25

De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.

‒ Jelenések 2:4

Bábel úgy vezette végig Lanier-t a komplexumon, mintha a fejében lenne az egész épület térképe. Valószínűleg így is van, gondolta Lanier. Az egykori biztonsági főnököt lenyűgözte, hogy az épület biztonsági rendszere látszólag tudomást sem vesz róluk. Már legalább három kamera mellett elhaladtak ‒ legalábbis ő ennyit vett észre ‒, de mindegyik zavartalanul pásztázta tovább a folyosót, semmi jelét nem adva, hogy észrevették volna az épületen átvágó két férfit. Nem szólalt meg a riasztó, és nem indult be semmiféle biztonsági óvintézkedés. Akármit is művelt Bábel a rendszerrel, szemlátomást tökéletes munkát végzett.

Nemsokára elértek egy ajtóhoz. A folyosókon eddig egy lelket sem láttak, és mióta elhagyták a kihallgatószobát, őket sem szúrta ki senki. A kártyaleolvasós mágneszárral ellátott ajtó fölé egy biztonsági kamerát szereltek. Biztonsági ajtónak tűnt, Lanier jól ismerte ezt a fajta nyílászárót. A megfelelő kódkártya nélkül legfeljebb berobbantani lehet. A náluk lévő Uzik csak apró karcolásokat okoznának a páncéllemezeken. Lanier a zsebében lapuló mágneskártya után nyúlt, aztán meggondolta magát. Meg akarta nézni, hogyan oldja meg Bábel a helyzetet.

‒ Ez a fő számítógépközpont ‒ mondta az otaku halkan. Az Uzival a kezében megállt az ajtó előtt, és felnézett a kamerára. ‒ Szezám, tárulj ‒ mondta. A kamera vörös lámpája gyors egymásutánban háromszor megvillant, és ugyanakkor a mágneszár vörös fénye zöldre váltott. A számítógépterembe vezető ajtó halk szisszenéssel kinyílt. Bábel habozás nélkül belépett, és félrehúzódott a nyílásból, hogy Lanier is követhesse. Az ajtó becsukódását csak egy határozott kattanás jelezte. Lanier gyanította, hogy egyszerűen visszazáródott, mintha mi sem történt volna.

Takana Saigo a szoba egyik végében ült egy számítógépkonzol előtt, amely a helyiség lenyűgöző hatást keltő berendezéseinek egész sorához csatlakozott. Lanier felismerte, hogy ez lehet a Renraku egyik legfejlettebb céges főrendszerének elérési terminálja. Az épület számítógépes kapacitása döbbenetesen nagy lehetett, jóval nagyobb, mint amilyet egy egyszerű kutató és fejlesztő létesítmény megkívánna. Lanier már korábban is gyanította, hogy komplexum valamiféle „bunkerként" vagy irányító központként szolgál a Renraku mátrixbeli akcióinak összehangolásához ‒ egyfajta összpontosítási körlet, ahonnan a céges riválisok elleni elektronikus támadásokat és betöréseket irányítják. Ez annyit jelentett, hogy a Renraku kész volt végigvinni a játszmát, még ha ez azt is jelentette, hogy nyílt konfliktusba keveredik a többi megatársasággal. Lanier viszont kész volt bármire, hogy ezt megakadályozza.

Saigót meglepte a két férfi hirtelen megjelenése. A konzol felé nyúlt, de Bábel biztos kézzel a Renraku fejesre emelte az Uziját.

‒ Ne mozduljon! ‒ mondta hideg, érzelemmentes hangon. ‒ Nem szeretném lelőni, sensei. ‒ Lanier felfigyelt a „tanítót" jelentő japán kifejezésre, és gyorsan Bábelre, majd Saigóra pillantott. Eszébe jutott, hogy a fiatalember talán egyre több részletre emlékszik vissza a Saigóval való kapcsolatáról. A japán férfi néhány másodperc múltán visszanyerte a hangját.

‒ Hogy jutottak be ide?

‒ Megkértem az egyik segítőszellememet, hogy nyissa ki nekünk az ajtót. Valami probléma van, Saigo-san? Nem látott sámánt munka közben?

Saigo figyelmen kívül hagyta a gúnyos kérdést, tekintete Bábel és Lanier között cikázott.

‒ Hol van Lambert és Westcott?

‒ Attól tartok, egy kicsit elálmosodtak ‒ vonta meg a vállát Lanier. ‒ Nehéz napjuk volt, dr. Westcottnak különösen.

‒ Nem könnyű dolog egy technosámán agyában turkálni ‒ tette hozzá Bábel. ‒ Sajnos, ezt a kellemetlenebbik módon kellett megtapasztalnom. És most maga is rá fog jönni.

‒ Michael ‒ mondta Saigo halk, nyugodt hangon ‒ mégis mit gondolsz, mi az ördögöt művelsz? Teljesen elment az eszed?

‒ Éppen ellenkezőleg, uram. Életemben először érzem magam teljesen józannak.

‒ Kimosták az agyad! Az otakuk...

Bábel rávillantotta a férfira ferde vigyorát.

‒ Kimosták... igen, azt hiszem, pontosan erről van szó. Kimosták belőle a hosszú évek kondicionálását, amely miatt azt hittem, hogy a Renraku a világ közepe. Ami jó volt a társaságnak, az jó volt mindenkinek. Megmutatták nekem, milyen élet zajlik a kényelmes, védett céges világon kívül: a mocskot, a reménytelenséget és az állandó harcot a túlélésért. És megtudtam azt is, hogy a Renraku képes akár cégháborúba is kezdeni, csak hogy megerősítse a helyzetét a részvénypiacon, és növelje a bevételét.

‒ Michael, ez nem igaz, te is tudod...

‒ Pofa be! ‒ csattant fel Bábel. ‒ Ez a név többé nem kötődik hozzám. Az én nevem Bábel. Michael Bishop meghalt. Kitörlődött minden adatbankból, a leghalványabb nyoma sem maradt. A tanítványa örökre eltűnt, sensei. Túl jól elsajátította a leckét. Meg akart tanítani rá, hogy magának és a cégnek kémkedjek, fegyverré akart alakítani, melyet a Renraku felhasználhat, azután eldobhat. Nos, a fegyvere öntudatra ébredt, és egyáltalán nem tetszik neki, amit lát.

Bábel szinte remegett a dühtől, és Lanier attól tartott, hogy bármelyik pillanatban lelőheti Saigót. Amellett, hogy kárt tehet az értékes berendezésekben, Saigo tökéletes túsz lehet a kezükben, ha élve akarják elhagyni az épületet. Felkészült rá, hogy lefogja Bábelt, de a fiatalember tartotta magát. Hamar megnyugodott, szemügyre vette a számítógépkonzolt, majd Lanier-hez fordult.

‒ Tartsa szemmel ‒ mondta kurtán. ‒ Van egy kis dolgom.

Lanier egy pillanatig döbbent értetlenséggel meredt Bábelre. Ez a kölyök teljesen bedilizett? ‒ gondolta. ‒ Az eddig történtek után miért bízik meg bennem? Vagy ő a legnaívabb ember, akivel valaha találkoztam, vagy a legmagabiztosabb.

Bábel nyugtalanítóan lila szemének átható pillantásával viszonozta Lanier kérdő tekintetét.

‒ Nem érek rá egész éjjel, Mr. Lanier. Ha maga valóban olyan okos, mint amilyennek mondják, akkor tudom, hogy megbízhatok önben. Egyelőre szüksége van rám a kijutáshoz, és jelenleg azzal teheti a leghasznosabbá magát, ha szemmel tartja ezt a céges mintapolgárt. ‒ Szavaiba ismét irónia vegyült. ‒ Meg aztán ‒ folytatta jeges hangon ‒ nem szeretném mindkettejüket megölni csak azért, hogy ne zavarhassanak meg a munkámban.

Lanier tudta, hogy Bábel komolyan gondolja, amit mond, és kezdte egyre jobban becsülni a fiatalembert. Sosem képzelte volna, hogy a kölyök ennyire könyörtelen is tud lenni. A végén még sikerülni fog neki. Saigóra emelte az Uzit, Bábel pedig leeresztette saját fegyverét.

‒ Felállni! ‒ adta ki az utasítást Lanier, és Saigo vonakodva engedelmeskedett. Bábel elfoglalta a széket, Lanier pedig egy intéssel a szoba túlsó felébe parancsolta Saigót, és olyan pozícióba helyezkedett, ahonnan könnyedén szemmel tarthatta mindkettejüket és az ajtót is. Látta, hogy az otaku közben megteszi az előkészületeket.

Bábel tekintete a terminál monitorjaira és kijelzőire villant, egy pillantással felmérte a hardver- és szoftverinterfészeket. Felnyitott egy panelt a terminál oldalán, és kihúzott belőle egy vékony, üvegszálas kábelt, amely halkan tekeredett le a rejtett dobról. A kábel csatlakozóját bedugta a füle mögötti adatjackbe, aztán lehunyta a szemét, és ugyanabba a transszerű állapotba süllyedt, mint a kihallgatószobában. A terminál kijelzői és képernyői furcsa vibrálásba kezdtek, a monitorokon alfanumerikus karakterek táncoltak és kavarogtak. Lanier és Saigo elképedve nézték a dolgozó technosámánt. Lanier már látta munka közben az otakut, de Saigo döbbenten figyelte, ahogy Bábel mindössze megváltoztatott agyára és feji kiberverére hagyatkozva lép be a rendszerbe.

Lassan vánszorogtak a másodpercek, miközben Bábel mozdulatlanul ült a konzol előtt. Lanier ismét Saigót figyelte, aki a szoba sarkánál állt leengedett kézzel. Szinte látta, hogy a japán férfi agya gőzerővel dolgozik, megpróbál kitalálni valamit, amivel a saját javára fordíthatná a helyzetet. Azt is észrevette, hogy Bábel géppisztolya a konzolon fekszik elfeledve, ahová az otaku letette. Lanier a terminálhoz lépett, és magához vette a fegyvert. Megbizonyosodott róla, hogy ki van biztosítva, majd a szíjánál fogva a vállára vetette, de közben egy pillanatig sem tévesztette szem elől Saigót.

‒ Ne legyen ostoba, Lanier! ‒ szólalt meg halkan Saigo. ‒ Hagyjon fel ezzel az őrültséggel, és ígérem, egy szót sem fogok szólni az igazgatótanácsnak.

‒ Ha jól értékelem a helyzetét, nincs is esélye rá, hogy bármit mondjon nekik.

‒ Akkor hát meg akar ölni? Maga is tudja, hogy azzal semmire sem megy. Rengeteg szemtanú van, akik tudják, hogy maga is érintett az ügyben, és ha Michael igazat mondott, akkor ezek a tanúk még élnek. Hacsak meg nem öli őket is. Biztos vagyok benne, elég könyörtelen ahhoz, hogy megtegye.

‒ Jobb, ha erről nem feledkezik meg ‒ figyelmeztette Lanier.

‒ És mi van vele? ‒ biccentett Bábel felé Saigo. ‒ Komolyan azt gondolja, hogy megbízhat benne? Én is ezt hittem, amíg el nem árult engem és a céget, amelyik mindent megadott neki. Ez az ember őrült, Lanier! Bármit is tettek vele az otakuk, teljesen kiforgatták magából. És maga engedi, hogy hozzáférjen a Renraku központi adathálózatához. Ha nem ölik meg a központi rendszert védő fekete jegek, akkor felmérhetetlen károkat okozhat. Azt akarja, hogy ez történjen? Ő csak felhasználja magát. Mi van, ha konfliktust akar kezdeményezni a többi megatársasággal? Képes csak ott állni, és nézni, amint ez az... eszement azt tesz a Renrakuval, amit akar? Lehet, hogy a részvényei mostanra már egyetlen nujent sem érnek.

‒ A Renraku részvényeim soha nem is értek semmit ‒ felelte Lanier. ‒ A Renraku sokkal jobban tette volna, ha ott marad, ahol van, és nem próbál bekavarni a legnagyobb megatársaságoknak.

Saigo felvonta a szemöldökét, ajka széles mosolyra húzódott.

‒ Tehát erről van szó? Még mindig hűséget érez egykori munkaadói iránt a Fuchinál. Meg vagyok lepve, Lanier-san. Maga mégsem az a becstelen zsoldos, akinek gondoltam. Fogadja őszinte bocsánatkérésemet. Először én is azt gondoltam, hogy a Villiers-szel való összeveszése csak színjáték, de később sikerült meggyőznie az ellenkezőjéről. Azok a gyilkossági kísérletek ön ellen a Fuchi részéről, miután csatlakozott a Renraku igazgatótanácsához... igen meggyőzőek voltak.

‒ Annak kellett lenniük.

‒ Villiers pedig engedélyezte, hogy információkkal lássa el a Renrakut a Fuchi műveleteiről, csak hogy igazolja az alibijét.

‒ A király elkapásához fel kell áldozni néhány gyalogot ‒ bólintott Lanier. Azt már nem említette, hogy a Fuchi szóban forgó műveletei főként a Yamana és Nakatomi családok akciói voltak, melyek ugyanúgy szomjaztak Villiers vérére, mint a Renraku. Villiers az információk Lanier-n keresztüli kiszivárogtatásával így két legyet ütött egy csapásra.

‒ És mindezt pusztán azért, hogy ön beépülhessen a Renrakuba, és felderíthesse a Fuchi hasznát fenyegető gyors fejlődésünk titkát. Csakhogy úgy tűnik, sokkal többet talált, mint amennyire számított. ‒ Saigo a konzol előtt mozdulatlanul ülő Bábelre nézett. Az otaku ajka időnként megmoccant, néma szavakat és igéket formázott. Néha megrándult egy-egy izma, mintha egy álomra reagálna.

Mi van, ha a kölyök tényleg őrült? ‒ tette fel a kérdést magában Lanier. ‒ Mi akadályoz meg benne, hogy egyszerűen kinyírjam őt is és Saigót is, aztán lelépjek innen? Ha el tudnék jutni a garázsig vagy a helikopterleszállóig, simán eltűnhetnék erről a helyről. Menedéket kereshetnék Villiersnél, sőt, talán még a Renrakut is meg tudnám győzni róla, hogy én segítettem megoldani a problémájukat.

De Lanier már eleget látott Bábel képességeiből ahhoz, hogy tudja, a kölyök kezében van az épület biztonsági és számítógépes rendszere. A biztonsági ajtóra pillantott, és tudta, Bábel segítsége nélkül nagy valószínűséggel még a szobát sem tudná elhagyni.

‒ Nekem megvannak a biztonsági rendszer kódjai. ‒ Saigo mintha olvasott volna Lanier gondolataiban. ‒ Velem együtt kijuthat innen. Azt tehet a fickóval, amit akar.

Lanier megfontolta az ajánlatot. Csábító volt, de kételkedett benne, hogy Saigo hagyná élve távozni, különösen nem Bábel társaságában, és az otakukról szóló információkkal a birtokában.

‒ Nem hiszem, Saigo. Bábel nem véletlenül vezetett minket magához, és fogadni mernék, hogy sokkal nagyobb kárt tud okozni a Renrakunak, mint én. Ha viszont tévedek, és esélyem sincs megtudni semmit a képességeiről, akkor gondoskodni fogok róla, hogy más se tehesse meg.