KLASSZIKUS BOSZORKÁNYSZOMBAT PHARSZALOSZI MEZŐK

Sötétség

ERIKHTHÓ
Ez éjnek rémes ünnepére érkezem,
mint annyiszor, Erikhthó, én, a búskomor;
nem oly förtelmes, miként a gyalázatos
költők túlzó rágalma mondja... A bók s a gáncs
náluk bővében áll... Ím, újra elfakul
a szürke sátrak árjától a messzi völgy;
a gondtelt, borzadályos éj rémképe jő.
Hányszor újult fel az! s örök időkön át
felújul itt... Egyik sem engedi át a trónt;
nem adja azt, ki erőszak árán nyerte el,
s erő jogán ül ott. Ki nem szilárd ura
benső magának, kormányozná szívesen,
kevély önkénnyel szomszédjának szándokát...
De hajdan nagy példát adott e harcmező:
mint ront erőszakosabbra az erőszakos,
a szép szabadság dús füzére miként szakad,
s élettelen babér zsarnokfőt mint övez.
Itt tűnt virágkoráról Magnus álmodott,
az ingó mérlegnyelvre ott Caesar figyelt!
Megmérkőznek; már tudja a világ, ki győz.
Vörös lángot vetnek körül az őrtüzek,
kiontott vér visszfényétől párás a föld,
s kiket az éj csodás pompája oda csal,
a hellén mondák légiói sereglenek.
Tábortüzek körül a múlt sok-sok mesés
alakja lengedez kószán, vagy nyugton ül...
A hold bár csorba még, de tündöklőn ragyog,
s széthinti nyájas fényét, míg emelkedik;
a fantomsátrak már sehol, csak kék tüzek.
De mily váratlan hullócsillag száll fölém?
Ragyogva megvilágít egy hús-vér golyót.
Életszagot orrontok. S nem közeledhetem
élőkhöz, mert hisz nékik ártalmas vagyok,
rossz hírem költi ez, s hasznomra nincs.
Leszáll a gömb. Előrelátón távozom! (Elvonul)

A légi utasok a magasban

HOMUNCULUS
Még egyszer körülkerengek,
lent ijesztő láng vöröslik;
soha kísértetesebbet
nem láttam még, mint e völgy itt.

MEFISZTÓ
Mintha észak káoszára
nyitnék ódon ablakot,
annyi itt a ronda lárva,
itt is otthonos vagyok.

HOMUNCULUS
Nézd! Ott iszkol el sietve
egy nagy égimeszelő.

MEFISZTÓ
Tán inába szállt a mersze;
látta, mint tűnünk elő.

HOMUNCULUS
Hadd szaladjon! tedd le inkább
lovagod, s amit remél,
teljesíti Meseország:
mindjárt új életre kél.

FAUST
(földet érve)
Hol van Ő? -

HOMUNCULUS
Nem tudjuk, de lesznek,
akik nyomára rávezetnek.
A lángokat kutatva járd,
fürgén nyomozz, míg tart az éjjel:
ki az Anyák közé leszállt,
megbirkózik minden veszéllyel.

MEFISZTÓ
Engem más bizgat itt; de jobb
tanácsot én magam sem adhatok,
mint ezt: háromfelé szakadva
induljunk a tüzek közé kalandra.
S te, csöppség, villogtasd előttünk
zengő fényed, ha össze kell verődnünk.

HOMUNCULUS
Így fog ragyogni harsonázva.
Az üveg zengő hangot ad, és vakító sugarat lövell

Gyerünk! Vadásszunk új csodákra!

FAUST
(egyedül)
Ó, hol van Ő? - Nem kérdezem tovább...
Ha nem ez a rög, mit Ő taposott,
ha nem csapdostak felé e habok,
akkor e lég horda az Ő szavát.
Csoda történt! Görög föld ez alattam!
Tudtam, amint megérintette talpam;
álmomba izzó szellem tört be, s tüstént
lábra álltam, lélekben Antaeusként.
Együtt lelek itt minden csodalényre,
lássuk, mit rejt a lángok szövevénye? (El)