UTCA

Faust, Mefisztó

FAUST
Hogy áll? Mozog? Megy a dolog?

MEFISZTÓ
Bravó! Igy nekitüzesedve?

Margit hamar tied lehetne.
A Márta kertjiben ma este láthatod.
Ez a némber jóféle szerzet,
éppen lánykeritésre termett.

FAUST
Remek!

MEFISZTÓ
De ne feledd: Jótett helyébe jót.

FAUST
Szolgálatért: szolgálatot.

MEFISZTÓ
Csak tanusítsad illőn, hogy a férje
porhüvelye ott nyugszik sírba téve
Pádovában. Ez kell és semmi más.

FAUST
Vagyis a lábamat szedjem máris nyakamba!

MEFISZTÓ
Erről szó sem esett! Sancta Simplicitas!
Csak tanusítsad látatlanba!

FAUST
Ha így, hát plánumod eltépheted, de nyomba’!

MEFISZTÓ
Szent férfiú! Mily kifogás?
Hogy erről-arról hamis vallomást tégy,
sohasem fordult még elő -?
Istenről, Földről és mi benne él, csirázik,
az emberekről és ami fejükbe fő:
bölcs definíciót nem alkottál rogyásig,
orcátlanul? S hogy járt a szád?
De ha magadba szállsz te mostan,
közülük egyet is, valld meg, ismersz-e jobban,
mint Schwerdtlein úr holtának az okát?

FAUST
Hazug vagy, s az maradsz, hazug szofista.

MEFISZTÓ
Az ám, ha egy kicsit nem látnék titkaidba.
Mert holnap, ugye tisztességgel,
nem csavarod Margit fejét el,
s esküdsz szerelmes esküvéssel?

FAUST
Szivem mélyéből!

MEFISZTÓ
Szép dolog!
S a többit: örökhű szerelemről,
s idvezítő égedelemről -
szintúgy szivedből gondolod?

FAUST
Hagyd ezt! Igen! Ha egyszer érzem,
hogy az dobog és az lobog,
kutatom, s nem lelem nevét sem,
s majd a világban szerteszét repesve
csapongok a legszentebb szót keresve,
s az izzást, mely bennem parázslik,
öröknek mondom mindhalálig -
ez ördögi s hazug dolog?

MEFISZTÓ
Te mondád.

FAUST
Nos, hát így a jobb -
ezt kérem én - s ne fáraszd a tüdőmet:
vitatkozásban is csak a nagyszájú győzhet
előbb-utóbb.
E szócsépléstől a hideg kilel,
igazad van, mert nékem menni kell!