HARMADIK FEJEZET
Mi történt a Toranelles-kastélyban és Páris utcáin
1559 junius havának első napjaiban?

1559. junius 5-én a Tournelles királyi kastélyból, amely a Bastille mellett emelkedett, ünnepi diszbe öltözött lovascsapat haladt kifelé s nagy néptömeg követte, amely ehhez fogható ragyogó diszbe öltözött csapatot azelőtt sohasem látott. A lovascsapat a városháza terén állott meg; tiz trombitás, négy herold, a heroldok parancsnoka, a cimerkirály és százhusz apród, akik a palotában, az istállókban, a vadaskertben és a sólymászatban teljesitettek szolgálatot, voltak a csapatban.

A városháza terén a trombitások háromszor egymásután megfujták trombitáikat, hogy az embereknek legyen idejük az ablakok kinyitásához s hogy közelebb jöhessenek azok, akik távolabb voltak. Midőn elég sürü volt a néptömeg s mindenki ránézett s figyelt, a cimerkirály a király pecsétjével ellátott pergamenttekercset nyitott ki. A heroldok háromszor ezt kiáltották: - Csend! Hallgassátok meg, amit ki fogunk hirdetni! - Ezután a cimerkirály a következőket olvasta fel:

A király nevében!

- Hosszu ideig tartó, kegyetlen és erőszakos háboru után, amelyben a fegyverek az emberek vérét ontották ki és más borzalmas dolgok történtek, amelyek a háboruval járnak, Isten végtelen kegyelmében az egész kereszténységnek, amely olyan sulyos megpróbáltatásokon ment át, igazi és tartós békét akart adni. Ezért elvárjuk mindenkitől, hogy e hir hallatára örömének fog kifejezést adni s megelégedéssel fogja dicsérni és ünnepelni a nagy szerencsét, amely az ellenségeskedést és a gyülöletet barátsággá és bizalommá változtatta át s amely által a szoros családi kapcsolatok a békeszerződésben kikötött házasságok révén megszilárdulnak. A békeszerződés pedig a következőket tartalmazza:

- A legfelségesebb, leghatalmasabb és legnagylelkübb uralkodó, Fülöp, Spanyolország katholikus királya, elveszi feleségül a legfelségesebb és legkiválóbb hercegnőt, Erzsébetet, a legfelségesebb, leghatalmasabb és legnagylelkübb uralkodónak, II. Henriknek, Franciaország legkeresztényibb királyának, urunknak és parancsolónknak leányát.

- A legfelségesebb és leghatalmasabb uralkodó, Philibert Emmanuel, szavójai herceg, elveszi feleségül a legfelségesebb és legkiválóbb hercegnőt, Franciaországi Margitot, Bery hercegnőjét, legkeresztényibb királyunk, urunk és parancsolónk egyetlen nővérét.

- A fegyverek tehát nem fogják borzalmas pusztitó munkájukat végezni, hanem pihentetni lehet azokat s ezért elhatároztuk, hogy azok, akik békés szándékkal s hasznosan akarják fegyvereiket forgatni, harcjátékban vehetnek részt.

- Ezért az összes hercegeknek, uraknak, nemeseknek, lovagoknak és csatlósoknak tudtára és hirére adatik s mindazoknak, akik ügyességük megmutatása által s példájukkal a fiatalabbakat hasonló cselekedetre akarják serkenteni, miáltal mintaképei lesznek a lovagi erényeknek, hogy őfelsége a legkeresztényibb király, Alphons herceg, a ferrarai herceg, Lotharingiai Ferenc, Guise herceg, Franciaország pairje és kamarása, Szavójai Jakab, Nemours herceg és a lovagrend összes tagjai harcjátékot rendeznek, amelyben mindazok, akik kellő képességgel birnak és a pályán megjelennek, ennek a hónapnak tizenhatodik napjától kezdve a lovagi torna befejezéséig a következő feltételekkel vehetnek részt:

- Az első mérkőzés lovon történik, korlátok közt, lándzsával és tartaléklándzsával, négy szabályos lándzsadöfésből áll és egy lándzsadöfés a hölgy tiszteletére.

- A második mérkőzés lovon történik, kardokkal, egy áll ki egy ellen, vagy kettő, kettő ellen, a lovagi torna mesterének utasitásai szerint.

- A harmadik mérkőzés gyalog történik, hat kardcsapással és három dárdaszurással.

- Ha valaki a lovas helyett a lovat találja el, kizárják a további harcból és csak akkor szabad ujra résztvennie, ha a király megengedi.

- A lovagi torna összes mérkőzéseire és ezek szabályaira az erre a célra kirendelt mesterek ügyelnek fel.

- A résztvevők közül az, aki a legjobban harcolt, dijat nyer, amelyet a birák titokban fognak meghatározni.

- A harcolók, akár a királyságból származnak, akár idegenek, aszerint, hogy milyen mérkőzésben vesznek részt, a pályára lépésükkor meg kell, hogy érintsék az egyik cimert, a pálya bejáratánál kifüggesztett cimerek közül. Mindenki tetszése szerint választhat cimert, többen is választhatnak egyet. Az egyik fegyvertiszt azután kivánságukhoz képest fogja őket beosztani. Azután a résztvevők átadják cimerüket a fegyvertisztnek. A cimereket a lovagi torna megkezdése előtt három napig a pálya bejáratánál függesztik ki.

- Azokat a résztvevőket, akik nem hozták vagy küldötték el időre cimereiket a lovagi torna kezdetekor, aszerint, hogy hányan mondottak le, megfelelő helyre fogják beosztani.

- E felhivás hiteléül mi, Henrik, Isten kegyelméből Franciaország királya, saját kezünkkel irtuk alá ezt az iratot.

Aláirás: Henrik.

Midőn felolvasták az iratot, a négy herold háromszor ezt kiáltotta:

- Éljen II. Henrik király, az Isten éltesse sokáig és boldogan.

Azután a cimerkirály, a heroldok, az apródok és a csatlósok mégegyszer ugyanazt kiáltották oda a sokaságnak, amely hatalmas éljenkiáltással felelt.

Ezután a lovascsapat ismét elindult és trombitaharsogás közepett áthaladt a Szajnán, és a belvároson át a Notre-Dame előtti térig haladt. Itt ugyanaz a jelenet ismétlődött meg és éljenzéssel s trombitaharsogással végződött.

Azután a lovascsapat ugyanazon a hidon át visszafelé lovagolt, elérkezett a városba, elhaladt a Saint Honoré-utca mellett és megállt a Louvre előtti térségen. Itt ugyancsak felolvasták a király felhivását a nép előtt, amely örömujjongással hallgatta, ugylátszik tudta, hogy a szinjáték az utolsó lesz a maga nemében, hogy utoljára láthat majd lovagi tornát.

Innen a lovascsapat a külvárosokon át visszatért a Tournelles-palotába, ahol a király volt udvarával.

Nyolc nappal azelőtt a király azt a hirt kapta, hogy Alba herceg, aki II. Fülöpöt az esküvőn és az azután következő lakodalmi ünnepségeken képviselni fogja, háromszáz spanyol nemessel utban van Páris felé.

Ezért a király tüstént elhagyta a Louvret és a Tournelles-palotába költözött. Azt tervezte, hogy az ünnepségek tartama alatt a palotában fog tartózkodni, a Louvret pedig átengedi Alba hercegnek és előkelő kiséretének. A király a connetablet küldte a herceg elé s megparancsolta neki, hogy addig folytassák utjukat, mig II. Fülöp képviselőjével találkoznak.

A connetable Noyonban találkozott a herceggel és vele együtt lovagolt Páris felé.

Midőn Saint Denisbe érlek, Vieilleville marsall csatlakozott hozzájuk, aki a király főszállásmestere volt. Vieilleville feladata az volt, hogy utközben a spanyolok bőséges és kifogástalan ellátásáról gondoskodjék.

Két nappal később, szép májusi reggelen, a lovascsapat, mely kipihente a hosszu ut fáradalmait, bevonult Párisba. A felvonulás pompás volt, mert a menetben hercegek, urak, nemesek, apródok és csatlósok voltak, majdnem ötszázan és mind lóháton.

Vieilleville a spanyolokat végigvezette egész Párison a Saint Denis-kaputól a Sergent-kapuig. Azután a parancs értelmében Alba herceget és a legelőkelőbb spanyol grandokat a Louvre-palotába vezette, a többi nemeseknek pedig a Saint Honoré-utcában készitett szállást.

Azon a napon tehát, amelyen a király emlitett felhivását a néptömegnek felolvasták, csaknem ugyanannyi spanyol volt jelen, mint francia és a kiáltások francia és spanyol nyelven hangzottak el.

Most pedig, midőn olvasóink követtek a királyi felhivás felolvasásához a városháza terére, a Notre Dame előtti térre s a Louvre terére, vissza fogunk térni a Tournelles-palotához és azokkal a nagyszabásu előkészületekkel fogunk foglalkozni, amelyeket a király parancsára a lovagi tornára tettek. Akármilyen hosszu is volt a király felhivása, azért tartottuk jónak közölni, mert történelmi hitelességü és ama halódó lovagi kor erkölcseit és szokásait jellemzi s mert, ha ismerjük a harcjáték feltételeit, jobban meg fogjuk érteni annak lefolyását.

A pályát, - ezzel a névvel azt az egész épitményt jelezzük, amelyen a lovagi torna le fog folyni, - azon a tágas sikságon épitették fel, amely a Tournelles palotától a Bastilleig terül el, s kétszáz lépés hosszu és százhusz lépés széles volt.

A pályát deszkából készült kerités vette körül, amelyet sátorponyvával kárpitoztak be. A ponyvát azonban gazdagon diszitették cimerekkel és Franciaország szineivel, azurkék és aranyszinnel.

Belül a kerités mentén a pálya hosszában emelvényeket épitettek a néző udvari hölgyek és urak számára.

A pályának a kastély felé eső részén három bejárat volt, amelyeket diadalkapuk alakjában épitettek; a középső kapu magasabb volt, mint a két szélső.

Ez a középső kapu tizenkét lábnyira a korlátig volt beépitve és egy bástyaszerü emelvényhez vezetett, amelyen a kihivók foglalhattak helyet, hogy mindenki hozzájuk fordulhasson. A bástya előtt sorompó volt, amelyet a csatlósoknak: „Helyet!” kiállásra ki kellett nyitniok.

A kihivók, mint már mondottuk, négyen voltak és pedig a következők:

Franciaország királya, II. Henrik,
A ferrarai herceg, Estei Alphons,
Lotharingiai Ferenc, Guise hercege,
Szavójai Jakab, Nemours hercege.

A négy hatalmas ur cimerei négy, szalagokkal diszitett árbocra voltak kifüggesztve. A lovagoknak, akik a két ellentétes oldalról léptek a pályára, dárdájuk nyelével meg kellett érinteniük annak a cimerét, akivel meg akartak mérkőzni. Ezzel azt jelezték, hogy a mérkőzés csak mutatvány a hölgyek tiszteletére és ügyességi próba. A résztvevők számára hatalmas sátort emeltek, amelyben felcsatolhatták és levethették fegyverzetüket.

A pálya mindkét oldalán külön bejárat volt a lovasok számára.

Természetesen minden óvintézkedés ellenére is megtörténhetett az, ami ilyen körülmények közt rendszerint meg szokott történni. Régi ellenségek meg akarhattak vivni egymással s valamilyen ismeretlen harcos azt kérhette a királytól, hogy harcjáték helyett valóban életre-halálra mérkőzhessek meg. Ha azután II. Henrik királytól, aki talán nem merte a kérést megtagadni, megkapta volna az engedélyt, akkor ellenfelének cimerét csak dárdájának vashegyével kellett megérintenie, ahelyett, hogy a dárda nyelével érintené meg.

A belső pálya, amelyen a lovas és gyalogos mérkőzések lejátszódtak, körülbelül tizenöt lépés vagy negyvenöt láb széles volt.

Ilykép a küzdők és vivók kettesével, négyesével küzdhettek egymás ellen, sőt egyszerre nyolc is.

Ezt a helyet is három láb magas deszkakerités vette körül, amely szintén szines vászonponyvával volt bevonva. Kétoldalt bejárat volt a mérkőzők és a birák számára, akik a király engedélyével szintén résztvehettek a harcban. Erre az ellenfeleknek jobbra és balra be kellett lépniök arra a tágas, négyszögletes térre, amely a birák számára volt fentartva, hogy ott a választott cimert megérintsék.

A lovagi torna birái is négyen voltak és pedig:

Philibert Emmanuel, szavójai herceg,
Montmorency connetable,
Boissy, a király főistállómestere, akit mindenki le Grand urnak hivott,
Vieilleville, Franciaország kancellárja és marsallja.

Mindegyik biró a négyszögletes térség négy sarkában emelt kis emelvényen foglalt helyet, amelyet a biró cimerének szinei diszitették.

E két emelvény közül kettő, - a szavójai herceg és a connetable helye, - háttal állt a Tournelles-palotának. A másik két emelvény ahhoz a sátorhoz támaszkodott, amelyet a harcjáték résztvevői számára emeltek.

A kihivók emelvénye felett emelkedett a királyné, a hercegek és a hercegnők páholya. A páholy brokátszövetekkel volt bevonva, a királyné számára trónszék, a hercegek és hercegnők számára székek és az udvarhölgyek számára alacsonyabb székek voltak felállitva.

Ámbár még minden csak kezdetleges állapotban volt, a király naponként megtekintette a munkálatokat és türelmetlenül számlálta az órákat, amelyek még le fognak telni a harcjáték kezdetéig és várta a kihivókat, a lovagi tornában résztvevő lovagokat, a birákat és a nézőket.