55.

FANTOMFEGYVER-SZINDRÓMA

A NEVED – közölte Brown, fehér bőrrel kárpitozott, hátradöntött támlájú üléséből, a jó háromméternyi, törtfehér subaszőnyeg túlfeléről – Miller.

David Miller. A születési helye és dátuma ugyanaz, mint a tiéd.

A Gulfstream gyártmányú sugárhajtásos gép, amelyben ültek, a Ronald Reagan repülőtér egyik kifutóján várakozott. Milgrimnek szintén egy dönthető, fehér bőrfotel jutott. Legutóbb akkor járt itt, amikor a reptérnek csak egyszerűen „Nemzeti” volt a neve. Georgetownból jövet csak egy hídon kell átkelni hozzá. Azt, hogy egy Gulfstreamen vannak, Milgrimnek az ülése melletti ablak előtt futó tükörfényes fa könyéktámaszra szerelt réztábla műgonddal vésett „Gulfstream II” felirata árulta el. Madárszem mintázatú jávorfa, gondolta a könyöklőről Milgrim, de túl fényes, mintha csak egy agyondekorált limuzinból kölcsönözték volna. Az utastér nem szűkölködött a drága faanyagban, mint ahogy fehér bőrhuzatból, csillogó rézből és törtfehér, buja szőnyegtakaróból is bőven akadt.

– David Miller – ismételte meg Milgrim.

– New Yorkban laksz és fordító vagy. Méghozzá orosz.

– Orosz vagyok?

– Az útleveled amerikai – mutatta fel Brown a halvány aranyszínnel feliratozott sötétkék okmányt –, és David Miller névre szól. David Miller nem drogos. És amikor David Miller belép Kanada területére, sem birtokában, sem hatása alatt nem lesz semmilyen drognak.

Brown az órájára nézett. Most ismét a szürke öltönyt viselte, a fehér inggel.

– Mennyi van nálad azokból a tablettákból?

Ez a komoly téma őszinte választ igényelt.

– Egy – felelte Milgrim.

– Vedd be – utasította Brown. – Azt akarom, hogy a vámnál tiszta legyél.

– Kanadában?

– Vancouverben.

– Több utas nem lesz? – tudakolta Milgrim.

A Gulfstreamben ránézésre akár húszan is elfértek volna. A gép úgy festett, mint amiben pornófilmet is bízvást forgathatnának, mert üléseinek többségét igen hosszú fehér bőrdíványok alkották, s hátsó részében még a szabványosabb csúcsjelenetekhez felettébb alkalmas hálófülkét is kínált.

– Nem, nem lesz – felelte Brown.

Az útlevelet visszacsúsztatta a zakójába, aztán megpaskolta a jobb csípőjét ott, ahol a pisztolyát tartotta. Milgrim, mióta eljöttek az N Streetről, már hatodszorra látta Brownnak ezt a mozdulatát és a hozzá társuló leheletnyi arcrezzenést is. Utóbbi alapján Milgrim biztosra vette, hogy a fegyvert Brown nem hozta magával. És a fekete nejlonzsákját sem. Brownt fantomfegyver-szindróma gyötri, gondolta Milgrim, mint egy amputáltat, aki a viszkető, ám már nem létező lábuj ait akarja megvakarni.

A Gulfstream hajtóművei felpörögtek vagy beindultak, vagy bármi is az, amit a hajtóművek bekapcsolásukkor csinálnak. Fehér bőrülésének támlája mellett kihajolva, Milgrim hátranézett az utastér eleje felé, ahol egy bordázott fehér bőrfüggöny zárta le a pilótafülkébe vezető utat. Nyilvánvalóan pilóta is ült benne, bár a Milgrimmel való találkozása még váratott magára.

– Amikor leszállunk – folytatta a hajtóművek zaját emeltebb hanggal ellensúlyozva Brown –, a vámosok kijönnek a géphez kocsival. Feljönnek a fedélzetre, üdvözölnek minket, én átadom nekik az útleveleket, ők belenéznek, visszaadják és elköszönnek. Ilyen gépeknél ez az eljárás. Amikor a pilótánk beadta a repülési tervünket, az útleveleink sorszámát a pilótáéval együtt átküldték nekik. Viselkedj úgy, mint aki nem számít tőlük kérdésekre.

A gép kigurult a felszálláshoz.

Milgrimet teljesen váratlanul érte, ahogy a gurulás száguldásba csapott, a hajtóművek zúgása mélyebb lett és a gép szinte nyílegyenesen a levegőbe szökkent. Nemhogy az oxigénmaszkok és a mentőmellények használatáról nem esett szó, de még az övek becsatolására sem figyelmeztette őket senki.

Ez nem csupán szabálytalanságnak, de mély, már-már tapintható rendellenességnek hatott, akár csak az emelkedésük meredeksége. A menetiránynak háttal ülő Milgrimnek riadtan a fehér, párnázott kartámaszokba kellett kapaszkodnia.

Kinézett az ablakon, és látta, amint a Ronald Reagan Washingtoni Nemzeti repülőtér, Milgrim számára elképzelhetetlenül gyorsan és kamerák kizoomolásához méltó simasággal összezsugorodva elmarad alattuk.

Amikor a gép egyenesbe állt, Brown lehúzta a cipőjét, felállt és hangtalan léptekkel a gép farka felé indult. Ott lehet a vécé, gondolta Milgrim.

Ahogy a tekintetével követte, látta, ahogy Brown keze hátrahagyott pisztolya hűlt helyére téved.