YOLANDA
2066. JÚLIUS

– Volt valami gebasz, érted? Hidd el, Alex! Nem tudom, mi történt, csessze meg! Egyszerűen megkergült ez a szar, Harper pedig dumált és dumált. És én…

– Tudod, mit kaptam tegnap este Holloway-től? Fél órán keresztül kellett hallgatnom az alázást. Dilettánsnak nevezett, és nem csak engem vagy téged, hanem az egész kurva csatornát! Kifejtette, mennyire megcsappant a termékeik iránti érdeklődés miattad. A Neuex többé nem áll szóba velünk. Hatalmas üzlet lett volna, és most átmennek a konkurenciához. Ha erről a többi hírcsatorna is tudomást szerez, sokat veszítünk az arcunkból! – Alex összefont karral állt a nő előtt. Habár tejüveggé homályosította irodája ablakait, így is látszottak a hallgatózó kollégák sziluettjei.

– Ha kell, személyesen kérek bocsánatot tőle! Higgy nekem! Egyszerre ezer ablak és üzenet ugrott fel, és csak csipogtak és pittyegtek és… és… Pedig voltam a Neuex klinikán is! Nem tudom, hogy csúszhatott ki a számon. Talán fáradt voltam, meg a sok rohanás, a stressz…

– Mindig profinak gondoltalak, de ennél még a gyakornokok is jobb kifogásokkal állnak elő. Te jó ég, Yola, mi történt veled? Azt hittem, te akkor is mosolyogva csinálnál végig egy interjút, ha közben láncfűrészt dugnának a seggedbe. Rohadtul félreismertelek.

– Ne csináld már! – Yolanda hangja remegett. Ha lettek volna könnyei, talán már az arcán csorogtak volna végig. – Ígérem, helyre hozom a dolgot, jó? Ha Holloway nem bocsát meg, keresek más támogatót, dupla annyit melózok. Tuti helyrehozom!

– Ez nem ilyen egyszerű. A Négyesen, élőben senki nem kurvaanyázhat, és nem szidhatja az ország egyik vezető cégét. Még te sem! Mégis, mit gondolna a szakma rólam és a csatornáról, ha továbbra is alkalmaználak? Sajnálom, Yola.

Yolanda nagyot sóhajtott. Megigazította a haját, és kihúzta magát. Optikájának blendéje összeszűkült, ahogy Alex szemébe nézett.

– Nem kell a sajnálkozásod, nem kell a szánalmad, és a kurva állás sem! Te magyarázod meg a nézőknek, hogy hova tűnt a Yolanda és a város, baszd meg!

Amikor kilépett Alex irodájából, a kollégák szétrebbentek. Minden további perc pokol volt. Miközben aláírta a szükséges dokumentumokat, és összeszedte a holmiját, égett a tarkója a rászegeződő tekintetektől. Porban fetrengő, koszos, rühes korcsnak érezte magát. Tudta, még ha nem is vallanák be, sokan kárörvendve nézték a megaláztatását. Körül sem mert nézni, csak a szánakozást látta volna a szemekben, még a TaskMaskot viselő adminisztrátorok arctalan képéből is csak az sugárzott volna. Inkább leszegte a fejét, és gyorsan bedobálta minden személyes holmiját egy dobozba. Néhányan odaléptek hozzá kifejezni az együttérzésüket, de Yolanda félt, hogy ha meg kell szólalnia, elsírja magát, ezért némán pakolt tovább.

Végül a papírdobozzal a kezében ment le a lifttel. A tegnap este óta újfent fel-felbukkanó reklámok is frusztrálták. Órákkal azután, hogy hülyét csinált magából élő adásban, a Neuex Wire nem csak a Platina-tagságát vonta vissza, hanem az alap-előfizetését is. Most csak valami csökkentett szolgáltatási üzemben működött a bionikus szeme, sok funkció nem is volt elérhető.

Ahogy kilépett a liftből, megpillantotta Tyrelt, aki az előcsarnokban kávézott egy kosztümös riporternővel és egy másik csitrivel. Öröm vegyült a keserűségbe, hogy látja a férfit. Amikor odalépett az asztalukhoz, a két nő úgy nézett rá, mint egy irritálón zümmögő légyre.

– Szia, Ty! Lelépek innen. Kirúgtak.

– Ó, igen, hallottam – válaszolta a férfi, de nem sok érzelem tükröződött az arcán. – Sajnálom.

– Baszd meg, legalább nem csinálnál úgy, mint aki együttérez? – fakadt ki Yolanda. A nők összenéztek.

– Mit vársz tőlem, Yola?

– Nem találkozunk ma este? Nagy szükségem lenne valami erősre. Mármint italra.

– Hát… ne haragudj… én ma… – Tyler zavartan kereste a szavakat.

– Ma velünk vacsorázik – mondta a másik riporternő, és átkarolta a fiatalabb lány vállát. – Velem és Lindával.

– Igen, már elígérkeztem Rebeccáéknak. Bocs, Yola.

Yolanda dühösen fújt egyet, de nem akart jelenetet rendezni. Méltósága maradékát mentve a mélygarázs felé indult. Azt gondolta, ezek után nem jöhet rosszabb, egészen addig, amíg a suhanójához nem ért. Éppen nyitotta volna az ajtót, amikor három alakot látott közeledni. A keserűség úgy áramlott végig a torkán, mint az epe.

– Hát ezt nem hiszem el…

– Szia, Yolanda! – sétált oda hozzá széles mosollyal Rita Giles.

– Te meg mi a picsát keresel itt?

– Hű, hátrébb az agarakkal, kislány! Alexhez jöttünk tárgyalni néhány ügyfelünk szerződését illetően. Nem akarok gondot. Ki hitte volna, hogy összefutok egy ilyen feltörekvő szupersztárral.

– Nem vagyok kislány! – suttogta Yolanda, miközben beszállt a suhanójába. Mielőtt becsukhatta volna az ajtót, még látta Rita Giles gúnyos mosolyát.

– Csak gratulálni akarok a tegnapi riportodhoz. Egészen korszakalkotóan értelmezted a beépített reklám és az ügyfélmegtartás fogalmait – kiáltotta oda neki. Yolanda beindította a motort, majd bekapcsolta a manuális vezérlést. Úgy érezte most szüksége van egy kis vezetésre. A keze megremegett a kormányon, miközben kifarolt. Csak egy leheletnyit kellett fordítania a kormányon, és Rita Giles sápadtan ugrott félre a suhanó elől, megbotlott és elesett.

Yolanda, mit művelsz?

– Rohadj meg, ribanc! – hallotta maga mögül a rikácsolását. – Láttátok ezt? Ki akartál nyírni, te hülye kurva?

– Pont ezt érdemled, bipoláris lotyó! – sziszegte Yolanda.

Egyenesen hazahajtott, és beborult az ágyba. A hatalmas lakás most üresnek tűnt, elveszettnek érezte magát benne. A sírás sem volt kielégítő, egyetlen könnycsepp sem gördült le műszeméből, és ez még jobban felidegesítette. Dühében falhoz csapkodta a párnákat.

Végül kimerülten terült el az ágyon, és bámulta a lassan lehulló tollpihéket. Ezerszer újrajátszottá a fejében az előző estét. Képtelen volt megérteni, mi történt az implanttal, és miért csúsztak ki a száján azok a szavak. Elhatározta, elmegy egy Neuex-klinikára, megvizsgáltatni magát, de nem ma.

Nem bírta elviselni a gondolatot, hogy az egész ország előtt megszégyenült. Amikor ez eszébe jutott, dührohamot kapott vagy zokogni kezdett. Szüksége volt valakire, akinek kiöntheti a szívét. Egy jó ideig csörgette Denise-t, de a nő nem vette fel, és a csetüzenetekre sem válaszolt.

Biztos dolgozik még. Majd később – nyugtatgatta magát Yolanda.

Játszott egy kicsit a kedvenc vadászat-szimulátor videojátékával, de a szarvasok lövöldözése inkább idegesítette, mint megnyugtatta. Elővett két üveg vörösbort a hűtőből, félhomályosra állította a fényeket a nappaliban, majd betette a brain noise válogatását, és elterült a kanapén egy öblös pohárral. Ahogy fogyott a bor és változott a zene ritmusa, úgy hullámzottak Yolanda gondolatai is. Az önmarcangolás helyét átvette az Alex iránt érzett gyűlölet.

– „Nem tehettem mást!” Phf! A seggemet nem! – hadonászott a levegőben Yolanda. – Nekünk kellett volna beperelni a Neuexet, te szemét!

Kissé kóválygott a szoba, amikor felállt. Egy kicsit táncolt a zenére, majd Nathan képéhez ment. Hosszú ideig csak bámulta.

– Te biztos tudnád, mit kellene csinálnom, mi? Mindig tudtad. – Nagyot húzott a borból. – Mi? Azt mondod, ha itt lennél, szétrúgnád a Neuex Wire pofáját? Gyerünk, baby, megérdemelnék!

Botladozva járt-kelt a lakásban. Zsibbadt az arca.

– Belém kényszerítették ezt a szart, úgy táncoltam, ahogy akarták. Rohadékok! Bohócot csináltatok belőlem… reklámfelületet a kibaszott testemből. És a szupermenő beültetésetek cseszett el mindent… Mindent! A karrierem, az életem!

Odabotorkált az ablakhoz, és átnézett Camdenbe. „Bársonyos bőr és titánium”, hirdette a reklámszöveg Rita arca mellett, aki egyenesen Yolandára mosolygott fennhéjázón.

– Én győztem, kislány. – Yolanda szinte hallotta a lenéző szavakat.

Tehetetlen dühében a sarokba vágta a poharat. Üvegszilánkok repültek szét, és a bor eláztatta a drága szőnyeget, de a nő nem törődött vele. Úgy érezte, megőrül, ha most azonnal nem beszélhet valakivel. Lehuppant a kanapéra, és hagyott még egy csetüzenetet Denise-nek. Képlekk, hívj fell! Szüksékken van arra, hog beszéjjek balakivel! Részegen nehezebben ment a gondolatgépelés.

Már a második üveg alján is alig lötyögött valami, amikor megszólalt a csengő.

– Ez meg ki a halál lehet?

Egy ismerős, középkorú, szürke öltönyös férfi állt az ajtóban. Kezében olyan mágneskártyát tartott, amilyet Yolanda az anyjának adott, hogy be tudjanak jönni az épület chipzáras ajtaján, ha meglátogatják.

– Jó estét, Ms. McGee! Lester Hickman vagyok, már találkoztunk.

– Honnan a francból szerzett kártyát?

– Megvannak a módszereim, és lényeges dolgokról lenne szó. Bemehetek?

– Jöjjön! – Yolanda meglóbálta a poharat, és visszament a nappaliba. – Most bármilyen társaságnak örülök.

A férfi óvatos léptekkel sétált be a nappaliba, megnézte a borfoltos szőnyeget, és az üvegszilánkokat.

– Felmondtak önnek, igaz? Biztosan megviselte az eset. Ilyenkor jólesik a jó bor.

– Vörös, Torres. – Yolanda elővett egy harmadik üveget, és a dugóhúzóval ügyetlenkedett. – Mit mondott, miért jött?

– Tudja, hogy az olyan cégek ellen harcolunk, mint a Neuex Wire. – Lester leült a kanapéra, és elfogadta a felkínált poharat. – Láttam, mi történt a gyárban.

– És akkor? Az egész kurva világ látta! – nevetett fel keserűen Yolanda. – Ez a rohadt beültetés tehet az egészről. Elmehet az egész Neuex Wire a jó büdös francba! Ha tehetném, legszívesebben felgyújtanám a drágalátos Themiszüket. Teljesen tönkretettek!

– Mit szólna, ha azt mondanám, hogy volna mód elégtételt venni?

Yolanda hunyorogva nézett Lesterre a pohár fölött.

– Mit forgat a fejében?

– Van néhány ütőkártyánk. Például nemrég átállt az oldalunkra a Themisz komplexum biztonsági főnöke. Úgy tűnik, összetűzésbe került a céggel.

– Jarred Webster?

– Ismeri?

– Személyesen nem. – Yolanda elméje kicsit kitisztult a bosszú gondolatára. Megjelent előtte Jarred képe a jósdában talált dokumentumból. – Az az ember tudhat valamit.

– Igen, tud a cég mocskos titkairól, de nem beszél róluk.

– Mit akarnak tőlem?

– Ugyanaz az ellenségünk, ideje, hogy közös barátokat is szerezzünk. Kulcsembereket kellene meggyőznie, hogy álljanak a mi oldalunkra. Akármi is történt, maga még mindig a híres Yolanda McGee, akit mindenki ismer! Ráadásul a Themiszt és a Neuexet ellenzők szimpatizálnak önnel azok után, ami tegnap történt.

– Szimpazitálnak? – kérdezett vissza Yolanda nehezen forgó nyelvvel. – Azok után, hogy…

– …kimondta azt, amit gondolt. Ettől jó egy riporter, nem? Nem azt csinálja, amit várnak tőle, nem a Neuex bábja.

Yolanda fejében egy ötlet kezdett alakot ölteni: a Neuex Wire piszkos ügyleteinek kiteregetése az év bombahíre lehet. Ha jól játssza ki a kártyáit, egy csapásra állhat bosszút a cégen, és kerülhet vissza a csúcsra. A stúdiók térden állva könyörögnek majd neki.

– Segítek a Titokjognak – bólintott végül. – Ha cserébe megkapom Jarred Webstert egy interjú erejéig. Nekem beszélni fog!

– Legyen! – Hickman egy FlexiPlexet csúsztatott Yolanda elé a dohányzóasztalon. – A személyek listája, akiket meg kell győznie.