Sfuggiti a una catastrofe cosmica i Possessori vagavano negli spazi siderali. Le spore erano state lanciate in tempo con la speranza che potessero ricreare su qualche pianeta remoto quelle creature quasi onnipotenti del cui seme erano portatrici. Le spore viaggiano.. e periscono.. nel gelo incommensurabile dei giganteschi pianeti esterni… ma alcune sopravvivono. Riposano tra i ghiacciai in attesa della vita. E sulla Terra, in Svizzera, uno strano contagio minaccia l’uomo. Pazzia, redivivi, strane cose succedono. Questa strana “presenza” deve essere distrutta!

Il romanzo tratta dell’imbarbarimento della società in seguito al diffondersi del virus Chung-Li, il quale colpisce e distrugge irrimediabilmente tutti i tipi di quella che sinteticamente e definita “erba”, in dettaglio tutte le piante erbacee appartenenti alla famiglia delle , tra cui il comune foraggio erbaceo da graminacee, il mais, il miglio, il sorgo, la segale, l’orzo, il riso ed il grano, causando così la lotta globale per l’accaparramento delle scorte alimentari. Il protagonista del romanzo combatte per raggiungere la valle del fratello che rappresenta la salvezza, dove contro l’ottimismo delle autorità mondiali e la distruzione folle delle risorse, si sono isolate e difese le rimanenti piante alimentari, non appartenenti alla famiglia in argomento.

Il romanzo esce per la prima volta in Italia nel 1958 nella collana (n° 43) con il titolo (traduttore Sergio Uglioni). Il presente traduzione di Mario Galli era pubblicato nel 1967 nel collana (n° 476).

In the US published under the title .

This novel is perhaps one of the best treatments of the ecological disaster theme, written with both intelligence and a clear understanding of the human condition when faced with life-threatening circumstances. The storyline starts out with the news that a deadly, resilient plant virus known as the Chung-Li virus has virtually wiped all cereal crops, including rice, in China. Due to an initial Chinese government decision to suppress details of the ensuing famine, the full scale of the disaster is not made known until it is quite too late. Vaccine developed hastily by Western countries proves ultimately to be ineffective and before long, the virus has rapidly spread, reaching Europe including England and wiping out all the cereal crops (with the exception of potatoes) and grass of that particular region. Life in England starts breaking down with catastrophic consequences and the story then focuses on the attempts of the protagonist John Custance, his family and close friends, to reach safety in northern England where his brother has a farm newly set up for potato farming.

The generals are making a person with psychic power to perceive the future and draw the weapon that will dominate the world in 2064.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. Hercule Poirot-nak fáj a foga, kénytelen fogorvoshoz menni. Pedig a világon egyedül csak ettől fél. Még szerencse, hogy dr. Morley remek szakember, bár ugyanolyan idegesítően fecseg, mint minden fogász. Poirot megkönnyebbülten távozik. Az utcán még segít egy középkorú hölgynek kikászálódni a taxiból, majd hazatér. Néhány óra múlva felbukkan Japp főfelügyelő, mert a fogorvos öngyilkos lett. De miért lőné főbe magát egy divatos, ügyes kezű fogász? És ha nem öngyilkosság volt, akkor ki tehette? A titokzatos görög, a dühös, fiatal amerikai, a gazdag bankár vagy a formás bokájú, szörnyen öltözött hajdani színésznő? Gyanúsítottban nincs hiány, indítékban annál inkább. Hercule Poirot kis szürke sejtjeire a szokásosnál is több munka vár, mire fény derül az esetre.

Ebben a regényében a krimi nagyasszonya neki igencsak szokatlan terepre téved: a hatvanas évek Londonjába, hippik és művészek közé. Híres nyomozója, Hercule Poirot és regényíró hasonmása, Ariadné Olivér is meglehetősen idegenül mozognak ebben a környezetben. Mert például mi vagy ki a harmadik lány? Erre Mrs. Olivér tudja a választ: „Harmadik lányt keresünk kényelmes második emeleti lakásba, saját szoba, központi fűtés, Earl's Court” – olvassa fel a hirdetést. Ilyen „harmadik lány” jelenik meg Poirot reggelije közben, hogy a segítségét kérje, mert lehetséges, hogy gyilkosságot követett el. De Norma Restarick nem fejti ki részletesebben, mire gondol, hanem elrohan, hiszen a kis belga „túl öreg, senki sem mondta, hogy ilyen öreg”. Poirot-t tehát a hiúsága is nyomozásra sarkallja. De ha még az sem biztos, hogy gyilkosság történt, akkor honnan kezdjen neki? Szerencsére a mosdatlan művészek és a bársonymellényes, hosszú hajú világfik ugyanolyanok, mint régen a keménykalapos urak. Ariadné Olivér hathatós segítségével végül fényt derít a bűntettre, és Norma is bocsánatot kér: „Nagyon udvariatlan megjegyzés volt. És nem is volt igaz…” A regényt új fordításban jelentetjük meg.