23.

A CSALÁDI ÖSSZEJÖVETEL

QUENTIN, TARA, KYLEE ÉS BRYAN az Elgen ebédlőjében ülve várta Hatch érkezését. Torstyn a helyiség túlsó végében foglalt helyet, egy nagy halom Top Gun magazint lapozgatva.

– Miben áll Torstyn ereje? – suttogta Bryan.

Az elektromos gyerekek ritkán beszélgettek egymás különleges adottságairól, és Torstyn olyan régóta elszakadt tőlük, hogy néhányan már el is felejtették, mire képes valójában.

– Pont olyan, mint egy emberi mikrohullámú sütő – válaszolta Tara.

– Az alkalomadtán még jól is jöhet – vélte Bryan.

– Aha – jegyezte meg Quentin szárazon. – Különösen ebédidőben.

Torstyn hirtelen felpillantott a magazinból, amelyet éppen lapozgatott, mire Bryan gyorsan elfordította a fejet. Torstyn felállt, és közelebb sétált a csapathoz.

– Hé, Tara! – mondta. – Csináld meg még egyszer azt a trükköt!

– Milyen trükköt?

– Tudod, amit a helikopteren csináltál.

Quentin kíváncsian pillantott Tarára, aki mélyen elpirult.

– Nem tudom...

– Ó, ugyan már! Te magad mondtad, hogy gyakorlásra van szükséged.

Quentin szeme bosszúsan elkeskenyedett.

– Bármiről is van szó, Tarának nincs kedve megismételni. Úgyhogy szállj le róla!

– Nem hozzád beszéltem, bájgúnár. Törődj inkább a magad dolgával!

– Én vagyok az akadémia diáktanácsának elnöke, így hát Tara igenis az én dolgom.

Torstyn megvetően vigyorgott.

– Hát ez igazán szánalmas. Még sohasem szállt ilyen csekély hatalom valakinek a fejébe. És ha netán lemaradtál volna a hírekről, a sulinak vége, tökfej!

Quentin arca bíborvörösre váltott.

– Ne kísértsd a szerencsédet, Torstyn!

A másik srác egészen Quentin arcába hajolt.

– Azt hiszed, félek tőled? Amíg te az elmúlt másfél év során Kaliforniában tespedtél, méregdrága farmernadrágban és pólóban, kislányoknak való, esernyős koktélokat szürcsölgetve, tudod, hogy én mivel szórakoztam? Anakondára vadásztam egyes-egyedül a dzsungelben. Puska nélkül. Bozótvágó kés nélkül. Csakis a saját erőmre támaszkodhattam.

Torstyn feltűrte az inge ujját, hogy megmutasson egy jókora, egyenetlen forradást, amely a bicepszén futott végig, és két nagy szúrásnyomban végződött. Mindenki álmélkodva meresztette a szemét, és Torstyn elégedett volt a hatással.

– Múlt januárban, az esős évszak idején éppen a dzsungel egyik részén vágtam keresztül, amikor egy harminc láb hosszú anakonda bukkant fel a vízből, és megragadott a karomnál fogva. Megpróbált lerántani magával a folyóba.

– Ez nem semmi, haver! – hüledezett Bryan.

Torstyn elmosolyodott.

– Amint lassan egész testével körém tekeredett, egyenesen a szemébe néztem, aztán felforraltam. Az agya kirobbant a fülén keresztül.

– Hűha! – lelkendezett Bryan. – Ez irtó király!

– A szolgákkal visszavonszoltattam a döglött kígyót a támaszpontunkra, aztán csizmát készíttettem magamnak a bőréből. Hatalmas szörnyeteg volt. Egytucatnyi pár is kitelt volna belőle. – Torstyn gúnyos vigyorral pillantott Quentin irányába. – Gyanítom, hogy a legrémisztőbb dolog, amivel az elmúlt évben szembe kellett nézned az volt, hogy túl sok keményítő került a nadrágodba, bájgúnár.

Ám Quentin továbbra sem hátrált meg.

– Talán látni akarod, mennyire meg vagyok rémülve tőled, Tarzan? – kérdezte. A levegő hirtelen pattogni kezdett körülötte az elektromosságtól.

– Ne kezdj olyasmibe, amit nem szeretnél velem befejeztetni! – figyelmeztette Torstyn.

– Ugyan már, srácok! – szólt közbe Tara. – Ez így nem lesz jó. A végén még valakinek baja esik.

– Pofa be! – mordult rá Bryan. – Látni akarom a küzdelmet. A Titánok Harca.

– Ajánlom, hogy ne legyen semmiféle küzdelem! – szólt közbe szigorúan Hatch, amikor a szobába lépett. – Hátrább az agarakkal! Ez mindkettőtöknek szól! – Torstynra nézett. – Ugye nem az járt a fejedben, hogy a család egyik tagja ellen fordítsd a képességeidet?

Torstyn idegesen feszengett.

– Hm... nem, uram.

– Na és te, Quentin?

– Nem, uram. Csak Tara becsületét védelmeztem, uram.

– Ez rendkívül nemes lélekre vall – dicsérte meg Hatch tréfálkozva. – És a képességeidet kamatoztatva tervezted megvédelmezni a „becsületét”?

A fiú nagyot nyelt.

– Nem került rá sor, uram.

– Ezért mindketten hálásak lehettek. Ajánlom szíves figyelmükbe a szabályaimat, uraim! Azután emlékezzetek arra is, milyen büntetés jár a szabályszegőknek!

– Igen, uram! – vágták rá a fiúk egyszerre.

– Most pedig jól figyeljetek! Korán reggel repülőre szállunk. Szóval, ma este csomagoljatok össze! Hosszú ideig leszünk távol, és ahová megyünk, ott nincsen bevásárlóközpont vagy portaszolgálat. Készüljetek fel a primitív körülményekre! Hozzatok magatokkal bőségesen az alapvető szükségletekből! Különösen az ifjú hölgyek.

– Meddig leszünk távol? – kérdezte Kylee.

– Több mint egy hónapig. Talán egy egész évig.

– Egy évig? – hitetlenkedett Tara.

Quentin tisztelettudóan felemelte a kezét. Torstyn a szemét forgatta.

– Megkérdezhetem, hová utazunk, uram? – érdeklődött Quentin.

– Nem. Nem kérdezheted. A repülőúton mindenkivel közölni fogom a részleteket. Menjetek aludni! Holnap hosszú napunk lesz, és szükség van rá, hogy mind erőtök teljében legyetek. Most mindenki elmehet, Torstyn és Quentin kivételével. Ti ketten még maradjatok!

– Igen, uram – vágta rá Quentin.

Torstyn hangosan kifújta tüdejéből a levegőt.

– Jól van.

Amikor már mindenki más távozott, Hatch csendesen végigmérte a két fiatalembert. Quentin enyhén lehajtotta a fejét; Torstyn lazán elterült a székében.

– Ülj rendesen! – szólt Hatch a fiúra.

– Igen, uram – felelte Torstyn, felegyenesedve ültében. – Elnézést, uram.

– Azt gondoltátok, hogy csak úgy összeakaszkodhattok? Mégis mi járt a fejetekben? Ez nem holmi iskolai játszótér. A ti képességeitekkel bármiféle küzdelem csakis halállal végződhet. Vagy talán az elmúlt két napban teljesen elveszítettétek az eszeteket? Ki adott nektek engedélyt, hogy megöljétek egymást?

A két fiú némán gubbasztott, kerülve Hatch perzselő tekintetét.

– Kérdeztem valamit! – kiabálta Hatch. – Ki mondta nektek, hogy kockára tehetitek az életeteket az engedélyem nélkül?

– Senki, uram – válaszolta Quentin.

Torstyn a fejét rázta.

– Senki, uram.

Hatch előrehajolt.

– Hadd fejezzem ki magam kristálytisztán! Fikarcnyit sem érdekel, mi a véleményetek egymásról. De ha bárki Közületek hagyja, hogy az egója útjába álljon mindannak, ami most ránk vár, hátralévő napjait egy Elektrostar erőmű őrzésével fogja tölteni valahol Külső-Mongóliában. Megértettétek?

– Igen, uram – válaszolta két fiú teljes összhangban.

– Rendet és szigorú engedelmességet követelek. Megértettétek?

– Igen, uram – ismételték.

– Rendben. Az elmúlt öt év során Quentin felügyelte a csapatot Pasadenában, és meglehetősen jó eredménnyel sikerült kordában tartania az Elgen fiataljait. Nem látom okát, hogy ezen változtassak. Quentin marad az első számú emberem.

Quentin diadalmasan összefonta mellkasa előtt a karját, önelégült pillantást vetve Torstynra.

– Köszönöm, uram!

– Ne vágj fel, Quentin! Te vagy ugyan az első számú emberem a többiek előtt, de Torstyn kivétel. Torstyn egyedül nekem tartozik engedelmességgel.

– Köszönöm, uram! – felelte most Torstyn, dühös tekintettel méregetve Quentint.

– Nem Beverly Hillsbe készülünk vakációzni, és Torstynt leszámítva egyikőtök sincs felkészülve mindarra, amivel ott találkozni fogtok. Torstyn már tudja, mire van szükség, hogy az ember képes legyen életben maradni egy ellenséges környezetben. Nem igaz, Torstyn?

– De igen, uram.

– Most hegyezzétek jól a fületeket! Semmiféle körülmények között nem keveredhettek romantikus viszonyba a család egyik tagjával. Senkivel. Jelenleg nincs szükségünk további bonyodalmakra... minden önmagával meghasonlott háznép elpusztul. Mindketten megértettétek?

– Igen, uram – ismételték újra.

– Amivel most nézünk szembe, mindnyájunkat próbára fog tenni. A gyerekek felét elveszítettük, és most Tanner is az összeroppanás szélére sodródott. Igazság szerint már össze is roppant. Most mindkettőtökre szükségem van, százszázalékosan. Rázzatok kezet!

Quentin kinyújtotta a kezét.

– Bocsánatot kérek.

Torstyn megragadta a fiú jobbját.

– Jól van – bólintott. – Én úgyszintén.

– Remek – mondta Hatch. – Nem csodálkozom rajta, hogy nehezen fértek össze. Mindketten alfahímek vagytok, és mindketten harcosok. – Előrehajolt. – Uraim, minden darabka a helyére került, és most készülünk végrehajtani az első hadműveletet. A háború elkezdődött. De először is meg kell tisztítanunk a sorainkat.