AUERBACH PINCÉJE LIPCSÉBEN

Vidám legények dáridója

FROSCH
Nincs röhögés? Itóka sem kell?
Ebadta, sok sanyaru-vendel!
Mint egy rakás nyirkos törek,
s máskor a tűz majd felvetett!

BRANDER
Magadra vess! Ma nem bolondozol,
malacságod, kópéságod sehol.

FROSCH
(egy pohár bort a fejére önt)
Ne, mindkettő!

BRANDER
Disznó! Pimasz!

FROSCH
Tiköztetek se legyek az?

SIEBEL
Ki innen a kötekedőt!
Hörpints, nyakalj, oszt elő a tüdőt!
Nosza! Juhhú!

ALTMAYER
Ne ordibálj, parasztja!
Vattát ide! A fülem megszakasztja!

SIEBEL
Ha visszhangzik a boltozat,
évezhetem csak basszus hangomat!

FROSCH
Ha nem tetszik neki, menjen a nyavalyás!
Á-trállárálá!

ALTMAYER
Á-trállárálá!

FROSCH
Megvolt a hangolás. (Énekel)
“A római szent birodalom
együtt ugyan mitől vagyon még?”

BRANDER
Be ronda dal! Politikai dal!
Rút dal! Inkább áldanátok az Istent,
hogy Rómához közötök semmi sincsen!
Legalábbis nekem valódi nyereség,
hogy császár nem vagyok, csak kancellár se még;
ha már szükségünk volna vezetőre,
válasszunk pápát egykettőre!
Bízvást tudjátok, errenézt
mi dönti el a jelölést.

FROSCH
(énekel)
“Szállj magasra, csalogány,
köszöntsd tizezerszer a babám!”

SIEBEL
Azt ugyan senki se! Ne halljam a nevét se!

FROSCH
Köszöntsd s csókold meg őt! Nem hallgatok azért se!
(Énekel)
“Nyisd ki, szép az éjszaka,
nyisd ki, ő virraszt, maga!
Csukd be, hogyha megvirradt.”

SIEBEL
Jó, csak dalolj, dalolj, magasztald őt sokat!
Fogok én még nevetni egyszer!
Engem már vízre vitt, ne félj, te sem menekszel!
Lidérc legyen a babája, nem én!
A keresztúton véle az hetyegjen!
Vén bak, mely járt a Szent Gellért-hegyén,
jó estét néki szöktiben mekegjen!
Egy tisztességes, hús-vérből való
legényt nem érdemel lotyó.
Tehát itt senki se köszöntse!
Inkább az ablakát töröm be!

BRANDER
(asztalra csap)
Elég! Most rám figyeljetek!
Urak, én tudom, mi az élet;
ezek fülig szerelmesek;
állapotjuk kivánja meg,
hogy adjak most nekik valami szépet.
Kezdem! Jó dal s újfajta is!
A végsort fujjátok ti is! (Énekel)
Pincénkben egy patkány lakott
zsírtól, vajtól kövéren;
eresztett haskót oly nagyot,
nem volt szebb Lutheré sem.
A kukta mérget tett elé,
s úgy megbetegedett belé,
mintha szerelmes volna!

KÓRUS
(bömbölve)
Mintha szerelmes volna!

BRANDER
Futkosni kezd most té s tova,
tócsákból inni kíván,
mindent szétrága-karmola,
nem enyhít ez se kínján.
Bajában fel- s leszökdösött,
s olyan keservesen nyögött,
mintha szerelmes volna!

KÓRUS
Mintha szerelmes volna!

BRANDER
S ihol fényes nappal vakul
benyargal a konyhába,
a sutba bú, remeg, lapul,
fujtat-szuszog kínjába.
Kacagja mérgezője: “hú,
most likba utoljára fú,
mintha szerelmes volna!”

KÓRUS
Mintha szerelmes volna!

SIEBEL
Halljátok a sok bamba, hitványt!
Bizony dicső cselekedet
kiirtani egy árva patkányt!

BRANDER
Patkányok kedvesek neked?

ALTMAYER
Te pókhasú, mit kell megérnem?
Úgy megvert a nyomoruság,
hogy egy felpuffadt pocegérben
saját sorsod látod csupán?

Faust és Mefisztó megjelenik

MEFISZTÓ
Előtte minden más dolognak
jókedvű társaságba hozlak,
hogy lásd: a létet mily könnyen veszik.
Minden nap ünnep e népségnek itt.
Kevéske ésszel, nagy pofával,
mint macskakölykök a farkuk után,
forognak egy helyben bután.
S mígcsak fejük fájni nem átall,
s amíg le nem jár a hitel,
nem is törődnek semmivel.

BRANDER
Ezek valami hosszú útról
jőnek, lerí szokatlan módijukról;
egy órája sincsenek itt.

FROSCH
Úgy vélem magam is! Lipcsénk tetszik nekik!
Egy kicsi Párizs ez, pallérozgatja népét.

SIEBEL
Minek néznéd e két urat?

FROSCH
Ne félj, fiu! Igyunk meg egy pohár bort,
s mint egy lógó gyermekfogat,
orrukból a nyüvet egyből kirántom!
Ugy gondolom, nemes házból valók,
mert dölyfösek s finnyás-utálkozók.

BRANDER
Szemfényvesztők, fogadni mernék!

ALTMAYER
Alkalmasint.

FROSCH
Kifirtatom ma még!

MEFISZTÓ
(Faustnak) Nem érzi ez a csőcselék
a Sátánt, bár nyakukban űl rég!

FAUST
Üdvözletünk, urak!

SIEBEL
Viszont, és köszönet.
(Mefisztót oldalról végigmérve, halkan)
Egyik lábára mért biceg?

MEFISZTÓ
Megengednétek, hogy közétek űljünk?
Ha már nincs jó ital, legalább idebent
szép társaságtoknak örüljünk.

ALTMAYER
Finnyás ember vagy, annyi szent!

FROSCH
Rátótról későn kerekedtetek fel?
Tán Istók bácsinál valátok lakomán?

MEFISZTÓ
Ma elkerültük, kiskomám;
De a minap beszéltünk az öreggel.
És emlegette öccseit, de szépen!
S megkért üdvözlenünk titeket, a nevében.
(Frosch felé bókol)

ALTMAYER
(halkan) Megkaptad! Érti ez!

SIEBEL
Nagy szélhámos lehet!

FROSCH
Megállj, elbánok én veled!

MEFISZTÓ
Ha nem csalódom, az imént
kimívelt torkok kara harsant?
E boltiven orgonaként
kell visszhangoznia a dalnak!

FROSCH
Most már tudom: énekművész!

MEFISZTÓ
Ó, nem! Bár nagy a kedv, a képesség kevés.

ALTMAYER
Fujj valamit!

MEFISZTÓ
Akármennyit, ha tetszik!

SIEBEL
De aztán új darab legyen!

MEFISZTÓ
Spanyolhonból jövünk egyenesen,
ahol a jó bor jó dallal vetekszik. (Énekel)
Hej egyszer egy királynak
egy nagy-nagy bolhája volt -

FROSCH
Hallottátok! Bolhája! ez igen!
Jobb vendégem ne is legyen!

MEFISZTÓ
(énekel) Hej egyszer egy királynak
egy nagy-nagy bolhája volt,
fogadta őt fiának,
s mindent rátékozolt.
Szabójának kiáltott,
s a jó szabó futott,
az úrfinak kabátot
és pantallót szabott.

BRANDER
De óva intsd a kecskét, az ebadtát,
pontos mértéket vegyem ám,
s, ha kobakja kedves a nyakán,
ráncot ne vessen az a nadrág!

MEFISZTÓ
Bársonyba és selyembe
bujtatták őt belé,
szép fodrok tarka rendje
s kereszt is díszité.
Miniszter lett a bolha,
viselt nagy csillagot,
s testvérei hosszu sorba’
urak s udvarnagyok.
Sanyargatá az udvart,
minden hölgyét, urát,
már bolha csipdesett, mart
királynét, szobalányt.
Megfognuk és megölnük
tilos nekik, ha mar.
Mi fogjuk és megöljük
meg ám, de még hamar!

KÓRUS
(kurjongatva) Mi fogjuk és megöljük
meg ám, de még hamar!

FROSCH
Bravó, bravó! Ez igen!

SIEBEL
Minden bolhával így legyen!

BRANDER
Köpd ujjad, s fogd a bestiát!

ALTMAYER
Vivát a szabadság! A bor vivát!

MEFISZTÓ
A szabadságra én bizony jószívvel innám,
hogyha boraitok jobbak volnának itt, lám!

SIEBEL
Többször ne merd mondani, hékám!

MEFISZTÓ
Ha nem venné a korcsmáros zokon,
én ezt a tisztelt társaságot,
pincénk javával itatnám most.

SIEBEL
Ide vele, én vállalom!

FROSCH
De nagy pohárral adj, dicsérhessük nyugodtan!
Ne szűkölködjünk kóstolóban;
ha már itélni kell, komám,
hadd szívjam tele a pofám!

ALTMAYER
(halkan)
Tán Rajna-menti borcsiszárok?

MEFISZTÓ
Nosza, fúrót ide!

BRANDER
Hát ezt ugyan miért?
Hordótok tán az ajtóban hagyátok?

ALTMAYER
Van ott egy kis kosár s abban szerszám elég.

MEFISZTÓ
(átveszi a fúrót, majd Froschhoz)
Mondd hát, milyen fajtát óhajtasz?

FROSCH
Hogy értsem ezt? van többféle borod?

MEFISZTÓ
No rajta! Csak válasszatok!

ALTMAYER
(Froschhoz)
Úgy látom, cimborám, már nyaldosod az ajkad!

FROSCH
Ha már választhatok, legyen jó Rajna-menti!
Jobbat, mint szép hazánk, nem adhat úgyse senki.

MEFISZTÓ
(miközben Frosch helyén az asztal szélébe lyukat fúr)
Egy csepp viaszt ide, jó lesz alkalmi csapnak!

ALTMAYER
Szemfényvesztés! Vigyázz, becsapnak!

MEFISZTÓ
(Brandernak)
S neked?

BRANDER
Legyen champagne-i bor,
olyan, amely pezsegve forr!

MEFISZTÓ
(fúr)

Az egyik már csinált viaszdugót,
s bedugta vele a lyukat

BRANDER
Ne kerülj minden idegent el!
Messziről jönnek a csodák!
A francúzt gyűlöli minden jó német ember,
bezzeg megissza a borát!

SIEBEL
(mialatt Mefisztó az ő helyéhez közeledik)
Biz én a savanyút nem kedvelem,
adj egy pohárka édesebbet!

MEFISZTÓ
(fúr) Neked hát tokajit eresztek.

ALTMAYER
Ne játsszatok tovább velem!
Csúful felültet minket ez az ember!

MEFISZTÓ
Ej! e nemes vendégsereggel
merész vón ily tréfálkozás.
Mondd hát hamar! s idevigyázz!
Milyen borral szolgálhatok hát?

ALTMAYER
Mindegy! Ne teketóriázz!

MEFISZTÓ
(miután minden lyukat kifúrt és bedugaszolt,
különös mozdulatokkal) Fürtök a tövecskén,
szarvak a bakkecskén,
a bor zamatos, szölleje fából,
csurran az asztal falapjából!
Nézz a természet mélyibe,
higgy, s a csoda eljő ide!
Dugót kiránts, aztán ivás!

MIND
(kihúzzák a csapot; s kinek-kinek az óhajtott
bor csurog poharába)
Csodás kút! Nékünk folydogálsz!

MEFISZTÓ
Egy csepp se folyjon el, vigyázz!

MIND
(újra isznak, énekelnek)
Hej, gyöngyélet ez az élet.
Száz disznóval nem cserélek!

MEFISZTÓ
Ha vígan megy sora, nézd meg, így fest e nép!

FAUST
Jobb volna innen elszelelnünk.

MEFISZTÓ
Figyeld, az állat most miképp
s mily szépen ütközik ki bennük!

SIEBEL
(vigyázatlanul iszik,
a bor a földre ömlik, tűzzé változik)
Segítség! Tűz! A pokol ég!

MEFISZTÓ
(a tüzet csillapítva)
Jó elemem, nyugodj te még!
(A korhelyekhez)
Csak kóstolója volt a tisztítótüzeknek!

SIEBEL
Megállj, bitang! A bőrödön veszem meg!
Nem kötsz te mégegyszer belénk!

FROSCH
Ha jó dolgod van, többet nem ajánlom!

ALTMAYER
Ajánlanám neki a sürgős eltünést!

SIEBEL
Ki látott már ilyen csibészt,
hogy hókuszpókuszával ideálljon!

MEFISZTÓ
Hallgass, vén borzsák!

SIEBEL
Seprünyél!
Kötődni ez velünk merészel?

BRANDER
Megállj! Ép bőrrel úgyse mész el!

ALTMAYER
(kihúz egy csapot az asztalkából, tűz csap arcába)
Égek! Égek!

SIEBEL
Bűbájosság van itt?
Szúrd le a gaz sehonnait!

Kést rántanak, nekirohannak Mefisztónak

MEFISZTÓ
(méltóságteljesen)
Ál-kép, ál-beszéd,
csavard el az eszét,
itt se légy, ott se légy!

Hökkenten bámulnak egymásra

ALTMAYER
Mily szép vidék ez? Hol vagyok?

FROSCH
Szőlőhegy? Csakugyan!

SIEBEL
S hány fürt imitt-amott!

BRANDER
Szép zöldelő lugasban ültök,
és mennyi tő! s micsoda fürtök!

Siebelt orron ragadja; a többiek
kölcsönösen kést fognak egymásra

MEFISZTÓ
(mint fent)
Káprázat, vesd le hályogod!
Hadd lássák ördögi incselkedésem!

Fausttal eltűnik; a legények eleresztik egymást

SIEBEL
Mi ez?

ALTMAYER
Mi ez?

FROSCH
Az orrodon a késem?

BRANDER
(Siebelhez)
Én is orrot szorongatok!

ALTMAYER
Irtóztató ütés nyargalta át a testem!
Széket ide, míg el nem estem.

FROSCH
Mi volt ez? Mondjátok, mi volt?

SIEBEL
Hol a cudar? Ha meglegyintem,
nem iszik többé soha bort!

ALTMAYER
A pinceajtón száguldott ki innen -
bizony, egy hordón lovagolt -
mint ólom, oly nehéz a lábam.
(Az asztal felé fordul)
S vajon a bor még foly-e, lássam?

SIEBEL
Káprázat volt, bűbáj, csalás!

FROSCH
Azt hittem, bor, mi tagadás.

BRANDER
S a szőlő - mi volt igazában?

ALTMAYER
Még mondja valaki, ne higgyünk a csodákban!