KERTI HÁZIKÓ

MARGIT
(bejön, megbújik az ajtó mögött, ujja hegyét
ajakára teszi, s a hasadékon leskelődni kezd)
Jön ő!

FAUST
(jön) Kis huncut, nem menekszel,
elcsíptelek! (Megcsókolja)

MARGIT
(átöleli, viszonozza)
Szívből szeretlek, drága ember!

Mefisztó kopogtat

FAUST
(toppant) Ki az?

MEFISZTÓ
Barát!

FAUST
Barom!

MEFISZTÓ
A búcsú perce már itt!

MÁRTA
(jön) Későre jár, uram.

FAUST
Kisérhetlek hazáig?

MARGIT
Anyám majd - Ég veled!

FAUST
És én álljak tovább?
Isten veled!

MÁRTA
Ágyő!

MARGIT
Viszontlátásra hát!

Faust, Mefisztó el

Most ez az ember, Istenem,
mire gondol és mire nem!
Csak állok és szégyenkezem,
s mindenre azt mondjam: igen.
Én árva, együgyű gyerek,
fel sem fogom, bennem mit lelhetett. (El)