Boba Fettet ez az egész felkelősdi hidegen hagyta, sőt egyenesen bűncselekménynek tekintett a fennálló rendszer elleni bármiféle lázadást. A Birodalom fenntartotta a rendet, márpedig Boba Fett számára a rend igenis fontos volt. A tethi ellenállás sem volt kivétel... egy csapat megtévedt idealista, aki a totális anarchia közepette érezné jól magát...

Miközben fülelt, Boba Fett megvető grimaszt vágott a sisak takarásában. A tethi vezetők, Winfrid Dagore parancsnok és a segédje, Palob Godalhi hadnagy voltak. Jelenleg éppen Tharen beszélt arról, hogy miért is lenne érdemes a különálló földalatti csoportoknak egy nagy Szövetségbe tömörülniük. Vannak jelek arra nézve, mondta nekik, hogy egy ilyen Szövetség a legfelsőbb helyekről is fokozott támogatást élvezne.

A nagy tiszteletben álló birodalmi szenátot; a chandrilai Mon Mothma nemrégiben találkozott a legnagyobb titokban a koréliai földalatti mozgalmak vezetőivel. A szenátor egyetértett abban, hogy a Birodalom cselekedetei, a Ghorman, a Devaron, a Rampa 1 és 2 bolygók elpusztítása azt mutatja, hogy a Császár vagy vészesen őrült, vagy velejéig gonosz, és minden jó szándékú élőlény érdeke, hogy megdöntsék a hatalmát.

Tharen félreértelmezett szenvedéllyel beszélt, a tisztán csengő alt hangja meg-megremegett. Nyilvánvalónak tűnt, hogy tényleg a szívén viseli a Lázadás sorsát.

Amikor mondandója végére ért, Winfrid Dagore köszörülte meg a torkát. A hangját a kor és a kimerültség rekedtessé tette.

– Tharen parancsnok, mi szimpatizálunk a koréliai, az alderaani és a többi testvérünkkel. Azonban itt, a Külső Peremvilágokon, mindentől távol aligha lehetnénk a Felkelők Szövetségének segítségére, még ha csatlakoznánk is. A Császár kevés figyelmet szentel nekünk. Fosztogatjuk a birodalmi szállítmányokat, számos módon szembeszegülünk a Birodalommal – de sokra tartjuk a függetlenségünket. Nem szívesen csatlakoznánk egy nagyobb csoporthoz.

– Dagore parancsnok, ez az elkülönülési politika egyenes út a pusztuláshoz – mondta Bria zordan. – Kérem, emlékezzenek erre! Ne gondolják, hogy a Császár az idők végezetéig szemet fog hunyni a csoportjuk felett!

– Talán igen... talán nem. Nem hiszem, hogy a jelenleginél sokkal többet tehetnénk, Tharen parancsnok.

Boba Fett először egy székcsikordulást, majd ruhasuhogást hallott. Valaki megmozdult.

– Dagore parancsnok, önnek vannak hajói. Vannak csapatai. Vannak fegyverei. Maguk az egyik legközelebbi világ a Corporate szektorhoz, persze a távolságokkal mi is tisztában vagyunk. Mégis tudnának segíteni azzal, ha fegyvereket vásárolnának a Corporate szektorban, és eljuttatnák ide, hogy aztán továbbszállíthassuk más csoportoknak. Ne gondolják, hogy a kintebb eső bolygók, mint az önöké is, nem lehetnének a segítségünkre.

– Tharen parancsnok, a fegyvereket nem adják ingyen – szólalt meg Godalhi hadnagy. – Honnan lesz rá pénz?

– Nos, örömmel fogadnánk, ha maguk, tethiek ki tudnának segíteni egypár millióval – mondta Bria szárazon. A szobában kényszeredett kuncogás hallatszott. – Mindenesetre dolgozunk rajta. Az ellenállás finanszírozása nagyon nehéz feladat. Szerencsére elég sok olyan megnyomorított sorsú polgár van, akinek ugyan nincs meg a kellő bátorsága vagy képessége, hogy közvetlenül csatlakozzon a sorainkhoz, mégis eljuttatja hozzánk a kreditjeit. Még a hutt lordok némelyike is jónak látta adakozni... titokban persze.

Érdekes... tűnődött el Fett. Ez még neki is új volt, bár, ha jobban belegondolt, annyira nem is meglepő. A huttok híresek voltak arról, hogy mindkét féllel szerettek jóban lenni – a saját érdekeiken felül – egy esetleges konfliktusban. Ha ezzel saját tőkéjüket vagy befolyásukat gyarapíthatták, a huttok ritkán haboztak...

– Nem vagyunk messze a hutt felségterülettől – mondta elgondolkozva Dagore. – Talán fel kéne vennünk a kapcsolatot a hutt lordokkal... hátha hajlandóak lennének segíteni.

– Segíteni? – horkant fel Bria Tharen. – A huttok? Legfeljebb befektetnének – és némelyikük már meg is tette –, de csak a saját céljaik érdekében. Higgyék el, ezek a célok igen távol állnak a Felkeléstől! A huttok ördögi teremtmények... néha azonban az ő érdekeik és a sajátunk egybeesnek. Ekkor juttatnak el némi kreditet hozzánk. Az esetek felében még csak nem is sejtjük, hogy milyen indítékok motiválják őket eközben.

– Jobb, ha nem is akarjuk kitalálni – szólt közbe Godalhi hadnagy – És mégis lehet valami előnye a fokozottabb elkötelezettségünknek. Az új birodalmi moff sokkal kevésbé... éber, mint Sarn S liild volt. Újabban sokkal többet engedhetünk meg magunknak, mint tehettük azt Shild uralkodása alatt.

– Ez egy másik dolog – felelte Bria Tharen. – Tanulmányoztuk ezt az új moffot, Yref Orgegét. A legtöbb rendelkezés, amit itt, a Külső Peremvilágokon bevezetett, annyira értelmetlen, hogy komolyan elgondolkoztunk, nem gamorrai vér folyik-e az ereiben?

Nevetés hullámzott végig a szobán.

– Orgege egyszerre ostoba és arrogáns – folytatta Bria. – Elhatározta, hogy nem követi el Shild hibáit, és személyes ellenőrzése alá vonja a katonai erőket. Ez a politika jelentősen csökkentette a Külső Peremvilágokra nehezedő birodalmi nyomást. A birodalmi tiszteknek még a legkisebb dolgokat is egyeztetniük kell Orgegével. Lassan sikerül neki teljes tétlenségre kárhoztatnia őket, Dagore parancsnok.

– Tisztában vagyunk ezzel – felelte Dagore. – Ön szerint hogyan kellene ezt jobban kihasználnunk?

– Növeljék a támadások számát a birodalmi szállítóhajók és fegyverlerakatok ellen! Szükségünk van azokra a fegyverekre, parancsnok. És az idő alatt, amíg ők Orgegét értesítik és várják a parancsot, maguk időben eltűnhetnek.

Dagore elgondolkozott egy pillanatra.

– Azt hiszem, ennyit megígérhetünk, Tharen parancsnok. Ami a többit illeti... megfontolás tárgyává tesszük.

– Beszéljen az embereivel még ma! – kérte Bria. – Holnap távozom.

Boba Fett a füleit hegyezve imádkozott, hogy a nő még többet is áruljon el a terveiről. A székek recsegésén kívül azonban semmi mást nem hallott, ahogy a Lázadók felálltak, és elhagyták a szobát.

Fett másnap szoros megfigyelés alatt tartotta az összes közeli űrkikötőt, de színét sem látta Bria Tharennek. Lehet, hogy feltűnés nélkül felszállt a Lázadók egyik hajójára.

A fejvadászt letörte ugyan a sikertelensége, de egy percre sem felejtette el, hogy egy vadász – márpedig Boba Fett vérbeli vadásznak tartotta magát – legfontosabb erénye a türelem. Addig is elhatározta, hogy valamilyen úton-módon eljuttatja a birodalmiakhoz Mon Mothma árulásának hírét és a Lázadók terveit anélkül, hogy megtudnák, ki is volt az informátoruk. Számos birodalmi tiszt megvetette a fejvadászokat, a legfinomabb elnevezés, amit használtak rájuk az a "söpredék" volt. Fett azt kívánta, bárcsak pontosabb információkkal tudna szolgálni. Bárcsak a Lázadók elkotyogták volna a soron következő akciójuk tervét.

Közben azért tett arról, hogy a tethi útja ne menjen teljesen veszendőbe. Ellátogatott a helyi Céhhez, és megtudta, hogy éppen van is egy szabad vérdíj kitűzve egy gazdag, visszahúzódó üzletember fejére, aki valahol a tethi hegyek rejtekében élt biztonságos, jól védett otthonában.

"Biztonságos", ami az átlagos fejvadászokat illeti, Boba Fett azonban klasszisokkal az átlag felett állt. Az üzletember mindennapos tevékenységei annyira kiszámíthatóak voltak, hogy szinte nevetségesen könnyű volt felállítani a csapdát. Ez az ember a szokásai rabja volt. Boba Fettnek még csak a testőreivel sem kellett törődnie, hiszen a vérdíj a holttestre szólt. Ölni pedig sokkal könnyebb...

Már korábban kiszemelte magának az ideális helyet egy laakwalfán, ahonnan észrevétlenül lelőheti az áldozatát, és még azelőtt eltűnhet, hogy a testőrök egyáltalán felocsúdnának. Egyetlen lövésre lesz csupán szüksége...