27
FORT POINT

A nővérpulthoz közeledve Audrey kiásta a retiküljéből a tárcáját. Amióta Ázsiából visszatért, most először kívánta, hogy bárcsak a szerzetesköntösét viselné. Előkészített három-négy kártyát a nevével és címével, valamint a jogosítványát, amely igazolja, hogy ő a többi kártyán szereplő személy. Most először csinálta, de hát szükség törvényt bont…

– Üdv, Amitabha Audrey Walker rinpócse vagyok, a Három Ékkő Buddhista Központ vezetője. – Kopp, kopp, kopp, tette le a kártyákat. – Mr. Friss szellemi vezetője vagyok. Hitünk előírja, hogy a teste mellett legyek, így segítsem át a bardón az életből a halálba. Mr. Friss mellett szeretnék lenni.

A nővér kétkedve nézett rá az olvasószemüvege felett. Szerencsére nem az a nővér volt, akinek Rivera rajzolóként mutatta be, de egy ideje már itt ült, látta őket jönni-menni, látta a különös örömüket és szomorúságukat. Ugyanakkor megszokta, hogy olyanokkal van dolga, akik életük legnagyobb stresszét élik át, és nem mindig reagálnak racionálisan, amikor eldurvulnak a dolgok.

– Azt mondta, az a kurvás iskolás lány a papja – jegyezte meg.

Audrey tudta, hogy itt van némi tere, mert amit a legtöbb amerikai tud a buddhizmusról, azt egy negyvenéves televíziós műsorból tudja, amelynek a sztárja véletlenül felakasztotta magát, miközben egy hotel gardróbjában rejszolt, vagyis valószínűtlen, hogy kiszúrják, ha kicsit elmismásolja a doktrínát.

– Ő is az, de az övé egy másik tudományág. Aki a mi hitünket vallja, annak a külső megjelenés illúzió, amely csak elvonja a figyelmet dharmánk igazi természetétől. – Várj, hagyd, hogy megeméssze. Senki nem tudja, mi a dharma. Várj. Várj. Sikerülni fog.

– A vérrokona?

– A hitünket vallókat a családunknak tekintjük. – Nem, ez szektásan hangzott. Szépen akart beszélni, nem szektásan.

– És meddig kell a holttest mellett lennie?

– Amíg a lélek el nem távozik. Általában nincs egy nap.

– Befáradna ide, kérem? – A nővér az asztalnak az üvegfal mögötti részéhez ment, és megvárta, míg Audrey felveszi az igazolványait és követi az ajtón át.

– Nézze, Ms. Walker, pár percen belül leküldjük Mr. Friss testét a hullaházba. Tőlük függ, hogy mellette maradhat-e. Amíg eljönnek érte, addig maradhat, és szólok az érdekében a beteghordónak, de ha leér, el kell nekik mondania, miért van ott, és majd ők döntenek.

– És ha azt mondom nekik, hogy a rendőrség küldött? Látta, hogy Rivera felügyelővel voltam.

– Maga buddhista pap és rendőr?

– Álruhás. És igazából szerzetes vagyok.

– Azt a műsort megnézném. Nem hinném el, de megnézném.

– Tessék?

– Maradjon Mr. Frissel. De tényleg maradjon is vele. Ne menjen el nyomozni, miközben a lelkét vigyázza. – A nővér nem értette, az emberek miért nem fogják fel, hogy ha elérték, amit akartak, már nem kell tovább hazudozniuk. A legszívesebben visszavonta volna az engedélyt.

– Köszönöm. Legyen áldott.

Harminc perccel később Audrey egy folyosón állt a hordágy mellett, amelyen Menta Friss teste feküdt, amikor a férfi szeme felpattant.

– Helló.

Audrey azonnal elküldte az sms-t, melyet már korábban begépelt: ÉL.

A férfi szeme nagyra nyílt és körbecikázott, mintha próbálná felidézni, hogyan is kell beszélni.

– Nem egész egy óráig volt halott – közölte vele Audrey. – Inkább csak szundikált. Charlie mondta, hogy visszajön. – Audrey látta, hogy értetlenség költözik Menta szemébe. Ez a folyamat is teljesen új volt neki, de jelen volt, amikor a mókusemberek életre keltek, miután emberlelket kaptak; meg voltak zavarodva, és emlékeztetniük kellett magukat a valóság korlátaira, mert nekik a valóságot palackba tették és alaposan összerázták.

– Biztos fázik. A nadrágját levágták, az ingével nem tudom, mi történt. Ezeket hoztam. – Felmutatta a kórházi ruhát, amelyet egy szemetesből vett ki, miközben a beteghordó az alagsori folyosón gurította Menta Friss testét. – Megvan a kabátja és a cipője. A hordágy alatti tartón. Az egyik cipő véres, bocs.

Menta szeme abbahagyta a cikázást. Mintha énjének az a része, amelyik a valóságot kereste, most megtalálta volna.

– Levágták a kibaszott méretre készített bőrgatyómat?

– Nézzen magára, életben van meg minden. – Audrey úgy érezte, ennél mélyebb értelműt kellett volna mondania, valamelyik szívszútrát, „Az alak nem különbözik az űrtől”, de inkább azt mondta: – Kinek kell gatya? Él!

– Mondja az, aki él és van gatyája.

Audrey odadobta neki a köpenyt. – Elfordulok és figyelem a folyosót.

A nagy ember felült, oldalt fordult a hordágyon, és elkezdett belebújni.

– Sok halált felügyelt szerzetesként, mi?

– Százötvenhárom lelket vezettem át a bardón.

– Az én halálom milyen volt?

– Elég jó. Erős hetes. Átlag feletti.

– Mindenki sírt?

– Sírás főleg akkor volt, amikor még próbálták megmenteni. Lily totál kivolt. Én nem voltam a szobában, amikor meghalt, de Charlie hamarosan elmondta, hogy visszatér, és mindenki felvidult. Azt hiszem, Lily kifelé menet hurrázott is.

– Charlie miért nincs itt? Gondolom, elmondta, hogy hol jártunk?

– Igen, de Citrom elvitte Sophie-t.

– Bassza meg!

– A szellem a hídon azt mondta Lilynek, hogy Citrom Fort Pointra vitte Sophie-t, a híd alá.

– Felöltöztem – jelentette Menta Friss. A ruha extra nagy méret volt, de nem extra magas, csípőben és vállban passzolt rá. A nadrág viszont térd alá ért, az ing pedig a hasáig. Úgy nézett ki, mint egy takaros száműzött és egy hatalmas marokkói inas keresztezése.

– Megsérült valaki?

– Nem. Csak elment a lakásba, és elvitte Sophie-t. Jane és Cassie semmit sem tudtak csinálni.

– És az idős orosz hölgy jól van?

– Azt mondják, felépül.

– És maga? A kuzinom szórakozott magával? Bántotta?

– Nem. Sőt, nem engedte a Morrigannak, hogy bántson.

– Miért nem?

– Mi?

– Miért nem bántotta? Miért nem halt meg az öreg hölgy? Miért vitte el Sophie-t? Ő csak egy kislány, nem? Ha olyan kemény csávó, akkor hogy maradt mindenki életben?

– Talán csak új rendet akar teremteni, ahogy mondta.

– Engem nem érdekel, mit akar. Azt akarom tudni, mire képes. Hogy jutott be Asher házába a sok biztonsági cucc mellett?

– Azt nem mondták. Ott mindig mindent zárnak.

– Akkor Citrom másképp is tud közlekedni, nem csak a ’49-es Buickkal. Van kocsija?

– A parkolóban.

– Menjünk. – Menta fél lábon ugrálva húzta fel a fekete edzőcipőt, aztán a hordágy alól kikapta a bőrkabátját. – Fort Pointba megyünk.

Audrey menet közben küldött egy sms-t Charlie-nak: MEGYÜNK FORT PT-BA.

– Fort Point? – kérdezte Rivera. – Charlie, nem tudom, bejutunk-e oda. Az nemzeti park. A 9/11 óta a nemzetbiztonság felügyeli. Az őrök M4-es gépkarabélyt kaptak, de még a parkőröknek is van fegyvere. Azok után, amit a Fort Mason alagútban műveltünk, kizárt, hogy a rendőrség támogat, ha odatelefonálnak, hogy ellenőrizzenek. – Rivera Fordjában ültek, éppen Fort Mason és a Marina Safeway mellett hajtottak el.

– Semmi gond, engem beengednek.

– Már miért engednék?

Charlie elővette és felmutatta Mike Sullivan hídfelügyeleti jelvényét. – Mert alkalmazott vagyok. Szóval ha felhívják őket, engem igazolni fognak. Mindenki ismeri Mike Sullivan történetét. Majd azt mondom, meg akartam nézni turisták nélkül.

– Fegyverrel akkor sem engednek be – makacskodott Rivera.

– Anubisz azt mondta, fegyverekkel amúgy sem megyünk semmire. Nem ártanak neki.

– Akkor nem tudom, egyáltalán minek vagyunk itt.

– Itt kell lennünk. Nála van a lányom. Ő csak egy kisgyerek.

– Valószínűleg nem az.

– Hogy érti?

– Miért rabolna el ez az izé, ez az istenség egy gyereket? Mit ér egy gyerekkel? Ha nem rabolja el, leszálltunk volna róla.

– Erre nem is gondoltam. Maga szerint azt hiszi, Sophie a Luminatus?

– Többet tud erről nálam és elrabolta.

– Sophie a haladó olvasáscsoportban van, az már igaz.

– Na, ugye.

Charlie mobilja rezgett. Audrey üzent. ÉL.

Rivera beállt a turistaparkolóba, jó nyolcszáz méterre az erődtől. Az út további részén súlyos úttorlaszokat lehetett kiemelni a betonból, hogy korlátozzák a gyalogos és kerékpáros forgalmat, jelenleg azonban a korlátok le voltak süllyesztve. Rivera leoltotta a reflektort, és az erőd melletti parkolóba hajtott. Kiválasztott egy helyet a parkoló túlsó szélén, és leállította a motort. Pár kocsi volt csak az erőd közelében, de azok is hivatalos járművek, a nemzeti park jelzését viselő könnyű furgonok és SUV-ok.

Fort Point polgárháborús erőd volt, egy méter vastag tégla- és betonfalakkal; az ágyúállásokat úgy tervezték, hogy az egész San Francisco-öböl bejáratát védelmezni lehessen. Noha az erőd az 1930-as évekre elvesztette a stratégiai jelentőségét, a Golden Gate hidat kifejezetten úgy tervezték meg, hogy az erődöt, mint a katonai építészet egy példáját, megőrizzék. A híd város felőli bejárata egy nagy acélboltív volt, amely átívelt az erőd tetején, nem pedig egy sokkal gyakorlatiasabb támoszlop, melyet akkor emeltek volna, ha az erődöt lebontják.

Ahogy kiszálltak, Charlie mobilja megint rezgett. Audrey üzent: MEGYÜNK FORT PT-BE.

– Jönnek. Olyan húsz perc.

– Várnunk kéne – nyitotta ki a csomagtartót Rivera. – Ez a Jama valószínűleg nem tudja, hogy mi tudjuk, hogy itt van. Nem kéne elpocsékolni a meglepetés erejét, amikor csak Frissnek van esélye ellene. – Rivera a csomagtartóba tette a Berettáját és a tokot. – A Glockot a bokámon hagyom. Ha az őrök észreveszik, majd azt mondom, elfelejtettem.

– Nálam van a botkardom. Amúgy is úgy tudják, hogy leestem a hídról. Nem fogják elvenni a sétabotomat.

– Ha ettől jobban érzi magát.

A szél elnyomta a csomagtartó kattanását, de a nadrágszárukat is meglebbentette a bokájuk körül. Furcsa mód Rivera haja tökéletes maradt.

– Megfagyok – mondta Charlie.

– Várjunk a kocsiban.

Visszaültek a Fordba. Charlie megírta Audrey-nak, hogy a parkolóban várják őket. Remélte, hogy Audrey nem sms-ezik vezetés közben, mert az veszélyes. Nem, okos nő, biztos átadja a mobilját a Frissben feltámadt egyiptomi félistennek, nem csinál hülyeséget.

A híd ragyogó lámpái, valamint a háromnegyed hold elég fényt adott, hogy lássák az erőd egész déli felét. Sehol egy lélek. Még a főkapunál sem.

– Hol vannak az őrök? – kérdezte Rivera. – A parkőrök?

– Ugye tudja, hogy én nem dolgoztam a hídon? Az Mike Sullivan volt. Amíg maga nem mondta, azt sem tudtam, hogy vannak őrök.

– Amikor Friss ideér, Audrey-val itt kell maradniuk.

– Azt nem.

– Hol vannak az őrök, Charlie? Nem tudhatja, hogy nem szaggatta-e őket darabokra a Morrigan.

– Nem.

– Frissel majd mi megmentjük Sophie-t.

– A lányom bent van, felügyelő. És különben is, azt hiszi, azért harcoltam a csatornahárpiákkal, mérgeztek meg és haltam meg, keltem életre és éltem húsbábként, aztán beszéltem rá valakit, hogy leugorjon a Golden Gate-ről, hogy a kibaszott kocsiban üljek?

Rivera magában kipipálta Charlie érveit, belegondolt saját biztonsága iránti közönyébe, és azt mondta: – Oké.

– Oké.

Csendben ültek, míg Rivera ki nem szúrt egy reflektort a visszapillantóban, amely kialudt, de a kocsi gurult tovább. – Audrey okos lány – mondta.

Amikor Menta Friss kiszállt a Hondából, Charlie odafutott hozzá, és átkarolta a nagydarab férfi derekát. Menta csak lógatta a kezét, és Audrey-ról Riverára nézett egy megfürdetett kutya megalázott, de elszánt pillantásával. Aztán Charlie végre elengedte és hátralépett.

– Bocs.

– Semmi gond.

Audrey mentette meg Charlie-t egy ugyanilyen, mégis illendőbb öleléssel.

– Szóval milyen volt haldokolni? – kérdezte Rivera a szemöldökét felvonva Menta öltözetén.

– Nem olyan pihentető, mint hinné.

– Charlie azt mondja, magának van valami Jama-megállító ereje.

– Hát, Anubisz nem részletezte, milyen képességem lesz, csak hogy én leszek az avatarja ebben a világban. Egyelőre úgy érzem, egy nadrág jó indítás lett volna.

– Audrey? – nézett rá Rivera. – Valami?

– Buddhista vagyok. A mi hitünk szerint minden isten illúzió, az egó szüleménye. Felőlem maguk is azok lehetnek.

– Ez nem nagy segítség.

– Namaste. Már ha ez az igazi neve.

– Hogy?

– Semmi. Buddhista humor. Folytassa.

Rivera a válla felett az erődre pillantott. – Oké, mondom, mit tudunk. Nem láttunk őröket vagy parkőröket, de ha vannak, és kéne lenniük, akkor M4-es gépkarabélyaik vannak. A rádióban nem beszéltek lövöldözésről, vagyis fel kell tételeznünk, hogy ha Jama bent van, ahogy a szellem mondja, akkor vagy nem látták, vagy nem tekintették fenyegetésnek, ami azt jelenti, hogy nincs vele a Morrigan, mert el nem tudom képzelni, hogy azt valaki ne lássa fenyegetésnek.

– Vagy minden őr halott – jegyezte meg Audrey.

– Igen, ez a vidám lehetőség is fennáll. Szóval mit gondolnak? Puska és késálló mellény?

– Á, ez nem harc lesz, felügyelő. – Menta Friss felemelte az ujját, mintha a szél irányát ellenőrizné. – Hallja más is?

A hullámok, a szél és híd forgalma mellett surrogó hang hallatszott, mintha egy hatalmas hajtómű pörgött volna fel. A többiek bólogatva néztek körül.

– Mi a faszom ez?

Audrey a hídra mutatott, az azt megvilágító lenti lámpákon és a tornyok tetején a repülőket figyelmeztető vörös fényeken túlra: mintha maga a híd izzott volna, mintha fénycsíkok festették volna meg, mint amikor lézerrel játszanak.

– Látja mindenki?

Charlie mobilja rezgett. Lily üzent: MIKE AZT MONDJA, A HÍD SZELLEMEI FELJÖNNEK. MOST MENJETEK. Felolvasta a többieknek.

– Azt a fényt húsz mérföldre is látni lehet – vélte Audrey. – Miért nem áll le a forgalom?

– Mert ők nem látják – felelte Menta Friss. – Ahogy a lélekedények izzását sem.

– Indulnunk kell – mondta Rivera. Átvezette őket a parkolón az erőd acélkapujához. Egy súlyos ajtó volt a kapu közepén. Tárva-nyitva. Rivera megállt a küszöbén, benézett, majd háttal a falnak lapult. Belátott egészen az erőd udvarának közepéig. Ezen az oldalon voltak annak idején a barakkok, megerősített téglaépületek a katonák elszállásolására. Az erőd túlsó felén volt egy árkádsor, három szint súlyos boltív, ahol valaha az ágyúk álltak az öböl felé fordítva. Az ágyúk híján azonban apró színpadoknak tűntek. Az ajtóból senkit nem lehetett látni: sem őröket, sem parkőröket, sem sárga ruhás férfit.

A híd szellemeinek moraja most nem hajtóműére emlékeztetett, inkább egy hatalmas tömeg halk morajára, tízezer hangra egy kis szobában. Rivera lenyúlt és kihúzta a Glockot a bokatokjából.

– Én megyek be elsőnek. Jelzek, amikor követhetnek.

– Halálvágya van, vagy mi? – kérdezte Menta Friss.

– Ezek szerint.

– Mehet elsőnek, csak tegye el a fegyvert. Lehetnek bent őrök, akik személyes sértésnek veszik, hogy valaki Glockkal a kezében akar beosonni.

– Én megyek – mondta Charlie, és elsuhant mellettük.