28
MENTA SZÍVATÁSA

– Apu! – kiáltotta Sophie, amikor Charlie belépett az erőd nyitott udvarára. Négy szinttel felette állt az egyik beton ágyúálláson. Mellette Citrom Friss. Az alattuk lévő boltívben a Morrigan rongyos árnyéka szennyezte a falat. Csak az egyikük volt háromdimenziós; kézfejét vesztett karját dajkálta. Sziszegett, és Charlie hátrahőkölt.

– Hogy s mint? – kérdezte Citrom.

– Jól vagy, kicsim? – kérdezte Charlie.

– Jól vagyok – felelte Sophie. – De hideg van, és napok óta nem nassoltam. – Citromra meredt. Sötét copfját arcába csapta a szél.

– Ne félj, kicsim, apu itt van.

– Nem félek, apu. Csak kurvára be kéne tolnom egy kis Sajtos Ropogóst.

Citrom ránézett a kislányra, aki az ágyútalpon állva szemmagasságban volt vele. – Hol tanultál így beszélni, te gyerek? – Citrom lenézett Charlie-ra. – Mire tanítod ezt a gyereket?

– Tehetséges.

– És ami még fontosabb: miért nem alszol? – kérdezte Citrom.

Charlie körülnézett. Az udvar szélén – az árkádokban Citrom felől, és az oszlopsorban az ő oldalán – fél tucat parkőr aludt. Nem halottak vagy sebesültek, csak mintha elfáradtak és lefeküdtek volna. Az egyik nő úgy ölelte az M4-es gépkarabélyát, mintha párna lenne. A híd szellemeinek surrogása mellett Charlie hallotta, hogy az egyik fickó, aki egy oszlopnak dőlve ült az udvarnak ezen a felén, halkan hortyog, arcát elfedte a kalap.

– Ezek szerint én is tudok valamit – mondta Charlie. Intett a többieknek, hogy jöhetnek. Menta Friss kilépett az árnyékból. Audrey pár oszloppal arrébb járt, az egyik alvó őrt ellenőrizte. Rivera kinézett egy oszlop mögül.

– Új husi – vicsorgott Nemain. – Most halott is maradsz. Kiszívom belőled a lelket, amíg még vérzel.

– A faszom, Citrom, szólj a ribancaidra – mondta Menta Friss.

Citrom vállat vont, Mit lehet csinálni? – Úgy tesztek, mintha én hívtam volna a hölgyeket, pedig jöttek maguktól. Egy ajtó nyílik az Alvilágba. A ti hibátok, hogy itt vannak. Hagytátok, hogy állig emelkedjen a szar, ami úgy vonzza őket, mint kurvákat a kokó.

– Beledöftem – mondta Nemain.

– És azt mondtad, megölted. Mégis itt van, él a rohadék, és elvette egy szegény gyerektől a pizsamáját. – És Citrom elnevette magát, aztán kétrét görnyedt és zihált kicsit, majd tenyerét felemelve stoppolta helyét a szívatásban. – Mi van rajtad, Menta?

– Kényelmes. Küldd le a gyereket az apjához, Citrom. Beszéljük meg mi ketten.

– Nem, ő most már az enyém. – Citrom nyúlt, hogy megsimogassa Sophie arcát, és az írisze fellángolt, akár a tűz.

Alphonse Rivera felügyelő több mint huszonöt éve volt rendőr, és ez idő alatt volt járőr, kábítószeres és gyilkossági nyomozó, de soha egyetlen embert sem lőtt le. A fegyverét persze elővette, de sosem kellett emberre lőnie. Mindig is jól fel tudta mérni a helyzetet, gyorsan és megfelelően reagált, amikor kellett, mintha az elméje több tucat ha/akkor kapcsolót tartana készenlétben, amelyek révén habozás nélkül cselekszik. Amikor Citrom Friss megérintette Sophie arcát, az egyik ilyen kapcsoló átváltott. Rivera egyetlen mozdulattal fél térdre ereszkedett, előhúzta a Glockot a bokatokból, célzott és négy golyót lőtt ki gyors egymásutánban. Mindenki összerezzent a lövésre, még a Morrigan is.

Négy rézköpenyes golyó lebegett a levegőben, öt centire Citrom Friss arcától. Olyan közel egymáshoz, hogy belefértek volna egy teniszlabdába. Rivera sosem lőtt le senkit, de Nick Cavuto lelkes fegyverbarát volt, és a két társ sok órát töltött a lőtéren.

– Hüh – mondta Citrom Friss. Különböző szögekből szemrevételezte a golyókat. – Ez a rohadék aztán tud lőni.

Nemain felvisított és kiugrott a boltív alól, ahol eddig állt, az udvaron keresztül Rivera felé repült, kimeresztve megmaradt kezének karmait. Rivera ismét lőtt négyet, mindegyiknél célzott, eltalálta egyszer a kulcscsontját és háromszor az arcát, fekete, tolltrutyi fröccsent a levegőbe. Nemain lezuhant a betonra, és jó pár lépést csúszott az arcán, centikre állt meg Riverától, aki rászegezte a fegyvert. Nemain a szemük láttára tintaszerű árnnyá olvadt, amely felszivárgott a boltíveken, és csatlakozott a nővéreihez.

– Hát, ez nem jött be – mondta.

– Megmondtam – emlékeztette Babd.

– Amikor megszerezzük a lelkeket, ő lesz az első – jelentette ki Macha.

Rivera kipottyantotta az üres tárat, és benyomott egy telit.

– Tud lőni – mondta Citrom. Ökölbe szorította a kezét, mire az előtte lebegő golyók lepottyantak. – Egy szabványos niggernek esélye se lenne, de én mi is vagyok…? – hajolt meg Sophie felé.

– Kakipofa.

– Úgy van – kacsintott rá –, Mágikus Néger. – Riverára nézett. – És mert erőszakmentességre és harmóniára törekszem minden lény között, inkább elaltatom magát, és nem nyomom el, mint egy nyavalyás férget. – Citrom a tenyerével körözött Rivera felé, mint ahogy a hipnotizőr altat. Rivera követte pisztolyával a mozdulatot, de más nem történt. Citrom megismételte. Semmi. Az udvart fürkészte, amíg meg nem látta Audrey-t, aki egy parkőr pulzusát ellenőrizte, és rajta is kipróbálta az altatást.

– Semmi – mondta Audrey.

– Mind beugrottak a Starbucksba idefele, vagy mi? Hát, megpróbáltam. Hölgyeim, itt az ideje a reggelinek. Kapjátok el.

A Morrigan kicsusszant a boltívből, fel a falon, át az erőd teteje felett. Sophie a fal széléhez futott és a tekintetével követte őket, majd visszament Citrom mellé.

– Olyan buták.

– Ezt a fején találtad, tökmag.

Charlie egyszerre elszörnyedt és megkönnyebbült, hogy imádott kislánya három kelta halálistennő butaságát egy bosszúszomjas buddhista istenséggel vitatja meg, aki citrusnak öltözött.

– Elég ebből, Citrom – szólalt meg Menta Friss. – Küldd le ide a kislányt. Mi ketten elintézzük ezt.

– Nem lehet. Szükségem van rá. Tudod, hogy ő a nagy H, nem?

Menta Friss a társaira nézett. Ha Citrom nem tudja, hogy Sophie elvesztette az erejét, akkor stratégiai hiba lenne most elárulni neki.

– Kezdődik. – Citrom a hídra nézett. Három sötét csík kúszott fel a betonoszlopokon az acélsodronyok felé, amelyek őrült szellemek neonfolyamától izzottak.

– Még egy akadályt eltávolítanak az utamból, és végeztünk is. Az összes szegény lélek kiszabadul, és akármilyen baromságot csináltatok, vége lesz. Minden csodás lesz. Rendben lesz. A ribancok széttépnek egy Szellemtolvajt. Mire megtalálják, elég erősek is lesznek hozzá. Pár lélek árán, de hát ez van.

Charlie mobilja rezgett a zsebében, és megnézte. Lily. – Egy pillanat, ezt fel kell vennem.

– Mike Sullivannel beszélek a vonalason, Charlie. Azt mondja, a szellemek bevadultak a hídon, és valami sötét erő közeledik feléjük.

– Az a Morrigan.

– Akkor állítsd meg.

– Túl messze vannak.

Charlie hátranézett a válla felett. A sötét árnyak már majdnem a föléjük tornyosuló acélboltívnél jártak. A szellemek mintha feléjük tartottak volna, hogy találkozzanak velük – az erőd feletti boltív körül nyüzsögtek.

– Citrom azt mondja, széttépik a Szellemtolvajt. Mondd meg Mike-nak.

Charlie hallotta, hogy Lily a háttérben beszél. – Megmondtam.

– Mit mondott?

– Azt mondta, fura.

Mind azt figyelték, ahogy a Morrigant jelentő sötét csíkok fekete madárfelhő alakját öltik, aztán női alakot. A Morrigan a gerendán állt, de a szellemek sötét árja addig tódult feléje, amíg a Morrigan sötét széle izzani kezdett, aztán pulzálni, egyre fényesebben és fényesebben. Végül mindhárman szétpukkantak, akár a szappanbuborékok; fekete tollpihék, mint a konfetti robbantak három különböző irányba, akár egy negatív tűzijáték. Lencse alakú rés nyílt az égen a híd alatt – optikai csalódás. A Morrigan-konfetti belezuhogott, és a lencse bezárult.

– Mike azt mondja, most már minden oké – mondta Lily, és bontotta a vonalat.

Amikor Charlie visszafordult, Citrom Friss összegörnyedve nevetett. – Ez rohadt vicces volt. Láttátok? Szétdurrantak, mint a léggömb. Mi is így éreztük magunkat, amikor a mamád fánkot sütött, Menta. Az az asszony aztán tudott fánkot sütni, isten nyugtassa a lelkét.

– Ne csinálj úgy, mintha ezt így tervezted volna, Citrom – mondta Menta Friss.

– Pedig így terveztem. Azok a ribancok eszelősek voltak. Mondtam, hogy azért jöttem, hogy az összes szegény, elveszett lelket kiszabadítsam a hídról. Nem jó, hogy üvegbe, golfütőbe meg mit tudom én, mibe zárjátok őket. Nem ez a módja.

Audrey odaállt Menta Friss mellé. – Engem megmentett a Morrigantől. És ezeket az őröket sem bántotta. Sophie-t sem. Lehet, hogy tényleg egy új rendet készít elő. Amikor a rendszerek átalakulnak, mindig káosz áll be. Jama a halál istene, de a buddhizmus védelmezője volt, az út védelmezője.

– Biza, Menta, az út védelmezője vagyok. Nem ítélkezem, mint ti. A Morrigan az más. Azt csak a háború érdekli. Engem csak a szeretet.

– Aha. – Menta nem volt meggyőzve.

– Megyek a lányomért. – Charlie elindult az erőd oldalán felvezető, hozzá közelebb eső lépcsőn.

– Jó helyen van itt – mondta Citrom. – Ha végeztem, hazaviheti.

– Rendben – mondta Menta Friss. – Akkor én is ott várok fent. – Azzal a szemközti lépcsőhöz indult. Ha felérnek, Charlie-val két oldalról közrefogják Citromot.

Rivera odament az udvar szélén álló Audrey-hoz, Glockja az oldala mellett lógott. – Hiszi is, amit most mondott?

Audrey kirázta haját a szeméből. – Amikor mondtam, hittem.

Menta jelent meg az erőd tetején balra, Charlie jobbra.

– Ott álljatok is meg – mondta Citrom. – A tökmagra szükségem van.

Sophie leugrott az ágyúállásról, és Charlie felé szaladt. – Apu!

Citrom leejtette a kezét, és Sophie megdermedt. Charlie előhúzta a kardot a botból.

– Engedje el!

Citrom felemelte a kezét Charlie felé, aki megtorpant, és hiába küszködött, a lába mintha a betonhoz ragadt volna. Menta Friss csak húsz lépésre volt Citromtól, amikor az feléje fordult és vele is megismételte. – Ne most. Hadd fejezzem be.

– Citrom, szétrúgom a segged, ha a kezem közé kaplak. – Aztán azt dörmögte maga elé: – Anubisz, ha adsz nekem valamit, most add.

Citrom odaállt Sophie fölé. A lány felsikított. Citrom a híd felé fordult, és karját magasra emelte.

– Gyertek! Gyertek ide!

A híd szellemei kavarogtak és örvénylettek, a fény távolodott a szerkezettől, a szellemek árama Citrom felé ívelt. – Gyertek, kicsinyeim. Apa hazavisz benneteket.

– Felgyújtottam a Buickját – szólalt meg Rivera lent az udvaron.

Citrom bár nem akart, a válla felett mégis a zsarura nézett. – Mit mondott?

– Ma reggel. Amikor mindenki elhagyta az alagutat Fort Masonnél, én visszamentem és egy országúti jelzőrakétát dobtam a hátsó ülésre.

– Nem.

– Hagyja – mondta Audrey Riverának. – Ki akarja szabadítani a lelkeket.

– Kimentem, mielőtt felrobbant volna, de felrobbant – mondta a magáét Rivera. – Tiszta kazán volt. Bajba is kerültem miatta, de a Buickja már csak egy rakás meleg fém.

– Maga egy halott zsaru – mondta Citrom. Rivera felé fordult. Így viszont nem tudott a hídra koncentrálni, és a szellemek folytatták eszeveszett kapaszkodásukat felfelé a fémszerkezeten. Citrom felemelte a karját, mintha egy baseball-labdát akarna eldobni, és mielőtt leeresztette volna, sötét alak jelent meg mögötte.

– ÁÁÁÁÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÁÁÁÁÁÁ! – visított a banshee, és a sokkolót Citrom nyakához nyomta. ZZZZZZZT!

Ahogy Citrom a támadója felé fordult, a banshee átbújt a hóna alatt, megragadta Sophie kezét, és elhúzta tőle. – Szia, bogaram – mondta a banshee, és a szoknyája redői közé húzta a gyereket.

– Barbecue-szagod van – állapította meg Sophie.

Citrom úgy dörgölte a tarkóját, mintha egy különösen idegesítő szúnyogot csapott volna agyon, mintha a sokkoló csak bosszantaná. – Még egyszer ne csináld – mondta más hangon. Már nem az a laza Citrom volt.

– A Buick az alagútban volt? – kérdezte Menta Friss Riverát. – Hogy került a Buick az alagútba?

– Ahogy a Morrigan.

– A kurva életbe, te nagy kutyafejű dinka, mire vársz? – kérdezte a banshee.

Citrom feléje fordult és megdermesztette, ahogy hátrált Sophie-val.

– Te is megkapod a magadét, banshee, amikor végeztem – mondta Citrom még mindig azon a nem-citromos hangon. Felemelte a karját, és újból elkezdte hívni a híd szellemeit. A fény ismét feléje ívelt. A híd acélívén magányos alak állt festőoverallban.

– Hadd csinálja – mondta Audrey. – Jama az őr. Új rendet alapoz meg.

– Ő nem Jama, te dinka – mondta a banshee. – Ő a rohadék Széth, a sötétség, az árulás és általában a kibaszás ura. Nem felszabadítja a lelkeket, hogy a rohadt univerzummal egyesüljenek, hanem fel akarja falni őket. A hatalmas egója részévé válnak, és akkor sok szerencsét.

– Hoppá – mondta Audrey.

Citrom a banshee felé pördült és meg akarta ütni, de a keze átment rajta. – ÁÁÁÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÁÁÁÁ! – visított rá a banshee.

– A Buick az alagútban volt – mondta Menta. – Á. Értem.

– Igen, drágám – mondta a banshee. – Széth ajtókat nyitott az Alvilágra, ahogy minden rendes félisten tenné. Le is rajzoljam?

– Tudtam én, hogy kell rajzszeg meg fonal – mondta Charlie.

Menta Friss aranyszeme izzani kezdett, mint Citromé, és elmosolyodott.

A kapu megnyílt az alagútban, a Fort Mason Green alatt, és a pokoli ebek felbukkantak. Tűz és erő lüktetett bennük, orrukban a préda szaga, és teljes sebességgel robbantak a fenti világba, mancsuk égett Buick-darabokat kapált fel, ahogy szilánkzáporban áttörtek a fakorláton az alagút végén, és elindultak Fort Point felé. Kevesen jártak arra ebben az órában, és akik látták őket, optikai csalódásnak hitték, árnyéknak, melyet talán az Alcatraz reflektorai vetettek, mert semmi valóságos nem mozoghat olyan gyorsan, olyan messze az úttól.

A part közelében maradtak, átugrottak kerítésen és parkoló autókon, úgy törték át a sövényeket, akár ágyúgolyó a csipkefüggönyt. Elrohantak a Marina gyepe mellett, ahol nappal gyerekek röptetnek sárkányt és fociznak, el a Crissy Field mellett, ahol ezrek nézik a tűzijátékokat és hajóversenyeket, el a St. Francis jachtklub mellett, a régi raktárak mellett, amelyek most irodaházak, végig a régi tüzérségi úton – mancsuk olyan erővel verte fel a kavicsot, hogy betörtek egy szélvédőt. Rivera Fordjának szélvédőjét repedések hálózták be, ahogy átrohantak Fort Point parkolóján.

Szellemlények voltak, fellelkesültek, és bő egy éve nem látták, mégis ismerték a szagát, az esszenciáját, noha új testet viselt. Úgy mentek be az erőd kapuján, akár a bárányok, nyáladzva és kutyaörömmel, fel a lépcsőn, és ráugrottak Charlie-ra, eláztatták pokoli kutyanyálukkal.

– Kutyulik! – kiáltotta Sophie.

A Citrom mágiájától megdermedt Charlie tűrte az ebek szeretetét, ide-oda hajolt, ahogy beledörgölték a pofájukat, nyalogatták, és végül egy hatalmas, örvendező dupla hágás középpontja lett, az öröm nagy fekete kutyapiramisának belseje, vörös kutyafütykösök bökdösték, akár nyálkás lándzsák.

– A kutyulik szeretnek táncolni apuval – jegyezte meg Sophie mellékesen Citromnak, akinek szeme nagyra tágult a hatalmas ebek láttán. – Hiányolták.

– Segítség! – nyögött Charlie. – Segítség, halálra hágnak!

– Bizony, drágám – mondta a banshee. – De szárazon.

– Ne őt! – mondta Menta Friss, és a hangjában Anubisz dörgött.

– Nem, kutyulik! – parancsolt rájuk Sophie.

Az ebek Sophie-ra néztek, leejtették Charlie-t, akár a nyálas teniszlabdát, aztán a kislányhoz ugrándoztak. Citrom teljesen elfelejtette, hol tartott, elfelejtette, hogy ezer lélek erejét vonzotta magához, elfelejtette, hogy amikor végez, a fény és sötétség birodalmán is uralkodni fog, és sarkon fordult, hogy meneküljön. A lélekfolyam, amelyet magához húzott, visszapattant a hídra.

Citrom széttárta a kezét, mintha szappanbuborékokat tolna szét egy lavórban, mire kapu nyílt az erőd udvarán, egy derengő fekete tükör. Tett egy lépést hátra, hogy nekifutásból ugorjon le négy szintet, amikor Alvin ráharapott a karjára, és visszarántotta, akár egy rongybabát. A sárga puhakalap lerepült a fejéről, és eltűnt az Alvilágban.

Alvin kétszer megrázta, aztán Mohamed elkapta a másik karját.

– Elég! – mondta Menta Friss, aki Anubisz volt. Az ebek megálltak, fogták Citromot, és morogtak, akár egy Ferrari üresben. Menta, aki eddig dermedten állt, Citrom elé lépett, aki Széth volt, az Alvilág néhai egyiptomi ura.

– Csíped a kutyulikat, Citrom? – mondta Menta a saját hangján.

– Nem fogok hazudni, kuzin, nem csípem.

– Végeztél itt, ugye, tudod?

Citrom ernyedten lógott a két eb között, legyőzötten, aztán elvigyorodott.

– Pedig az lett volna az igazán baszott nagy ráébredés, amikor én lettem volna a Luminatus. Kibaszott nagy világégés lett volna.

– Hát most már nem lesz. Mondom, mi lesz. Ezek a kutyulik elvisznek egy gödörhöz, ahol Ammut több ezer éve vár a finom valagadra. Tudom, hogy nem tud megölni, de összerág és kis darabokban kiszar. És ha valaha összerakod magad, mert a mifélénkkel ez történik, ez a két véreb ott vár rád, Citrom. Lelassíthatod őket, de megállítani nem tudod. Követnek a világ végére is, és az Alvilág végére is, sosem adják fel és sosem pusztulnak el. Nem parancsolhatsz nekik, nem ölheted meg őket, mert csak egyvalaki parancsol nekik, és ő itt áll – mutatta Menta.

– Mizu? – mondta Sophie.

– Ezek ellen nincs kriptonit, Citrom, veszed?

– Kemény legény vagy, Menta Friss.

– Menj!

Az ebek leugrottak az árkádról Citrommal, négy emeletet zuhantak az Alvilágba vezető kapuhoz, amely olyan durranással záródott be utánuk, mint amikor a villanykörte kiég.

– Viszlát, kutyulik – mondta Sophie.

Menta Friss felnézett a hídon, a szellemek örvényében álló magányos alakra, és intett. Mike Sullivan visszaintett, és eltűnt az áramlatban.