5.

Az űrhajó csúcsán hirtelen reflektor gyúlt ki, nyugtalanul villogni kezdett, s ide-oda fordult.

Taktikus bekapcsolta a mellén lógó rádiókészüléket, valamint hallgatott, majd ezt mondta:

– Értem... Rendben... Cselekedni fogunk.

– Nos?! – kérdezte rekedten Fegyvermester.

– Valaki kinyitotta a cirkáló bejárati nyílását – mondta Taktikus. – Hogy behatolt-e vagy sem, ezt egyelőre nem tudjuk. Az a valószínűbb, hogy nem, mert a menekülő után lőttek.

– Miféle menekülő után? – kérdezte értetlenül Doktor.

– A sötétben talán kideríted? Valaki kinyitotta a nyílást, észrevették, s elmenekült. Taktikus ismét arra fülelt, amit rádión közöltek vele.

– Hallom... Értem... – S máris az őrökhöz fordult. – Az ismeretlen felénk rohant. Asztrológus és Tanácsnok balról, mi pedig középről és jobbról fogadjuk.

– Jó néhány kilométer ez – jegyezte meg nem túl nagy lelkesedéssel Doktor –, mi pedig csak hárman vagyunk.

– No és? – Taktikus égett a türelmetlenségtől. – Vágtassunk lóhalálában a cirkálóhoz!

S Taktikus bal kezével megrántotta robotparipája kantárát, jobbjában magasra emelte a számszeríjat, s a Tollobogóhoz száguldott. Doktor igyekezett a közelében maradni. Fegyvermester bal szélen vágtatott. Úgy két perc múlva a sötétből előugratott tajtékos paripáján Asztrológus és Tanácsnok.

– Mit tanácsolsz. Tanácsnok?! – kiáltotta Taktikus.

– Lábra kell célozni! – hangzott a válasz, a Tanácsnok végigvágtatott a csatárlánc mentén. – Elevenen kellene, elevenen kapjuk el őket!

– Tehát van lábuk – dörmögte csodálkozva Fegyvermester, s még jobban ösztökélte amúgy is szélsebesen vágtató paripáját.

– Halljátok, élve kell elfogni! – utasította őket Taktikus.

A csatárlánc változatlanul balra fordult.

Fegyvermester szíve hevesebben vert. Robotparipája kétszer is megbotlott, s a kövekre hajította lovasát. Fegyvermester azonban ismét felpattant a nyeregbe, s nem érzett fájdalmat. Balra, a csatárlánc közepéhez közelebb számszeríj lövése dörrent. „Megkezdődött” – gondolta Fegyvermester. Valóban megkezdődött! Újból, majd újból eldörrent egy számszeríj. A csatárlánc összekavarodott.

– ...ra! – ütötte meg Fegyvermester fülét.

„Mi az a ra?” – gondolta.

Egy lövés egészen a közelében dörrent.

– Ne lőj! Ne lőjetek! – üvöltötte valaki, aki a cirkáló felől közeledett.

A hajtóvadászat szabálytalan gyűrűje összezavarodott a szakadék partján.

– Ne lőjetek!

– Lőjetek! – ez Taktikus hangja volt.

– Ne lőjetek!

– A lábára célozz! – Ez Tanácsnok hangja volt.

– Fogalmad sincs, kire hallgass – nyögte rekedten Doktor, aki váratlanul megjelent Fegyvermester előtt. – Te vagy? A mieinket puffantjuk le!

– Ott vannak! – kiáltotta valaki. – Ott!

Kiáltozás. Patacsattogás.

Fegyvermester kissé jobbra megpillantott egy alakot. Az alak eltűnt, szertefoszlott a sötétben. S a véletlen beköszöntő csöndben Fegyvermester egy pillanatra meghallotta a két alak nehéz fújtatását. Kettőnek! Rájött, merre haladnak, s feléjük irányította paripáját. Taktikus vágtatott el mellette, s menet közben tüzelt számszeríjából.

– Eleresztettétek! – üvöltötte.

A csatárlánc majdnem a szakadékig jutott. Még néhány lövés csattant.

– Abbahagyni! Ne lőjetek!

„Hiszen ez Ezermester! – csodálkozott Fegyvermester. – Ő meg hogy került ide?”

A Tollobogó összes bombavetője eldördült. Ez persze inkább csak ijesztésül szolgált. Fegyvermester megpillantotta a tőlük tíz kilométerre robbanó öntöttvas golyók lángjától megvilágított, inaszakadtából vágtató Ezermestert. Ó Végtelen Űrpusztaság! Ugyan mit csinálhat? Ezermester teljes sebességgel nekirontott Taktikusnak. S ezt nem véletlenül, hanem szánt szándékkal lette. Taktikus azonban idejében hátrapillantott, megfordította paripáját, s a robot két hátsó lábára ágaskodott. A paripák összecsaptak. Ezermester nyergéből a kövekrezuhant. Taktikus pedig paripáját egészen a szakadék széléhez irányította.

A golyók robbanásai megvilágították a helyszínt, a fellobbanások szünetében a sötétség még sűrűbb, áthatolhatatlanabb lett.

Fegyvermester leugrott a nyeregből s Ezermester fölé hajolt. Ezermester élt.

– Állítsd meg – suttogta erőlködve.

– Lefelé! – kiáltotta kapkodva Taktikus. – Indulj a patakhoz!

^– Állítsd már meg! Ne lőjetek! Ugyanolyan emberek, mint mi!

Fegyvermester már kezdett valamit kapizsgálni, azonban még nem értette teljesen az egészet. A hajsza zajai már valahonnan lentről harsogtak. Ezermester felnyögött. Fegyvermester fel akarta emelni, s robotparipája nyergébe akarta ültetni.

– Gyorsabban! Állítsd meg őket! Hagyj engem! – kiáltotta Ezermester.

Fegyvermester a szakadékhoz ugrott, lecsusszant, mintha nedves agyag lett volna, de hegyes sziklákba ütközött, s egyenruhája cafatokra szakadt. Az utolsó tíz métert bukfencezve tette meg. Elnyúlt a köveken, s meghallotta a hegyi patakocska szapora csörgését.

– Hiszen emberek! – kiáltotta Fegyvermester, s feltápászkodott.

Csönd honolt, majd felcsattant Taktikus ijesztő figyelmeztetése:

– Állj, vagy lövök!

„Mintha ők értenék” – csodálkozott Fegyvermester, s egy alakot pillantott meg maga előtt; a hasán feküdt, lábát szétvetette, s könyökén keményen tartotta számszeríját – Taktikus!

– Vigyázz, nehogy átkeljenek a patakon!

– Taktikus! Megállj!

Árnyék surrant át a hegyi patak kövein. Követte egy másik. Lövés dörrent! Kiáltás harsant:

– Meglépett!

S ekkor eldörrent a második lövés. Taktikus lőtt. Fegyvermester, amikor meghallotta Taktikus elégedett, örömteli kiáltását, rávetette magát. Taktikus számszeríjának sugarával célba talált! Taktikus nem számított arra, hogy hátulról rátámadnak, mégsem veszítette el fejét, kése után nyúlt, de tüstént eszébe jutott, hogy ki fekszik rajta, s megpróbálta lerázni Fegyvermestert magáról.

– Miért lőttél? – nyögte belülről jövő lelki fájdalommal Fegyvermester.

Á... Fegyvermester... Szétlapítasz... Mássz le rólam...

– Egyet eltaláltunk! – kiáltotta Tanácsnok.

Taktikus lelökte magáról Fegyver mestert, felállt, megrázta magát. Tanácsnok és Asztrológus számszeríjaikat tüzelésre készen tartva álltak a patakon láncként áthúzódó nagy hömpölykövek mellett, s nem mertek közelebb lépni ahhoz, aki ott feküdt.