23.

Tanácsnok magához tért, s érezte, hogy valaki nézi.

A félhomályban vad, őrült szempár égett.

– Segítsetek... – suttogta Tanácsnok.

– Hogyan?! – kérdezte a valaki meglepetten. – Tanácsnok és Taktikus! Hát nem üldözitek egymást?

– Te vagy az. Senki?

– Nem, Stratéga vagyok.

– Senki vagy. Igen, üldöztük egymást.

– Remélem, hogy te nyerted el a magasabb rendfokozatot.

– Én vesztettem, Senki...

– Rendben. Hadd maradjak számodra továbbra is Senki. Csak akkor nem lehetsz Taktikus. Mert ő bizony nem szalasztaná el az alkalmat, hogy megkínáljon számszeríja sugarával. Csupán Fegyvermester céloz jobban nála... Mit tanácsolsz, Tanácsnok?

– Tudom, hogy nevetsz rajtam. Tudom, hogy mindig a te legrejtettebb óhajaidat teljesítettem. Az én hangomon adtad tanácsaidat! Már a gondolat, hogy nem tudom megfejteni kívánságaidat, rémületbe ejtett.

– Úgy, úgy. Úgy bizony – erősítette meg Senki.

– A te bűnöd, hogy örökre a Bolygón maradunk. Te irányítottad titokban a tisztek tetteit.

– Ugyan miféle bűn ez?

– A Tollobogó felrobbant. Van, aki meghalt, mások elmenekültek.

– Na és ha bűn? Vajon csupán az enyém?

– Igen... Mindnyájan egyformán bűnösek vagyunk.

– Jó, ha az ember tisztán lát, ugye, Tanácsnok? Különösen akkor, amikor már tehetetlen vagy...

– Miért lennék az? Még élek. Csak ki tudnám a lábam szabadítani.

– Persze, szabadítsd csak ki.

– Értettem, Senki. Nem segítesz.

– Miért segítenék? A Bolygónak el kell pusztulnia! Te talán, nézze meg az ember, még tiltakoznál is?

– Most már igen.

– Akkor tiltakozz itt.

– Légy átkozott! Legalább Taktikust mentsd meg!

– Még él?

– Lélegzik. Lehet, hogy ő...

– Miért menteném meg Taktikust?

– Mert ő igazán hittel és hűséggel szolgált.

– Miért, nem lőtt rád?

– Nem tudom.

– Lám, mert ha lőtt volna rád, az más dolog. De így... Nem. Sok dolgom van. Agyafúrt bolygóra akadtunk. Három ilyen kitűnő segítőtárssal még ma megfejtjük titkát.

– Ki az, aki segíteni fog neked. Senki?

– Ezermester, Fegyvermester és Kelekótya.

– Köszönöm, Senki, hogy megnevettettél halálom előtt. Éppen ez a három volt mindig ellened. Ők meg Lázadó.

– Lázadót sajnálom... Akkor éjszaka Ezermestert azért küldtem, hogy mentse meg, Taktikus azonban nagyon makacsul ragaszkodott taktikájához.

– Tehát te nyitottad ki a karcért és a cirkáló bejáratát?

– Én. Lázadó nagyon gyorsan megfejtette volna a Bolygó titkát. Reméltem, hogy a cirkálóról elmenekülve kapcsolatba lép a bolygólakókkal. Nem tesz semmit, ezek hárman tökéletesen helyettesíteni tudják Lázadót.

– Hol találsz rájuk?

– Hol? Ezermester a laboratóriumában van.

– Hiszen elszökött!

– Igen. De csak a laboratóriumig, ahonnan már nem tud kijönni. Fegyvermester visszatér az űrhajóra. Bármelyik percben itt lehet. Kelekótyát pedig bármelyik pillanatban megtalálhatom. Hiszen megjelölt robotparipát küldtem érte.

– Nem fognak segíteni neked. Senki.

– Miért nem? Az ellenség a legénység nagy részével végzett. Többek között veled is. Lőtte a cirkálót, majd felrobbantotta. Minden bosszúért kiált.

– Ezen a Bolygón rajtad kívül nincs ellenség. Most már rájöttem.

– Helyesen teszed. Tanácsnok, helyesen. Úgy érzem, nem sok kell, elpattannak a bordák, s akkor a felső emeletek ránk zuhannak. Én megyek... Hiszen a Bolygó titkát hamarosan megfejtjük.

Senki átpréselte magát a szétroncsolt fémszerkezetek között a kijárathoz, leereszkedett a lépcsőn, s már kiugrott a folyosóra, amikor fentről dübörgés hallatszott.

A Tollobogó újabb része zuhant le.