„Megszervezni és vezetni egy kémszolgálatot"

A hidegháború idején a CIA-t az amerikai baloldal ítélte el azért, amit tett. A terror elleni háborúban a CIA-t az amerikai jobboldal támadta azért, amit nem tudott megtenni. A vád a kompetencia hiánya volt, és olyanok szájából hangzott el, mint Dick Cheney és Don Rumsfeld. De mondjon bárki bármit az ő vezetői képességeikről, tapasztalatból tudták, amit mostanra már az Olvasó is tud: a CIA képtelen volt arra, hogy betöltse szerepét mint Amerika titkosszolgálata.

A regényekben és filmekben élő képzeletbeli CIA mindenható. Az aranykor mítoszát önmaga költötte, s annak a publicitásnak és politikai propagandának a szülötte volt, amelyet Allen Dulles gyártott az 1950-es években. Arról szólt, hogy az ügynökség meg tudja változtatni a világot, s magyarázattal szolgál annak megértéséhez, hogy a CIA miért is olyan érzéketlen a változások iránt. Ezt a legendát vitte tovább és tartotta életben az 1980-as években Bill Casey, aki megpróbálta újjáéleszteni Dulles és „Vad" Bill Donovan vagány és féktelen szellemét. Most pedig az ügynökség újra feltámasztotta azt a mesét, hogy Amerika legjobb védőbástyája. Az új tisztviselők és ügynökök kiképzését és megtartását célzó utasításokkal arra van szüksége, hogy a siker képét vetítse az emberek elé, ha életben szeretne maradni.

Az igazság az, hogy mindeddig nem sok derűs nap adódott az ügynökség életében. De azért akadt néhány. Amikor Richard Helms állt a Cég élén, az ügynökség igazat szólt Lyndon Johnsonnak és Robert McNamarának a vietnami háborúról, és nyitott fülekre talált náluk. Azután volt még egy ilyen múló pillanat, amikor Bob Gates igazgatta a CIA-t; neki sikerült megőriznie a nyugalmát, és folytatnia a munkát, amikor a Szovjetunió összeomlott. Azóta már eltelt tizenöt esztendő, és a dicsőség a múlté. A CIA-nak rá kellett jönnie, hogy képtelen meglátni az előrevezető utat egy olyan küzdelemben, ahol az információ és a képzelőerő a leghatékonyabb fegyver. A CIA előtt továbbra is az a feladat áll, hogy azzá váljon, aminek alapítói megálmodtak.

„Az egyetlen fennmaradt szuperhatalom nem tanúsít kellő érdeklődést a világban zajló történések iránt ahhoz, hogy megszervezzen és irányítson egy kémszolgálatot" - mondta Richard Helms egy évtizeddel ezelőtt. Talán most, egy évtizeddel később - sok milliárd dolláros infúzióval feltöltve, új vezetéstől lelkesítve, új generációtól felpezsdítve - az ügynökség újjáéled haló poraiból. Az elemzők talán el tudnak majd igazodni a világ dolgaiban. Az amerikai kémek talán képesek lesznek kémkedni Amerika ellenségei után. Egy napon a CIA talán el tudja látni azt a szolgálatot, amelyet alapítói szántak neki. Ettől függ Amerika sorsa. Mert az a háború, amelyet jelenleg visel, olyan hosszan is eltarthat, mint a hidegháború, és a titkosszolgálat annak letéteményese, hogy győzelemmel vagy vereséggel távozik-e a harcmezőről.