MÁRTA KERTJE

Margit, Faust

MARGIT
Áruld el, Henrik!

FAUST
Mit, szivem?

MARGIT
Te voltaképp a hittel hányadán vagy?
Bár jó ember vagy, elhiszem,
úgy látszik, nem sokat számít tenálad.

FAUST
Hagyd ezt, szivem! Szeretlek, lásd, nagyon
s szerettemért testem-lelkem adom,
hitük és templomuk nem rombolom le, hidd meg!

MARGIT
Ez nem elég, hinned kell, hinned!

FAUST
Hát kell?

MARGIT
Ó, bárcsak hajlanál hitemre!
Nem tiszteled te a szentségeket se.

FAUST
Tisztelgetem.

MARGIT
Nem áhítsz rájuk mégse.
Nem mentél régideje se gyónni, se misére.
Istent hiszel?

FAUST
Ki jogosult e szóra:
Istent hiszek!
Paptól vagy bölcstől tudakolja,
a válasz csak csúfság lehet
a kérdezőre.

MARGIT
Nem hiszel te, nem?

FAUST
Félre ne érts, szépséges gyermekem!
Ki nevezheti Őt meg,
ki ismerheti Őt meg:
hiszem Őt - ?
S olyat ki érez,
hogy merni képes
azt mondani: nem hiszem!
A Mindentartó,
a Mindenhordó
vajon nem ölel át
engem, téged, magát?
Az ég nem boltosul felettünk?
S nem szilárd a föld talpunk alatt?
S barátságos mosollyal
nem kelnek örök csillagok?
Szemem nem a szemedbe néz?
S nem tódul-e minden
fejed s szived felé,
s rejtelmesen nem sző körülted
láthatatlan és látható?
Telítsd ezzel szíved, akármi nagy,
s ha már boldogsággal telis-tele vagy,
nevezd ezt bárhogyan:
Öröm! Szív! Lélek! Isten!
De én szót nem találok
reá! Minden csak érzés;
a név, hang, füst csupán,
elfojtja ég tüzét.

MARGIT
Szép is, jó is ez a beszéd,
a pap is ezt mondja általán,
éppen csak kissé más igékben.

FAUST
És ezt rebegi szépen
minden szív az Isten Napja alatt, lám,
ki-ki a maga ajkán;
a magamén én ne mondjam?

MARGIT
Ebben sok tetszetős dolog van,
összevéve mégis csak biceg;
nincs is keresztény hited.

FAUST
Lelkem!

MARGIT
Szenvedek tőle rég:
barátságod nem tetszik semmiképp.

FAUST
Hogyhogy?

MARGIT
Ezt az embert nyakadon,
lelkem mélyéből gyűlölöm, de nagyon;
soha, soha életembe’,
semmi se szúrt még úgy a szívembe,
mint ez a kellemetlen arc.

FAUST
Szép babám, ettől ne tarts!

MARGIT
Ha megjelenik, a vérem hüledez,
bár jó vagyok mindenkihez,
de ahogy téged hívlak és kereslek,
tőle testem-lelkem épp annyira retteg;
gazfickó, érzem homályosan!
Isten bocsássa meg, ha nincs igazam!

FAUST
Ily pókoknak is lenniök kell.

MARGIT
Nem szeretnénk élni ilyenekkel!
Alighogy az ajtón benyit,
csufondárosan hunyorít
s fél-mérgesen.
Az ember érzi, szivére nem hat semmi sem;
a homlokára rá van írva,
nincs lélek, akit szeretni bírna.
S ha átmelegit két karod,
s bármily boldog, szabad vagyok,
mihelyt betoppan ő, tüstént megdermedek.

FAUST
Sugallatos angyalgyerek!

MARGIT
S ez engem annyira áthat,
hogy mihelyt közelünkbe lép,
mintha szerelmem is szűnnék irántad.
S imádkozni se tudnék semmiképp.
S ez egyre rág a szívemen!
Te nem vagy így, jó Henrikem?

FAUST
Csak ellenérzés, gyermekem!

MARGIT
Most menni kell.

FAUST
Hát már sosem
jön egy zavartalan rövidke óra,
midőn a testünk-lelkünk összeforrna?

MARGIT
Hiszen hálnék csak egyedül!
Ma éjjel ajtóm nyitva is maradna;
anyám rossz alvó rendkivül,
s ha ott bennünket rajtakapna,
megölne az a pillanat!

FAUST
Ennek megesni nem szabad.
Itt egy üveg! Csak három cseppje kell
anyádnak italába,
s ne félj, úgy alszik tőle, mint a tej.

MARGIT
Mit nem tennék érted, te drága?
De úgye, nem tesz kárt szülőmben?

FAUST
Javallanám én máskülönben?

MARGIT
Te kedves, rádnéznem elég,
s már nem tudom, engem feléd mi von;
kedvedre már oly sok mindent tevék,
tennivalóm alig maradt bizony. (El)
(Mefisztó megjelenik)

MEFISZTÓ
Elment? A kis majom!

FAUST
Ismét ólálkodál?

MEFISZTÓ
Hallottam minden részletében,
amint az úrral itt katekizál;
egészségedre vált, remélem!
A lányok esze, lám, oda is áll,
kegyes-e régimódian az illető.
Vélvén: ha kushad ott, szolgál nekik is ő.

FAUST
Nem foghatod fel, rémpofa,
hogy ez az angyal-tiszta gyermek,
a szent hittel tele,
mely egymaga
is üdvözítheti, be fél, be szenved,
mert drága férfija, úgy látja, elveszett.

MEFISZTÓ
Érzékfeletti-érzéki lovag, te!
Egy fruska orrodnál vezet.

FAUST
Ganénak s tűznek torzszülötte!

MEFISZTÓ
S kedves szakmája, lám, az orcaismeret.
Feltünnöm már elég, s nem tudja, mi leli,
pofám neki merő homály s titok,
megérzi rólam, hogy holmi zseni,
tán éppen az ördög vagyok.
No és ma éjjel?

FAUST
Mi közöd?

MEFISZTÓ
Hadd leljek én is örömöt!