hogy egy ekkora hajót, mint a Queen megadásra kényszerítsen.

– Lando – nézett Bria a szerencsevadászra –, nagyon hálás vagyok neked... Kiálltál mellettem, pedig nem lett volna muszáj. Ez igazi bátorságra vall.

– Mi mást tehettem volna? – villantotta meg elbűvölő mosolyát a férfi. – Te túl elbűvölő vagy ahhoz, hogy csak úgy hagyhattalak volna Fett-tel elmenni.

Bria felkacagott.

– Nem Fett miatt aggódtam elsősorban. Sokkal inkább... azok miatt, akik a vérdíjat kitűzték. Díszes egy kompánia. Hozzájuk képest Boba Fett a nagylelkűség szobra lehetne.

Bria elkomorodott, és ujjával a Queen of Empire felé intett.

– Mi fog történni az utasokkal? Renthal netán... – egy pillanatra megtorpant – rabszolga-kereskedő?

– Drea? – rázta meg a fejét Lando. – Nem. Csak a pénz érdekli. A rabszolgákkal túl sok vesződsége lenne. Fogja az értékeket, végigrabolja a hajót, és talán néhány utast is magával visz váltságdíj reményében. Amikor azonban kifizették értük a pénzt, épen és egészségesen elengedi őket. Drea üzletasszony. Persze, ne érts félre, tud ő kegyetlen is lenni, ha a helyzet úgy hozza, de az biztos, hogy nem rabszolga-kereskedő!

Megfogta Bria kezét, és a szemébe nézett.

– Bízz bennem, Bria! Nem hazudnék neked.

A nő láthatólag megkönnyebbülve bólintott.

– Bízok benned, Lando Calrissian – felelte. – Hogyan is tehetnék másként, miután kiálltál mellettem Boba Fett-tel szemben? Nem hittem volna, hogy megteszed.

– Néha saját magamat is meglepem – rázta meg a fejét mosolyogva Lando.

– Drea Renthal elvisz bennünket a Nar Shaddaara?

– Ó, igen – válaszolt Lando. – Ugye az Elvarázsolt Kastélyban foglaltál szobát?

– Nos... – tétovázott Bria, és rápillantott Landóra –, tulajdonképpen nem ez izgat. A Nar Shaddaaról egy komppal áthajózom a Nal Huttára. El kell érnem egy fontos találkozót.

Lando felvonta a szemöldökét.

– Mi a búbánatot keres egy ilyen csodálatos fiatal hölgy azoknál a bűzlő, undorító hutt gengsztereknél?

– Hát... – mosolyodott el félszegen Bria.

Lando várt egy kicsit, aztán amikor a nő csak nem akarta folytatni, megszólalt:

– Bria... bennem megbízhatsz. Szeretnék a barátod lenni.

– Találkozóm van Jiliackal, a huttal – mondta el Bria egy szuszra. – Nem kevés időmbe került, amíg rávettem erre a találkozóra, de végül csak sikerült. Üzleti ajánlatom van a számára.

– Akkor mindenképpen el kell menned a Nal Huttára – ráncolta össze a homlokát Lando. – Jiliac tavaly szült egy bébit, azóta tudomásom szerint nem járt a Nar Shaddaan.

– Megyek, ahová kell, beszélek, akivel kell – bólintott Bria, majd rápillantott Landóra. – Ha jól hallottam, Han is a Nar Shaddaan él, vagy nem? – Leplezni sem tudta volna a hangjában bujkáló reménykedést.

Lando szomorúan megrázta a fejét.

– Attól tartok, elkéstél. Han vagy egy éve elhúzott a Corporate szektor felé. Azóta nem láttam. Nem is tudom, hogy visszajön-e még, vagy sem.

– Ó – harapta be az ajkait Bria. Egy pillanat múlva azonban felegyenesedett, és bólintott. – Nos, ez van. Amúgy sem vagyok abban biztos, hogy akarna-e még velem találkozni.

Lando szélesen elmosolyodott.

– Nem hiszem, hogy élne olyan férfi, aki ne akarna veled találkozni. Han meg egy nagy marha, hogy csak így elengedett.

– Biztos vagyok benne, Han nem így gondolja – kuncogott fel Bria.

Az űrkomp ekkorra elérte a Vigilance dokkját. Bria feltápászkodott, Lando pedig a karját nyújtva lesétált vele a hajórámpán.

– Ami azt illeti – kérdezte –, hogy a fenébe tudtál ekkora vérdíjat összeszedni a fejedre?

– Lando, ez egy nagyon-nagyon hosszú történet – nézett rá Bria.

– Értem... – bólintott a férfi. – Mindazonáltal Drea még órákig nem fog végezni a Queenen, időnk az rengeteg van...

– Lehet, de vannak dolgok, amiket nem szabad elárulnom... – habozott Bria.

– Ez lassan már meg sem lep – mosolyodott el a férfi. – Tudod mit... keresek egy üveg italt, és üljünk le valahol, ahol elmondasz annyit, amennyit gondolsz. Benne vagy?

– Benne vagyok – kacagott fel Bria.

Közjáték: Valahol a Corporate szektor és a Tion Hegemónia között.

Han Solo arra ébredt, hogy az ablak résein beszűrődő napsugarak pontosan az egyik – meglehetősen csipás és véreres – szemébe sütnek. Lüktető fejében gorillák járták vad törzsi táncukat, a szája olyan száraz volt, mint egy tatuini folyómeder. Nagyot nyögve hasra fordult, hogy védje a szemét a nap tolakodó ragyogása elől.

Néhány perc múlva sikeresen felült, és fejét a térdeire támasztva eltűnődött, mi a fészkes kesseli fene vette rá a múlt éjszaka arra a bulira. Pontosabban arra a legutóbbi bulira, amelyet a héten még jó pár megelőzött...

Volt némi halvány sejtése arról, hogy jól szórakozott – veszettül jól szórakozott. Kóválygó fejjel előkotorta a hátizsákját, és talált is benne valami gyógyszert a fejfájására. Aztán hanyatt dőlt, és becsukott szemmel feküdt néhány percig, amíg a szer hatni kezdett, és hasogató fejfájása enyhült valamelyest.

Végül csak kinyitotta a szemét, és körbepillantott a félhomályos szobán. A szétdobált ételek, üres üvegek és az általános felfordulás mind azt mutatta, hogy tényleg féktelen egy parti lehetett. Mi is volt a lány neve? Nem jutott az eszébe.

Mindenesetre szemmel láthatóan nem unatkoztak.

Han már hetek óta nagykanállal habzsolta az életet, mindezt abból a pénzből, amit a Szindikátus egyik hajójának pénztárosától szerzett. Igaz ugyan, hogy a kreditkupac az utóbbi pár hét során, amióta búcsút vett Fiollától, látványosan megcsappant.

Eszébe jutott a lány és azt kívánta, bárcsak még mindig vele volna. Amikor azonban elhagyni készült a Corporate szektort, Fiolla inkább hazautazott, mondván, vissza kell térnie a munkájához – az előléptetéshez, amelyet biztosan kiérdemelt annak a rabszolga-kereskedelmi láncolatnak a felgöngyölítésekor.

Azóta Han és Csubi már legalább az ötödik bolygón szállt meg ideiglenesen. A koréliai kábán tanulmányozta a hotelszoba függönye alatt beszűrődő napsugarak rajzolatait. Apró narancsszín hullámok a fehér sötétítő előtt. Egyáltalán, most hol vagyok?

Akárhogy törte a fejét, csak nem akart beugrani.

Nagy nehezen feltápászkodva kibotorkálta mosdóba. A fejfájása tűrhető szintre csökkent, viszont kezdett éhes lenni. Belépett a zuhany alá, és hátát a csempézett falnak vetve élvezte a bőrén végigfolyó forró permetet. Ahhhhh...

Azon kapta magát, hogy az otthonára gondol, arra, vajon a többiek, hogy lehetnek. Talán ideje lenne hazaindulni a Nar Shaddaara, amíg még van egy kis pénze.

Felvillantak előtte a barátok arcai. Jarik, Mako... és persze Lando. Mit csinálhat manapság Lando? Talált azóta magának hajót a Falcon helyett?

És mi van Briával?

Han felsóhajtott. Ha egyszer visszakeveredik a birodalmi területekre, talán megpróbál Bria nyomára akadni.

Ja persze, gondolta. Pofonegyszerű lenne. Csak megkeresem a koréliai felkelők titkos főhadiszállását, és besétálok, mondván, hogy a régi barátnőmet keresem... két lépés után lelőnének, Solo...

Mikor eléggé felfrissült, elzárta a zuhanyt, és kiment felöltözni. Elhatározta, hogy szerez valami kaját magának, aztán visszamegy Csubihoz és a Falconhoz. Ideje elhagyni ezt az átkozott világot... akármi is a neve...