POPCORN

MILGRIM EGY Best Western-szállodában a szobája tapétázott plafonját tanulmányozta és közben elmerengett. A repülőjáratok utasszállítóival utazni, gondolta, olyan, akár a buszozás; ám egy Gulfstream már a taxi vagy a saját kocsi kategóriájába esik. A vagyon Milgrimet általában nem nyűgözte le, a Gulfstream Las Vegasba illő cicomája még kevésbé, de a gazdagságnak az út során tapasztalt szintje felett nehezen tért napirendre. A legtöbb ember, tette fel magában, soha nem láthat meg belülről egy efféle gépet. A Gulfstream azok közé a dolgok közé tartozott, amelyeknek létezéséről mindenki tud, és amelyeknek egyesek általi birtoklását, ha csak elméletileg is, mindenki magától értetődőnek tekinti. Milgrim viszont már azt is sejtette, hogy az emberek többségének sosem kell felismernie e dolog valódiságát.

És azt ugyan nem tudta, hogy a közönséges kanadai útlevél- és vámellenőrzés hogyan zajlik, de a Gulfstream esetében minden része pontosan úgy történt, ahogy azt Brown előre elmondta. Leszálltak egy nagy repülőtéren, majd gépük egy sötét és majdhogynem üres térségre gurult.

Aztán egy tetőfényszórókkal felszerelt, városi terepjáró érkezett, és két egyenruhás férfi szállt ki belőle: egyikük aranygombos zakót, a másik vállnál és könyöknél szövetrátétes, bordázott, testhez álló pulóvert viselt. Felmentek a gépre, átvették a pilóta által átadott három útlevelet, mindegyiket kinyitották és összevetették egy kinyomtatott listával, majd köszönetet mondva távoztak. A katonai pulóveres, láthatóan kidolgozott izomzatú tisztviselő indiai származásúnak tűnt. És ennyi volt az egész. A pilóta, akinek Milgrim egész idő alatt egy szavát sem hallotta, zsebre vágta saját útlevelét és visszatért a pilótafülkébe. Ő és Brown pedig fogták a csomagjaikat, és a valaki által nyilván időközben a géphez gurított, hosszú lépcsőn leereszkedve kiszálltak.

Hideg idő és a repülőgépek zajától terhes, nyirkos levegő fogadta őket.

Brown vezetésével egyenesen egy parkoló kocsihoz mentek, ahol Brown kitapogatta és előhalászta az elülső lökhárító alá rejtett kulcsokat, kinyitotta az ajtót és beszálltak. Brown lassan hajtott, az anyósülésen ülő Milgrim pedig visszanézett: egy tartálykocsi tartott a Gulfstream felé, felkapcsolt lámpákkal.

Különös, piramisforma épület mellett haladtak el és megálltak egy dróthálós kapu előtt. Brown kiszállt, bebillentyűzte a kapunyitó kódot és visszaült a kocsiba, miközben a kapu zörögve félresiklott.

A városban csendes, kihalt utcákra értek, ahol gyalogosok is alig jártak. A környék furcsamód tisztának hatott, mint a korai videojátékok gyéren mintázott helyszínei, a virtuális utcasarkok grafikus szutykosításának kifejlesztése előtti időkben. Rendőrautókkal is találkoztak, amelyeknek szemlátomást nem volt hová igyekezniük.

Sok sávos, hosszú betonhídon száguldottak végig; Milgrim úgy vélte, újabb folyót kereszteztek.

– Mi lesz a géppel? – tudakolta Browntól.

– Mi lenne vele?

– Megvár minket?

– Visszamegy Washingtonba.

– Jó kis gép – jegyezte meg Milgrim.

– Amerikában ez csak pénz kérdése – jelentette ki határozottan Brown, majd hozzátette: – Az amerikaiakat mások anyagiasnak tartják. De tudod, hogy miért azok?

– Miért? – kérdezte Milgrim, akit kezdett nyugtalanítani Brown szokatlanul beszédessé váló kifejezésmódja.

– Mert jobb cuccaik vannak – válaszolta Brown –, csakis azért.

Milgrim most, hanyatt fekve és felfelé bámulva gondolkodott el Brown szavain. A mennyezeti tapéta rücskös felszínét megdermedt habpamacsok törmelékének köszönhette, amelyek akkorák lehettek, mint a pop-corn utolsó darabkái egy kiürült zacskó alján. Ezek a tapétarücskök éppúgy cuccnak számítottak, akár a Gulfstream. Csak épp ezeket a cuccokat bármely hétköznapi ember megszerezhette az élete során. Milgrim úgy vélte, már ahhoz is pénz kell, hogy bizonyos cuccoktól távol kerüljön az ember. A Gulfstream ellenben másféle cucc volt. Szokatlan módon aggasztónak találta, hogy Brown hozzájuthat ilyen dolgokhoz. Úgy érezte, Brownhoz a New Yorker vagy az itteni Best Western szobái illenek, a maguk durva mintázatú laminált burkolatával. A Gulfstream, a georgetowni villalakás a hajat is vágó házvezetővel, valahogy nem stimmelt.

Ám aztán arra gondolt, hogy Brown esetleg nincs is olyan kapcsolatban a Kábítószerügyi Hatósággal, mint amilyet Milgrim feltételezett róla. Lehet, hogy a gépet ugyanazoktól kölcsönözte, akiktől a Rize-t is kapta? Azok mindenfélét le szoktak foglalni a nagy terjesztőktől, nemde? Hajókat, repülőket is. Az ember hall ilyesmikről.

És ez magyarázatot adna a borzas subaszőnyegre is.