FÉNYESEN KIVILÁGÍTOTT TERMEK

Császár és fejedelmek, nyüzsgő udvarnép

KAMARÁS
(Mefisztóhoz)
Tartoztok még a szellemjelenettel;
urunk türelme fogy. Sietnetek kell!

UDVARNAGY
Halljátok? Őfelsége sürgeti!
Ne várassátok szégyenszemre ti!

MEFISZTÓ
De hisz a társam épp evégre ment el;
ily csíziókban ő a mester;
kísérletezik, feje fő,
az ajtót is magára zárta;
a szépség kincsét egy csalja elő:
a fő művészet, bölcsek mágiája.

UDVARNAGY
Hogyan mesterkedtek, mindegy nekem;
a császár azt akarja, meglegyen.

SZŐKE NŐ
(Mefisztóhoz)
Uram, egy szóra! Látja arcomat?
Most tiszta, s elrútítja a nyári nap!
Százával lepik el hónál fehérebb
bőröm rőtbarna szeplők, s ezt a méreg.
Egy szert!

MEFISZTÓ
Be kár, hogy e cukorfalatka
májusban, mint párduccicája, tarka!
Végy békanyelvet és varangypetét,
holdtöltekor párold le főzetét,
kend arcodat holdfogytakor e szerrel,
jön a tavasz, s szeplőt keresve sem lel.

BARNA NŐ
Önt a tömeg hízelgőn ostromolja.
Szert kérek! Elfagyott a lábfejem,
sétában, táncban gátol ez, s gyakorta
bók közben is megbotlom félszegen.

MEFISZTÓ
Engedélyezz egy lábnyomást nekem.

BARNA NŐ
Hisz az csak a szerelmesek szokása.

MEFISZTÓ
Ej! Többet mond az én lábam nyomása
Hasonlóval hasonlót, ha sajog;
a lábon láb segít, és más tagon más.
Jöjj! De vigyázz ám! Tilos a viszonzás.

BARNA NŐ
(feljajdul)
Jaj! Jaj! Ez éget! Hisz úgy megnyomott,
akár egy lópata.

MEFISZTÓ
Gyógyul bajod.
Ha táncra kérnek, nem kell majd szabódni,
s asztalnál édes lesz a lábnyomosdi.

HÖLGY
(odafurakodik)
Helyet! Helyet! Túl nagy az én keservem,
forró, emésztő láng lobog szivemben;
Ő, ki üdvét csak szememben kutatta,
mással cseveg, s nekem hátát mutatja.

MEFISZTÓ
Aggasztó ügy, de csak hallgass ide.
Osonj mögé, és húzz e széndarabka
segélyével egy sávot köntöse
ujján, hátán, vállán, ahol lehet;
sajgó megbánást érez majd szive.
A szenet pedig nyeld le ott azonnal,
ajkad ne nedvesítsd vízzel, se borral;
s ő éjjel már ajtód előtt eped.

HÖLGY
Nem méreg-e?

MEFISZTÓ
(megbotránkozva)
Légy tisztességtudó!
Hetedhét határban se lelsz ilyenre;
mi szítottuk még lelkesedve
a máglyát, honnan e szén való.

APRÓD
Szerelmes vagyok, s keveslik korom.

MEFISZTÓ
(magában)
Hová figyeljek, már azt sem tudom.
(Az apródhoz)
A fruskáknál terád még csak kudarc vár.
A korosabb osztály már többre taksál. -

Mások tolakodnak oda

Megint újak! Nehéz percek ezek!
A végén még igazmondó leszek,
s az rossz kiút! De a helyzet galád. -
Csak jönne már Faust, ó, Anyák, Anyák!
(Körültekint)
Homályos gyertyafényben a terem;
az udvarnép megindul hirtelen,
s rendben, rangsor szerint vonul tovább
csarnokokon és folyosókon át.
Lám! Végcéljuk az ó lovagterem,
alig férnek be valamennyien.
Minden falon hatalmas szőnyegek,
a fülkékben páncélok díszlenek.
Itt mellőzhetjük a varázsigéket;
a szellemek maguktól is betérnek.