VICTOR

– Az a két drón egyenesen átszállt a testén! – mondta Victor meglepetten.

– Valaki meghackelte a konténert, a kamerát, a szakaszzárót és a rendőrdrónt is? – kelt ki magából Myomoto. – Kicsoda?! Fowler, megvan már?

Mióta rájöttek, hogy egy hacker segíti Yolandát, Fowler próbálta bemérni.

– Hamarosan megvan!

– A fiúknak végre sikerült, átértek a szakaszzáró másik oldalára – jelentette Gurkovsky. – De a nő már nincs ott. Ez egy rohadt labirintus, jól jönne egy kis segítség.

– Az em-emberei… mind k-kretének Gur… kovsky! – hörögte Myomoto elakadó hangon.

A főmérnök bionikus gégéjének két oldalán adagolóhengerek pattantak ki, majd sziszegve visszacsúsztak, és rohamoldó gyógyszert spricceltek a légcsövébe. Myomoto jobban lett, mielőtt rájött volna a roham.

Hát igen, a technológia mindent tökéletesít, nem igaz? – gondolta Victor.

Egy pillanatra elmerengett. Myomotóval ellentétben ő szórakoztatónak gondolta, ahogy egy hacker tudósokkal és képzett katonákkal játszadozik. Csakhogy Yolanda McGee valós veszélyt jelentett az egész cégre, nem hagyhatták futni.

– Az implantátumának az oldalát piszkálja – mutatott a képernyőre Victor. – A főkapcsolóval le fogja kapcsolni a SenseInt.

– Fowler, töltse fel neki a V12-es csomagot az Optic SenseIn tesztkönyvtárakból! – adta ki az utasítást Myomoto.

A mérnök bólintott, majd egy könyvtárszerkezetben kezdett keresgélni.

– V12-es csomag? – húzta fel a szemöldökét Victor.

– A tesztelések melléktermékeként van raktáron néhány vírusunk az Optic SenseInre – magyarázta Myomoto. – Pillanatokon belül megszakad a kapcsolatunk a nő implantátumával, de hagyunk neki egy ajándékcsomagot.

Nem sokkal azután, hogy Fowler végzett, eltűnt a kép, a helyén csak hibaüzenetek futottak.

– És a hacker? – kérdezte Victor.

– A hackernek is nyoma veszett – mondta Fowler. – Csak azt sikerült megállapítani, hogy a Themisz-komplexumban van.

– Gyönyörű… – csikorgatta a fogát Myomoto. – Szólva belső munka.

– Itt az ideje mindent átfésülni – tette hozzá a vezérigazgató.