6.

BRONZ IDAHO ÉS A HANG

AKADNAK EMBEREK A VILÁGON, akikről soha senki sem feltételezné, hogy nővérük is lehet, például Hitler. (Habár Ostin később tájékoztatott, hogy Hitlernek igenis volt nővére, akit Paulának hívtak.) Jack is az ilyen emberek közé tartozott. Kíváncsi voltam, vajon milyen lehet Jack testvére, és hogyan fogadja majd, amikor mindnyájan becsődülünk a szalonjába.

Eszembe jutott, mit mesélt róla Jack, úton Kalifornia felé: hogy már nem igazán tartja a kapcsolatot a család többi tagjával. Könnyen előfordulhat, hogy rögtön kipenderít minket az ajtón. Akkor hová megyünk? És ha Jack édesapja mégis meghalt a tűzben?

Egy kisebb bevásárlóközponthoz hajtottunk, ahol megálltunk a parkolóban, közvetlenül Wade autója mellett. Az előttünk lévő épület homlokzatán a következő felirat virított:

BRONZ IDAHO SZOLÁRIUMSZALON

Egy piros és kék neonfénnyel villódzó tábla jelezte a kirakatban, hogy az üzlet NYITVA.

Wade már éppen ki akart kászálódni a furgonból, de Jack gyorsan megállította.

– Jobb lesz, ha ti egyelőre idekinn maradtok, srácok. Előbb tudnom kell, hogy a nővérem benne van-e a buliban.

– Jól van – bólintott Wade. – Mi addig őrködünk.

Mi többiek követtük Jacket a bejárati ajtón keresztül a szalonba. Az üzlet előterét harsány, Hawaiit idéző motívumokkal díszítették; a falakra igen kontár módon pálmafákat és hulatáncosokat mázoltak, a recepciós pultot pedig szalmatető fedte.

Érkezésünkre a pult mögött álló nő felkapta a fejét. Jack női kiadását láttam magam előtt, noha jóval alacsonyabb termetű volt, alig magasabb Taylornál. Hosszú, szőke hajában egy lila csík ékeskedett, orrában egy karikát, fülében számtalan piercinget viselt. Nem meglepő módon bőre tetőtől talpig barna volt.

– Helló, tesó! – üdvözölte Jack.

– Jack! – kiáltott fel a nő. Hangja egyértelműen elárulta, mennyire meglepte Jack felbukkanása. – Merre jártál?

Minket is sorra végigmért, értetlen arckifejezéssel, majd a pultot megkerülve a karjába zárta az öccsét.

Miután elengedték egymást, Jack így szólt:

– Éppen most jövök a háztól, vagyis ami megmaradt belőle. Apa hol van?

Lélegzet-visszafojtva vártam a választ.

– Nálunk szállt meg, amíg megfelelő lakást nem talál magának – válaszolta Jack nővére.

Jack láthatóan megnyugodott. Megkönnyebbülten felsóhajtottam.

– Merre jártál? – kérdezte a nővére ismét.

– Kaliforniában.

– Kik ezek a srácok?

– A barátaim – felelte Jack. – Szükségünk van egy helyre, ahol kis időre elrejtőzhetünk.

Nővére arcán a kíváncsiság helyébe egyszerre harag lépett.

– El akartok rejtőzni? Mit műveltetek?

– Semmit – tiltakozott Jack. – Semmi rosszat nem tettünk.

A nő akkor rám nézett, én pedig bólintottam a ki nem mondott kérdésre.

– Akkor miért akartok elbújni?

– Hosszú történet – felelte Jack kitérően. – Minél kevesebbet tudsz, annál jobb neked. Most csak egy búvóhelyre volna szükségünk, ahol meghúzhatjuk magunkat, amíg el nem döntjük, mihez kezdjünk.

Nővére egy hosszú pillanatig behatóan fürkészte Jack arcát, és csupán utána bólintott.

– Rendben. De az előtérben nem lebzselhettek. Elvégre nekem itt egy üzletet kell vezetnem. És még egy magyarázattal is tartozol.

Abban a pillanatban kinyílt a bejárati ajtó, és egy magas, hivatalos öltözéket viselő asszony lépett be rajta. Körülnézett díszes társaságunkon.

– Elnézést! Mindnyájan sorban állnak? – szólította meg Taylort.

– Nem – rázta meg Taylor a fejét. – Mi csak látogatóba jöttünk. Máris félreállunk.

– Segíthetek? – érdeklődött Jack nővére udvariasan.

– Igen. – Az asszony a pulthoz lépett. – Jelenleg van szabad szoláriumágyuk?

– Természetesen.

– Nagyszerű – felelte az asszony. – Kaphatnék esetleg egy kissé félreesőbb helyet... talán valahol hátul?

– Hát persze. Az utolsó szobában áll az Ultra Ruva ágy. Az egyik legjobb készülékünk. Ön is tagja az exkluzív szolárium klubunknak?

– Nem. Éppen csak átutazóban vagyok a városban.

– Nagyszerű. Mennyi időre szeretné, hogy beállítsam önnek a szoláriumot?

– Tíz perc tökéletesen elegendő lesz.

– Akkor hát tíz perc. – Azzal átadott az asszonynak egy kulcsot, rajta egy hosszú kulcstartóval; egy ananász alakú furnérdarab volt, amelybe a hatos szám volt vésve. – A hatos fülke az öné. Csak nyomja meg a start gombot az ágyon, amikor elkészült.

– Köszönöm. Szoláriumkrémet is tud adni?

– Rézszín és Parti Báj a kínálat.

– A Rézszín remek lesz – válaszolta az asszony.

Hirtelen megfordult, és rám meredt; pillantása kissé tovább időzött rajtam a szokványosnál. Kezdtem kényelmetlenül érezni magam, arcom párszor idegesen megrándult.

– Tessék! – mondta Jack nővére, átnyújtva az asszonynak egy flakon krémet. – Készpénzzel vagy kártyával szeretne fizetni?

– Készpénzzel. Mennyibe fog kerülni?

– A szolikrémmel együtt huszonkilenc dollár lesz.

Az asszony a kezébe nyomott néhány bankjegyet.

– A visszajárót tartsa meg! – mondta, azután hátralépett a pulttól. Amint elsétált mellettem, a földre ejtette a telefonját, közvetlenül a lábam elé. – Ó, bocsánat! – szabadkozott.

– Semmi baj. – Udvariasan lehajoltam, hogy felemeljem. – Itt van.

Semmiféle mozdulatot nem tett, hogy elvegye tőlem a készüléket.

– Nem az enyém ez a telefon.

Értetlenül pislogtam a nőre.

– De hát az imént...

– Azt hiszem, inkább a tiéd, Michael. – Egyenesen a szemembe nézett, azután a kezembe nyomta a szoláriumhelyiség kulcsát, két másik kulccsal együtt. – Vidd ezeket is magaddal a fülkébe! Valaki beszélni szeretne veled.

Rémülten összeszorult a szívem.

– Maga is Hatch bandájával tart?

Az ismeretlen nő ujját a szájára téve elhallgattatott.

– Hatos fülke – mondta. – Kapcsold be a szoláriumgépet! Ügyelek az ajtóra.

Megveregette a kabátját, amiről rögtön az jutott eszembe, hogy bizonyára fegyver van nála. Gyors pillantást vetettem a többiekre. Ügyet sem vetettek rám, Ostin kivételével. Arckifejezéséből ítélve éppen azon törte a fejét, vajon mi folyik a háttérben.

– Siess! – sürgetett az asszony. – Nem sok időnk van.

Újra az arcába néztem, szemem a tekintetét kutatta. Rejlett a mélyén valami megfoghatatlan, amitől azt éreztem, hogy megbízhatok benne.

– Rendben – bólintottam.

– Hatos fülke – ismételte nyomatékosan. – Ne felejtsd el bekapcsolni az ágyat, amikor bemész!

Hátrasétáltam a szobához, és be is léptem, becsukva magam mögött az ajtót. Bekapcsoltam a szoláriumágyat, a gépezet halk zaja betöltötte a helyiséget. A telefon, amelyet az ismeretlen nőtől kaptam, azonnal megszólalt. A fülemhez emeltem.

– Halló?

– Szervusz, Michael! Egyedül vagy? – A férfi hangja mélyen, komoran csengett.

– Kivel beszélek?

– Azon kevesek egyikével ezen a földön, akik pontosan tudják, mivel állsz szemközt. Minden egyes lépésedet árgus szemek figyelik.

– Ki figyel?

– Tudod te is. Nincs sok időnk. Ha nekünk sikerült a nyomodra akadni, akkor minden bizonnyal nekik is menni fog. Most pedig nagyon figyelj arra, amit mondok, és gondosan kövesd az utasításaim! Azonnal el kell mennetek innen. Amint beültök az autóba, küldök neked egy üzenetet a telefonodra. Egy címet találsz benne. Hajtsatok egyenesen a megadott helyre, és hagyjátok ott az autókat. Az Elgen furgonjában, amelyet kölcsönvettetek, egy nyomkövető eszköz van elrejtve, és biztos vagyok benne, hogy mostanra már a barátod Camaróját is sikerült azonosítaniuk.

– Honnan tudja mindezt?

– Nincs időm elmagyarázni – hárította el kérdésemet a hang.

– Honnan tudhatom, hogy ez nem egy újabb csapda?

– Nem tudhatod. De gondold végig! Ha el akarunk fogni, egyszerűen csak megtettük volna. Az épület, ahol most vagytok, halálos csapda. Csupán két úton juthattok ki: az üvegezett bejáraton és a hátsó ajtón keresztül, amely egy keskeny sikátorba vezet. Könnyű célpont vagytok. Bíznod kell bennem! Ha ki akartok szabadulni az Elgen markából, szükségetek lesz a segítségünkre.

– Miért akarnak segíteni nekünk?

– Alapos okunk van rá. Még nálatok is pontosabban tudjuk, mit tervez az Elgen, és hogy mire képesek. Az Elgen már készülődik. Azt is tudnod kell, hogy még több elektromos gyerek létezik. Szörnyű hatalom van a birtokukban; sokkal erősebbek, mint akikkel mostanáig találkoztál.

– Szuper – morogtam.

– Le tudod győzni őket, Michael! Ma talán még nem vagy eléggé erős, hogy szembeszállj velük, de amikor az leszel, és hidd el nekem, egy napon tényleg az leszel, felkészülten állhatsz a harc elébe. De gyorsan kell cselekedned, hogy elgáncsolhasd az Elgent!

– De hát már sikerült. Bezárattuk az akadémiájukat.

– Egyébként is az volt a szándékuk. Ti csupán felgyorsítottátok a folyamatot. Bárcsak több időnk volna, de az idő olyan fényűzés, amelyet egyikünk sem engedhet meg magának. Próbáld megérteni, amit mondok! Elérkezett a megfelelő pillanat, hogy lesújts rájuk. Az Elgen vezetősége megoszlik. Az igazgatótanács tagjainak többsége egyszerű üzletet lát benne. Hatch és pár másik ember számára azonban többet jelent. Sokkal többet. Egy titkos társadalmat igyekeznek felépíteni, és igen gyorsan terjeszkednek. Sikerült beférkőzniük a kormány, a rendőrség és a katonaság soraiba. Ha nem hiszel nekem, nézz csak utána a hivatalos jelentésekben, mi lett a sorsa annak a férfinak, aki megtámadta az anyádat!

– Mi történt vele?

– Nem jelent több gondot az Elgen számára.

– Honnan tudhatom biztosan, hogy maga nem közéjük tartozik?

– Amint már említettem, meg kell előlegezned egy kis bizalmat. Semmi mást nem kérek tőled.

– Ha hátrahagyjuk a kocsikat, hogyan tudunk továbbmenni?

– Ahol az autókat leteszitek, találtok két másik járművet. A társam már odaadta neked a kulcsokat.

Pillantásom a kezemben pihenő kulcsokra esett.

– Beprogramoztam egy menedékház címét a sárga jármű GPS-rendszerébe. Menjetek oda, és várj a hívásomra! De most rögtön indulnotok kell! A rendőrség máris úton van a szépségszalon felé.

– A rendőrség? Miért?

– Hogy letartóztassanak Jack házának felgyújtása miatt.