4.

A Bolygó megmagyarázhatatlan viselkedése nyugtalanította Taktikust. Ha ugyanis nincs szándékában gőzzé válni, akkor bizonyára ő maga kívánja ugyanezt tenni a Tollobogóval. Feltétlenül meg kell hogy tegyék a szükséges biztonsági intézkedéseket. A cirkáló összes mérőberendezését a Bolygóra irányították. Éjszakára meg kellett szervezni a külső őrséget.

Szürkületkor a sziklás platóra öt robotparipa ereszkedett le, műanyag hátukon a legénység öt tagját vitték. Az éjszakai őrséget maga Taktikus vezette.

– Fegyvermester és Doktor – mondta –, ti fogjátok őrizni a plató déli részét. Tanácsnok és Asztrológus pedig az északit. Én a két csoporttal és a cirkálóval tartom majd a kapcsolatot.

Taktikus először elkísérte a déli csoportot. A Nap a látóhatár mögé bukott, a nagy kőhalmok úgy ragyogtak, mintha drágakőből lennének, s világosan kirajzolódtak a látóhatár előtt.

– Mégis milyen gyönyörű – jegyezte meg Fegyvermester.

– És innen kell támadásra számítanunk? – kérdezte Doktor.

– A Bolygó az ellenségünk! – mondta Taktikus. – S nem tudni, mit talál ki ellenünk.

– Pedig a bolygólakó hölgyek bizonyára csinos teremtések – sóhajtott Doktor.

– Akkor hát mit teszünk. Taktikus? – kérdezte Fegyvermester.

– Mit teszünk? Nos, a következőt. Ti itt maradtok. Ne csapjatok nagy zajt. Nemsokára teljesen besötétedik, úgyhogy inkább bízzatok a fületekben, mint a szemetekben. Ha valami különös dolgot észleltek, adjatok jelt.

– Ha megtámadnak, nem lesz időnk a cirkálóig vágtatni – jegyezte meg Doktor.

– Megtámadnak? – kérdezett rá Fegyvermester. – Ugyan ki támadna itt rád?

– Hát a bolygólakók... – felelte Taktikus.

– Ki látta őket?

– Fegyvermester! Mit jelentsen ez a habozás? Na, fel a fejjel!

– Igenis, Taktikus! – Fegyvermester kiegyenesedett a nyeregben, s kihúzta vállát.

– No ugye, így már jobb. Bármi történik... Első lövés a levegőbe, a második a lábra, a harmadik... ezt már ti is tudjátok...

– Az is lehet, hogy nincs lábuk – jegyezte meg Fegyvermester.

– Ha nincs, hát nincs. Annál rosszabb nekik!

Taktikus megfordította robotparipáját, s eltűnt a közben a fennsíkra ereszkedett ködben.

– Mit gondolsz, Fegyvermester, megtámadnak bennünket? Hiszen még semmi kárt nem okoztunk nekik.

– Hát az ismeretlen test, amelyet tűzzel fogadtunk? S a sziklákat gőzzé akartuk változtatni. Nemcsak sétafikálni jöttünk ide!

– Semmit nem mondhatok – felelte Fegyvermester. – Ez Stratéga és Taktikus feladata... Nos, balra vagy jobbra indulunk?

– Gyerünk balra – javasolta Doktor.

Elöl lovagolt Fegyvermester. Doktor mögötte haladt. Doktor hátán sután himbálódzott s állandóan testének ütközött a számszeríj, a tegez a sugarakkal pedig szinte a földig lógott. Ha szükséges, nehezen éri el. Látszott, hogy Doktor nem szokott a fegyverforgatáshoz. A kötszerek és a szikék között – itt érezte szabadnak és könnyűnek magát. Fegyvermester hátán a számszeríj meg sem rezzent, mintha egyenruhájához nőtt volna. Így lovagoltak a déli lejtőig, álltak egy darabig, hallgatóztak. Csend honolt, zaj nem sértette meg.

– Visszafordulunk? – ajánlotta Fegyvermester.

– Aha. Gyerünk.

S bár hely volt bőségesen, mégis úgy fordultak meg, mintha keskeny csapáson járnának, s ismét egymást követve elindultak, csak most Doktor haladt elöl. Nyugat felől hirtelen valamilyen hang hallatszott.

– Na, húzd csak le a fejed! – adta ki Fegyvermester halkan az utasítást. – Azt hiszem, kezdődik... – Villámgyorsan lekapta válláról a számszeríjat, s levette a sugarat a biztosítékról. Doktor sehogy sem tudta lekapni saját fegyverét, összegabalyodott s beleakadt valamibe számszeríja. – Hű, a mindenit! – sóhajtott megkönnyebbülten Fegyvermester. – Hiszen ez Taktikus. Körbelovagolta a fennsíkot, ezért jön a másik oldalról.

– Hé, őrség! – hallatszott a sötétből. – Őrség!

– Itt vagyunk – felelte Fegyvermester.

Taktikus közelebb lovagolt. Számszeríja keresztben hevert nyeregkápáján.

– Jelentsék a helyzetet! – parancsolta röviden.

– Mindenütt nyugalom – jelentette Fegyvermester.

– Mindenütt, azt mondod? Támadás semmi jelét nem észleltétek?

– Nem észleltük, Taktikus.

– Nem tetszik ez nekem. Az ellenség elbújt.

– Ugyan honnét veszed, hogy itt vannak bizonyos ellenségeink? – csodálkozott Fegyvermester.

– Beszélgetést befejezni! – emelte fel hangját Taktikus. – A magánvéleményük nem érdekel.

Fegyvermester egyszerre rádöbbent, hogy Taktikusnak csudamód szüksége van erre a támadásra. Támadás! Ellenség! Minden világos. S Taktikus majd pontosan tudja, mit tegyen. Meg kell semmisíteni az ellenséget. Győzni kell! Ki kell törölni az emlékezetünkből azt a kellemetlen esetet, amikor a Tollobogó bombavetői nem tudták gőzzé változtatni a Bolygó szikláit. A győztesek felett nem ítélkeznek.