19.
A FUTÁR
– PERUBA UTAZUNK? – kérdezte McKenna teli szájjal, egy áfonyás bagelt rágcsálva.
– De hát az nem Afrikában van? – kérdezte Wade.
– Jártál te egyáltalán iskolába? – hitetlenkedett Ostin.
– Ugyanabba, amelyikbe te is, okostojás.
– Ugyanaz a suli, de másik bolygó – mormolta Ostin.
Mind a tizenegyen összegyűltünk a tetőtérben, hogy bereggelizzünk a bagelekből. A tévé előtt álltam, Taylorral az oldalamon.
– Igen, Peruba utazunk. A hang megígérte, hogy eljuttat minket odáig. – Tekintetem körbejárt a helyiségben.
– Ez rendkívül veszélyes vállalkozás lesz. Még annál is kockázatosabb, mint amivel az akadémián szembe kellett néznünk. Nem akarom, hogy velünk tartsatok, csakis akkor, ha biztosak vagytok benne, hogy valóban ezt akarjátok.
– Én benne vagyok – vágta rá Jack habozás nélkül. – Wade?
– Én már elköteleztem magam – válaszolta. – Tartozom neked, Michael.
Hálásan bólintottam.
– Köszönöm!
– És veled mi a helyzet, Mitch? – kérdezte Jack.
– Hát... – Mitchell tekintete ide-oda röppent Jack és köztem. – Szerintem a szüleim... Azt hiszem, nem leszünk itthon. Az apám...
Jack a szavába vágott.
– Semmi gáz, Mitch. Ez nem a te háborúd. Valószínűleg jobb is, ha nem jössz.
Mitchell láthatóan megkönnyebbült.
– Ha te mondod.
– Benne vagyok a buliban – szólt Zeusz.
– Mindkét lábbal – bólintott Ian. – Lányok?
Jack és Zeusz egyszerre nézett Abigailre. A lány vállat vont.
– Rám számíthattok.
– És rám is – tette hozzá McKenna. – Szükségetek lesz a segítségemre.
– Abban biztos lehetsz – helyeselt Ostin.
McKenna akkor Grace felé fordult.
– És veled mi a helyzet?
A lány tekintete végigsiklott rajtunk.
– Azt hiszem, én is veletek tartok.
– Igazság szerint – mondtam –, talán bölcsebb, ha te inkább itt maradsz.
– Miért?
– Ha netán Hatch elcsíp, kényszeríteni fog, hogy felfedd, mennyi információt töltöttél le a központi gépről. Azzal veszélybe kerülhet minden adat, amit eddig sikerült megszereznünk tőlük. Ráadásul jól tudod, hogy nem spórolna a büntetéseddel sem. Feltehetően az a legjobb, ha nem vagy velünk.
– Akkor hová menjek?
– A hanggal.
Grace aggodalmas pillantást vetett rám.
– De hát azt sem tudjuk, valójában ki áll a hang mögött.
– Tudom – ismertem el. – Mindenképpen kockázatot vállalunk. A döntés rajtad múlik. De ha Hatch elkap...
– Emlékszel, hogyan bünteti meg Hatch az árulókat – mondta Zeusz.
A fiúra siklott a tekintetem. Miatta is nagyon aggódtam.
Grace egy pillanatra leszegte a fejét, azután így szólt:
– Rendben. Valószínűleg úgyis csak útban volnék.
– Szerintem ez a legokosabb döntés – értett egyet Taylor.
– Szóval, mikor indulunk? – kérdezte Zeusz.
– Még nem tudom.
– Akkor volna egy javaslatom – folytatta. – Fel kell készülnünk a ránk váró feladatra.
– Hogyan készül fel az ember az ismeretlenre? – akadékoskodott Ostin.
– A képességeink gyakorlásával.
– Gyakorlásával? – visszhangozta Ostin.
– Az akadémián mindennap gyakorolnunk kellett. Amikor először odakerültem, alig egylépésnyi távolságra tudtam csak elérni a villámaimmal. Most pedig már ötvenlépésnyire is képes vagyok lesújtani.
– Hogyan gyakorolhatjuk a képességeinket? – érdeklődött Taylor.
– Használni kell őket. A képességeink is olyanok, mint az izmok. A használattal egyre erősödnek. És be kell tartanunk a megfelelő étrendet. Több banánt kell ennünk. Több káliumra van szükségünk.
– Léteznek más ételek is, amiknek nagyobb a káliumtartalma – vetette ellen Ostin. – A spenótban csaknem kétszer annyi kálium található, mint a banánban.
– Ezzel az Elgen tudósainak is tisztában kellett lenniük – jegyezte meg Ian. – Bizonyára van valami különleges a banánban.
– Például sokkal jobb az íze, mint a spenótnak – állapította meg McKenna.
– Mitchell – mondtam mikor jönnek haza a szüleid?
– Holnaptól számítva két héten belül biztosan nem. Úgy döntöttek, hogy még négy napot töltenek a Hawaii- szigeteken.
– Addigra már remélhetőleg továbbállunk. – Körülnéztem a csapat tagjain. – Nos, azt hiszem, ez minden. Amint hallok valami továbbit, azonnal tudatom veletek is. Addig is azt javaslom, fogadjuk meg Zeusz tanácsát, és igyekezzünk felkészülni. Zeusz, vállalod az edző szerepét?
Zeusz bólintott.
– Én vagyok az embered.
Késő délután egy fehér, ablak nélküli, háztartásigépszerelő jármű állt meg Mitchellék házának felhajtóján. Egy kék overallba öltözött, tagbaszakadt fickó lépett a bejárati ajtóhoz.
– Azért jöttem, hogy ellenőrizzem a mosógépet – közölte.
– Tessék? – értetlenkedett Mitchell.
– Tudod, miért vagyok itt – morogta a férfi.
– Ó, hát persze. Jöjjön be!
A fickó belépett az előszobába, Mitchell pedig becsapta mögötte az ajtót.
– Miért van most itt? – szegeztem neki a kérdést.
Gyanakvóan fürkészte az arcomat.
– A számítógépért jöttem.
– A számítógépet nem kaphatja meg – ráztam meg a fejem. – Szükségünk van rá. De átmásoltuk az információt egy másik memóriaegységre.
– Az is megfelel – bólintott a fickó. – Hol van?
– Szeretnénk, ha egy kis időre leülne, mielőtt átadjuk magának. – Rámutattam a kárpitozott fotelre, amelyet a nappaliból vonszoltunk az előszobába.
A férfi bizalmatlanul pillantott ránk.
– Mi ez az egész?
– Csak óvatosak vagyunk – feleltem. – Most pedig üljön le!
Tekintete ide-oda járt közöttünk.
– Én bizony sehová sem ülök le. – Azzal egyenesen az ajtó felé vette az irányt.
Zeusz egyik kék villámával lesújtott az ajtókilincsre; az elektromos kisülés pattogó hangja betöltötte a helyiséget. A férfi riadtan hátrahőkölt. Zeusz felemelte a kezét, elektromosság cikázott az ujjai között.
– Ha még egyszer szökéssel próbálkozol, úgy kivilágítalak, mint egy karácsonyfát.
A fickó haragos arccal mért végig minket.
– Két pisztolya van – jelentette Ian. – Egy a válla alatti oldaltáskában, a másik a bokájára erősítve.
– Emelje magasba a kezét, de azonnal! – utasítottam ellentmondást nem tűrően.
Zeusz mindkét kezét előrenyújtotta.
– Három másodperced van, hogy engedelmeskedj, öreg. Ha a pisztolyodért nyúlsz, az lesz az utolsó mozdulatod az életedben.
A férfi kétségbeesett arcot vágott.
– Figyeljetek ide, srácok! Ugyanazon az oldalon harcolunk.
– Akkor bizonyára nincs ellenére, hogy ellenőrizzük a sztoriját – válaszoltam.
Akkor a fickó rövid habozás után lassan a magasba emelte a kezét.
– Jól van. Legyen, ahogy akarjátok! Amit csak akartok.
Leereszkedett a székbe. Odaléptem mellé, és kezemet a vállára fektettem.
– Ne mozduljon! – parancsoltam rá.
– Maga is tudja jól, éppen elég amper kering a testében ahhoz, hogy esetleg soha többé ne mozdulhasson – kontrázott Ostin.
– Tisztában vagyunk vele, hogy Michael mire képes – felelte a férfi. – Essünk túl ezen a cirkuszon! Minél tovább vagyok itt, annál nagyobb a kockázat.
– Jack, vedd magadhoz a fegyvereit! – mondtam. Jack előhúzta a férfi pisztolyait a két táskából.
– Csinos! – füttyentett, szemügyre véve a fegyvereket.
– Egy Glock és egy Walther P99.
– Azokat vissza szeretném kapni – morogta a fickó. Taylor és Ostin akkor egyenesen a férfihoz lépett. Taylor mindkét kezét a fickó fejére tette, miközben Ostin az orra elé tartotta a kérdések listáját, amelyet saját kezűleg írt le.
– Arra kérem, válaszoljon gondolatban ezekre a kérdésekre – mondta Ostin.
Nekilátott felolvasni a kérdéseket, amelyeket közösen szedtünk össze és fogalmaztunk meg. Minden egyes pontot kétszer elismételt, rövid szüneteket tartva a kérdések között, mígnem Taylor egy bólintással jelezte, hogy folytathatja.
– Ki küldte ide?
– Miért segít nekünk?
– Tudták, hogy meg fognak támadni minket a menedékházban?
– Tényleg maguk robbantották fel a harmadik autót?
– Komolyan segítenek nekünk eljutni Peruba?
– Maguk is az Elgen szövetségesei?
– Segítséget nyújtanak az Elgennek?
– Mi a véleménye az Elgenről?
– Hogyan vélekedik dr. C. J. Hatch-ről?
Amikor Ostin végzett a listával, kérdőn fordultam Taylor felé.
– Mit gondolsz?
– Azt hiszem, valóban a mi oldalunkon áll.
Mitchell lehozta az emeletről a memóriaegységet, amelyet azután átadtam a fickónak.
– Mi betartottuk az egyezség ránk eső részét. Mikor indulhatunk Peruba?
– Majd telefonálunk – válaszolta a férfi. – Előbb meg kell tennünk a szükséges előkészületeket, ami bizony nem kis feladat.
– Meddig kell várnunk?
– Sejtelmem sincs. Talán csak pár napot, de az is lehetséges, hogy pár hetet.
– Pár hetet?
– Részletesen kidolgozott tervekre van szükségünk. A lehető legközelebb kell titeket juttatnunk a célhoz, anélkül hogy az Elgen gyanút fogna. Álljatok készen, és várja tok a hívásunkra!
Azzal a memóriaegységet a táskájába rejtette, majd gondosan be is zárta a táskát. Jack visszaadta a fegyvereit. A férfi a helyükre csúsztatta őket, azután a bejárati ajtóhoz masírozott. – Álljatok készen! – ismételte.
Tisztelgett nekem, és az ajtót kinyitva végül gyors léptekkel kisétált az autójához.