8.

Kala világát kicsi és közepes méretű egyházak szövetsége alapította. Kétmillió hívó összeadott pénzéből vásároltak egy nagyteljesítményű, a kategóriás tépőgépet – egy valóságos zúzó gépszörnyet. Amely több városi háztömböt volt képes egyszerre eltüntetni.

Valamennyi gyülekezet kijelölte a maga legkiválóbb első telepeseit, és magasztos posztjára kiválasztották a több mint ezer bátor lélek plusz három potyautas és legalább tizenöt, az indulás estéjén elrabolt fiatal nő jólétéért felelős Utolsó Apát. Az ázsiai földrész egykor Hunan néven ismert körzetében kijelöltek egy mezőgazdasági területet, s közötte gabonát és gyümölcsöt termesztettek, felépítettek egy hatalmas, többemeletes, impozáns épületet. Minden pionír habszivaccsal és viasszal bedugta a fülét. Az egész Teremtést óriási tépőgép megrázta az építményt, majd gép és embertömeg egy végső rohamban megtéve a parányi útszakaszt, áthurcolkodott a rejtett dimenziókon.

A tépőgépek teljesítményének nem volt felső határa, de léteztek gyakorlati megfontolások. Egy másik világba lépve kiszorították az ottani levegőt és földet. Amikor egy A kategóriás tépőgép megérkezett a valahová, ezer és ezer tonnányi földet és sziklát tolt félre, s nyomban hegyként magasodott fel körülötte az ütközéstől felforrósodott törmelékgyűrű. A fa és a tőzeg lángra kapott, és mélyen a földfelszín alatt olyan erővel nyomódtak össze a kőzetrétegek, hogy a keletkező forróság megolvasztotta őket. Az Utolsó Apa elrendelte, hogy aznap mindenki maradjon a házban, használjon palackozott levegőt, s bentről figyelje, ahogy a tüzek egy esti zivatarban szétterjednek és kihunynak. Ezután a kiküldött felderítő alakulatok bejárták az elfeketedett földet, rátaláltak a sötét, sásra emlékeztető fűvel benőtt legelőkre, ahol elkapták az őshonos egereket és álrovarokat, valamint egy hanyag járású, bumfordi lényt, amely első pillantásra a legrégebbi tankönyvek elveszett majmaira emlékeztetett.

A tapasztalat ezt ígérte: ha egy új világon kifejlődött az értelem, annak helye nagy valószínűséggel Ázsiában volt. A verseny a nagy kiterjedésű szárazföldeken dúlt a legkeményebben. Így volt ez annak idején, az eredeti Földön. Ausztrália valaha az oposszumok és kenguruk hazája volt, s a dimenziókon átlépő pionírokat megkísérthette volna, hogy elidőzzenek ott, mit sem tudva arról. hogy a látóhatáron túl kontinensek terülnek el, tele agyafúrt, agresszív, emlősökkel, többek között egy kivételesen nagyratörő terveket szövögető erőszakos, középméretű majommal.

De a kis állatoknak, melyeket a felderítők hazavittek, egyszerű, barázdálatlan agyuk volt, míg a majomszerű lény a macskáéval közel egyenlő intellektusú törpének bizonyult. Az Utolsó Apa összeült tanácsadóival, azután meg szerető feleségével, s kellő ideig tartó elmélkedést és imádkozást követően bejelentette, Istennek az a kívánsága, hogy életük hátralévő részében ezen a helyen maradjanak.

Az új telep lélekszámban és kiterjedésben egyaránt gyorsan növekedett.

Az Utolsó Apa tisztelettől övezve halt meg, holttestét kilenc gyermeke közül hat vitte abba a gránitkatedrálisba, amelyet a megérkezésük helyén építettek.

Addigra több ezer mérföldnyi pusztaságban szétszórva falvak és kisvárosok emelkedtek ki a földből.

Tíz nemzedéken belül széntüzelésű hajók térképezték fel az Óceán Anya valamennyi partvonalát. miközben kisebb különítmények a szárazföld belsejét járták. s míg eljutottak olyan helyekre, amelyeket egykor Perzsiának és Törökországnak, Libanonnak és Franciaországnak hívtak. Végighaladtak a Tibeti-fennsík peremén.

Az eredeti egyházak megnőttek és szétszakadtak, vagy összezsugorodtak és kimúltak.

És egyre-másra keletkeztek a gyakran egyetlen hívő eszményeiből és a széles nyilvánosság elé tárt fantáziaképeiből született új vallások.

Az eredeti A kategóriás tépőgép oltárként szolgált az Utolsó Apa katedrálisában. Külön mérnöki alakulat gondoskodott működőképessége fenntartásáról, és ezer elit katona állt őrt a megszentelt területen. A szimbólumok nyilvánvalóak és egyértelműek voltak: elsőként és mindig is ez a világ volt és lesz a kiindulópont számtalan új birodalomhoz. Az ember kötelessége, hogy még több tépőgépet építsen ez a jóslat végül több évszázaddal ezelőtt teljesült.

Kala idejére az eredeti ezer pionírból már ötmilliárd polgár lett. Adótörvények és társadalmi szerződések biztosították, hogy tépőgépek mindig készüljenek. Szakértők úgy ítélték meg, hogy ezek a meleg területek tizenötmilliárd embert is elbírnak, jó szerencsével és Isten áldásával akkor jön el az ideje, hogy elegendő gyárból elegendő tépőgép gördüljön ki. S minden szám feletti gyerek leléphessen. Akkor majd valamennyi ifjú megkeresheti a saját birodalmát, és valamennyi lány egy jó ember boldog Feleségeként fogja betölteni hivatását.