A FELSŐ PÉNEIOSZNÁL

MEFISZTÓ
(fürkészve tekint körül)
Amíg e kis tüzek között keringek,
az idegenség szívem elszorítja,
minden csupasz, a pendely vajmi ritka:
ledér sphinxek, pimasz, otromba griffek;
göndör hajú és szárnyas lények ezre
vetül előlről-hátulról szemembe...
Én mondom, az illetlenség barátja,
hogy ez az antik fajzat túl parázna;
korunk ízlését rájuk kényszerítve,
divatos mezt kellene húzni mindre...
Be rusnya nép! Mégis tudom a rendjét,
köszönnöm illik, én vagyok a vendég...
Minden jót, szép hölgyek s ti csudavének!

GRIFF
(recsegő hangon)
Nem csudavének, hanem csudalények! -
Csúf név a vén. Mindegyik szóban ott
cseng az ős tő, amelyből származott:
véndely, vinnyog, vánnyadt, vanyiga, vinkó,
etimologice mind egybehangzó
s lehangoló.

MEFISZTÓ
A griffek nem ragoznak
ezek szerint, bár kedvvel ragadoznak.

GRIFF
(ugyanolyan recsegő hangon, mint az előbb)
Az más! Ez a rokonság jól bevált;
szidhatják, mégis dicsérik kivált;
ragadj szép lányt, koronát, aranyat,
nagymarkúhoz Fortuna hű marad.

HANGYÁK
(óriási fajtájúak)
Aranyról van szó? Egykor tömegével
ástuk el azt a szirtodúkban éjjel;
de az arimaszposz-nép fölfedezte,
s rajtunk nevet most, mert elvitte messze.

GRIFFEK
Gyerünk hát, fogjuk őket vallatóra!

ARIMASZPOSZOK
Ünnep éjén az tiltva van.
Holnapra pedig volt-nincs arany,
kedvez tervünknek ez az óra.

MEFISZTÓ
(aki letelepedett a sphinxek közé)
Könnyű és jó megszoknom e vidéket!
Hisz mindenkit megértek itt.

SPHINX
Suttogunk halk szellemigéket,
te pedig testet adsz nekik.
Mondd meg neved, míg megtudjuk a többit.

MEFISZTÓ
Számos néven hittek ismerni eddig -
Nincs itt egy brit sem? E nép elcsatangol
csatamezőket, vízesést csodálni,
antik dohú romokra is kiváncsi,
pedig méltóbb célt lelne itt az angol.
Tanúskodhatnának, hogy láttak egykor,
mint old Iniquity-t, színpadjukon.

SPHINX
Honnan vették ezt?

MEFISZTÓ
Magam sem tudom.

SPHINX
No jó! De mondd, nem vagy-e kutatója
a csillagoknak? Mit hoz ez az óra?

MEFISZTÓ
(föltekintve)
Hull a csillag, ragyog a holdszelet fenn
s e meghitt helyre szívesen telepszem,
hol oroszlánbőrödtől átmelegszem.
Magasra törni nagyon is veszélyes;
adj fel talányt, szórejtvény is elég lesz.

SPHINX
Határozd meg, ki vagy, az kész talány.
Próbáld, hogy lényed lényegét megoldjad:
“Egyképp kell a jámbornak s a gonosznak,
annak vért kell, ha vív aszkéta-tornát,
ennek cinkos, ha járja a bolondját,
s mindketten Zeusznak, hogy elűzze gondját.”

ELSŐ GRIFF
(recsegő hangon) Nem szívelem!

MÁSODIK GRIFF
(még recsegőbb hangon)
Mért sündörög?

MINDKETTEN
Be rút! Nincs helye a griffek között!

MEFISZTÓ
(durván)
Úgy képzeled, csak karmod van kifenve,
s a vendég körme nem vág elevenbe?
Próbáld ki!

SPHINX
(szelíden)
Jó, maradj csak; majd belátod,
hogy miközöttünk nincsen nyugovásod;
otthon mulathatsz fejedelmi módon,
de itt rosszkedvű vagy, ha nem csalódom.

MEFISZTÓ
Ha föltekintek, vonzónak talállak,
de visszaborzaszt alul a vadállat.

SPHINX
Keservesen bűnhődsz itt, te mihaszna,
mert mancsaink hibátlanok;
helyedet közöttünk e satnya
lólábbal nem találhatod.

Szirének hangicsálnak a magasban

MEFISZTÓ
Mily madarak hintáznak ott a
partmenti nyárfák tetején?

SPHINX
Légy résen! Már igen nagyokra
rakott igát e zöngemény.

SZIRÉNEK
Ó, miért is kell tinéktek
rút csodákhoz korcsosulni!
Nagy csapatban szárnyalunk mi;
halljátok, mint zeng az ének?
Így vigadnak a szirének.

SPHINXEK
(kigúnyolják őket,
ugyanarra a dallamra)
Hívjátok le őket onnan!
Mindahánynak ott a lombban
undorító héjakarma,
s aki felfülel a dalra,
rontva ütnek rajt azon.

SZIRÉNEK
Áldozzunk a tiszta vágynak,
mely az ég alatt elárad!
Félre most, gúny s rágalom!
És kedves vendégeinket
nyájas arc, derűs tekintet
várja vízen, szárazon.

MEFISZTÓ
Csinos zöngék, vadonatújak,
hol a toroknak és a húrnak
hangja ölelkezőn libeg.
Nekem hiába döngicsélnek:
fülem bizsergeti az ének,
csak a szívem marad hideg.

SPHINXEK
Szívről ne szólj! Nincs foganatja.
Kebledben, mint arcod mutatja,
egy ráncos bőrzacskó fityeg.

FAUST
(odalép)
Milyen mesés! Csodálom élvezettel;
itt még a torzban is nagyságot fedezek fel.
Érezni vélem már a sors kegyét;
hová ragad e mélyértelmű kép?
(A sphinxekre)
Oidipusz állott lábánál ezeknek;
(A szirénekre)
és Ulixes ezek előtt gúzsban tekergett;
(A hangyákra)
általuk gyűlt halomba az arany;
(A griffekre)
ők őrizték híven s hiánytalan.
Bensőmet új szellemmel hatja át a
dicső képek, nagy emlékek varázsa.

MEFISZTÓ
Különben átkoznád e fajzatot,
bár most igen szíveled őket;
hol a Kedvest keressük, ott
még a szörnyek is tetszetősek.

FAUST
(a sphinxekhez) Ti női képmások, feleljetek:
ki látta Helénát közületek?

SPHINXEK
Nem értük meg korát, hisz Herkulesnek
kezétől maradékaink elestek.
Kheirónnál kell választ keresned;
a szelleméjben körbe itt üget;
ha szóba áll veled, mozdul ügyed.

SZIRÉNEK
Tejben-vajban fürdenél te!...
Hős Ulixes itt tanyázott,
s távozóban nem gyalázott,
rólunk ő sokat mesélne;
még kevésbé titkolóznánk
teelőtted; térj be hozzánk,
zöld tengerben kis szigetre.

SPHINX
Ó, nemes szív, ez kelepce.
Ulixes kötele helyett
jó tanácsunk tartson ma féken;
s megtudod azt, amit igértem,
ha a nagy Kheirónt megleled.

Faust eltávozik

MEFISZTÓ
(bosszúsan)
Mi szárnyal el s károg rekedten?
Szemmel követni lehetetlen.
E fürge madarak felettem
kedvét szegnék bármely vadásznak.

SPHINX
Gyorsabb e raj a téli szélnél,
Alkidész nyilának nehéz cél;
a sztümphalidák, ők cikáznak,
s e sascsőrű, lúdlábú szörnyek
károgva minket üdvözölnek.
Szeretnének körünkbe jutni,
szerintük rokonok vagyunk mi.

MEFISZTÓ
(szinte ijedten)
Más pereputty is sziszeg ám ott.

SPHINX
Sohase aggódj emiatt!
Azok a lernai hydra rég levágott
fejei, mik ma is rátartiak. -
No, de mi lelt egyszerre, mondd csak?
Izegsz-mozogsz. Mily izgatott vagy!
Hová indulsz? No, csak szaladj hát!...
Látom, a lányok elcsavarták
a fejed. Sose zavartasd magad.
Menj üdvözölni bájos arcokat!
A lámíák ők, furfangos cemendék,
csupa mosolygó ajk és szemtelen kép,
tudják, a szatírnak mi kell;
baklábad náluk kész siker.

MEFISZTÓ
Maradtok? megtalállak visszatérve?

SPHINXEK
Igen!
Vegyülj a léha csőcselékbe.
Sok ezredéve trónolunk mi helyben,
Egyiptomból mindmáig rendületlen.
S kik szemmel tartják helyzetünket,
nap- s holdszakaszt azoknak mink szabunk meg.
Népek sorsáról mi döntünk
óriás gúlák alatt,
árvíz, béke, harc köröttünk,
s arcunk egykedvű marad.