JARRED

A csapat késő délutánra ért vissza a komplexumba egy szerencsétlenül sikerült akcióból. Jarred miután lezuhanyozott, vizes haját dörzsölve lépett a szekrényéhez. McAlister mellette öltözködött, Gurkovsky a fegyvereket pakolta össze a fegyverszekrénynél, Feinberg már végzett, Lenox pedig elmerült az egyik viaszszagú regenerációs kádban, mivel könnyebben megsérült.

Egy vertikális kertben kellett szabotálniuk a zöldhagymatermést, azonban az őrködéssel megbízott Lenox figyelme egy pillanatra elkalandozott, és a pont akkor feltűnő biztonsági őr átlőtte a bicepszét. Feinberg a társa segítségére sietett, és nyugtatólövedékkel elaltatta az őrt. Távozásukkor a lebukásukat egy egyszerű rablásnak álcázták.

Jarred a nadrágját húzta, amikor Maroney egy szál törölközőben mellé lépett. Rosszallóan ingatta a fejét.

– Ha én lennék a főnök, nem a veteránt hagynám hátra, és az ebihalat vinném előre. – Ledobta a törölközőt, és a szekrényében kotorászott. – Magaddal viszed az akcióba azt a koraszülött záptojást, én meg őrizzem a batárt? Három éve vagyok ennél a kurva osztagnál! Rohamrendőr voltam. Érted? Rohamrendőr! Nem maradj-hátul-és-vigyázz-a-kocsira-rendőr!

– De nem te vagy a főnök, Noah – magyarázta a zoknijával bajlódó McAlister türelmesen. – Ugyan, haver, csak azért elégedetlenkedsz, mert most az egyszer kimaradtál az akcióból.

– Nagy szart! Mondd, hogy nincs igazam! Az a perzselt giliszta kis híján elbaszta a küldetést.

– Rutinművelet volt – mondta higgadtan Jarred, közben a kontaktlencsetartójáért nyúlt. – Ha mindig hátrahagyom, sose tanul. Mindenki hibázhat egyszer. Ha többször teszi, annak persze következménye lesz.

– Mindenki hibázhat egyszer – gúnyolódott Maroney. – Lófasz meg kakaó! Ez itt egy gyilokosztag, nem valami kibaszott népi táncos pótkommandó! Mi lesz a következő? Rossz helyre pisál, és leadja a Universe News?

– Ne legyél seggfej! – figyelmeztette hidegen McAlister.

– Csak azt mondom, hogy Jarred furcsa. Múltkor a kölyök miatt vinnyogott, most meg ez. Kéne neki egy kis punnyadás, a puha fotelből koordinálni, meg ilyesmi. Majd egy jobb parancsnok…

Jarredet agyát elöntötte a vér. Becsapta a szekrényajtót, majd fordulásból lesújtott. Maroney a váratlan ökölcsapástól megszédülve rogyott a csempére.

– Én vagyok a parancsnok! Azt csinálod, amit mondok, ellentmondás és rinya nélkül! Megértetted?

Maroney egy ideig kábán pislogott, de amikor magához tért, a tekintetéből sugárzott a gyűlölet. Már rávetette volna magát Jarredre, amikor észrevette az ugrásra készen álló McAlistert és Gurkovskyt, így inkább a padlón maradt. Elröhögte magát.

– Jól van, na! – emelte fel megadóan a kezét. – Nem kell a rodeó, még megbasz a guta.

– Ha tovább pofázol, teszek róla, hogy bekerülj a Universe News-ba! – mordult rá Jarred.

Egy pillanatig farkasszemet néztek.

– Van itt egy bizonyos Jarred Webster? – törte meg a feszült pillanatot az öltöző ajtaja felől egy hang. Egy Neuex-logós Sexless Unisex egyenruhát és TaskMaskot viselő technikus lépett be. Egy plexet lóbált a kezében.

– Mit keres itt ez a büdös bogár? – kászálódott talpra Maroney.

– Nem tudja, hogy ide csak a biztonsági személyzet jöhet le? – Jarred jócskán az alak fölé magasodott.

– Bocsásson meg uram, Mr. Tadashinak fontos megbeszélése van valami fejesekkel, de közben a Themisz kidobott egy sürgős kiemelt megbízást, vagy mit. Mr. Tadashi nem érte el önt, ezért engem küldött, hogy adjam át. Meghagyta, hogy kizárólag az ön kezébe adhatom át.

Jarred átvette a plexet, és lehúzta a chipjét az olvasóján. A plexen lévő szigorúan titkos tartalom feloldódott. Tadashi digitális aláírásával látták el, vagyis tényleg egy kiemelt megbízás volt.

– Köszönöm – morogta Jarred, de már belemerült a plex olvasásába.

– Melyik csapat kapja a melót? – lépett közelebb Gurkovsky.

Jarred hallgatott. Ahogy egyre jobban belemerült a plex olvasásába, úgy lettek egyre mélyebbek a ráncok a homlokán. Elborzadt, milyen mélyre képes süllyedni a cég egy statisztikai adat helyreigazításáért. Azonban a kötelességtudat felülkerekedett a rosszalláson.

– Ezt mi fogjuk megcsinálni.

– Akkor megvan a holnapi első meló – mondta Maroney, és bedobta szekrényébe a törölközőt.

– Ez júniusi feladat, sürgős. Harmincadika van, ma kell megcsinálnunk.

Maroney, McAlister és Gurkovsky egyszerre hördült fel.

– Ne már!

– A francba!

– Mi az fiúk, elpilledtetek? – nézett az embereire Jarred.

Közben McAlister barátja mellé lépett, és ő is beleolvasott a plexbe. Az arcán aggodalom jelent meg.

– Biztos, hogy ezt te akarod? Simán átadhatod valamelyik másik csapatnak.

– Ők is túlterheltek. Ez még belefér. Gyorsan megleszünk vele.

– Csak most végeztünk a terepen. – Maroney elégedetlenül rácsapott a szekrényajtóra. – A csimasz meg is sérült.

– Blake-et itt hagyjuk, ehhez elegen leszünk öten is. Mi a gond, Noah, talán pihennél inkább? – Jarred szúrós tekintete vívótőrként döfte át Maroney-t. A parancsnok tudta, hogy az emberei bőven alkalmasak még egy bevetésre. Volt, hogy hármat csináltak végig egy nap, gond nélkül. – Két óránk van a tervezésre. Lenox hazamehet, a többieket várom az eligazító teremben!

Jarred visszatette a kontaktlencsetartót a szekrényébe. Az előző bevetés miatt egész nap nem tudott Alice-szel beszélni, és úgy tűnt, egy ideig még nem is lesz rá lehetősége.

Néhány óra múlva már egy sötét, kenőanyagoktól bűzlő liftaknában ereszkedtek lefele. Amikor elérték a lift tetejét, Feinberg felnyitott egy panelt, és jelzett, hogy tiszta a terep. Bemásztak a fülkébe. Jarred fehér orvosi köpenyt és műanyag orvosi maszkot viselt, AR-vizorral a szeme előtt. McAlister és Feinberg ápolónak álcázta magát. Jarred megnyomta a harmadik emelet gombját.

++ Látlak titeket – hallatszott Gurkovsky hangja, mire Jarred megfordult, és belenézett a lift sarkában lévő kamerába. Társai korábban már elaltatták az őröket, és elfoglalták a Szent József Kórház biztonsági központját. ++ Tiszta a harmadik emelet.

A felvonó ajtaja fertőtlenítőszagú kórházi folyosóra nyílt. A plafonon lévő lámpasorokat éjszakai, energiatakarékos módra állították, így félhomály uralkodott a steril falak között. A hármas határozott léptekkel haladt végig a főfolyosón, egy szembejövő éjszakás nővér tisztelettudóan köszönt a doktor úrnak. Elértek egy üvegajtóval elzárt folyosórészt. Az ajtó mellett egy digitális táblán felirat virított: Újszülöttosztály.

– A biztonsági ajtónál vagyunk.

++ Jól van. Fél perc.

A másodpercek ólomlábakon vánszorogtak. Jarred feszülten figyelt. Sehonnan nem érzékelt mozgást, az éjszakás nővér is eltűnt már a lift környékén.

– Mi lesz már?

++ Kész is, mehettek! – Váratlanul kattanás hallatszott, és az ajtó chipolvasóján zöld fény jelent meg. Gurkovsky belekuncogott a rádióba. ++ Doktor Eisenberg, ügyeletes orvos megérkezett.

Jarred és Feinberg belépett, McAlister pedig hátramaradt őrködni. Az újszülöttosztály csempés folyosója hosszan nyújtózott előttük, a végén egy ablakban táncoltak a város éjszakai fényei. Egy takarítódrón berregett el a két férfi lába mellett, de egyébként csend honolt, csak a távolból hallatszott egy kisbaba sírása. A folyosóról mindkét oldalon ajtók nyíltak.

++ A negyedik ajtó lesz, jobbra. Ápolószoba, egy nő kókadozik bent.

Feinberg előresietett. Olyan puhán és csendesen járt, mint egy macska. Egy pillanat múlva eltűnt az ápolószobában. Mire Jarred odaért, már egy altatónyilat húzott ki az asztalra borult ápolónő tarkójából. A hosszúkás szoba üvegfalán be lehetett látni a csecsemőszobába.

Két tucat kiságy és néhány inkubátor sorakozott bent. Ahogy végigsétáltak az ágyak között, Jarred próbált maga elé meredni és nem figyelni a szeme sarkában mozgolódó csecsemőkre. A gondolatait már nehezebben tudta kordában tartani, ezért, mintegy mantraként, újra átvette magában a kiemelt megbízás részleteit: június hónapban, Észak-Philadelphiában az egészséges ikerszülések száma túllépte a Themisz által megjósolt mennyiséget. A mindent uraló statisztika mellett a kórházaknak és a nőgyógyászoknak is szüksége volt erre az adatra, hogy jobban tudjanak kapacitást tervezni. Ezt kellett kiigazítani.

Keserű epe tolult Jarred szájába. Amikor meglátta a megbízást, tudta, hogy ezt neki kell elvégeznie. Ha már ilyen embertelen ítéletet hozott a Themisz, nem háríthatja másra a csecsemőgyilkosságot. Mióta elolvasta a megbízást, folyton Alice járt a fejében.

Odaértek a terem végében lévő dupla inkubátorhoz. Gyönyörű, egészséges csecsemők aludtak benne. Jarred gyorsan elkapta róluk a tekintetét, és a feladatára koncentrált.

Előkészítette a fecskendőt, majd felszívta bele a magával hozott üvegcséből a SIDS[8]-mérget. Mikor még létezett, a CIA használta ezt a gyors felszívódású mérget, amelynek eredményét csak bölcsőhalálnak tudják majd diagnosztizálni. Feinberg szerezte Langley-ből, a régi kapcsolataitól. A Themisz-komplexum alatti raktárukban sok hasonló mérget tároltak.

Kezében a dupla adag halálos dózissal Jarred újra a békésen alvó kicsikre nézett. Megfogadta magában, hogy hideg fejjel és rideg szívvel fogja végigcsinálni ezt is, de ez a feladat más volt. Túl embertelen. Nem tudta betartani a fogadalmát. Úgy érezte, ha már mindenképpen meg kell tennie, megjegyzi azok nevét, akiknek elveszi az életét. Szinte akaratlanul, de megnyitotta az inkubátoron lévő AR-csomópontot. Nem hitt a szemének.

Shane Webster, Meagan Webster

Jarrednek megdobbant a szíve. Elképesztő önuralomra volt szüksége, hogy ki ne essen a kezéből az injekciós tű. Nem tudta elhinni, hogy ez történik, úgy gondolta, talán véletlen egybeesés.

Leeresztette a tűt.

– Rák, nincs sok időnk! – pillantott rá Feinberg.

++ Valami gond van? – szólt Gurkovsky.

– Minden rendben, csak… – motyogta a parancsnok. – Meg kell néznem valamit.

Megszegte tulajdon szabályát, miszerint bevetés közben senki nem lehetett rácsatlakozva a saját profiljára, az AR-vizorán megnyitotta. Tizenkét nem fogadott hívás és nyolc üzenet érkezett Alice-től, és öt hívás a saját anyjától. Jarredben meghűlt a vér.

Drágám, hol vagy? Nem tudlak elérni! Hívj fel, amint tudsz!

~*~*~*~

Elfolyt a magzatvíz! Nagy szükségem van rád! Kérlek, hívj!!!

~*~*~*~

Jarred, mi van már?! Előbb jönnek a babák! Szülni fogok, már biztos!

~*~*~*~

Bevisznek, a Szent Józsefbe. Gyere, ahogy tudsz! Nagyon szeretlek!!!

++ Mit tököl ennyit? – hallatszott Maroney hangja a rádióban. ++ Azt ne mondjátok, hogy lesújtott az apukalipszis! Csak két kis szaros, bassza meg.

Jarred körül megfordult minden. Ezerféle érzés söpört végig rajta olyan erővel, mint Crystal Beachen a hullámok szörfszezonban. Először pillantotta meg a gyerekeit, kezében a halálukat jelentő fecskendővel.

++ Valami baj van? – kérdezte McAlister aggódva. ++ Ha segítség kell, csak szólj, Rák! Bemenjek?

A Jarred lelkében hónapokon, sőt éveken át kavargó bizonytalanság egy csapásra ökölnyi felelősséggé sűrűsödött össze. Képes pont ő apává válni? Eszébe jutott Alice első vetélése, ami után titkon megkönnyebbült. Rápillantott a tűre a kezében. Soha senki nem tudná meg. Alice-szel újra megsiratnák a babákat, és születhet még gyerekük, amikor már tényleg készen áll. Vajon ez idővel kialakul magától, vagy lelki erőfeszítésre van szükség, hogy ne gyilkosnak, hanem apának lássa magát? Ezen őrlődött, amikor rádöbbent, valójában nem ez a kérdés.

Döntsd el, a véres állandóság vagy a küzdelmes változás a te utad!

Rádöbbent, hogy azon a májusi délutánon ő és Alice nem egy üzemzavar szemtanúi voltak.

Rákényszerült, hogy magába pillantson és végérvényesen eldöntse, ki ő: Jarred Webster a gyilkos vagy Jarred Webster a családapa?

++ Hogy az a jó krómozott kóchengeres bassza meg! Tovább nem várhatunk, a Rák megint balfasz. Langley!

Feinberg a fecskendő felé nyúlt, de Jarred félrelökte a kezét.

– Mi történt, főnök? Erre nincs időnk! – értetlenkedett Feinberg.

Jarred leeresztette a fecskendőt.

– Félek, sosem bocsájtanám meg magamnak.

– Nem szabad félni, csak cselekedj!

Isaac Feinberg ritkán szólalt meg, de amikor igen, bölcs szavak hagyták el a száját. Most se volt másként.

– Igazad lehet – sóhajtotta Jarred.

Felemelte a hangtompítós pisztolyát, és fejbe lőtte a társát.