ESTE

Kicsi, takaros szoba

MARGIT
(haját fonogatja és feltűzi) Csak tudhatnám, ki lehetett
az úr, ki ma szemügyre vett!
Külsője rögtön megnyerő,
s nemes házból eredhet ő,
leolvashattam a homlokáról,
másként hogy lett vón annyira bátor. (El)

Mefisztó, Faust

MEFISZTÓ
Lassan, lassan, kerülj belül!

FAUST
(némi hallgatás után)
Megkérlek, hagyj most egyedül!

MEFISZTÓ
(vizslatva)
Ily tiszta lány kevés akad. (El)

FAUST
(körültekint)
Légy üdvöz, édes alkonyat,
mely most e szentélyben lebegsz!
Szerelmi kín, a szívem megragadd,
kín, mely reménység-harmatért epedsz!
Hogy piheg itt a csendnek, rendnek
s békességnek igézete!
Szegénység, melyben kincs terem meg!
E kis zug a boldogság szigete!
(Az ágy melletti bőrszékbe zökken)
Ah, ki a mult örömét, bánatát
vetted karodba, ím fogadj magadba!
Hányszor csüggött terajtad - nagyapák
trónja - unokák hancúzó csapatja!
S talán angyalfiát köszönve, rég,
a kedvesem kerekded gyermekarca
itt csókolá a déd fonnyadt kezét.
Érzem, ó lány, a lelket itt,
mely renddel, bőséggel körülvett,
s naponta anyaként tanít!
Asztalra is kezed abroszt ezért borít,
s a homok is így símul el előtted.
Ó, drága kéz! Min semmi szenny!
Általad lett kunyhód maga a menny!
És itt?
(Az ágy függönyét félrehúzza)
Borzongató gyönyör hevít!
Eltölteném itt sok-sok órám.
Természet! Boldog-könnyü álmok árán,
ezt az angyalt nevelted itt.
Itt nőtt, és éltető meleggel
itt teltek zsenge keblei,
s magát, ellátva szent erekkel,
istennővé itt nőtte ki.

S te? Téged ide mi hozott?
Egész bensőm be meghatott!
Mi célod itt? Mitől nehéz szived?
Nyomoru Faust! már rád sem ismerek.
Bűbáj fogott el és varázs?
Kéjért hanyatt-homlok rohantam,
s most olvadok szerelmes bódulatban!
Hát játszhat vélünk minden légnyomás?

És hogyha most belépne ide ő,
az volna csak gazságod büntetése!
Mily törpe lennél, nagy merő!
Olvadva rogynál lába elejébe.

MEFISZTÓ
Úgy látom, mintha jönne! Gyorsan!

FAUST
El innen! Vissza sem jövök!

MEFISZTÓ
E ládika elég zömök,
csak elemeltem valahonnan.
Tedd szekrényébe, ide épp!
Fog majd, ha mondom, hüledezni;
rejt annyi szép csecsebecsét,
hogy más nőt meg tudj rajta venni.
Bár játék: játék, s ő gyerek.

FAUST
Vajon, tegyem?

MEFISZTÓ
Miért ne tedd?
Vagy tán tiéd legyen e holmi?
De akkor azt tanácsolom,
ne késztess többé a napom
s erőm hiába tékozolni.
Zsugori vagy? Nem gondolom!
Fejem-kezem tördelem érted -
(A ládikát elhelyezi a szekrényben,
s a kulcsot ráfordítja)
Hamar! Gyerünk! -
Hogy zsenge, édes gyermekünk
szived vágya szerint kiélvezd;
s úgy állsz te itt,
mint aki tán a tanterembe nyit,
hol testet öltve várakozik a fizika s metafizika!
Gyerünk! (El)

MARGIT
(lámpással)
Mily fülledt itt a levegő!
(Kinyitja az ablakot)
Pedig künt nincs is vajmi meleg.
Nem is tudom, mi vett elő -
anyácskám bárcsak jönne meg.
Egész testemben borzongás fut át -
ki látott ily gyáva libát!
(Énekelni kezd, miközben vetkezik)
Tuléban élt hajdanába’
egy sírig hű király;
haldokló szép babája
arany kupát hagya rá.

Határtalan szerette,
hű társ volt a kehely,
s ahányszor üritette,
szemét könny lepte el.

S hogy érzi, jő halála,
számlálja dús vagyonát,
hagy mindent a fiára,
csak azt nem, a kupát.

Utólszor lakomázva,
sok jó lovagja közt
ült ősei lakába’
a tengerpart fölött.

Ott állt a vén borissza,
kiitta a borát,
s a mélybe lóditotta
a tündöklő kupát.

Még látta, mint cikázott,
merült és tünt el ott,
szíve örökre megállott,
s többé sohsem ivott.
(Hogy holmiját eltegye,
a szekrényt kinyitja,
s megpillantja a ládikát)
E ládika mint juthatott ide?
Szekrényemet nem zártam volna be?
Csudálatos dolog! És benne micsoda?
Talán kölcsönt adott anyám
valakinek, s ez a záloga?
S a kulcs is itt, a szallagán;
mi volna, ha kinyítanám?
Mi ez? Nagy Isten! Itt mi van!
Sosem láttam ilyesmit, nem biz én!
Ékesség! Rangos dáma boldogan
hordhatná legszebb ünnepén.
S ha magam ékesíteném?
Mily pompaság! És ki a gazda?
(Felékesíti magát, s a tükör elé áll)
Bár a függő enyém maradna!
Mit változunk egy perc alatt!
Segít-e szépség, ifjúság?
Igy volna szép, jó a világ!
S mégis a régiben marad.
Bennünket szánva dicsérnek.
Aranyra les,
aranyt keres
mindenki! Jaj, mi szegények!