2.

A történelem egyetlen alakjának sem jutott akár félig olyan fontos szerep, mint az Első Apának.

Ő volt az oka, hogy az emberek eljöttek erre a szép világra, és minden egyház neki köszönhette a létezését. Ö maga azonban megmaradt titokzatosnak és megfoghatatlannak – az időbe és a képzeletbe mélyen belegyökerező, megismerhetetlen egyéniségnek. Nem volt két vallás, amely azonos portrét rajzolt volna róla, az alapítóról. Minden tankönyvben szerepelt egy hagyományos életrajz, de amit a tanárok tanítottak, egészen más volt, mint amit egy érdeklődő lány a nagyobb könyvtárak polcain találhatott. Való igaz, hogy rejtélyes egyéniség volt, élete történetébe szinte bármi belefért. Az életrajzok egyedül abban egyeztek egymással, hogy az Öreg Földön született a huszadik század utolsó napjaiban, és hogy egy tavaszi péntek reggelen, nem sokkal a huszonkilencedik születésnapja után, az Első Apa betöltötte rendeltetését.

Az emberek nem sokkal korábban építették meg az első tépőgépeket. Ezeket a brutális, kiszámíthatatlan kutatóeszközöket fizikusok használták arra, hogy ideiglenes lyukakat üssenek velük a helyi valóságban. E lyukak túlnyomó része tömény vákuumra és rettentő hidegségre nyílt; a multiverzumban az üres űr a normális állapot. De bizonyos kvantumhatások és topologikus egybehangzások mutatták az utat: ha a tépőgép az egyik láthatatlan dimenzió mentén ütötte ki a lyukat, ott a stabilitás egy kis szigete várta őket. E sziget kétmilliárd évvel ezelőtt elvált a Mosttól, és a lyuk túloldalán az emberiség által lakott bolygóval egyforma mozgású és tömegű, végtelen számú Föld-nővér volt.

Egyszeriben minden tudomány szenvedélyes érdeklődéssel fordult e tevékenység felé. Nagy iskoláknak és kis nemzeteknek egyaránt kellettek saját tépőgépek. Biológusok levegő– és talaj-mintákat vettek: mindegyik baktériumokkal és mindenféle spórákkal volt fertőzve. Valamennyi új fajt képviselt, de megvoltak bennük a földi élet alkotóelemei: egész fehérjecsaládokat felépítő,

DNS által kódolt, az emberben és a fűfélékben lévőtől nem sokban különböző aminosavak.

A Teremtés fáradhatatlanul végzendő, roppant mennyiségű feladatot jelentett. A lecke fel volt adva az embereknek. És a megfelelő eszköz birtokában, titáni erejű energialöketek révén lehetőségük nyílt rá, hogy elérjék e végtelen birodalmat, s megvizsgálják a határtalanság egy parányi részecskéjét.

De a tépőgépek rendelkeztek egy második, kockázatosabb potenciállal is. Ha ugyanazt a félelmetes energiát kicsit másképpen állították be a lyuk alakja és természete is megváltozott némileg. Az átmeneti térszakadás a három legkönnyebben megközelíthető dimenzió mentén szélesebbre nyílt, plazmabuborékba foglalva a gépet és az adott helyet. E buborék, mint valami hajó, átvitte rakományát a szinte megmérhetetlenül kicsiny résen, mely amúgy semmiféle közönséges anyagot nem bocsátott volna át magán. Bárki volt is, az Első Apa felismerte, mire képesek a tépőgépek. A legtöbb egyház látnoki képességű tudósnak vallotta őt, az átlagtörténész azonban túl fiatalnak tartotta erre a szerepre, s inkább ígéretes tehetségű végzős egyetemistának vélte. És persze mindig akadtak eltérő véleményt hangoztatók, akik szerint közönséges labortechnikus volt, vagy valami hasonló – jelentéktelen emberke, épp csak annyi tudással, hogy használható legyen, és hogy hozzáférjen egy működőképes tépőgéphez. Az Első Apa megfújt egy sor szupravezető akkumulátort, majd hetek, hónapok alatt titokban feltöltötte azokat annyi energiával, amennyivel egy várost ki lehetett volna világítani. Óriási készleteket vásárolt vagy lopott össze, többek között mindenféle magokat és orvosságokat, különböző szerszámokat és annyi konzervet. hogy abból száz embert etethetett volna hónapokon át. Mindezt egymaga bezsúfolta két ócska teherautóba, majd egy hamisítatlan áprilisi éjszakán elvezette mindkettőt egy kulcsfontosságú helyre, leállította őket egy ,,Parkolni tilos" tábla mellé, behúzta a féket, és kieresztette a levegőt a kerekeikből. Egy harmadik teherautót odamanőverezett a fizikai labor rakodórámpájához, ahol kulccsal vagy jelszóval megszerezte a bolygó egyik legerősebb tépőgépét – egy kötegnyi elektronikát és palackozott térnullázót – az egész alig volt nagyobb egy koporsónál.

A fiatal srác ezek után begurította vagy behordta a zsákmányt a járműbe, és jól begyakorolt, gyors mozdulatokkal benyomta a feltöltött elemeket meg az új szoftvert. Majd mielőtt bárki észrevette volna. beindította a teherautót. és elrobogott a sötét éjszakába.

A nagy embereket bátor, nagy tetteikkel szokás meghatározni; minden valamirevaló vallás felismeri ezt az elvitathatatlan igazságot. A legtöbb beszámoló megemlíti, hogy kivételesen meleg, harmatos, egy gyönyörű nap ígéretét hordozó éjszaka volt. Hajnali négy órakor az Első Apa felkaptatott egy magas útpadkára. majd lassan, óvatosan keresztülhajtott egy füves előkerten, átcsusszant egy tölgyfa és egy borzas lucfenyő között. s elérve úti célját – egy hosszú, fehér, szépséges oszlopokkal díszített, s egy holt nyelvből vett fekete betűkkel ékesített házat megállt. Leállította a motort, és egy, legföljebb két percig mozdulatlanul ült. Merész gondolatai közé azonban egyetlen komoly kétség sem fészkelte be magát. Lemászott, egyedül, kinyitotta a hátsó ajtót, bekapcsolta a lopott tépőgépet, majd néhány gombot benyomva feltöltötte a kondenzátorokat annyira, amennyi egy sor nanomásodperces robbanáshoz kellett.

Sok beszámoló maradt fenn arról az éjszakáról, de hogy melyik a hiteles, ha van ilyen egyáltalán. senki sem tudja. A tizenegy éves Kala kedvenc történetében egy diáklány, aki egész éjszaka fennmaradt, hogy egy elfelejtett vizsgájára tanuljon, furcsállotta, hogy azon a hajnali órán dízelmotor berregését és egy fémajtó csapódását hallja. De a szobája a diákszálló hátsó traktusában volt, s így mindössze a parkolóra és egy fákkal szegélyezett keresztutcára látott. Végül a tépőgép jellegzetes nyüszítésére – e sivító hang emberi fül számára már-már felfoghatatlan – s az ismétlődő. keményen kopogó kis robbanások sorozatára lett figyelmes. Friss lyukak keletkeztek a multiverzumban bepillantást engedve a szomszédos világokra.

Leheletnyi levegőpamacsok áramlottak be rajtuk, melyek mindegyike egy sor szabvány paraméterrel került összevetésre. A lány a robbanásokat hallva felállt, és az ablakhoz lépett. Ebben a pillanatban a tépőgép egy percre leállt, majd százbillió számítás elvégzése után ismét munkához látott. A következő durr úgy hangzott, mint a mennydörgés. Minden fény kialudt, a kampusz eltűnt, s egy földből, fűből, levegőből és fákból álló gömb kiszakadt az egyetlen világból.

A ház teljes hosszában elszabadult, s vele ment a kert, a két teherautó, a ház előtti utcaszakasz a parkolóval együtt. meg egy darab a mögötte húzódó fasorból. És a semmiből egy új világ emelkedett ki – Istenünk. az Abszolút Apa egy második dicső ajándéka.

E történelmi esemény egyetlen szemtanúja ez a lány volt, ezért bűvölte el annyira Kalát az ő meséje. Az Első Apa semmit sem látott. Élete e döntő pillanatában a lopott tépőgép fölött kuporogva épp az adatokat olvasta le, és fogadta a légi megfigyelés ügyeletesének figyelmeztetéseit.

A lány, futásnak eredt. Valamennyi beszámoló tömzsi, egyáltalán nem csinos, de félelmet nem ismerő, magabiztos kis teremtésnek írja le. Félig öltözötten rohant végig a sötétbe borult épületen, miközben torka szakadtából kiabált a többi lánynak. hogy ébredjenek, majd lerobogott a lépcsőn, és ki a kapun. Kalának nagyon tetszett, hogy ez volt az a pillanat, amikor az első ember nagy lélegzetet vett egy másik Föld levegőjéből. A levegő sűrű volt, és nem elégítette ki a lányt. Az öt körülvevő sötétségből élőlények hangjai hallatszottak. Idegen teremtmények rikoltoztak, üvöltöztek, hajladozó faágak integettek feléje a gyér holdfényben. Felnézett az égre, s ott annyi csillagot látott, mint még soha életében. (Minden testvérvilág az eredetinek csaknem tökéletes hasonmása, ahogy a sárga Nap és az ütött-kopott Hold is. De a Naprendszer mozgása roppant zűrzavaros ügy, az ember sohasem tudhatja. hogy a Tejút mely sarkában lyukad ki végül.) A lány ott állt a járdán. és lassan szívta magába a körülötte feltáruló, meglepő képet. A kalapálást hallva megfordult, és meglátta a borzas borókabokrok előtt parkoló hosszú teherautót. Úgy ahogy volt, mezítláb bemászott a kocsi hátuljába, s átevickélt egy sor fekete, hideg akkumulátoron. Az Első Apa olyan nagy munkában volt, hogy észre sem vette őt.

Az egyik munkával már végzett, de egy másik, szintén nagyon fontos feladat teljesen lekötötte a figyelmét. Most, hogy elhozott magával vagy száz fiatal nőt egy üres, alig-alig lakható világra, nem állt szándékában megengedni, hogy egy is elszökjön közülük. Ezért folyamodott ahhoz, hogy erőszakkal felnyissa a felforrósodott tépőgépet, feltárva bonyolult belsőrészeit, s hogy egy feszítővassal szétkalapálja a legkényesebb rendszereit. E nagy munka közepette nem csoda, hogy nem vette észre, ott áll mellette egyik jövendő felesége egy szál bugyiban és melltartóban, s úgy bámul rá, mint akit megbabonázták.