19.

A FUTÁR

 

 

– PERUBA UTAZUNK? – kérdezte McKenna teli szájjal, egy áfonyás bagelt rágcsálva.

– De hát az nem Afrikában van? – kérdezte Wade.

– Jártál te egyáltalán iskolába? – hitetlenkedett Ostin.

– Ugyanabba, amelyikbe te is, okostojás.

– Ugyanaz a suli, de másik bolygó – mormolta Ostin.

Mind a tizenegyen összegyűltünk a tetőtérben, hogy bereggelizzünk a bagelekből. A tévé előtt álltam, Taylorral az oldalamon.

– Igen, Peruba utazunk. A hang megígérte, hogy eljuttat minket odáig. – Tekintetem körbejárt a helyiségben.

– Ez rendkívül veszélyes vállalkozás lesz. Még annál is kockázatosabb, mint amivel az akadémián szembe kellett néznünk. Nem akarom, hogy velünk tartsatok, csakis akkor, ha biztosak vagytok benne, hogy valóban ezt akarjátok.

– Én benne vagyok – vágta rá Jack habozás nélkül. – Wade?

– Én már elköteleztem magam – válaszolta. – Tartozom neked, Michael.

Hálásan bólintottam.

– Köszönöm!

– És veled mi a helyzet, Mitch? – kérdezte Jack.

– Hát... – Mitchell tekintete ide-oda röppent Jack és köztem. – Szerintem a szüleim... Azt hiszem, nem leszünk itthon. Az apám...

Jack a szavába vágott.

– Semmi gáz, Mitch. Ez nem a te háborúd. Valószínűleg jobb is, ha nem jössz.

Mitchell láthatóan megkönnyebbült.

– Ha te mondod.

– Benne vagyok a buliban – szólt Zeusz.

– Mindkét lábbal – bólintott Ian. – Lányok?

Jack és Zeusz egyszerre nézett Abigailre. A lány vállat vont.

– Rám számíthattok.

– És rám is – tette hozzá McKenna. – Szükségetek lesz a segítségemre.

– Abban biztos lehetsz – helyeselt Ostin.

McKenna akkor Grace felé fordult.

– És veled mi a helyzet?

A lány tekintete végigsiklott rajtunk.

– Azt hiszem, én is veletek tartok.

– Igazság szerint – mondtam –, talán bölcsebb, ha te inkább itt maradsz.

– Miért?

– Ha netán Hatch elcsíp, kényszeríteni fog, hogy felfedd, mennyi információt töltöttél le a központi gépről. Azzal veszélybe kerülhet minden adat, amit eddig sikerült megszereznünk tőlük. Ráadásul jól tudod, hogy nem spórolna a büntetéseddel sem. Feltehetően az a legjobb, ha nem vagy velünk.

– Akkor hová menjek?

– A hanggal.

Grace aggodalmas pillantást vetett rám.

– De hát azt sem tudjuk, valójában ki áll a hang mögött.

– Tudom – ismertem el. – Mindenképpen kockázatot vállalunk. A döntés rajtad múlik. De ha Hatch elkap...

– Emlékszel, hogyan bünteti meg Hatch az árulókat – mondta Zeusz.

A fiúra siklott a tekintetem. Miatta is nagyon aggódtam.

Grace egy pillanatra leszegte a fejét, azután így szólt:

– Rendben. Valószínűleg úgyis csak útban volnék.

– Szerintem ez a legokosabb döntés – értett egyet Taylor.

– Szóval, mikor indulunk? – kérdezte Zeusz.

– Még nem tudom.

– Akkor volna egy javaslatom – folytatta. – Fel kell készülnünk a ránk váró feladatra.

– Hogyan készül fel az ember az ismeretlenre? – akadékoskodott Ostin.

– A képességeink gyakorlásával.

– Gyakorlásával? – visszhangozta Ostin.

– Az akadémián mindennap gyakorolnunk kellett. Amikor először odakerültem, alig egylépésnyi távolságra tudtam csak elérni a villámaimmal. Most pedig már ötvenlépésnyire is képes vagyok lesújtani.

– Hogyan gyakorolhatjuk a képességeinket? – érdeklődött Taylor.

– Használni kell őket. A képességeink is olyanok, mint az izmok. A használattal egyre erősödnek. És be kell tartanunk a megfelelő étrendet. Több banánt kell ennünk. Több káliumra van szükségünk.

– Léteznek más ételek is, amiknek nagyobb a káliumtartalma – vetette ellen Ostin. – A spenótban csaknem kétszer annyi kálium található, mint a banánban.

– Ezzel az Elgen tudósainak is tisztában kellett lenniük – jegyezte meg Ian. – Bizonyára van valami különleges a banánban.

– Például sokkal jobb az íze, mint a spenótnak – állapította meg McKenna.

– Mitchell – mondtam mikor jönnek haza a szüleid?

– Holnaptól számítva két héten belül biztosan nem. Úgy döntöttek, hogy még négy napot töltenek a Hawaii- szigeteken.

– Addigra már remélhetőleg továbbállunk. – Körülnéztem a csapat tagjain. – Nos, azt hiszem, ez minden. Amint hallok valami továbbit, azonnal tudatom veletek is. Addig is azt javaslom, fogadjuk meg Zeusz tanácsát, és igyekezzünk felkészülni. Zeusz, vállalod az edző szerepét?

Zeusz bólintott.

– Én vagyok az embered.

 

Késő délután egy fehér, ablak nélküli, háztartásigépszerelő jármű állt meg Mitchellék házának felhajtóján. Egy kék overallba öltözött, tagbaszakadt fickó lépett a bejárati ajtóhoz.

– Azért jöttem, hogy ellenőrizzem a mosógépet – közölte.

– Tessék? – értetlenkedett Mitchell.

– Tudod, miért vagyok itt – morogta a férfi.

– Ó, hát persze. Jöjjön be!

A fickó belépett az előszobába, Mitchell pedig becsapta mögötte az ajtót.

– Miért van most itt? – szegeztem neki a kérdést.

Gyanakvóan fürkészte az arcomat.

– A számítógépért jöttem.

– A számítógépet nem kaphatja meg – ráztam meg a fejem. – Szükségünk van rá. De átmásoltuk az információt egy másik memóriaegységre.

– Az is megfelel – bólintott a fickó. – Hol van?

– Szeretnénk, ha egy kis időre leülne, mielőtt átadjuk magának. – Rámutattam a kárpitozott fotelre, amelyet a nappaliból vonszoltunk az előszobába.

A férfi bizalmatlanul pillantott ránk.

– Mi ez az egész?

– Csak óvatosak vagyunk – feleltem. – Most pedig üljön le!

Tekintete ide-oda járt közöttünk.

– Én bizony sehová sem ülök le. – Azzal egyenesen az ajtó felé vette az irányt.

Zeusz egyik kék villámával lesújtott az ajtókilincsre; az elektromos kisülés pattogó hangja betöltötte a helyiséget. A férfi riadtan hátrahőkölt. Zeusz felemelte a kezét, elektromosság cikázott az ujjai között.

– Ha még egyszer szökéssel próbálkozol, úgy kivilágítalak, mint egy karácsonyfát.

A fickó haragos arccal mért végig minket.

– Két pisztolya van – jelentette Ian. – Egy a válla alatti oldaltáskában, a másik a bokájára erősítve.

– Emelje magasba a kezét, de azonnal! – utasítottam ellentmondást nem tűrően.

Zeusz mindkét kezét előrenyújtotta.

– Három másodperced van, hogy engedelmeskedj, öreg. Ha a pisztolyodért nyúlsz, az lesz az utolsó mozdulatod az életedben.

A férfi kétségbeesett arcot vágott.

– Figyeljetek ide, srácok! Ugyanazon az oldalon harcolunk.

– Akkor bizonyára nincs ellenére, hogy ellenőrizzük a sztoriját – válaszoltam.

Akkor a fickó rövid habozás után lassan a magasba emelte a kezét.

– Jól van. Legyen, ahogy akarjátok! Amit csak akartok.

Leereszkedett a székbe. Odaléptem mellé, és kezemet a vállára fektettem.

– Ne mozduljon! – parancsoltam rá.

– Maga is tudja jól, éppen elég amper kering a testében ahhoz, hogy esetleg soha többé ne mozdulhasson – kontrázott Ostin.

– Tisztában vagyunk vele, hogy Michael mire képes – felelte a férfi. – Essünk túl ezen a cirkuszon! Minél tovább vagyok itt, annál nagyobb a kockázat.

– Jack, vedd magadhoz a fegyvereit! – mondtam. Jack előhúzta a férfi pisztolyait a két táskából.

– Csinos! – füttyentett, szemügyre véve a fegyvereket.

– Egy Glock és egy Walther P99.

– Azokat vissza szeretném kapni – morogta a fickó. Taylor és Ostin akkor egyenesen a férfihoz lépett. Taylor mindkét kezét a fickó fejére tette, miközben Ostin az orra elé tartotta a kérdések listáját, amelyet saját kezűleg írt le.

– Arra kérem, válaszoljon gondolatban ezekre a kérdésekre – mondta Ostin.

Nekilátott felolvasni a kérdéseket, amelyeket közösen szedtünk össze és fogalmaztunk meg. Minden egyes pontot kétszer elismételt, rövid szüneteket tartva a kérdések között, mígnem Taylor egy bólintással jelezte, hogy folytathatja.

– Ki küldte ide?

– Miért segít nekünk?

– Tudták, hogy meg fognak támadni minket a menedékházban?

– Tényleg maguk robbantották fel a harmadik autót?

– Komolyan segítenek nekünk eljutni Peruba?

– Maguk is az Elgen szövetségesei?

– Segítséget nyújtanak az Elgennek?

– Mi a véleménye az Elgenről?

– Hogyan vélekedik dr. C. J. Hatch-ről?

Amikor Ostin végzett a listával, kérdőn fordultam Taylor felé.

– Mit gondolsz?

– Azt hiszem, valóban a mi oldalunkon áll.

Mitchell lehozta az emeletről a memóriaegységet, amelyet azután átadtam a fickónak.

– Mi betartottuk az egyezség ránk eső részét. Mikor indulhatunk Peruba?

– Majd telefonálunk – válaszolta a férfi. – Előbb meg kell tennünk a szükséges előkészületeket, ami bizony nem kis feladat.

– Meddig kell várnunk?

– Sejtelmem sincs. Talán csak pár napot, de az is lehetséges, hogy pár hetet.

– Pár hetet?

– Részletesen kidolgozott tervekre van szükségünk. A lehető legközelebb kell titeket juttatnunk a célhoz, anélkül hogy az Elgen gyanút fogna. Álljatok készen, és várja tok a hívásunkra!

Azzal a memóriaegységet a táskájába rejtette, majd gondosan be is zárta a táskát. Jack visszaadta a fegyvereit. A férfi a helyükre csúsztatta őket, azután a bejárati ajtóhoz masírozott. – Álljatok készen! – ismételte.

Tisztelgett nekem, és az ajtót kinyitva végül gyors léptekkel kisétált az autójához.