11

„...és mulató házaikban sárkányok."

‒ Ésaiás 13:22

A fiatal novícius sebes léptekkel sietett végig a Mount Shasta oldalába vájt hatalmas barlangrendszer csendes folyosóin. A sámánok és a Shasta-barlang egyéb lakói már az éjszakára készülődtek, de Rohanó Madárnak még volt egy kötelessége, melyet teljesítenie kellett. Megpróbálta lenyugtatni háborgó gondolatait, és követni tanítói utasításait, hogy elérje a belső béke és harmónia állapotát, mielőtt belépne a hatalmas, kétszárnyú kapun.

A csarnok vastag, magas faajtaján felhangzó kopogtatás kizökkentette Hestabyt a meditációjából. Felemelte a fejét, és hatalmas szemét félig lehunyva a bejárat felé fordult.

‒ Lépj be! ‒ mondta, és a kapu kitárult Rohanó Madár előtt. A fiatalember a melle előtt keresztbe tett kézzel mélyen meghajolt, a teremben összetekeredve fekvő sárkány pedig pikkelyes fejének biccentésével viszonozta a köszöntést.

‒ Bocsásson meg a zavarásért, úrnő ‒ mondta a novícius halkan ‒, de üzenete érkezett. Kódolva van, és állítólag nagyon sürgős.

Valóban? ‒ gondolta Hestaby. ‒ Milyen különös. Újból biccentett, mintegy tudomásul véve a tanítvány szavait.

‒ Rendben van. Rohanó Madár. Itt maradsz, és beszélsz helyettem. ‒ Az ifjú novícius jól láthatóan hátrahőkölt a parancstól. Tanúja lenni az óriássárkány titkos kommunikációjának nem volt kis dolog, de Hestaby nem kételkedett a hozzá közel állók hűségében és megbízhatóságában.

‒ Én, úrnőm? Ahogy... ahogy kívánja. ‒ Becsukta maga mögött az ajtót, és a kőfalba épített kommunikációs konzolhoz lépett, nem messze a sárkány fekhelyétől. Csendes céltudatossággal megnyomott néhány gombot, és előhívott egy nagy trideoképet, amely betöltötte a konzol melletti üres, fehérre festett falat.

A kép egy bonyolultságában gyönyörű, komplex fraktálmintázat volt. Néhány másodperccel a konzol bekapcsolása után a fraktál szétoszlott, és egy arc jelent meg a képen. Egy tünde volt; hátrafogott, sötét haja eltakarta csúcsos fülét, de jellegzetes tünde vonásai olyan tisztán látszottak, mintha ő is ott lett volna velük a helyiségben. Hestaby hangja Rohanó Madár elméjében szólalt meg, és ő tolmácsolta a sárkány szavait. Olyan volt, mintha a sárkány mikrofonként használná őt, de a fiatalembert ez egyáltalán nem bántotta.

‒ Leonardo ‒ mondta a novícius ‒, micsoda kellemes meglepetés. Mivel sikerült elvonnom figyelmed a kutatásaidtól?

A tünde a szeme sarkából Rohanó Madárra pillantott, és a novícius érezte magán a sötét szempár tekintetének súlyát. Leonardo vállat vont, és inkább Hestabyra figyelt; nyilván úgy döntött, semmi dolga a sárkány szolgálójával. Hangja dallamos és magával ragadó volt.

‒ Olyan ügyről van szó, amely mindkettőnket érint, felséges úrnő. Mindkettőnknek megvan a saját véleményünk népünk jövőjéről és az általuk követendő útról. Ezek az elképzelések egykor a kisebbség táborába helyeztek minket, ám a mostanában történt események megváltoztatták a jövő irányát, és új lehetőségeket kínáltak arra, hogy... odafigyeljünk, és meghallgassunk új nézőpontokat is.

Hestaby kérdőn oldalra billentette hatalmas fejét, miközben Leonardo beszélt, Rohanó Madár pedig várta, hogy a sárkány hangja megszólaljon az elméjében, és továbbíthassa a szavakat Leonardónak. Hosszú csend következett, ezért a válla felett hátranézett úrnőjére. A sárkány bólintott, mire a novícius visszafordult a képernyő felé, és már érkezett is az üzenet.

‒ Érdekes ajánlat, nem vártam volna tőled hasonlót ‒ mondta Hestaby. ‒ Volt idő, amikor egy ilyen megbeszélés nem jöhetett volna létre.

‒ Annál több ok van arra, hogy végre sort kerítsünk rá ‒ felelte Leonardo. ‒ Mindig is szerettem véghezvinni a lehetetlent, és ha jól sejtem, te is.

‒ Vannak, akik fenyegetésnek fogják értékelni ezt a találkozót. ‒ Hestaby szavaira jéghideg borzongás kúszott fel Rohanó Madár gerincén. Ki fenyegethetne egy ekkora hatalmú óriássárkányt, aki egyszer egy teljes tünde sereget fordított vissza a Mount Shasta lejtőiről?

‒ Talán igen, de mit ér az élet kockázat nélkül? ‒ kérdezte Leonardo.

Hestaby újabb hosszú másodpercekig hallgatott, és Rohanó Madár a tudata szélén szinte érezte a sárkány kavargó gondolatait, mielőtt újból megszólalt volna az agyában a hang.

‒ Rendben. Hol legyen a találkozó?

A tünde titokzatos mosolya elégedettségről árulkodott.

‒ Mit szólna a rejtekhelyemhez?

A Ruhr partján, egy hatalmas archológia díszes márványtermében, amely méretét tekintve egy kisebb repülőgép hangárjának is beillett volna, alvó macskaként egy sárkány feküdt összetekeredve. Óriási, vastag oszlopok tartották a boltíves mennyezetet, a kőfalat pedig míves vésetek borították. A helyiségben uralkodó hőmérséklet pontosan a megfelelő kényelmet nyújtotta egy olyan lény számára, aki a hegyek barlangjaihoz szokott.

A régi történetek sárkányfészkeitől eltérően itt nem voltak kincshalmok, sem emberi csontok vagy a néhai, ostoba sárkányvadászok elrozsdásodott fegyverei. A csarnok levegője hűvös volt, és száraz, betöltötte a hüllő pikkelyeinek nehéz illata, és valami enyhe, kesernyés füstszag. Nem voltak bútorok, mint ahogy ablakok sem ‒ hacsak a számítógép-kijelzőket nem tekintjük annak a helyiség lakójának egyikre sem volt szüksége.

A hatalmas csarnokot a Seader-Krupp Rhine-Ruhr megaplexumban lévő főhadiszállásán a sárkány beosztottai tréfásan csak „a sarki irodának" nevezték. Azt hitték, a szoba lakója nem tud a gúnynévről, de nagyon kevés olyan dolog volt, ami elkerülte az óriássárkány Lofwyr, a Seader-Krupp Heavy Industries vezetőjének és igazgatótanácsi elnökének figyelmét.

A sárkánynak mindössze azokra a mozgó képekre volt szüksége, melyek szinte teljesen beborították a terem egyik falát. A kijelzők biztosították számára a folyamatos információáramlást, mivel ez szükséges volt ahhoz, hogy az agya állandóan el legyen foglalva valamivel. Egy látogató azt hihette volna, hogy Lofwyr szunyókál. A sárkány összetekeredett testtel, fejét a mellső lábain nyugtatva, arany szemét szemhéja mögé rejtve, mozdulatlanul figyelte a monitorokat. Németországban csak most hajnalodott, és az archológiában még nem kezdődött el a munka. Lofwyr elméje azonban sosem pihent, figyelemmel követte az összes bejövő információt, miközben vagy tucatnyi más dolgon is gondolkodott.

A videofal néhány elektronikus ablaka a Seader-Krupp leányvállalatainak és érdekeltségeinek tevékenységét követte nyomon. A Seader-Krupp volt a világ legnagyobb megatársasági konglomerátuma. Az érdekeltségébe tartozó több száz cég ellenőrzése monumentális feladat lett volna egy emberi vezérigazgató számára, de Lofwyrnak a céges politika és a gazdaság szövevényes szálai éppen jók voltak arra, hogy lefoglalják a gondolatait. Egy perc alatt tucatnyi társaság tevékenységét ellenőrizte, elraktározta az információkat, és megjegyezte, milyen utasításokat kell majd adnia a beosztottainak. Tőzsdeinformációk, felvásárlások, a világgazdaság fellendülése és megtorpanása ‒ mind-mind csak a sárkány figyelmének egy apró töredékét kötötték le.

Más ablakok a Lofwyrt érdeklő egyéb információkat jelenítették meg. Kevés dolog létezett a Hatodik Világban, amely iránt ne mutatott volna valamilyen fokú érdeklődést, ezért a sárkány szórakoztatása és tájékoztatása miatt emberi és gépi ügynökei mindent beszereztek az új tridprogramoktól a dokumentumfilmeken keresztül a részvényinformációkig. Toxikus szennyeződés az Északi-tengeren, tűzharc Délkelet-Ázsiában, újabb határ menti csetepaté Kínában, politikai döntések a Kanado-Amerikai Egyesült Államokból ‒ mindezek csak apró búzaszemek voltak Lofwyr agyának malomkövei között. A sárkány számos ügynököt foglalkoztatott minden országban, akiknek nem volt más dolguk, mint információkkal látni el adatokra éhes elméjét, legyenek azok a világ bármely tájáról származó friss hírek, pletykák, titkok.

A képernyőkön átfutó töméntelen mennyiségű információ ellenére úgy tűnt, mintha a sárkány unatkozna, vagy türelmetlenül várakozna valamilyen esemény bekövetkeztére. Hatalmasat sóhajtott, és az orrlyukaiból apró füstpamacsok bodorodtak élő, miközben a modern technika mágiáján keresztül a világot figyelte. Azokra az időkre gondolt, amikor még egy mágikus tükör vagy a tó felszíne helyettesítette a monitorokat. De azok az eszközök korántsem voltak olyan gyorsak és hatékonyak az információk feldolgozásában, mint a Mátrix. A technikai fejlettségnek is megvan a maga haszna.

A monitorok hangszóróinak duruzsolását halk, dallamos zene zavarta meg. Lofwyr szeme tágra nyílt, a sárkány felemelte a fejét. Az egyik képernyőn vörös „üzenet érkezett" felirat villogott. A hüllő szája bizarr majdnem-mosolyra nyílt, amelytől a Seader-Krupp bármelyik alkalmazottjának az ereiben megfagyott volna a vér. Lofwyr ritkán mosolygott. Ez azt jelentette, hogy a sárkányt valami érdekli, és senki nem szeretett volna Lofwyr érdeklődésének középpontjává válni.

A videofalon újabb ablak nyílt, és a kijelzőn megjelent a nyugodt, finom arcélű Jean-Claude Priault, a Társasági Tanács elnöke, Lofwyr beosztottja.

‒ Üdvözlöm, mester ‒ szólalt meg Priault. A mai emberek legtöbbjének gondot okozott volna Lofwyr megszólítása. Még a seattle-i Pusztulat vagy a háború utáni Európa utolsó, nyomorult senkiházija is sokkal többre tartotta magát annál, hogy bárkit is „mesternek" szólítson, de Priault elég jól megbirkózott a feladattal anélkül, hogy közben túlságosan megalázkodott volna.

Az óriássárkány apró biccentéssel vette tudomásul Priault virtuális jelenlétét, aztán teljes hosszúságában kinyújtotta a nyakát, hogy megmozgassa a hosszú fekvésben elmerevedett testrészt. Lofwyr ‒ amikor csak lehetőség volt rá ‒ jobban szerette személyesen intézni az üzleti ügyeit, de mivel a főbíró jelen pillanatban a Zurich-Orbital fedélzetén tartózkodott, ez a lehetőség szóba sem jöhetett. A modern kommunikáció a sárkányok számára meglehetősen problémás volt, mivel nem az ajak és a nyelv használatával beszéltek. Lofwyr szerint ezek a szervek főként étkezési célokat szolgáltak. A sárkányok elméjük mágikus erejével beszéltek, hangjuk közvetlenül a másik fél agyában szólalt meg. A gépek sajnos nem voltak képesek közvetíteni a sárkánybeszédet, így szükségessé váltak bizonyos... módosítások az elektronikus kommunikációhoz. Az emberi tolmács is a szóba jöhető megoldások egyike volt, de Lofwyr inkább személyesen intézett mindent.

A hatalmas, karmos láb intésére Lofwyr alakja felfénylett, és változni kezdett. A soktonnás sárkány teste füstként oldódott fel a levegőben, és felvette egy felnőtt férfi formáját; magas volt, és vékony, fehér haját a homlokából hátrafésülve viselte. Tökéletes szabású öltönye a sárkány pikkelyeinek színét utánozta. Mielőtt a fal felé fordult volna, ahol Priault képe türelmesen várakozott, lepöckölt egy képzeletbeli porszemet a zakója ujjáról.

Az emberek nem sokat tudtak az óriássárkányok azon képességéről, hogy bármikor emberi alakot öltsenek, amíg Dunkelzahn nem demonstrálta nekik a mutatványt. Ez a fajuk birtokában lévő számtalan titok egyikének durva megsértése volt, de Dunkelzahn megfizetett az indiszkréciójáért, az emberiség pedig azóta sem tudhatta biztosan, hogy vajon a többi óriássárkány is képes-e ugyanerre. A sárkányok nem beszéltek, az emberek pedig vonakodtak megkérdezni egy sárkányt, aki láthatóan nem akarta a kérdezősködést, és ez Lofwyrnak tökéletesen megfelelt. A képességét csak a Priault-hoz hasonló megbízható alkalmazottak előtt gyakorolta. Más alkalmakkor tolmácsokat használt, akik képesek voltak közvetíteni mondandóját anélkül, hogy fel kellett volna vennie a kényelmetlen emberi alakot.

‒ Hallgatom a jelentését ‒ szólalt meg Lofwyr mély hangon, és közelebb lépett a kijelzőhöz. Az emberi szem olyan gyenge volt, hogy időnként eltöprengett, hogyan láthatnak egyáltalán ezek a lények bármit is.

A főbíró a torkát köszörülte.

‒ Eddig nem sok minden történt ‒ mondta vállat vonva. ‒ Jelenleg szünetet tartunk. Osborne előterjesztette a vádat, de eddig csak ködös és bizonytalan célozgatásokat tett. Egyelőre még nem bizonyosodott be, hogy a Fuchi rendelkezik-e a szükséges bizonyítékokkal.

‒ Rendelkezik ‒ biztosította Lofwyr. ‒ Már csak az a kérdés, fel tudják-e megfelelően használni. Mi a véleménye a Tanács hozzáállásáról és Osborne esélyeiről?

Priault összevonta a szemöldökét, homlokán mély árkok jelentek meg.

‒ A Tanács aggódik a Renraku miatt ‒ kezdte, óvatosan válogatva meg a szavait. ‒ A terjeszkedését ellenőrizni kell, és azt hiszem, a Tanács minden kínálkozó lehetőséget meg fog ragadni, hogy ezt megtehesse. Minden csak attól függ, a Fuchinak vannak-e megfelelő bizonyítékai ahhoz, hogy a Tanács valamilyen módon felléphessen a Renraku ellen. Az ő sikerük messze nincs egy kategóriában azzal, amivel az Aztlan próbálkozott a csendes-óceáni partvidéken, és mindannyian tudjuk, meddig tartott a Tanácsnak, hogy arra a fenyegetésre reagáljon. Osborne-nak egyértelművé kell tennie, hogy a Renraku megsértette a Tanács rendelkezéseit, és a tevékenységével mindannyiunkat fenyeget. Véleményem szerint elég jól kezdett, de kellene valami a szavakon kívül, amivel alá tudja támasztani a vádjait.

Az emberi álcába bújt sárkány hátat fordított a képernyőnek, és néhány lépést eltávolodott a faltól; cipője sarkának kopogása hangosan visszhangzott a hatalmas, márványpadlójú teremben. Kezét összekulcsolta a háta mögött.

‒ Rendben van ‒ mondta végül. ‒ Továbbra is támogassa titokban Osborne-t és a Fuchit, és minden esélyt adjon meg neki, amellyel a Renraku ellen fordíthatja a Tanácsot. Ha ezt nem tudja megtenni, vagy a bizonyítéka nem elég erős, kénytelen leszek magam intézkedni. De egyelőre azt szeretném elérni, hogy a Fuchi cselekedjen. Sokkal jobb lenne, ha sikerülne a két céget belehajszolni egy közvetlen konfliktusba. Amíg ön figyelemmel kíséri az ügyet, én végiggondolom ennek a lehetőségnek a buktatóit. Folyamatosan tájékoztasson!

Priault meghajolt a kamera felé.

‒ Igenis, mester. ‒ És bontotta a vonalat.

Lofwyr a tenyerét dörzsölgetve tért vissza a terem közepére. Visszavette eredeti formáját, és kinyújtóztatta zsibbadt tagjait; pikkelyes bőre alatt megfeszültek az izmok. Kényelmesen elhelyezkedett a hideg márványpadlón, és összegömbölyödött, hogy tovább figyelje a videofal képeit, miközben feldolgozza az új információkat, és kitervelje a következő lépését. A Renraku és a Fuchi vádjának ügye az óriássárkány figyelmének jelentős részét lekötötte.

És Lofwyr figyelmének előterébe kerülni egyáltalán nem volt biztonságos dolog.