TORONYFAL

A falmélyedésben a Mater Dolorosa szobor,
előtte korsókban virág

MARGIT
(friss virágot tesz a korsókba)
Hajolj le,
kínokkal-teli, szólj le,
fordítsd felém szent arcodat.

Szivedbe karddal,
ezernyi jajjal
nézed fenn haldokló fiad.

Atyjára nézel,
sóhajtsz reménnyel,
enyhítse kínját s kínodat.

Ki tudja,
hogy fúrja
a kín a csontomat?
Gyötrődik szivem remegve,
s íly beteggé mi tehette,
csak te, csak te tudod azt!
Mehetnék bármi tájra,
jaj, jaj, jaj, egyre fájna
e sajgás idebenn!
Elhagytak, el, de szörnyen,
csak hull, hull, hull, a könnyem,
s megszakad a szivem.

Reggel, amint szedegettem
e csokrocskát Teneked,
könnyemmel öntözgettem
a virágcserepeket.

Hajnalban, ha szobámba
fénylőn besüt a nap,
én már ülök az ágyban
s emésztem magamat.

Segíts! Ne hagyd halálomat!
Hajolj le,
ó, kínteli, szólj le,
s fordítsd felém szent arcodat!